Népszabadság, 1999. szeptember 2.
ÍZ-LELŐ
BÄCHER IVÁN
Ilyenkor van a töknek szezonja, a töknek és testvéreinek, cukkininek, patisszonnak és más jókora és teljesen íztelen dolognak.
Olyan még nem volt, hogy a töktermés rossz lett volna, a tökből mindig rengeteg van, valahogy el kell a töknek fogynia tehát. Legtöbben a tökfogyást gyorsítandó, elajándékozgatják tökjeiket, de mások is ezt teszik, ilyenkor nyár végén itt falun alig látni olyan járókelőt, akinek a hóna alatt néhány tök ne lenne, tök nélkül falusi ember útnak nem is indul, hozzák-viszik a tököket feszt a népek, tegnap egy egész talicskányi tököt tolt az egyik koma, szóval a tök csak gazdát cserél, de el nem fogy másként, csak ha esszük.
Ezért ilyenkor tök van tökkel.
Mikor a főzeléket és a rántott tököt megunta már az ember, akkor általában nekilát tölteni.
Kevés olajon kevés összemetélt hagymát dinsztelünk, rászórunk két kicsiny vagy egy jókora maréknyi jó rizst, mikor az kicsinyt megbarnult, egy csokor mosott, vagdosott friss zöld fűszert, petrezselymet, görög bazsalikomot, majoránnát vetünk belé, két gerezd zúzott fokhagymát, sót, borsot, pástétom vagy töltelék vagy valamilyen egyéb fűszerkeveréket, és az egészet felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje jól, de nem túlságosan, ez a kritikus mozzanat, a víznek a mennyisége, épp annyi kell legyen, amennyit felvesz majd a rizs, ezt kinek-kinek magának kell kikísérletezni, ezt nem lehet megmondani, ezt érezni kell, a vizet.
Amíg a rizs fő, addig meghámozzuk a tököt, cukkinit, mimást, kivájjuk a belit, és a használható forgácsból, továbbá egy cső zöldpaprikát és egy szép paradicsomot beleaprítunk a fövő rizsába, a kibelezett tököket pedig besózzuk, és bedörzsöljük fokhagymával kicsinyt.
Eztán készítünk egy kevés besamelt, vajon lisztet pirítunk tehát, sózzuk, borsózzuk, szerecsendiózzuk, fölengedjük tejjel és kavarjuk, kavarjuk, kavarjuk, mert odakap különben.
Ezután a kulimászt, amiben közben megpuhult a rizs, szépen betöltögetjük a tepsire helyezett tökkinikbe, lefedjük az egészet alufóliával, és forró sütőbe toljuk.
Egy fertályóra elteltével kihúzzuk, bólintunk, hogy pont jókor tettük ezt, leöntjük a tököket, vagy miket a besamellel, megszórjuk egy kis — vagy akár jó sok — reszelt sajttal, és még sütjük egy negyedórát a dolgot.
Mikor aranybarnára sült, kivesszük, és gyönyörködünk benne egy darabig. Mert szép.
De aztán már nincs más hátra: enni kell.
Az egész rossznak nem jó, de a töltelék kimondottan jóízű, és ha hozzá-hozzákaparunk a tökből, akkor csak elkopik lassan az is, a tök, mire az első hó lehull.
Bächer Iván