Dőzs

Nyáron egyszer megrészegül az ember.

Általában alkotmányozási, honalapítási és más évfordulók évadján szokott megesni ez. Amikor az ember világgá, de legalábbis vidékké menekül a hivatalos tűzijátékosságok elöl, hogy beleforduljon, belezuhanjon, belerészegedjék a kerti gasztronómia buja örömeibe.

Mindenekelőtt már délután tüzet rak a tűző nap alatt.

Hatalmas tüzet rak, beletéve mindent, ami éghető, ami fölös, ami szemét, aztán ami soká tartja majd a parazsat, ölnyi hasábot, combnyi rönköt, szétverhetetlen, ágas-bogas, őskori tuskót.

Kell három-négy óra, amíg ez elég, de kell is az idő a készületekre.

A hús persze már két napja páclében érik. Akinek esze van, az egész pulykacombot is vesz, 386 forint most kilója és remekül beosztható, a húst durván le kell faragni róla, csontja mehet levesnek. jó savanykás, zöldséggel megrakott, rizsás, tejfeles, nyári húslevesnek, azt föl lehet tenni már jó korán, és elővezetni, mikor az éhség érzetét először halljuk fölpanaszolni.

A felső combból kijön öt-hat klopfolható szelet, a többi cafadék nyársra lesz jó, azt külön tálba tesszük, mehet mellé szalonna, kolbász, cukkini, mindenféle nyesedék hús, hagyma, fokhagyma, mustár; sör, méz, válogatás nélkül mindenféle fűszer, aztán pácol, ha adódik, további hússzeleteket, tarját, karajt, pulykamellet az ember borba, szilvalekvárba, borecetbe, olíva-, szezám-, tökmagolajba, nem sajnál citromhajat, babért, csirkehúst, pácolhat aztán szójás, fokhagymás tejben, továbbá afféle fasírtozathoz darált marhahúst keverhet lángolt kolbász bontott belével, hagymával, fűszerekkel, és pacsmagolhat össze olajjal, bazsalikommal, kakukkfűvel, és hagyja érni, amíg a tűz leég.

Addig készülnek a saláták, minden kézügybe került anyagból, van ilyenkor friss uborka, azt fokhagymás, kapros joghurtba helyes reszelni, a paradicsomot bazsalikomos olajba fürdetni célirányos, a káposztának egyszerűen csak vékonyra szelve, köménnyel, ecettel, cukorral, sóval kell összeérnie, de csinál az ember ilyenkor, mikor elkapta a svung, padlizsánsalátát és hideg tököt, majonézes krumplit és fokhagymás zöldbabot, még paprikasalátát is talán, amit — ki tudja miért — senki sem szeret.

Aztán ha már kellő a parázs, szépen kezdi az ilyen rakni fölé a mindenféle húst és persze mellé, mi még odafér, gombát, cukkinit, padlizsánt, répát, tököt, ha azt is hozott valami jótét lélek, akkor jókora gomolyasajtot is fölszeletelt, fűszeres olajban forgatott, és teszi a rostélyra azt is, és aztán csak szívja magába a füsttel áthatott pácolt hús szagát és mered a titokzatos parázsba, csöppenő zsír alatt föl-föllobbanó lángba, és gondolja, ott egyen meg a fene mindent, hisz az ember is csak egyszer él.

Bächer Iván