Népszabadság, 1998. július 23.
BÄCHER IVÁN
Nagyszerű könyvecske akadt kezembe, Szlovák konyha című, amely az Etnikum Szakácskönyvek sorozatában jelent meg, és amelybe Bárkányi Zoltán gereblézett össze 240 szlovák ételreceptet.
Mi tagadás, van némi gyanakvás bennem a szakácskönyvek iránt, a szakácskönyv receptje minálunk gyakran kezdődik így: „Végy három szakácskönyvet…”
Ritka az eredeti, jól megírt, igazi szakácskönyv, éppoly ritka, mint az efféle konyha, étek, ember és megannyi más.
De ez a könyvecske jó, a kivételek közé tartozik, érződik belőle, hogy szerzője el is készítette a sorolt étkeket, éspedig szeretettel készítette el, ami természetes, hisz a szlovák ételeket csak szeretni lehet.
Pedig nincsen a könyvben benne semmiféle fakszni, a szöveget nem bolondítja irodalmi tupír, és nem tarkállanak műkosztképek sem lapjain, nem, egyszerűen csak célszerűn megírt receptek jönnek egymás után.
De aki csak belelapoz, az egy pillanat alatt ott érezheti magát a csudaszép Felvidéken, a barátságos gömöri lankák vagy a túrószagú Liptó vagy a vadregényes Árva-vidék falvaiban, a tárt ajtajú konyhában jól felfűtött sparhelt mellett.
A szlovák konyha gyökerei le a szegénységbe és föl a hegyekbe nyúlnak. Közismert attribútumai az árpa, a köles, a krumpli, a káposzta, a bab, a gomba, a túró, némi füstölt hús, kolbász és egy-egy lesántult bárány esetleg.
De ezt a pár belevalót sokféleképpen és jó ízléssel variálta szegény fölvidéki ember. A könyvben csak sztrapacskalevesből ötfélét találunk.
Nem tagadom, én elfogult vagyok a szlovák vidék, az odalenn élő emberek és a szlovák konyha iránt, egyrészt, mert mégiscsak dédszülőföldem van Árvavár alatt, nyilván Mikszáthnak, Krúdynak is köszönhetőn, no meg engemet magamat is sok-sok szép emlék fűz e tájhoz.
De ha sohasem jártam volna arra, ha sohasem hallottam, olvastam volna Felvidék felől, nyilván akkor is magával ragadna a laskára vágott és zsírban pirított, sült hagymával meglocsolt, péppé főtt, liszttel elkevert és villával szétnyomkodott paszuj gesztenyeillata, vagy a szárított gombával, aszalt szilvával és mazsolával készített burgonyalevesnek pikáns aromája.
És micsoda fenséges, hűsítő gyógyír az előző esti megpróbáltatásoktól viseletes gyomornak reggelire egy hideg burgonyaleves uborkával, aludttejjel és apróra vágott kaporral.
És akkor ott van még a burgonyaleves babbal, a bableves gombával, a gombaleves káposztával, a káposztaleves krumplival, a krumplileves gombával, a gombaleves káposztával a káposztaleves babbal, hogy arról a bablevesről, amely káposztával, gombával és krumplival készül, már ne is beszéljünk.
Lám, milyen az ember, egy rossz poénért a dédszülőföldjét is eladja…
Vannak itt még jobbnál jobb hús-, hal- és szárnyasétel-leírások is, hogy aztán a finom, tápláló, sallangmentes parasztdesszertek zárják a kedves könyvecset, káposztás lepények, krumplis fánkok, túrós, lekváros pogácsák.
Dobrú chut!
Bächer Iván