Kucsmagomba

A falusi húsvét hétfőjének reggelén jött a hír: kucsmagomba terem a határban!

Bizony — hiába volt a nőnem gyönyörű példányokkal képviselve —, elmaradt a locsolkodás minálunk.

De hát a szép leány, a szép nő az marad holnapra is — a kucsmagombában viszont csak azon frissiben lelheti örömét az ember.

Ezen a hétfő délelőttön apraja, nagyja, gazda, barát és vendég egyaránt zacskóval. kosárral a karján, fejét leszegve, szemét meresztve masírozott a szilvásban órákon keresztül.

De az eredmény nem is maradt el.

Kucsmagombás tavasz az idei.

Esett az eső meg nem is, fútt a szél meg állt a lég, volt hideg is, meleg is, mindenesetre valami a kucsmagomba kedvére volt való: az értő ember bőven szedhetett most belőle.

A kucsmagombáról, erről a fűben búvá, öklömnyi, barnás, ráncos képződményről az első látásra sok mindent lehet gondolni, csak azt nem, hogy emberi fogyasztásra alkalmas.

De hát ez is csak azt bizonyítja: az előítéletes ember nem csupán környezetének okozhat bajt, de maga-maga életét is szégyenítheti.

A kucsmagomba igazán jó dolog.

Mindenekelőtt veszélytelenül gyűjthető — nincsen neki sunyi, goromba hasonmása, párja. Ami a fűben ül, sárgás, barnás színű, rücskös, ráncos, összegyűrt, képlékeny méhmicsodához hasonlatos, ám letörve és kézbe véve keménynek bizonyuló, belül üreges és fehér — az kucsmagomba mind.

Ha van már egy kosárnyi belőle, alaposan le kell mosni, nem árt kiáztatni, majd folyó vízzel is átlocsolni, de van, aki le is forrázza a biztonság kedvéért, de aztán lehet kedvre játszani vele.

A kucsmagombából bármi készíthető: pörkölt, leves és rántott gomba is, de jellegzetes formája mégiscsak arra késztet leginkább, hogy megtöltse valamivel az ember.

Minálunk ehhez napok óta fűszeres, mustáros, olajos pácban álló — eredetileg másra szánt — marhahús lett darálva, fej fölszelt hagymán pirítva és aprított kucsmagombaszárral, egy tejben áztatott, kifacsart zsemlével petrezselyemmel, fűszerekkel vegyítve.

Az ezzel az anyaggal megtöltött gombafejek aztán jénaiban sorakoztak föl, tejfellel lettek locsolva, és sütőben sültek megfelelőre.

Ez a tavasz már nem folyhat össze a többivel, ez a tavasz úgy kezdődött, ahogy még egyik tavasz sem — és van-e fontosabb dolog a világon, mint hogy legyen mire emlékezni majd.

Bächer Iván