Népszabadság, 1998. április 16.

BÄCHER IVÁN

Karcsi barátom főzött mostanság maguknál, ő szabadabban tudta idejét beosztani, mint az asszony.

Gondolta, készít még egy szezonbúcsúztató kocsonyát. Mi tagadás, nem csupán azért gondolta ezt, mert szereti a kocsonyát, azért is persze, mert szereti nagyon, de nem csak azért gondolt erre, miként azért sem, mert kitavaszodván múlóban a kocsonya szezonja, figyelembe vette ezt a tényt is, de nem csupán ez vezette kezét, midőn a hűtőláda mélyében kezdett kotorni, hanem mindenekelőtt azért esett választása a kocsonyára, mert már főképpen kocsonyahús maradt odalenn, a decemberi malacból — bizony csak egy kis húsvétra való karaj maradt, egyébként, toka, köröm, bőrke volt zacskózva már jobbadán odabenn.

Ki is vette a nyersanyagot a fagyasztóból, aztán ment hátra fűrészelni, és olyannyira belemerült a famunkába, hogy kicsúszott az időből, no meg kedve se volt a zöldséggel bíbelődni, gondolt egy merészet, és föltette a kiolvadt húst, vagyis hát húsneműt pörköltnek.

Délután kettőre lett kész a kocsonyapörkölt.

Elmondom a receptjét:

Vedd egy jókora disznó vaskos, porcogós, lapátnyi fülének és hófehér, remegő orrának felét. Tégy ehhez egy kiskabátnyi szalonnabőrkét, persze jó centi vastagot, egy jókora körmét, és aprítsd föl mindezt értelemszerűn.

Három evőkanálnyi disznózsíron piríts meg három szép fej szelt hagymát, hintsd meg három evőkanál őrölt pirospaprikával, tedd rá a húst, vagyis hát húsneműt, önts rá kicsiny vizet, sózd, borsozd, majoránnázd, babérozd, és aztán négy-öt órán keresztül — kis lépótláson túl — ne bántsd.

Mikor már minden bennlevőség vajpuha, mikor a szalonnahéj olvad már a szájban, foszlik a finom fül, reng az orr, és mikor már megáll a levében a főzőkanál, akkor van készen.

Főtt krumpli passzol hozzá, és valami méregerős savanyú.

A kocsonyapörkölt íze éppolyan, mint a pörkölté, egyéb tekintetben viszont nem hasonlítható semmihez.

Elfogyasztása után csönd van.

Száj ki nem nyílik ugyanis.

Laktató étel, de nem zsíros. Csak kocsonyás. Az nem ugyanaz!

Karcsi barátom például nyugodtan szedett belőle — púpozva tányérját — három ízben is, pedig fogyókúrázik amúgy.

A kocsonyapörköltet is abonettel ette.

Bächer Iván