Ököruszályleves

Az ököruszályleves jó hecc, de mosogatásra alkalmassá tett feleségféleség nélkül nem ajánlatos hozzákezdeni. Kell hozzá ezenkívül egy szép vagy két közepes farok. Ez a könnyebben beszerezhető tétel, öt-hatszáz forintért minden magára adó hentesnél kapható.

A fölaprított marhafarkat aztán két-három percen át lobogó vízben forrázhatjuk, bár ez nem fontos, inkább csak az asszonyt tartjuk lendületben ezzel, nehogy leálljon a deszkák, kések, bárdok tisztogatása után.

Ezután következik a legfontosabb művelet. A húst — mert nevezzük csak így a dolgot — a fölkockázott répával, zöldséggel, zellerrel, karalábéval és hagymával, amelyet barna héjától semmiképp sem fosztunk meg, szépen, gondosan odapirítjuk.

Tehetjük ezt sütőben és a lángon oda fönn, egyre megy — mindkét helyszínen addig kell csinálni, amíg a tepsi vagy edény aljára, oldalára lekaparhatatlanul ráég, rákövül az a fekete valami, amit majd valakinek le kell kaparni. A pirított alapanyagot levesesfazékba tesszük — látható, hogy minden művelet újabb és újabb konyhai eszközgarnitúrák igénybevételével jár —, felöntjük vízzel, és úgy teszünk, mintha húslevest csinálnánk: beledobunk némi húst, esetleg velős csontot, mehet bele szegy, orja vagy valami határozottabb szárnyasdarabka, kacsa farhát, pulykanyak vagy más efféle és hozzáadjuk a négy gerezd fokhagymát, két rózsa karfiolt, marék zöldbabot, fél fej kelt, két kalap gombát, paradicsomot, paprikát, a fűszereket, tehát sót, borsot, kakukkfüvet, babért, szegfűszeget meg ami még eszünkbe jut.

Ha velőt is főzünk bele, úgy azt fél óra múlva kivesszük, kicsapjuk, félretesszük. Ha e műveletet nem követi azonnal mosogatás és fölmosás, akkor zománcként borítja be pár perc alatt konyhánkat a zsír. Mikor látjuk, hogy a hús könnyedén válik le a csontról, porcról, akkor a levet ruhán átszűrjük — készüljünk föl rá, hogy a ruha aznap már nem lesz hordható.

A levet hűlni hagyjuk. Addig a farokról levagdossuk a húst, készítünk egy eléggé barna rántást és erőt öntünk az alélt segéderőbe.

Mikor a lé kihűlt, lezsírozzuk és kissé gyanakodva bár, de berántjuk. Ezután hozzáadjuk a húst, a zöldséget, szelünk bele friss petrezselymet, beleforralunk egy doboz paradicsomot, öntünk bele fél deci konyakot, egy deci madeirabort vagy kocsisirmát.

Tálaljuk. Evés közben mondogatjuk, hogy egészen különleges, fantasztikus, ilyet még a büdös életben nem ettünk, hiszen mégiscsak kínos lenne belátni, hogy egy egész napunk és legalább ugyanannyi asszonyunk ráment egy levesre, amely csak abban különbözik egy jó közepes húslevestől, hogy hidegen késsel-villával is ehető.

Bächer Iván