Leolvasztás

Minden szaknak, szezonnak megvannak a maga jellegzetes ízei.

Ha kinn méteres a hó, akkor odabenn biztosan a forralt bor fűszeres illata vegyül a töltött káposzta súlyos szagával, ha viszont megáll az izzó napkorong oda fönn, akkor alatta jeges gyümölcsleves, könnyed, ám színpompás saláta tarkállik leginkább, ugye.

Ilyenkor pedig, nyár elején a gyerek hozzá se piszkál már az eperhez, a zöldborsóra ember ránézni alig bír, viszont mindenki várja, hogy bejöjjön végre a tök és jóérzésű emberek között mind többször kerül szóba az első, vagyis a legjobb, legzaftosabb, legvöröslőbb lecsó.

Rend van a világban.

De van — általában ilyenkor — egy különleges alkalom, amikor minden borul.

Amikor műsoron kívül eszünk olyan dolgokat, amelyeket eszünk ágába se lett volna enni.

Ha nem kellene leolvasztanunk a fagyasztót.

De néha le kell. Különösen ilyenkor, amikor érik a zöldség, a gyümölcs, és rekkenő melegben még nem lilul be azonnal a hentesnél a hús.

Ilyentájt majd minden háztartásban nekiáll a nép, kihúzza a dugót, kinyitja az ajtót vagy fölhajtja a tetőt, és felzabálja mind, ami a fiókban, láda alján rekedt.

Egészen különleges ebédek, vacsorák keverednek az asztalra ilyenkor.

Előadódik, hogy mindenki mást eszik, a nagypapa februári gulyást, az ember tavalyi lecsót, az asszony franciasalátának eltett zöldségmaradékot, a gyerekek húslevest, mind másfélét persze.

A leolvasztás mindig szolgál lepetéssel.

Például belekapunk egy hónapokkal előbb elrejtett sörösüveg maradékába.

És persze ott vannak a titkok. A zacsik, a pakkok, amelyekről lekopott vagy amelyekre nem is került írás, hisz mikor betettük, tudtuk, mi az, és el sem tudtuk képzelni azt, hogy elfelejthetjük egyszer.

Ilyenkor következnek az improvizatív vacsorák. Ilyenkor készül húsleves csülökből, kerül az asztalra sült csont.

Persze adódhatnak szenzációs leletek is.

Szerencsés kéz bukkanhat megbúvó szűzpecsenyére, szilvásváradi pisztrángra vagy még szilveszterkor beágyazott fél üveg viszkire is akár.

Viszont általános gond, hogy mi legyen a hurkával. Olyan fagyasztó alig van, amelyben hurka ne lenne, általában több csomag.

Gyerek hurkára nem vetemedik.

Egy felet megeszik a ház ura, egy felet a kutya esetleg.

De mi legyen a többivel?

Ilyenkor július elején tehát, amikor odakinn csöndesen csordogál az aszfalt, és már késő este se hűl harminc fok alá a lég, ha ilyenkor vendégségbe invitálnak minket, és az asztalon már ott reng a kocsonya, amelynek tetejét félcentis zsír vonja be, és aztán hozzák utána halommal az ennen zsírjában ropogósra sült véres hurkák és a repedésekből kitüremkedő vaskos májasok halmait, akkor biztosak lehetünk abban, hogy házigazdáinknak beérett a germersdorfija…

Bächer Iván