Sólet 3.

Na mi volt? — kérdezte a házvezetőnő K. urat.

— Sólet.

— Igazi sólet?

— Nem. — mondta szomorúan K. úr — Igazi sólet nincsen ma már. Megmondom én magának őszintén, Erzsike, egy kicsit csalódtam is a zsidókban. Ott kezdődik, hogy nincsen kemencéjük, gázlángon készül a nagy szombati sólet, és bizony az ünnepen is ég alatta egy kis láng, amikor egy igazi sóletnek egy igazi fatüzelésű kemence maradék melegében kéne párolódnia, azt mondják, hogy az olyan kis láng nem is láng, hát mit szól hozzá Erzsike… Amúgy hagymát párolnak tyúkzsíron, tesznek rá sok vizet, babot, marhahúst, paprikát, sót és főzik egy napot, és kész.

— Ne hülyéskedjen? Ezért utazott Pestre föl? Hogy még valami füstöltet se tegyenek bele?

— Nem tettek. Azt mondták, hogy máskor tesznek, de most nem működött a kóser füstölő.

— Gersli?

— Na jó, azt tettek bele szombat délelőtt… és kuglit is, ami lisztből, libazsírból, tojásból, sóból, paprikából összedolgozott tésztamassza.

— No de akkor is… Ezért kár volt Pestre utazni… Hogy beletegyünk egy kis paprikát a nokedliba…

— Nem volt kár — élénkült föl a terményboltvezető. — Először is Pestre utazni sohasem kár. Másrészt ez a sólet is jó volt. Mert még a nem igazán igazi sólet is jó. Ízes, sűrű, laktató. Harmadrészt pedig titkon mind megsúgta, hogy otthon, ahol nem látja a felügyelőnő, jaj Erzsike, csak azért sajnálom, hogy nem születtem zsidónak, mert így nem lehetek felügyelő, gyönyörű hivatás: ülni, nézni és kóstolni… Egyszóval teszünk majd mi is itthon, ahogy ők is, a sóletbe mindenféle jót, fokhagymát például az elején, de van, aki pórét is metél, és babot legalább kétfélét alkalmazunk majd, nagy lóbabot, hogy jó sűrű legyen és édeskés kicsit, és tarkát a rend kedvéért, és teszünk bele paradicsomot és paprikát, és nem csupán marhahúst, de libát, kacsát, csirkét, pulykát, és bizony oldalast vagy dagadót is vagy lecsókolbászt vagy cserkészt vagy gyulait vagy virslit, de legalább három-négy féle húst, súgtak még lókolbászról is, és füstölt oldalasról, csülökről, körömről, tesznek titkon malacot, szalonnát, császárhúst bele, van aki kevés zöldséget, petrezselymet, krumplit, gombát, hallottam bárányról, nyúlról, vaddisznóról, sőt még halról is… fűszerezik rozmaringgal, tárkonnyal, babérlevéllel, lestyánnal, majoránnával, és ahány ház, annyiféle mással… Egy a biztos Erzsike: otthon mindenki tesz bele valamit, ami tilos.

— Ezért kár volt annyi pénzt kidobni — legyintett a házvezetőnő. — Én kétszázért is megmondtam volna magának, hogy ők is csak emberek — és kicsit sértetten befordult a kamrába egy egészséges, jókora sódarért.