Kosztpénz

Tóth Béla rendszerszervező boldogan élt feleségével. „Láthatod Béla — szokta mondogatni az asszony éntőlem azt csinálsz, amit akarsz. Csak a piát, azt az egyet nem tűröm. Tudod, hogy a Lajost is azért hagytam ott. Amíg én diszponálok feletted, addig az esti öt kisfröccs lesz neked és semmi más. Mert az ivást utálom. Meg azt, ha nem tudom, hogy hol vagy. Mert féltelek. Mert szeretlek nagyon.” Szokta mondogatni Tóthné, és még a könnyei is elerednek olykor… Tóth Béla pedig — az öt decit leszámítva — nem iszik, úgymond, és —hacsak rendszert nem szervez éppen — kéznél szokott lenni.

Csak a boltba jár le.

Az asszony ugyanis utálja a füstöt. Tóthék pedig a Nagykörúton laknak. Érdekes módon ennek ellenére régi emdéefes a család, Tóth találkozott is egyszer a Jászai Mari téren, a kettesnél Tamás Gáspár Miklóssal, és gondolta is magában: „Pfujj!”

Az asszony tehát nem vásárol, azt rábízza urára, ám előtte kalkulál.

Az árakkal pontosan tisztában van, olvassa a Népszabadság Itthon rovatát, no meg szokott beszélgetni gróf Télynével is a gangon, szóval előveszi a kis füzetet, és miközben mondja urának, rögtön írja is: fél liter tej, lehetőleg féltartós, 16,40, tejfel kettő, 51, liter bor, 75, zöldségestől hozzál zöldbabot egy százasért, elfogyott a krumpli is, hozzál két kilót, 120, és egy kenyeret 40 … Itt van mókuska 402 forint és 40 fillér…”

„Megyek, anyukám” mondja Tóth és megy is, csak kinn az előszobából besurran még a spájzba és gyorsan összekap egy boros- és két befőttesüveget.

Az asszonyok nem ismerik a régi római mondást: az üveg pénz…

Ahogy kilép a kopott kapun, hatalmasat szippant a légből. „Hőőjjj!” mondja, és indul a Duna felé, amelynek semmihez sem fogható vízszagát néha már a Vígszínháznál érzi. Mellesleg nagy pecás volt azelőtt…

Lassan megy, de nem spekulál sokat. Nézegeti ugyan az utcai zöldségesek standjait, de ő már biztosra megy. Átkel a körúton, befordul a Néphadseregbe és bemegy az Oroszba, egyenesen a raktárba a Balaton felől.

Vesz politejet 12,80-ért, mert a féltartós „elfogyott nagyon”, szerencsére van 12%-os tejfel ami majd’ 3 forinttal olcsóbb, a bort már hetekkel elébb leszállították 75-re, a zöldbabot nem, azt nem is talál ezért, helyette 98-ról 84-re olcsított zöldborsóból készül majd Tóthéknál a csuszpájz, ráadásul annak üvegje is van, végezetül nem kis munka összeválogatni újkrumplit a régiből, de megoldódik ez is…

Aztán kilép a Tóth a boltból, teli cekkerrel és zsebében nyolcvanhét forinttal leballag a Kaskantyú meredek lépcsein, kikér három decivel, lekönyököl a pultra, és arra gondol, hogy mégiscsak nagy kaland az élet, csak meg ne írja az a… az a… az a… lap, hogy jövő héten 44 helyett 39,90 lesz a cukor…