Emberszendvicsek

Sokféle a szendvics.

Még akkor is, ha a legtöbb olyan, mint a többi. Nem akar elütni, nem akar kitűnni, nem akar meghökkenteni. A legtöbb szendvics megfelelő. Vékony kenyérszeletre kis vaj kerül, vékonyan, egyenletesen fölvive a felületre, erre jön a parizer, sonka vagy szalámi, végül rá a színanyag: keménytojás-, zöldpaprika-, paradicsom-, uborkakarika és kész.

Ugyanennek aztán megvannak kifinomultabb, iskolázottabb, és persze gazdaságilag jobban kondicionált változatai.

A parizert füstölt nyelv, a sonkát lazacfilé, a szalámit bélszinszelet helyettesíti ilyenkor, a díszítés csücsörinyomóval, más néven habzsákkal történik és paradicsom, friss paprika csak januárban kerül föl a tetejére, egyébként olajbogyó, kiwiszelet, mandarin díszíti a kenyeret.

Ismeretes aztán a férfikaréj, más néven trampliszelet. Erről akkor beszélünk, ha az eléd vetett vastag kenyérkaréjon baromira csípős juhtúrós körözöttet találsz odacsapva, amelyből vidáman lilulnak ki a félcentis hagymadarabkák.

Megvan a hangulata az érettségi felé közeledő kamaszlányok kezenyomát dicsérő finomkának is. A zsúrkenyeret vajkrém fedi leheletvékonyan, erre jön a sonkahártya, erre hat kukoricaszem, hat zöldborsószem, hat ribizliszem és tizenkét darab kaviárgolyó.

Mindenki ismeri a bulikenyeret, amely négy vekniből, kiló disznózsírból és három tubus pirosaranyból készül.

De a legjobb és legváltozatosabb szendvics mégis csak az anyafalat.

Ez pillanatok alatt készül el, reggel fél hét és fél hét után három perccel között.

Két, kissé másnapos kenyérszelet közé kerül egy kis túró, három almakarika és két csöpet majonéz, például.

Vagy egy félbevágott kiflibe vaj és arra öt kocka tejcsokoládé.

Vagy kenőmájas, kis mustár és uborka.

Vagy rozskenyérre pacskolt túró, húslevesben főtt sárgarépával.

Vagy maradék húsból lefaragott darabkák, almaszeletekkel, salátalevéllel.

Vajaskenyér párolt káposztával.

Sült hús, csipkeíz.

Szalonna, cékla.

Fasírt, paprika.

Parizer, narancs.

Vaj, sajt, alma, majonéz és csók.