Népszabadság, 1992. március 19.
BÄCHER IVÁN
Katorka Lajos erősáramú villamosmérnök messze Kelenföldön híres rakott krumplijáról.
Elfoglalt ember Katorka, nem is nagyon szeret a konyhában alkalmatlankodni, még a rakott krumplinak is ritkán fohászkodik neki —, de akkor aztán nagyon.
Ha megtörténik a jeles esemény, utána hónapokon át se krumpliról, se rakásról, általában semmilyen gasztronómiai kérdésről sokáig nem esik szó a Katorka-házban. Majd mikor már az emlék fakul, és egy vasárnap délutánon, vagy hétfő reggelen a heti étrend összeállítása kerül szóba, az öreg Katorka váratlanul föllebbenti a Néplap lepedőjét, és alig hallhatóan, motyogva megjegyzi, hogy „Régen volt rakott krumpli például…”
Nagy csend támad ekkor, majd gyorsan mindenki mindenféle túrós csuszákra, hideg gyümölcslevesekre és grenadirmarsokra tereli a szót. De hiába: Katorka bensőjében a rakott krumpli ideája megfogant.
Ilyenkor már nem képes másra figyelni, másról beszélni, benn az erőműben, mondogatják is, hogy „Na, a Katorka, bekrumplizott megint”, ilyenkor nem is bíznak rá nagyon erős áramot…
Aztán mikor eljön Katorka rakott krumplijának napja, igyekszik haza már korábban, a gyerekeknek mozijegyet vesz, az asszonnyal pedig gyorsan üvöltözik egyet, hogy miért teszi vissza a dobozba a használt gyufát…
Miután maga marad a konyhában, beöltözik, fölhajt egy nagyfröccsöt, gondosan kiválogat, illetve a fiókból előszed 20 szép, egészséges és egyformán 8-10 cm átmérőjű krumpliszemet és fölteszi főni.
Ugyanezt megteszi 8 tojással.
Ekkor megpihen. Ledől a konyhaágyra, mert Katorkáéknál ilyen is van, arra nem heveredhet rá senki csak az öreg, ledől tehát és átlapozza az Estit, pontosabban a legutóbbi időkig az Estit lapozta át, de mostanában mindenféle más lapokkal próbálkozik délutánonként, mindegy, valamivel lehever.
Aztán fölkel és előveszi az ő lábasát. Külön lábasa van Lajának, jókora, fekete, vastag falú öntöttvas darab, Szlovákiából csempészte át, vagy tizenöt éve, vakmerően, lábasa kockáztatásával…
Egy darab füstölt szalonnával alaposan kikeni lábasa belsejét Katorka.
A levágott bőrkét elhelyezi a lábas fenekén, a maradék cafrangot odahagyja a konyhaasztalon. Eztán ledől egy kicsit pihenni. Ekkortájt bejön az egyik gyerek és megérdeklődi a vacsorát. „Nyugi”— mondja Katorka.
Fölkel, leveszi a krumplit a lángról, a mosogatóba borítja hadd hűljön, a tojást is leveszi a vizet leönti róla és egyenként megtöri mind a nyolcat. Egy tiszta tányérra teszi.
Amíg a dolgok hűlnek, iszik egy fröccsöt, majd egy tiszta deszkán fölkarikáz egy másfél arasznyi lecsó- és ugyanannyi parasztkolbászt. Ezt egy másik tiszta tányérba teszi.
Ledől. Fölkel, nagyot bőg és nekiáll pucolni. Közben meg-megpihen. Be-bejön egyik-másik gyerek és zsíros kenyeret eszik. Katorka megkezdi a rétegezést. Alulra krumplikarikákat terít, sózza, borsozza, fél pohár tejfelt ken rá, majd jön a kolbász, a tojás, másfél pohár tejfel, só, bors, hoppá egy jó darab húsos kolozsvári szalonna a közepébe, esetleg egy szép darab paradicsom, majd pihenés, fröccs, újabb réteg krumpli, pohár tejfel, kolbász, tejfel, tojás, tejfel, só, bors persze, de mindenekelőtt tejfel, mert Katorka zaftosan szereti, az egyik gyereket, aki már megette a rántottát, le is zavarja még három pohár tejfelért, meg még harminc deka lángolt kolbászért, mondván, hogy egyszer élünk, majd megnézi a Híradót Katorka, ráterít még néhány réteget, és aztán, este kilenc felé megkezdi a fedőréteg fölhelyezését.
Az erősáramú villanyos ugyanis nem tejfelt, netán reszelt sajtot, vagy morzsát tesz az ő rakott krumplija tetejére, hanem krumplit. Szépen, gondosan, egymást félig lefedve pikkelyezi föl az egyenlő méretű karikákat. Beteszi a lábast a sütőbe és ledől.
Fél tizenkettő körül arra riad a család, hogy kész a vacsora. Kicsoszognak mind a konyhába, megszemlélik a fekete tálban gőzölgő rakott krumplit, amelynek felülete két színbe pompázik, az egyik fele sárgásbarna, másik fele aranybarna minden karikának, és már rögtön a legfelső rétegig ér az egésznek a leve, ha egy kicsit megroppantja a büszke Katorka a tetejét, tüstént felfehérlik a finom fűszeres, tejfeles zaft is, persze enni már nem eszik senki, maga Katorka is ledől a mosatlan lábasokkal, tányérokkal, tálakkal, deszkákkal, késekkel, villákkal, krumpli- és tojáshéjhalmokkal, szalonnacafatokkal ellepett, csuszmákos kövű, kolbászillat belengte konyhában, és már alszik is elégedetten.