Rántott hús

Más Tamás egyetemi hallgató abban az időben egy alföldi faluban töltötte minden második hétvégéjét.

Szombaton érkeztek a házba. A házban három szoba volt és hét évnyi munka. Továbbá mindenféle sosem-használt helyiségek — majdhogy-verandák, alkóvok, ablaktalan kisszobák — melyeknek rendeltetése Más előtt homályban maradt.

Az ajtók mind rosszfelé nyíltak. Mosogató nem volt, pedig lehetett volna. De minek, amikor ott ásít a nagy vájdling a konyhaasztal alatt. Meleg, derű és sütiszag lengte át a házat.

Este még kimentek sétálni, kastélyt nézni, templomot, nagymamát és inni sört, mert sör az otthon nem volt soha.

A szomszédok dacára egy ágyban aludtak. Más már akkor is tudta, hogy ez nagy dolog, de azt nem tudta, hogy ezt hívják majd kádári polgárosodásnak. Mindegy — jól aludt.

Nyolc körül ébredt, ágyba kapta a kávét. Mikor kibotorkált a konyhába, Papa földerült, ment a kamrába, hozta a palackot, töltötte a kisüstit.

— Hú, de büdös — mondta Mama és hozzátette rögtön: — De hát ez van…

A konyha már pezsgett. A sparheltben már lobogott a láng, rajta forrt a víz, szélén épp hogy rezgett csak az aranyló húsleves — fél hatkor tették föl! — benne kazalnyi zölddel. A palackos gázrezsó is dolgozott serényen. Mama és a három lánya, mint a motolla. Három volt a nővér: Olga, Irén, Marika. Olga kedves volt, Irén célra törő, Marika a Másé.

Mama vette elő a húst. Tarja volt a csonttal.

— Nem igazán szép… de ez van… Itt ez van…

Papa elment a kocsmába Mással. A kocsmában a rendszert szidták. Papa mesélt a faluról, amely mellett szép nagy tábor állt egykoron. Papa udvarias volt a Máshoz:

— Minálunk rendesek voltak… A bérlő is, a boltos is… Inkább a cigányokat vitték volna el…

— Ez van — mondta Más.

Mire visszatértek, kezdődött a panírozás. A kiklopfolt, besózott, enyhén megborsozott jókora szeleteket Olga rakta a lisztbe, Irén a tojásba és Marika hempergette a morzsába végül. A tojás olyan sárga volt, akár a nap. Más sütötte, a tepsiből kifodrozott a hab, nehéz volt eltalálni, hogy éppen aranysárgára süljön a hús. Más mindig túlbarnította kissé, Mama nem mert rászólni, végül tapintatosan megbízta a zsíros krumplival. A hús jó vastag volt, kicsit zsíros, a végén kézbe kellett fogni a csontot, úgy szopogatni. Az uborka keményen harsant, reccsent a szájban. A Papa bort hozott a pincéből, a borban szőlőszemek úszkáltak.

Ebéd után a fiúk ledőltek, a lányok-asszonyok mosogattak, délután még Papa pincébe ment le Mással, ott szidták a rendszert, Mama csomagolt a lányoknak, Olga tanult, Marika segített, Irén a szomszéd gyerekkel tollasozott a kertben.

Este nyolckor ment a vonat. Másnap a Más másnapos volt.

És még csak nem is szégyellte magát senki.