Búshús

Végy egy-két kiló marhahúst, lehet felsál, hátszín, esetleg rostélyos — persze ez drága —, vehetsz nyugodtan disznót is, combot, tarját, esetleg dagadót, olyan mindegy. (Lehet csirke is.)

A húst daraboljuk, szeleteljük, de akár egészben is hagyhatjuk. Ezen nem múlik semmi.

Egy lábasban vagy serpenyőben kevés vajon, zsíron vagy olajon megpárolhatjuk, megpörkölhetjük a húsdarabokat (de nem olyan fontos), és valamilyen edénybe, vasfazékba, cserépbe, tepsibe tesszük. (Ha annyi marha sok időnk van, akkor előbb pár órára bepácolhatjuk valami lébe.)

Teszünk köréje, melléje, alája vagy rá némi zsiradékot, szalonnát, de minek? Kisül majd a húsból. Viszont pár fej karikára vágott hagyma nem árthat: fokhagymáról is szó lehet. De tehetünk hozzá zöldségeket, sárgarépát, zellert, karalábét, karfiolt (azt ne!), vagy csinálhatjuk almásan, körtésen, szőlősen, aszalt szilvásan, löttyinthetünk rá kis bort, sört, konyakot, pezsgőt, tárkonyecetet, joghurtot, tejszínt, mustárt, worchester szószt, húslevest, gyümölcslevest, bablevest (azt se!), Ízesíthetjük sóval, borssal, majorannával, kakukkfűvel, petrezselyemmel, borsmentával, köménnyel, borsikafűvel, rozmaringgal, főzzük, pároljuk, avagy süssük meg, adjunk hozzá valami körítést, krumplit, rizst, befőttet, salátát, savanyút, karéj kenyeret, és etessük, avagy együk meg.

Lehet, hogy jó lesz, lehet, hogy nem lesz jó. Ez legyen a legnagyobb bajod ebben az átkozott elfuserált, szerencsétlen, bánattal teli életben.