Konténer

Aki városban építkezik, lakást leválaszt, felújít, reparál, annak konténerre van szüksége. Konténert háromféle úton-módon szokás szerezni: 1 normálisan. 2. szabályosan. 3. hagyományosan.

Az első csoportba tartozó, tehát normális ember, midőn épülő-szépülő lakásán kellő mennyiségű sitt, szemét, limlom halmozódott föl, veszi a telefont, föltárcsáz egy konténerest, aki hamarosan érkezik, a normális ember által elébb gondosan lestipistopizott placcra lehelyezi az öblös vasalkalmatosságot, aztán újabb telefonra vagy időpontra visszatér és némi készpénzfizetés ellenében a konténert elviszi — hogy hova, az az ő titka.

Így konténerezik a normális ember. Egészen addig, amíg föl nem bukkan egy közterületi közeg. Mert ilyenkor a normális ember szembesül avval a ténnyel, hogy a konténer elhelyezéséhez hivatali engedély szükségeltetik. Miután a törvény nem ismerete nem mentesít a kellemetlen konzekvenciák alól, ami ez esetben öt-tízezer forint penálé fizetése, a normális ember ilyenkor kénytelen elküldeni a közterület-fönntartó közeget a jó édes nagynénikéjébe.

Nincs efféle gondja a szabályosan konténert rendelőnek. Az ilyen, mikor eljön az ideje, hideg élelmet csomagol és jó kora reggel indul a polgármesteri hivatal felé. A hivatalban sorban áll, majd járul és előterjeszti óhaját. Egy árkus ívet kap a polgár ilyenkor, amely a Használati megállapodás címet viseli és amelynek éppen 25 paragrafusa van. Egyik pont érdekesebb, mint a másik. Itt van például a 22.: Jelen megállapodásban nem szabályozott kérdések tekintetében a Ptk. és a fővárosi közterületek használatáról és rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) számú és a Bp. Főv. … Önkormányzat tulajdonában lévő közterületek használatáról és rendjéről 30/1997. (XI. 08.) sz. Ö.K. rend. mód. 60/1995. (XII. 11.) számú Ö.K. rendeletek szabályai az irányadók.

Világos beszéd.

A szabályos ember, miután áttanulmányozta a papírt, nekilát aláírni a példányokat. A traktátus ugyanis hét, azaz hetes példányban készül el, nem lehet itt spórolni, aminek hétnek kell lennie, annak hétnek kell lennie. Miután a szabályos ember, mint hat négyzetméternyi közterületet használatba vevő fél végzett ezzel, visszaadja az aláírt példányokat az ügyintéző hölgynek, hogy az, mint hat négyzetméternyi közterületet használatba adója, biggyesztené alá a nevét.

De nem addig van a!

A Használatba adónak a törvény szerint harminc munkanapnyi ideje van megfontolni a dolgot. A szabályosan eljáró tehát hazamegy és vár. Miután megkapta az engedélyt, fölkerekedik és indul a postára, majd onnan a hivatalba újfent. A szerződés 3. paragrafusa ugyanis kimondja: A Használó köteles az átengedett 1 db konténer után 100, – Ft/db/nap + 25% ÁFA összesen 125, – Ft/hó (azaz Egyszázhuszonöt forint) … közterület-használati díjat megfizetni.

Ezek után érthető, hogy ha valaki olyan idióta, hogy szabályosan intézi a konténerügyet, az biztosan csak egyszer teszi ebben a büdös életben. Másodszor már bizonyosan normálisan jár el. De előbb-utóbb a normális is és szabályos is belesodródik a hagyományosan konténerezők táborába.

A pesti emberek zöme ugyanis nem rendel konténert — ha szemete képződik, akkor azt hagyományosan másnak a konténerébe hordja bele. Így aztán, mikor a — legyen az szabályos, avagy normális — konténert rendelő egy félórával annak megérkezése után konténerét már színültig telve találja, maga sem tehet egyebet: délután, mintha csak egészségügyi sétát végezne, földeríti a terepet, számba veszi a konténereket, mozgósít gyereket, szomszédot, sógort, anyóst, aztán ha leszállt az éj, kapja a zsákokat és indul űrt lopni.

Bächer Iván