Elmúlt az eufemizmusok ideje

A lengyel médiaszabadság elleni támadás megnyitja az utat az Európai Unió alapértékeinek tagadásához, amelyeket meg kell védenetek.

Mottó:

Pszt! Csönd!
Csak a kuvik, a gyászos őr rikoltott
Szörnyű jó éjszakát.

(Shakespeare: Macbeth, Szabó Lőrinc fordítása)

Ma ez a kuvik azoknak a rezsimeknek a hangja, amelyek az Európai Unióban likvidálni akarják a demokratikus intézményeket. Az egyik ilyen hely Lengyelország.

A Gazeta Wyborcza főszerkesztője vagyok, harminckét éve töltöm be ezt a posztot, azóta, hogy 1989-ben erőszakmentesen, kompromisszumok és parlamenti választások útján megteremtettük Lengyelországban a demokratikus államrendet. A Gazeta Wyborcza e változás fontos szimbóluma lett, ez volt az első teljesen független napilap az Elbától Vlagyivosztokig. Se cenzúra, se politikai nyomás nem nehezedett rá. Más országok is bennünket követtek. A Gazeta Wyborcza azért jött létre, hogy a választási kampányban a demokratikus ellenzék hangját hallassa.

Akkor elemi értékeket védtünk: a médiaszabadságot, az állampolgári jogokat, az igazságszolgáltatás függetlenségét, azt a nagyszabású reformot, amely megnyitotta az utat az utasításos-elosztásos gazdaságtól a piacgazdaság felé, az egypártrendszer diktatúrájától a parlamenti demokrácia felé, a félelem társadalmától a szabadság társadalma felé.

A Gazeta Wyborcza sikere párhuzamosan futott a lengyel átalakulás sikerével. Hosszú évtizedek után a lengyelek megízlelték, milyen szabadságban és jogállamban élni. Most ez a harminckét évvel ezelőtti győzelem került veszélybe.

A szabad média a rezsim ellensége

Lengyelországban – és néhány más országban is – rémisztő államcsíny tanúi vagyunk. A jogállam átalakul pártállammá. Az alkotmánybíróság, az ügyészség, a rendőrség, a különleges szolgálatok mind egy pártot, a hazug nevet viselő Jog és Igazságosságot (PiS) szolgálják. Ez a párt teljesen kisajátította és arcátlan propagandagépezetté tette a közszolgálati médiát, a putyini vagy az Erdoğan-féle török médiához hasonlóan. A független médiát ellenségként kezelik, és gyűlölködve támadják, amit jól ismerünk a volt amerikai elnök, Donald Trump egyik-másik megnyilvánulásából. Vegyük elő még egyszer Shakespeare-t. Ezt olvassuk a Hamlet utolsó jelenetében:

Majd hallotok
Vérbűn, erőszak, természettelen
Dolgok, nem is vélt gyilkolás, kivégzés,
Ravasz de kényszerült ölés felől;
És végre füstbement bal terveket,
A főre hullva, mely koholta; mindezt
Híven elmondhatom.

(Arany János fordítása)

A hatalom lépéseinek értelme magától értetődik. Azt szeretné, hogy ezekről a dolgokról ne lehessen beszélni, és minden a kormányzó erő utasítása szerint működjön. Ezért lépésről lépésre, szalámitaktikával, vékonyan szeletelve – ahogy Rákosi, a kis Sztálinnak nevezett magyar diktátor mondta –, sorra felszámolták a demokratikus rend biztosítékait. Ismétlem, a független médiát a kormányzati rezsim ellenségnek tekinti, és ebből nem is csinál titkot. Mateusz Morawiecki miniszterelnök képes volt szégyentelenül kijelenteni, hogy a sajtó nyolcvan százaléka ellenséges vele. Ami annyit tesz, hogy legalább a függetlenség nyomait viseli még a média egy része.

A Kaczyński-rezsim rendszeres hajtóvadászatot indít a kormánykritikus szerkesztőségek, így a Gazeta Wyborcza ellen is. A kormánypárttal kapcsolatos intézmények, illetve ezek képviselői elárasztják a bíróságot kritikus újságírók elleni perekkel, kolosszális jóvátételeket követelve, továbbá a számukra kényelmetlen anyagok eltávolítását az adott internetes portálról. Ez a gyakorlat a SLAPP, aminek a független média elijesztése és elhallgattatása a célja. A Gazeta Wyborcza ellen több mint ötven pert indítottak a PiS emberei. Nem telik el egyetlen hónap sem új feljelentés nélkül.

A hatalom és az általa ellenőrzött vállalatok lemondták a kritikus média előfizetését, még a járvány alatt sem hirdetnek ilyen lapokban, hatalmas összegek vándorolnak ugyanakkor a kormányzati propagandával foglalkozó szerkesztőségekhez. Az elmúlt öt évben a PiS 5,4 milliárd złotyt (1,35 milliárd eurót) juttatott nekik.

A független újságírókat a rezsim propagandagépezete is zaklatja, rájuk uszítják a híveiket, megvádolják őket, hogy Lengyelország külföldi ellenségeinek ügynökei. Így igyekeznek megfosztani bennünket szavahihetőségünktől.

A repolonizálás orosz mintái

Szerencsére a független rádiók hallgatói, a független televíziók nézői velünk vannak. Ezért szerzünk tudomást arról, hogy a különleges szolgálatok újságírókat figyelnek meg, hogy a kormányellenes tüntetéseken a rendőrök politikai feletteseik utasítására könnygázzal és erőszakkal támadnak az eseményről beszámoló újságírókra.

A rezsim évek óta azzal fenyeget, hogy előbb-utóbb megkaparintja a független és megzabolázhatatlan médiát. Ez a folyamat most elkezdődött. A PKN Orlen, az állami olajkonszern, élén a PiS kinevezte elnökkel megvásárolt több tucat regionális napilapot és hetilapot, valamint több száz internetes portált, amelyek a Polska Press kiadóhoz tartoznak, és senki sem hiszi, hogy e lapok megőrizhetik függetlenségüket. Ez az eljárás, az orosz Gazprom mintájára, amely 2001-ben a Kreml utasítására megkaparintotta az NTV-t, kiválóan alkalmas arra, hogy Lengyelországban elnémítsák a szabad és független hangokat.

Az Orlen egyúttal arra a cégre is szert tett, amely országosan a sajtó terjesztését végzi. Ez pedig nem más, mint módszeresen alkalmazott szabadságellenes szájkosár. A PiS által uralt versenyhivatal villámgyorsan jóváhagyta, hogy az Orlen lapok tucatjait vásárolta meg. Ugyanez a hatóság kétéves töprengés után jogtalanul tiltotta meg a Gazeta Wyborczát kiadó Agorának a Radio ZET megvételét. Mindkét döntést politikai megfontolásból hozták, hogy a kormánypropagandát erősítsék és a független médiát gyengítsék.

Az a sarc, amivel a hatalom a „szolidáris reklámadó” bevezetésével megterheli a szerkesztőségeket, arra szolgál, hogy a járványhelyzet okozta válság idején tönkretegye a médiát, és megkönnyítse a kormányzati lapkiadók számára az egyes orgánumok bekebelezését. Így Lengyelország – Oroszországhoz és Magyarországhoz hasonlóan – gyakorlatilag szabad média nélkül marad.

Harc az EU jövőjéért

A szabad média felszámolása annak a többfrontos hadviselésnek a része, amelyet a hatalom a lengyel demokrácia és az állampolgári társadalom ellen foganatosított. Miután a kormányzó rezsim ellenőrzése alá vonta az ügyészséget, az alkotmánybíróságot, a Legfelsőbb Bíróságot, Lengyelország már nem jogállam, hanem pártállam, s ezzel teszi a hatalom országunkat egyre inkább az európai közösség beteg emberévé. Abban a harcban, amely ma Lengyelországban folyik, az Európai Unió jövője is tét, ahol akad még egy-két kontár, aki ilyesféle antidemokratikus megoldásokon töri a fejét.

Éles kifejezéseket használok, mert elmúlt az óvatos eufemizmusok ideje. A lengyel médiaszabadság elleni támadás megnyitja az utat az Európai Unió alapértékeinek tagadásához. A Brexithez is az az agresszív retorika társult, amellyel ma a varsói és a budapesti kormány él, és ezt használták azok is, akik Washingtonban megtámadták a Capitoliumot, hogy ellehetetlenítsék a demokratikus verdiktet. A szó olyan, mint a kés, lehet vele kenyeret szelni, és lehet vele űzött vaddá tenni vagy megölni embereket. Az, amit a szabad média ellenségei javasolnak, megöli a tisztességes nyelvet. Jól látható ez abból a hazug beszédmódból, amellyel a lengyel történelemről, a lengyel kultúráról, a lengyel hagyományról megnyilvánulnak. Ismerjük jól a közelmúltból azon országok és népek sorsát, amelyek nem akarták megvédeni a maguk demokráciáját. És ez lett a vesztük.

Sok küzdelem áll még előttünk. Lengyelországban a hatalom korlátozza a tudományos kutatást, át akarja írni az iskolai tankönyveket, idegenellenes és homofób gyűlöletnyelvet használ, gátat szab a nyilvános tájékoztatásnak, megnehezíti az önkormányzati szervek munkáját. Amikor a lengyel szabadságjogokat véditek, az EU-t véditek, amely mindannyiunk közös esélye.

P. A. fordítása