Putyin gyilkossága

Amikor 1861-ben a varsói lengyel nemzeti tüntetést a cár vérbe fojtotta, Alekszandr Herzen azt írta II. Sándornak: „Ön ezzel közönséges gyilkos lett, alattomos gyilkos.” És volt egy-két szava a „lelkiismeretlen és szégyenteljes orosz sajtóról” is. Ma nem tehetünk mást, mint elismételjük a nagy orosz hazafi szavait, és Putyinra, valamint a nagyorosz korteshadjárat hangadóira vonatkoztatjuk, akik egyfolytában és arcátlanul hazudnak.

Korábban azt hallottuk, hogy az ukrán fasiszta truppokat, amelyek a Majdant terrorizálják, Lengyelországban képezték ki. Később megtudhattuk, hogy a Krím erőszakos, putyinista hódítói boltban vásárolták az egyenruhájukat, a Kremlnek ehhez semmi köze. És most ismét az ukrán állam felelősségéről hallunk.

A maláj gép elleni merénylet 298 szerencsétlen áldozata Putyin könyörtelen és cinikus politikájának esett martalékául. Az ő hozzájárulásával, tudtával és döntése nyomán fegyverezték fel a Kreml ügynökhadát és a donyecki ötödik hadoszlopot. Ők azok, akik kiszámíthatatlanul ölnek meg ártatlan embereket. Oroszországnak ez a KGB-alezredes mentalitású elnöke nem akarja hagyni, hogy Ukrajna a maga útján haladjon a demokratikus alapelvek és Európa felé. Putyin újjá kívánja szervezni a birodalmat. Ezt szolgálja az etnikai konfliktusok szítása és életben tartása Lettországban és Észtországban, ezt segíti elő Moldávia feldarabolásának újra meg újra napirendre kerülő kérdése és a konfliktusok ébren tartása Hegyi Karabahnál. Valóban, ez a nagybirodalmi, nagyorosz sovinizmus a kommunizmus utolsó szakasza. Putyin értelmezésében a haladás annyit tesz, hogy haladást ér el a soron következő országok bekebelezésében.

A békéhez és nyugalomhoz szokott Európai Uniónak se az eltökéltsége, se a tudatossága nincs meg ahhoz, hogy felfogja a növekvő veszedelmet. Egyfolytában a fenevad megszelídíthetőségébe vetetett hit sémáját ismételgetik. Az európai politikai és üzleti elitek elvakultsága és passzivitása aggasztó. De bennünket, a szó, a kultúra, a tudomány, a média embereit semmi sem ment fel az alól, hogy világosan, elszántan és határozottan kimondjuk, hogy igen nagy a veszély.

Moszkvai barátom azt állítja, hogy kétféle módja létezik az orosz hadsereg Ukrajnából való távozásának: egy reális és egy csodás. A reális forgatókönyv szerint megérkezik Szent György a sárkányon, és tüzes pallossal kiűzi ezt a csirkefogó bandát. Ez a reális forgatókönyv. És a csodás? Az, hogy maguktól kimennek.

Az egymást követő politikai engedmények sehova sem vezetnek. Putyin nem európai politikusfajta; ennek a politikusnak az állandó botránykeltés a kenyere. Sokat elárul, ahogy kiengedte a palackból a szellemet: Oroszországból immár tömegesen áradnak Ukrajnába az aljas és gyilkos zsoldosok, a vágyakozó monarchisták, a pravoszláv fasiszták, nacionálbolsevikok és más hasonló szemforgatók.

Ezeket a banditákat hadászati eszközökkel ellátni gyilkosság. Az jó, hogy a Lengyel Köztársaság kormánya ma értelmes és tisztességes álláspontot foglal el ez ügyben, nem fitogtatja az erejét, de nincsenek illúziói és távol áll tőle minden képmutatás.

Pályi András fordítása
(Megjelent a Gazeta Wyborcza július 19-i számában.)