Népszava, 2011. március 16.
ZSEBESI ZSOLT
Minden olyan posztkommunista országban, ahol az autokrata, populista politikai térnyerése veszélybe sodorja a kivívott politikai szabadságjogokat, a demokráciát, fel kell emelnünk a szavunkat. Legyen az Ukrajna, Oroszország, vagy Magyarország. Azért vagyok itt, hogy ezt megtegyem – mondta lapunknak adott interjújában Adam Michnik, a lengyel Szolidaritás egyik legendás vezetője, nemzetközileg ismert ellenzéki, aki az 1981-es szükségállapot után 4 évet töltött Jaruzelski tábornok börtönében.
– Ön 1990-ben már részt vett március 15-én az 1848-49-es magyar szabadságharc ünnepségein, de azóta nem járt nálunk ebből az alkalomból. Miért jött éppen most?
– Nagyon sok magyar barátom van, akikkel az ellenzéki idők óta tartom a kapcsolatot. Velük rendszeresen megbeszéljük a magyarországi és a lengyelországi politikai és társadalmi fejleményeket. Számomra úgy tűnik, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. A magyar demokrácia, és azon belül a sajtószabadság veszélyben van. Erre fel kell hívni a figyelmet, ez ellen fel kell lépni.
– Ön a Gazeta Wyborcza nevű lapjában magyar nyelven is szolidaritásáról biztosított bennünket és kiállt a sajtószabadság mellett, élesen elítélve a magyar sajtótörvényt.
– A sajtószabadság megléte a szabadság egyik legfontosabb feltétele. A magyar sajtótörvény az állam uralmát akarja kiterjeszteni a sajtóra, ami nagyon veszélyes. Orbán Viktort nagyon jól ismerem, még az ellenzéki időkből. Sok közös programon vettünk részt együtt. Sokat vitáztunk. Nem mindenben értettem vele egyet, de kifejezetten szimpatikus fiatalembernek, a barátomnak tartottam, és a rendszerváltás után is megmaradt a kapcsolatunk. Ma azonban úgy látom, hogy sokkal több bolsevizmus szorult bele, mint az önök korábbi baloldali kormányfőjébe, Gyurcsány Ferencbe, aki legalább bevallotta, hogy pártja hazudott a társadalomnak. Orbán szintén hazudik, de nem ismeri el. Véleményem szerint a politikában nem szabad hazudni.
Most sajnos azt tapasztalom, hogy Magyarországon olyan a politikai helyzet, mint amilyen néhány éve nálunk volt, a Kaczynski fivérek kormányzása alatt, amikor az emberek komolyan rettegtek és féltették a lengyel demokráciát, a szabadságot, az egész országot. Akkoriban Varsóban járva Kornai János, aki nagyon jó barátom, szörnyülködött, amikor a Kaczynski rezsimről beszéltem neki. Az utóbbi évben már én éreztem magam az ő bőrében, amikor Orbán Viktorról és a Fidesz-kormányról érkeztek hírek.
– A Kaczynski fivérek két évig tartó kormányzás után megbuktak, és elvesztették az előrehozott választásokat.
– Orbán Viktor keményebb és veszélyesebb ellenfele a demokráciának, mint Jaroslaw Kaczynski. Ez egyrészt Orbán politikai múltjából is következik. Nagy utat járt be, hiszen még a 90-es években is szélsőséges liberális politikusnak látszott. Nagyon veszélyesnek tartom Orbán törekvését, hogy leépítsen minden demokratikus ellensúlyt. A saját hatalmi elitjének a kezében koncentrálja a politikai és a gazdasági hatalmat, nem hagyva teret semmilyen ellenzéki erőnek. A politikai ellenfeleit ellenségként kezeli, nem tartja őket egyenjogú embereknek, sehol semmilyen hatalommegosztásra, kompromisszumra nem hajlik.
Jellemző módon politikai opponenseinek még a magyarságát is megkérdőjelezi. Gátlástalanul manipulál a törvényekkel a saját politikai érdekeinek megfelelően. Belebabrál a piaci mechanizmusokba, nem tiszteli a magántulajdont, demagóg módon a multik ellen agitál. Sajnos, azt kell mondjam, hogy retorikájában és szemléletében messze eltávolodott az általam igen nagyra becsült Bibó Ístvántól és nagyon közel került Horthy Miklóshoz. Egyébként nem tartom véletlennek, hogy Moszkvában a jelenlétemben kérdezték az orosz kormányfőt, hogy nem tartja-e Orbán Viktort a legjobb tanítványának, a putyinizmus elsőszámú követőjének.
– Sokak szerint Magyarországon nem történt meg a valódi rendszerváltás, mások visszasírják az előző rendszert.
– Lengyelországban, ahol sokkal rosszabb volt a helyzet, főleg a gazdaságé, mint a rendszerváltás előtti Magyarországon, amit joggal Gulyás-gulágnak is neveztek, ugyancsak vannak, akik visszavágynak a garantált munkát és langyos életet biztosító börtöntársadalomba. Akkor miért ne lennének ilyenek még többen Magyarországon. Az emberek nehezen szoknak hozzá, hogy maguknak kell a felelősséget vállalniuk saját magukért.
Ennek ellenére is félreértésnek tartom a mai harcos antikommunizmust ezekben az országokban, így Magyarországon is. Ma már nincsenek kommunisták, és semmi értelme hajtóvadászatot indítani a döglött oroszlán után. Az antikommunizmust és a katolikus egyházat egyes politikai erők, itt és nálunk is politikai eszközként használják a saját populista céljaik érdekében. A populizmus egyébként nem magyar, nem is lengyel találmány. Európában ott van a legjobb példának Silvio Berlusconi.
– Ön is egy hatalmas médiabirodalom vezére.
– Igen. Az egykori Szolidaritás választási lapjából az ország legnagyobb kiadói vállalkozása jött létre az irányításommal. Én, mint alapító lemondtam a részvényeimről, egy sincs a birtokomba. Ezzel mintegy 36 millió dollárt dobtam ki az ablakon. Viszont nem is kell izgulnom mindennap amiatt, hogy állnak a részvények a tőzsdén. Szabad ember maradtam. Persze néhányan őrültnek tartanak.