Közös kátyúkban botladozunk

Vaskos kötet politikai-történelmi esszét adott ki a pozsonyi Kalligram kiadó. A kötet szerzője Adam Michnik (60) történész, börtönviselt ellenzéki. A legnagyobb lengyel lap főszerkesztője a könyvbemutató alkalmából utazott Budapestre. Megkérdeztük: Mi történik most Lengyelországban?

– Ez az egymillió dolláros kérdés! Senki sem tudja, mi történik nálunk. Az biztos, hogy válság van, a kormánykoalíciónak nincs többsége. A miniszterelnök pártja (Jog és Igazságosság) a helyzetre azzal felel, hogy az ellenzéket támadja, s azzal vádolja, hogy titkos összeesküvésben vesz részt, amelyben ott vannak a katonai titkosszolgálat emberei. Mindez ködfüggöny, hogy elleplezzék a politikai korrupciós ügyletet, amelybe a kormánypárt vezető emberei belekeveredtek. Hogy ebből mi keveredhet ki? Nem vagyok jós, csak annyit sejtek, hogy semmi jó nem következik. Minden alapunk megvan arra, hogy borúlátók legyünk.

– Könyvében sokat foglalkozik a többi visegrádi országgal. Most úgy látszik, újra azonos jelenségek jellemeznek minket. Pedig már úgy látszott, hogy az EU-ban, a NATO-ban ezek az országok már a maguk saját külön útjukat járják.

– Az út saját, de a kátyúk, amelyekben botladozunk – közösek. Ha meg akarjuk érteni, hogy ezek az új európai uniós tagállamok miért kerültek hasonló helyzetbe, ugyanazt láthatjuk. Az ok a demokratikus intézmények gyengesége és az új populizmus politikai hulláma. Ennek lehet antikommunista arculata, mint Lengyelországban, de lehet posztkommunista ábrázata, mint Szlovákiában. De ennek igazán nincs jelentősége, s megvalósíthatja az egykori kommunista párt funkcionáriusa, mint Robert Fico szlovák miniszterelnök, vagy egy antikommunista aktivista, mint Jaroslaw Kaczynski lengyel kormányfő. Ez az új populizmus hatalomkoncentrációra törekszik, s a demokratikus intézmények kiüresítésére. Hiszen ha például a legfelsőbb bíróságot pártapparatcsikokkal töltjük fel, akkor az intézmény megmarad, de már nem tekintélyuralmi állam intézményévé lesz. Ezt én valaha a Montesinos-vírusnak neveztem. Vladimiro Montesinos Fujimori volt perui elnök számára szervezte a politikát zsarolással, megfélemlítéssel és hasonló módszerekkel. Ez a veszély, a fiatal demokráciák latin-amerikanizálódása. Vannak intézmények, de ezek csak névleg demokratikusak.

– De miért szavaztak a szlovákok Ficóra, a lengyelek a Kaczynski ikrekre, miért történhetett meg mindaz a budapesti Szabadság téren?

– Tény az, hogy sokszor a liberális demokráciát védő erők egy része korrupt. És a korrupció elleni harc, a közélet tisztaságának védelme a populisták felé sodorhatja a szavazókat. Kevesen tudják, hogy hasonló jelenségek és jelszavak voltak a hitleri hatalomátvétel előtt a Weimari Köztársaság idején, s használták ezt a kommunista pártok is, amikor szükségük volt rá. Így a korrupcióellenes harc közben sokszor meglepő társaságba csöppenhetünk.

– Van-e valamilyen felelőssége az Európai Uniónak azért, ami a térségünkben történik?

– Nem értek ezzel egyet. A bűn, a felelősség a miénk, lengyeleké, szlovákoké, magyaroké. De létezik a hajlam, hogy másokat, adott esetben Brüszszelt okoljuk a bajokért. De a sikereken nem akarunk osztozni.

– Írásaiban a visegrádi együttműködést méltatja. Azt gondolja, hogy fennmarad ez a négyes külön kis közösség?

– Örülök, hogy éppen most jelent meg a Kalligramnál a kötet, amelyben éppen az országainkat érintő közös ügyekkel foglalkozom. És itt megismétlem. Közös érdekünk ennek a miniuniónak az építése. Hiszen a Benelux államok példája megmutatta, milyen kedvező eredményeket lehet közösen elérni. Természetesen vannak ellentétes érdekeink. De mindig hasonlóak a szorongásaink.