Tanácsok Lapja – 1954-01-25 / 2. szám

Hercegszántó újra előretör

Tél van, január közepe. Fe­hér hótakaró borítja a földe­ket. A természet mély álmát alussza. A falu azonban már készül az ébredésre. Amióta nyilvánosságra került a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének és a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsá­nak határozata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről, azóta megélénkültek falun a hosszú téli napok, tartalmasabbak let­tek a tervezgető téli esték.

„Sovány gazda, kövér ló” — így mondták ezt mindig a nép nyelvén. „Jó gazda, szép ló” — így tervezik most az elkövetke­zendő esztendőkre. Egy évvel ezelőtt csendes, fáradt volt a falu. A hosszú téli estéken csak rövid lélekzetű tervek szület­tek. Nem zötyögött annyi trágyát hordó szekér a földekre, nem suhant annyi csilingelő szánkó a piacra, vásárokra, mint most. A dolgozó paraszt bizony­talanul mozgott, nem érzett szilárd talajt a lába alatt. Ke­veset adott a földnek, amely aztán szűkmarkúan fizetett. Sokhelyütt kiskirályok keserí­tették a dolgozó parasztok, tsz-tagok életét.

Friss levegő — új tervek

Ma már friss, egészséges le­vegő árad szét a falun: a kormányprogramm nyomán új, nagy tervek születnek. Eredmé­nyes tanácskozások után köz­ségi, járási, megyei tervek lát­nak napvilágot, s megvalósításukért már most elszánt aka­rattal küzdenek a dolgozó pa­rasztok és termelőszövetkezetek.

Hercegszántón is így forr, így érik az emberek gondolatában az a hároméves mezőgazdasági terv, amely bő termést, több jószágot, nagyobb jövedelmet hoz majd a házhoz, több kenye­ret, több húst és több zsírt jut­tat az ipari munkások asztalára.

Régi dicsőség…

Hercegszántó Bács megye déli részén fekszik, közvetlenül a határ mentén. Szorgalmas emberek lakják a községet. Hercegszántó mindig híres volt nagycsövű kukoricájáról, kövér hízóiról. Vásárkor nem kellett nagy cégér a táncoló, fényes­szőrű hercegszántói lovaknak. A dolgozó parasztok büszkén emlegetik a bajai mezőgazdasági kiállítást, ahonnan Herceg­szántó legtöbbször az első díjjal tért haza. A díjakat majd min­dig kukoricatermésükért, a tenyészállattartásban, állattenyésztésben elért eredmé­nyeikért nyerték.

Hanyatlás és okai

A legutóbbi évek azonban mintha mindennek az ellenke­zőjét akarnák bizonyítani. A híres állattenyésztés, kukorica­termelés visszaesett. 1952-ben pl. 1130 sertéssel volt kevesebb a községben, mint 1950-ben. A ló­állomány is 80-nal csökkent. A szarvasmarhaállomány mind­össze 100 darabbal fejlődött, de ebből is 30 elhullott a rossz takarmányozás következtében. A dolgozó parasztok elhanya­golták a föld rendszeres trágyá­zását. „Hoz, amennyit hoz”, — így gondolkoztak a legtöbben.

Úgy okoskodtak: a gyakori ta­gosítás miatt bizony megeshetik, hogy más aratja le, amit ők vetettek. Romlott a híres kendertermelés is. A búzater­més átlaga 7 és fél mázsára csökkent, s mindehhez még hozzájárultak a túlkapások, ön­kényeskedések, igazságtalansá­gok, melyek megkeserítették a dolgozó parasztok életét.

A kormányprogramm után

A kormányprogramm Herceg­szántóra is úgy érkezett, mint a csikorgó hideg télben a jeget oldó napsugár, amely életre kelti a jégtől meggémberedett végtagokat, felvidítja a szívet, meggyorsítja a vérkeringést. Sok kedvezmény, sok öröm, s a feloldódott szavakban sok pa­nasz került napvilágra.

Gál József tanácselnök a „be­ütemezett” begyűjtési tervet nézi, és marcangolja a lelkiismeret, hogy évek óta mindig Vaskút után kullogtak, hogy a vaskútiak mindig elsők voltak a beadásban, ők pedig az utóbbi időben nem mutattak fel ered­ményt, nehezen teljesítették tervüket — mindennek az oká­ra csak most derült fény.

Hárman elindulnak…

A Központi Vezetőség és a Minisztertanács határozata a mezőgazdasági termelés fejlesz­téséről Hercegszántón is felnyi­totta a szemeket. Különösen akkor, amikor Szabó József párttitkár és Gál József tanács­elnök hosszú estéket töltöttek el Bende István állandó bizott­sági elnökkel, és azon vitáztak, miért megy lassan a begyűjtés. Megállapították az a baj, hogy az átlagtermések alacsonyak, az állattenyésztés pedig ha­nyatlik. A helyi adottságokat nem használják ki, pedig ott van a Ferenc József-csatorna, amelynek a vizét öntözésre is használhatnák. Kialakult há­rom vélemény, három elgondo­lás. Azonban három ember vé­leménye még kevés. Viszont, ha hármukhoz társak csatlakoz­nak, abból megmozdulás lesz a faluban.

… s megmozdul a falu

Első lépésként javaslatot tet­tek egy bizottság megalakításá­ra Hercegszántó köztiszteletben álló és elismerten legjobb gaz­dáiból. Olyanokat hívtak meg ide, mint Bende István AB el­nök, Mitos József középparaszt, Gajdos Gáspár középparaszt, akik mint tanácstagok is min­dig követendő példaként álltak a község dolgozó parasztjai előtt. A bizottságba meghívták az élenjáró délszláv dolgozó középparasztokat.

Mi a bizottság feladata?

1. A bizottság tagjai a párt népnevelőivel, tanácstagokkal, állandó bizottsági tagokkal és aktívákkal közvéleménykutatást végeznek a faluban abban az irányban: mit javasolnak a dolgozó parasztok a Központi Vezetőség és a Minisztertanács határozata alapján, milyen el­képzeléseik vannak az átlagter­més emelésére és az állat­tenyésztés fejlesztésére.

2. A község hároméves mező­gazdaságfejlesztési terve, illetve tervjavaslata a község dolgozó parasztjainak véleménye, ja­vaslata alapján épül fel. A dol­gozó parasztok véleményét, ja­vaslatát a bizottság dolgozza fel.

3. A kész tervet a bizottság jelenlétében a párttaggyűlés s a tanácsülés megtárgyalja. A ho­zott határozatokat ismertetik a község dolgozó parasztságával.

4. A községi tanács brosúrát készít a hároméves mezőgazdaságfejlesztési tervről és azt minden egyes dolgozó paraszt­hoz eljuttatja.

A bizottság már most nagyon ügyel arra, hogy ennek a terv­nek elkészítésébe lehetőleg minden hercegszántói dolgozó parasztot bevonjanak.

A végrehajtóbizottság segítsége

Ahhoz természetesen, hogy a bizottság jól dolgozhasson, reá­lis képet kell kapnia a község­ről, a földművelésről, az állat­tenyésztésről. Ezért most a végrehajtóbizottság statisztikai kimutatást bocsát rendelkezé­sükre, amely pontosan kimutat­ja terményenként az átlagter­méseket, a község meglévő állatállományát, az állatfajokat, feltünteti azt az évet, amelyben a legtöbb volt az állatállomány, s ehhez méri a terveket.

A bizottságnak a tanácsházán biztosítanak helyet, hogy zavar­talanul végezhesse munkáját. Munkaközben a pártvezetőség s a végrehajtóbizottság több­ször megtárgyalja a tervkészí­tés állását, hogy minden segít­séget megadhasson a bizottság­nak a zavartalan munkához. Az eddigi elgondolások a követ­kezők:

A tervek

A búza átlagtermését, amely 1953-ban 7 és fél q volt, most 9 q-ra akarják felemelni. Ez 40 vagonnal jelentene többet. 1955-ben búzából már 11 q-ás átlagtermést szeretnének elérni, ami 88 vagon termésemelkedést jelentene. 1956-ban a búza át­lagtermése már 13 q-ára emel­kedne, vagyis 175 vagonnal többet hozna. A kukorica átlag­termését 1954-re 20 q-ra ter­vezik. Ez azt jelenti, hogy 1954-ben már 240 vagonnal több volna a kukoricatermés. 1955-ben a 20 q-ás átlagtermést 25 q-ára akarják felemelni, ami 300 vagonos töblettermést je­lent. 1956-ban az átlagtermést kukoricából már 30 q-ára emel­nék, ami 480 vagonnal jelen­tene több termést.

A bizottság úgy tervezi, hogy az egész községben felfrissíti a burgonyavetőmagot nemes faj­tájú vetőmaggal. A tervben nagy helyet kap a gyümölcs­termelés is. A Jonatán-alma mindig híres volt Hercegszán­tón, s ebből majd bőven lehet piacra vinni, s Budapestre szállítani. A bizottság faiskola és — a Ferenc-csatorna mellett — halastó létesítését is tervezi. A legelő javítása sem kerüli el figyelmét. A rossz legelőket füvesíteni akarják, s lehetőség nyílik arra is, hogy a legelőket vízzel elárasszák. A határban lévő kutakat is kijavítják. Az építkezések meggyorsítása érdekében pedig megszervezik a téglaégetést. Már most meg­nyitják a mezőgazdasági szak­tanfolyamot, ahol a KV és a MT határozata alapján szak­előadók magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak, hogyan kell többet termelni, hogyan kell szép, egészséges jószágokat tenyészteni. A hároméves mező­gazdaságfejlesztési tervben ko­moly helyet kap a termelő­szövetkezetek megerősítése, hogy a szakemberektől nyert segít­ség révén növelhessék eredmé­nyeiket.

Tél van. Hótakaró borítja a földet. Azonban a hosszú téli napokon folyó tervezgetések már a langyos tavasz és a me­leg nyár idejére vonatkoznak. Egyetlen tanácstagnak, állandó bizottsági tagnak sem lehet szebb feladata, mint hogy teljes erejével síkraszálljon a mező­gazdaság fejlesztésének felada­tai mellett, s hogy részese le­gyen annak a szép munkának, amely a párt- és kormány­határozat nyomán most községeinkben megindult.

(Ezt a cikket tananyagul ajánl­juk az állandó bizottságoknak.)