Szabad Föld – 1985-10-26 / 43. szám
Hercegszántó: lesz-e sertés jövőre is?
Hercegszántón 470-480 termelő évi 12 ezer hízósertést ad le. Ha még a téesz sertéstenyésztését is hozzászámítjuk, akkor valószínűleg ez a község adja a legtöbb sertést egy lakosra egy szerződőre és területegységre számítva egyaránt, Szinte nincs porta néhány anyakoca és több tucat hízó nélkül. Mindenütt szakszerűség, higiénia, egyöntetű állomány — nyolcvan százalékban fehér magyar és dán lapály sertés, illetve keresztezése, melyet a téesz helyez ki — és mindenütt látható a hozzáértés.
Mint mindenkihez, Császár Ferenchez is váratlanul állítunk be. Amit látunk, tehát nem kirakat. Tisztaság és nyugalom uralkodik az anyaólakban, a süldők és hízók jóllakottan, egészségesen szuszognak. A gazda — három anyakoca háttérrel — hatvan hízóra szerződik évente. Arra a kérdésünkre, hogy megéri-e? — igennel felel.
— Ha jó a táp, a hízó hét hónapra kész, és ha időben átveszik, akkor megéri. A tápellátás jó, a téesz minden leszerződött sertés után másfélmázsa kukoricát ad 380 forintos áron. Pontosan átveszik, helyünkbe jönnek, és tíz forint darabonkénti szállítási költségért elviszik. A vételárat egy héten belül kifizetik. Nálam hízónként átlag 600 forint marad a munkám ellenértéke, illetve jövedelemként. Kétségtelen, hogy nehezebb az új súlyhatár betartása, az előre jelentés, de nagyobb odafigyeléssel be lehet tartani.
Kugyelka Miklós váltóműszakos dolgozó, de az utóbbi három évben 100 hízót is leadott. Még az idén is harmincra szerződött, de — mint megsúgta — jövőre abbahagyja.
— Én is elértem a hízónkénti 600 forintos hasznot, sőt egyes fajtáknál 800-900 forintom is megmarad. E kiegészítő jövedelem nagyon jól jött a ház befejezéséhez. Mégis abbahagyom, mert pihenni akarok, és most már nincs feltétlen szükségem nehéz kötött munkára és erre a jövedelemre. A felszerelés nem vész el, mert fiaim folytatják.
Az egyedi vélemények és benyomások után összegzett helyzetkép vázolására kértem fel a téesz háztáji agronómusát, Dám Jánost.
— Nálunk eddig nincs csökkenés, sőt az idén némi emelkedés várható a leadott sertések számában. Az itt élő emberek erre álltak rá, erre rendezkedtek be, és nincs a közelben más jövedelemforrás. Nagyon fontos, hogy jól szervezzük a tenyésztést, rendszeres és pontos legyen az átvétel. Ezt mind biztosítani tudjuk, mert jó a kapcsolatunk és korrekt partner a Bácshús Vállalat.
— Mégis van, ami a tenyésztők kedvét veszi. A tavaly elkezdődött szóbeszéd az objektív minősítésről. Most már tudják az emberek — többek közt a Szabad Föld tájékoztatása alapján —, hogy ezt a jövő évben még nem vezetik be, és ezáltal nem lesz kevesebb a pénzük, de mégis már leadáskor szeretik azt tudni, hogy mit ér az állat.
— Mi sem örülünk ennek a minősítési rendszernek. Tegnap például 260 hízót vettünk át kora reggel, három óra alatt. Az erre a célra beállított öt gép és harminc ember utána még egész nap tud teljesíteni. Ha majd egyedi átvétellel és jelöléssel kell összeszedni a hízókat, az egész nap rá fog menni.
— Nem volt könnyű a prémiumok és a sokféle felár elszámolása, de serkentette a termelőket, hogy legalább a bázislétszámot tartsák. Nem fog problémát okozni, hogy mindezeket bedolgozzák az árba, csak már tudnák. A szerződésnyomtatványokat most már megküldték, de nincs benne köszönet. Majdnem üres papírt írattak alá… — mutatja az áthúzgált nyomtatványokat.
A község állatorvosa, dr. Szálas László szinte mindennapos vendég a háztáji irodában, és a termelők helyzetének, véleményének jó ismerője. A szerencse mellett neki köszönhető, hogy 1978 óta nem volt tömeges sertésbetegség.
— Annál több probléma van a táppal — közli az állatorvos. Ahány keverés, annyiféle. Előfordul, hogy nincs benne elég fehérje, és ilyenkor a sertések a falkában egymást marják, egymás fülét-farkát lerágják. Volt olyan eset is, hogy a zsákban felül táp volt, alul koncentrátum, és fordítva. Szerencse, hogy a tenyésztőink már a színéről felismerik.
— Igaz, hogy a helyzetkép nálunk még jó, de megindult egy visszalépés. Bizalmatlanná váltak az emberek, kapkodást vélnek felfedezni az intézkedésekben, a tájékoztatások nem egyértelműek. Az idén már 150 anyakocával adtak le többet, mint tavaly. Ez már mond valamit, és oda kell figyelni. A malacok iránti érdeklődés is csökkent. Ez a község kétszer annyi malacot termel, mint amennyit meghizlal. A saját malacbeállítás egyelőre nem csökken, de kifelé már kevesebb megy el. A valódi csökkenést a jövő év harmadik-negyedik negyedévében fogjuk érezni.
— Mégis mit szeretnének, mit várnak a kistermelők?
— Őszinte, időben történő tájékoztatást!
Ez az összegzés minden időben, de különösen nehéz gazdasági helyzetben tanulság is lehetne. Előre figyelő, közgazdasági gondolkodású emberek milliói nevelődtek ki a több évtizedes gazdasági küzdelem és felemelkedés során, és elvárják, hogy ennek megfelelően kezeljék őket.
*
Lapzártakor érkezett: a kormány Gazdasági Bizottsága meghozta az ösztönző intézkedéseket. Januártól emelkedik a sertés és a baromfi felvásárlási ára és egyszerűsödik az árrendszer. Részletes tájékoztatást a következő lapszámban közlünk. Reméljük, a hír a hercegszántóiak problémáján is enyhít.
Dr. Szegő Lajos