Szabad Föld – 1961-02-12 / 7. szám

Gondosan végezzük el a télvégi gyümölcsfaápolást

A hercegszántói Lenin Termelőszövetkezet példája kétszeresen bizonyítja, hogy érdemes a gyümölcsfák téli ápolását gondosan és szakszerűen elvégezni. Ennek a Bács-Kiskun megyei termelőszövetkezetnek 19 kataszteri hold almása van, amelyről az elmúlt esztendőben félmillió forint értékű gyümölcsöt szállítottak külföldi piacokra, elsősorban Csehszlovákiába és Németországba. A Lenin Tsz félmilliós bevételén felül elnyerte a Bács-Kiskun megyei tsz-ek almatermelési versenyének első díját, egy korszerű traktor vontatású permetezőgépet.

Amit a hercegszántóiak a gyümölcstermesztésben elértek, azt elérheti minden gyümölcstermesztéssel foglalkozó tsz, ha idejében hozzálát a faápoláshoz és a jó kertész gondosságával végzi el az időszerű feladatokat.

Vegyük sorra ezeket a tennivalókat. Ahol a gyümölcsfák törzsének, továbbá koronájának tisztogatását még nem fejezték be, feltétlen végezzék el az enyhébb téli napokon. Vágják le az elszáradt, beteg ágakat és távolítsák el az erősen vértetves ágakat és vesszőket is. Jó tudni, hogy a túl sűrű korona kedvez a kártevők elszaporodásának és gátolja a napfény behatolását a lombozat közé. Ezért értéktelenebb, színtelenebb a sűrű koronájú fa gyümölcse. Helyes, ha gyümölcsfáinkat a tisztogatással egy időben megfelelő koronaalakító metszéssel, termőképessebbé változtatjuk.

A fák sebeit, akár ritkításból, akár a beteg részek levágásából származnak, mindig simára kellvágni és oltóviasszal, vagy fémmentes sárga festékkel kell bekenni.

A téli védekezéshez tartozik a hernyófészkek eltávolítása is. A gyűrűspille és gyapjaspille tojáscsomóit, továbbá a moniliát terjesztő gyümölcsmúmiákat a kéregkaparással és kéregkeféléssel egyidőben szedjük le és égessük el.

A vegyszeres védekezés legbiztosabb módszere a télvégi, rügyfakadás előtti permetezés. Azokat a gyümölcsfákat, amelyeket az előző években nem kezeltek szakszerűen és gondosan — s emiatt rajtuk erősebb fertőzés tapasztalható — az enyhébb februári napokon nagy hatóképességű olajos szerekkel permetezzük. Az olajos permetezés azonban nem alkalmazható minden esztendőben, legfeljebb háromévenként. Jól jegyezzük meg, hogy rügyfakadás után mindig csak gyengébb hatású vegyszereket használhatunk. A nagyobb töménységű védekező anyagok csakis akkor alkalmazhatók, ha a fák téli nyugalmi állapotukban vannak. Igen fontos a permetezés helyes végrehajtása is. Ezt a munkát mindig a fa koronájának tetején kezdjük és lefelé haladva úgy végezzük,hogy a fának minden rejtett zuga is bőven átázzék a permetlétől.

A pajzstetvek ellen legkitűnőbb védekezőszer a parathion tartalmú Wofatox, amelyet 4—7 ezrelékes hígításban használjunk. A Wofatox permetezést csak akkor végezhetjük el, ha a hőmérséklet már plusz 12 fok fölé emelkedett.

Az „Ekatox 20” nevű védekezőszer ugyancsak parathion tartalmú és három ezrelékes oldatától tökéletesen elpusztulnak azok a pajzstetűlárvák is, amelyek jól elrejtőztek a fa repedéseiben.

A gyümölcsfakarbolineum és gyümölcsfaolaj helyett helyesebb, ha 2 százalékos sárgamérget használunk. Ez a szer nemcsak a pajzstetvek, hanem a sodrómolyok, a bimbólikasztó bogaras és egyéb kártevők ellen is nagyszerűen használható.

A takácsatka, vagy vöröspók ellen jelenleg legbiztosabb a Geol nevű védekezőszer. A Geol nemcsak a fa kérgén meghúzódó atkákat pusztítja el, hanem azokat is, amelyek a kéreg alatt rejtőznek. Jegyezzük meg, hogy a takácsatka ellen a téli higítású mészkénlé nem biztos védekezőszer, mert a kérgen át nem hat és nem pusztítja el a rovarokat.

Nem elég azonban ha csak a nagyüzemi gyümölcsösökben védekezünk. El kell végezni a tél végi gyümölcsfaápolást a háztáji kertekben és a háztáji szőlőkben is. A védekezés mindenkire kötelező, s aki elmulasztja, nemcsak saját magának okoz kárt, hanem a szomszédos gyümölcsösökben is.

Simon Ferenc