Szabad Föld – 1949-03-06 / 10. szám

Van-e kulák Hercegszántón?

Vezethetik-e a DéFOSz-t azok, akiknek a kulák bekötötte a szemét?

 — Látja ott délre azt az erdőcskét? Az már a jugoszláv határ.

Aztán elmondják, hogy míg Titóék le nem zárták, a kettősbirtokosok át-átjártak rajta, megbámulták, hogy a magyar oldalon a boltosok szabadon árusítják a ruha-félét, kinek mennyi tetszik, szabadon mérik a kocsmákban a bort, a lámpákban nem ócska zsír sistereg, hanem kerül bele petróleum. Odaát bezzeg nem. Ha valaki ennyit meg ennyit beszolgáltat, arra kap „bónt”, azaz vásárlási utalványt — a beszolgáltatást azonban úgy állapították meg, hogy csak a zsíros nagygazdák bírják.

Ők aztán élnek is.

— Odaát vérszemet kaptak a kulákok — bólint rá valaki. De vajjon mit csinálnak a kulákok itt, Hercegszántón?

Bicskázó kulákok

Amihez hozzányúl az ember, szinte forr, sustorog, mint a boszorkányüst. Novemberben a FÉKOSz-bálon megbicskázták a volt FÉKOSz-titkárt, Janotka Imrét. Kulákok bicskázták meg, Sirok György, Kis Szabó Ferenc. Az egyik nem jelentette be munkását az OTI-nál, a másik nem csinált aratási szerződést, aratóját nyolcadik rész helyett tizedikben fizette. Janotka eljárt ellenük. Meg is büntették mind a kettőt akkor.

Az ügy azóta sem tisztázódott. Sirokék azóta is nagyhangúak — azt mondják pesti ügyvéd nagybátyjuk áll mögöttük, a kisgazdapárti képviselők közül kiebrudalt Mojzes doktor. Sötét erők próbálnak beleszólni a falu életébe, igyekeznek mérgezni a viszonyt magyarok és délszlávok között.

— Pártonkívüliek vagyunk! — vetik oda elutasítóan kisparasztok az érdeklődőnek. Hogy mit rejt ez a „pártonkívüliség”, világosan kitűnt akkor is, mikor Mojzes ügyvéd tanyáját osztották ki kishaszonbérlőknek. Úgy látszik, fején találták a szöget, mert olyan fenyegetőzés támadt erre, hogy az igénylők is meglapultak. Hagyták, hogy Janotka egyedül menjen végig a fölbolydított falun, egy szál kalapáccsal a zsebében, az ő érdekükben.

Mit mondanak a DéFOSz vezetői?

Közben megalakult a DÉFOSz. Ebbe Janotkáékat már nem választották be. Helyettük mások vették kezükbe az új paraszti tömegszervet. Lelkendeznek is a községházán, hogy végre „békesség” ereszkedik a falura, sőt már azok is érdeklődnek a DéFOSz iránt, akik eddig távol tartották magukat.

A valóság, sajnos, nem ilyen megnyugtató.

A DÉFOSz nem lehet a fűvel-fával való megbékélés szerve. A DÉFOSz arra való, hogy támasza legyen a falu dolgozó parasztjainak kizsákmányolóik elleni küzdelmükben. A vezetők pedig nyilván arra valók, hogy ezt a küzdelmet vezessék. Nos, ezt a hercegszántói DÉFOSz-vezetőktől hiába várjuk.

Bánhidi Ernő, a titkár — a volt állomásfőnök fia — úgy óvakodik véleményt nyilvánítani, mint mikor a macska óvakodik a forró kásától.

— Kulákok? Tulajdonképpen nincsenek is. A Vő-testvéreknek van ugyan egy kis földjük — mindeniknek úgy 50 meg 80 hold között — az egyiknek pláne ruhásboltja is van, de ők nem „igazi” kulákok. Maguk művelik a földjeiket.

— Persze traktorral, evvel-avval. Na jó. Hát Sirok? Azt mondják bíró volt, de aztán elcsapták, hivatalos hatalommal való visszaélés miatt…

Nagy lélekzet, mintha valaki imádságba kezdene:

— Azt csak az a sok szegényember tudná megmondani, milyen ember Sirok, akiken annyit segített. Meg az a sok hadiasszony, akiknek megszántatta a földjét.

Nem maradhatnak helyükön!

Mitos József mondja ezt szóról-szóra a DÉFOSz elnök. Öt hold földje van mindössze, felerészben az is juttatott. Aki azonban DÉFOSz vezető létére a falu kulákjainak szószólójává szegődik, az maga mondta ki maga fölött az ítéletet. Nem mentheti sem kisparaszti volta, sem állítólagos jóhiszeműsége.

Nem maradhatnak helyükön olyan DÉFOSz vezetők, akik a kulákok helyeslő fejbólintása mellett az ő szájuk íze szerint végzik munkájukat.

Cs. I.