Pesti Hírlap – 1910-09-28 / 231. szám

— (Vilmos császár és a sokácok.) A Pécsi Napló irja: Néhány intimebb részlet jutott tudomásunkra a vasárnap esti karapancsai kólótáncról. Izabella főhercegnő leánya, Mária Krisztina főhercegnő, a reggeli mise után maga ment el Dályokra és ott kiválasztotta a leányokat, fiatal aszszonyokat és legényeket, hogy azokat csoportba állitva, a császár elé vezesse őket. Azokat a szép, bár festett képü leányokat, akiket már régebbről ismert, megölelte és megcsókolta a főhercegnő, akinek bizalmasságát a sokicákkal szemben ugyancsak megcsodálták az udvari etikettek fojtott levegőjéhez szokott udvari emberek. A dályokiak már aggódtak, hogy a bácskaiak, a beregiek elszedték előlük előző estén a dicsőséget, az ajándékokat is és igy nagy boldogan követték a főhercegnőt a császár elé. A csapat közepén mint biró Gombarovics Lajos dályoki jegyző jött, hogy rendben tartsa a dályokiakat, akik tamburaszó mellett csakhamar táncra is kerekedtek. Vilmos császár jókedvvel nézte a képet, többször is a táncolók közé elegyedett, két szép sokicának mindegyik karján még a mozgófényképész masinája elé is állt és ismételten is belevegyült a népmulatságba. A császár több férfit meg is szólitott és érdeklődött, katonaviselt emberek-e. Jórészt szálas legények a sokácok, akikből tehát több is akadt, aki katona, sőt még altiszt is volt közöttük. A császár nyelvi viszonyaik iránt is kérdezősködött és hangoztatta, legyenek mind hű fiai a magyar hazának és tanulják meg és terjeszszék gondosan maguk között a magyar haza szép nyelvét, melyet beszélni tudni minden magyarnak kell. Egyuttal azonban figyelmeztette őket, hogy még ez nem elég a boldogulásra, hanem tanulják szorgalmasan a német nyelvet is, hogy nyitva álljon előttük a művelt Nyugat is, mert ma már nem elegendő a földművelés az emberek boldogulására még földmivelő államban sem, mint amilyen Magyarország, hanem az ipar és kereskedelem fejlődésétől függ, menynyire felelhet meg az ország a mai kor igényeinek.

Mindenképen bölcs szavak, melyeket visszafojtott lélegzettel hallgattak a volt katonák, akiknek a császár jelölte meg a helyes utat. Az ajándékok, érmek, hajdiszek, brosok szétosztásánál a császár is segédkezett, a leányoknak a hajdiszeket pedig jórészt a főhercegnők és udvarhölgyek tűzték fel.