Pécsi Napló – 1941-06-21 / 139. szám

Néhány órai látogatás Bácska legnagyobb községében: Bezdánban

Délbaranya és a szomszédos Bácska községeiben a felszabadított magyarság és a bunyevác lakosság a legnagyobb lelkesedéssel ünnepelte meg Kormányzó Urunk születésnapját. A készülődés már napokkal előbb megkezdődött, szorgos női kezek varrták és hímezték legdrágább színeinket egybefoglaló lobogókat, az iskolák ablakain át a Himnusz és a Szózat hangjai szűrődtek ki az uccákra és az emberek levett kalappal, áhítattal hallgatták a legszebb magyar imákat. Azt láttuk és hallottuk midőn az elmúlt napokban a baranyai háromszögön át Bácskába vezetett útunk. A késő délelőtti órákban pöfögött be a vonat a kiskőszegi állomásra. Percek alatt kiürült a kis szerelvény és az izzó napsütésben nekiindultunk a községnek. Végig a Dunaparton több mint két kilométeres séta után értünk be a Fő térre. Hatalmas, új épületben székel a járási katonai parancsnokság, — amelyet még a szerbek építettek — ahol nagy örömünkre kedves pécsi ismerősre találtunk a járási katonai parancsnok személyében. Lekötelező szívélyességgel fogad és tengernyi munkája közepette is szakít néhány percet számunkra.

— Munkánk rengeteg van — mondja — és mi igyekezünk mindent a legjobban és leggyorsabban a hozzánk fordulók teljes megelégedésére elintézni.

Hogy ez valóban így van, magunk is tapasztalhattuk és így nem csoda, ha a község és környéke rajongásig szereti ezredesét, aki atyailag viseli gondját a rábízott területeknek.

Főtéren van a komp-kikötő. Szekerek, tehergépkocsik, gyalog és kerékpáros utasok várakoznak az átkelésre. A komp minden órában indul Kiskőszegről át a Dunán Bácska földjére, ahonnan minden félórában fordul vissza.

BÁCSKA FÖLDJÉN…

A kompot éppen érkezésünkkor hagyják el a túloldalról jövők, hogy helyet adjanak nekünk, az átkelésre váróknak. Mire, elérkezik az indulás ideje, a komp már megtelt. Negyedóra múltán Bácska földjén vagyunk.

A komp-kikötőtől valamivel lejebb, a Ferenc-csatorna túlsó oldalán, a Dunaparton érintetlenül áll a bezdáni hajóállomás két pompás épülete, amelyet még a jugoszlávok emeltek. Bezdán volt a Dunán lefelé tartó forgalomnak határvám állomása. Ez az oka annak, hogy a szerbek annyira kiépítették.

FELROBBANTOTT HIDAK

A hajóállomástól a Ferenc-csatornán átvezető hidat a jugoszlávok menekülésük során felrobbantották. Még látni a felrobbantott hidaknak égbemeredő vaskorlát részeit, alatta azonban már ott áll a szükséghíd, amit derék katonáink bevonulásuk első napján már megépítettek.

Amint az autóbuszra felszállunk, hogy Bezdánba induljunk, az autóbusz egy újabb szükséghídon robog át. Közvetlen mellette vannak a bajai tápcsatornának, a Ferenc-csatornai torkolatánál lévő hatalmas kőhíd romjai. Mázsás kődarabok hevernek szerte-széjjel.

Ennek a romhalmaznak érdekes története van.

GYILKOL A HÍD

A hídnál a jugoszlávok katonai őrséget tartottak. Menekülésük utolsó órájában gépkocsin egy szerb főhadnagy érkezett a hídhoz és parancsot adott a katonai őrnek, hogy a hidat robbantsa fel. A katona vonakodott a parancsnak eleget tenni, mire a tiszt előrántotta revolverét és az őrt lelőtte. A főhadnagy ekkor maga rohant a hídra, lángra lobbantotta a gyujtózsinort és néhány pillanat múlva borzalmas detonáció hangja reszkettete meg a levegőt. A főhadnagynak már nem volt ideje menekülni, egy hatalmas kődarab a vízbe sújtotta és holtteste heteken át feküdt a romok alatt. Végre sikerült a romok eltakarítása után a holttestet is kiemelni. Így büntetett a híd a gaz merényletért, amit vele szemben elkövettek.

BEZDÁNBAN…

Rövid idő múlva Bezdánban áll meg az autóbusz. Bezdán a bácskai Dunapart egyik legnagyobb községe, 14 ezer lakosa van. Színmagyar község.

Amint a község uccáit járjuk, jólesően tapasztaljuk, hogy — szemben a baranyai községekkel — itt mindenütt magyar szót hallunk. Gyermekek dícsértessékkel köszöntik a felnőtteket és a falusiak tisztességtudó udvariassággal üdvözlik az idegent.

BORZALMAS MÉSZÁRLÁSRA KÉSZÜLTEK A SZERBEK BEZDÁNBAN

Április első napjaiban nagy volt a zür-zavar és felfordulás Bezdánban. Menekültek a szerbek. A lakosságnak megtiltották, hogy az uccán tartózkodjék, így az emberek a házak ablakaiból lesték a történteket és egymással csak a kertek alján találkoztak. Nagypénteken voltak egy páran, akik elmerészkedtek a templomba és úgy tízóra fele a káplán megsúgta egyeseknek, hogy menjenek haza, mert rövidesen itt lesznek a magyar csapatok. Asszonyok és férfiak szemében az öröm és boldogság tüze égett s azután kertek alján adták tovább a hírt, hogy már csak rövid órák kérdése és vége 22 év szenvedésének.

Az éjszakai órákban vad ágyúzás hallatszott Küllődről, ahol a szerb ütegeket elhelyezték. Ezt az üteget Szántóvárról, a templomtoronyból a szerb pópa fényjelekkel tájékoztatta a magyar csapatok elővonulási vonaláról.

Tervek szerint nagypéntek estéjén akartak a szerbek nagy vérengzést rendezni Bezdán község magyar és sváb vezetői között. Hetvenkét ember neve szerepelt a kivégzendők listáján. Közöttük volt Horváth Gyula plébános is akit a szerbek különösképpen gyűlöltek izzó magyar haza és fajszeretete miatt. Nem kevesebbszer, mint tizenhatszor fogták perbe. A vad ágyúzás és a riadt menekülés vérengzési tervükben megakadályozta a szerbeket, így csak 13 sváb férfit hurcoltak el magukkal Ujvidékre, ahol a német csapatok szabadították ki őket a szerbek fogságából és hazaengedték őket.

Egy magyar áldozatuk mégis volt a menekülő szerb fináncoknak. Elcipelték magukkal Róka Ferenc bezdáni kéményseprőmestert, borzalmasan összeverték, majd a Ferenc-csatornához vitték, ahol súlyos köveket kötve derekára, élve vízbe dobták.

Holttestét napok múlva találták meg, halálát fulladás okozta — a boncolás adatai szerint.

Az utolsó szerb katonák nagyszombaton reggel hagyták el a községet és ennek során levegőbe repítették az állomás épületét.

ADJUNK HÁLÁT AZ ISTENNEK, HOGY MI IS FELTÁMADTUNK

— mondotta Horváth Gyula, a község népszerű plébánosa, amidőn nagyszombat délelőttjén a község főuccájára berobogtak az első magyar tankok. A község már zászlódíszben állott és a lakosság ezrei fogadták mámoros lelkesedéssel a dicső magyar katonákat, akik sok-sok akadályt leküzdve, hozták meg a felszabadulás boldog idejét Bezdán magyarságának. A lakosság igazi magyaros vendégszeretettel fogadta őket, hogy számukra is feledhetetlenné tegye ezt a napot, amelyről boldogan és büszkén beszél ma minden bezdáni.

Dr. Poór Imre.