Pécs Lapok – 1922-04-21 / 42. szám

A szerbek még magyar területet kértek a határmegállapitó bizottságtól, hogy ellensúlyozzák a magyar igényeket.

A nálunk is járt határmegállapitó bizottság első negativ határozatát már meghozta, elutasítván Tscholak-Antich ezredes, volt pécsi szerb városparancsnok és a még Pécsett állomásozó Ilics Boguljov vezérkari alezredes által előterjesztett azon kívánságot, hogy Kelebia nagyközség, Tompa puszta, Felsőcsikéria, melyekből Ujszabadka elnevezéssel uj önálló területet formáltak, Jugoszláviához csatoltassék, mivel ezen községek földjei jórészt szabadkai birtokosok tulajdonát képezik. A Független Magyarság, bajai napilap munkatársa beszélgetett Balázs Piry Kálmán dr. volt ujszabadkai polgármesterrel, aki ezeket mondotta:

— Tán három nappal ezelőtt értesítést kaptam Szegedről, hogy a szerbeknek Uj-Szabadkára vonatkozó kérelmét elutasította a határmegállapitó bizottság. Ugyanez történt a többi szerb kívánsággal is, amik Hercegszántó, Gara és Katymár visszaitéltetésére vonatkoztak. A helyzet most már az, hogy a határmegállapitó bizottság a magáévá tette a Trianonban megállapitott vonalat, mely egyelőre országhatár. A szerbek örülnek, hogy nem vettek el tőlük területet, mert bizonyosra vették, hogy a határmegállapító bizottság visszaitél a magyaroknak Bácskából és Baranyából. Ezt azonban úgy iparkodtak paralizálni, hogy még ők álltak elő területkivánságokka1.

Eddig a most ideiglenesen isimét községekké visszafejlesztett Uj-Szabadka volt polgármestere, akinek kijelentéséből arra kell következtetnünk, hogy hiu remény volt a baranyai határnak a Dráváig való kiigazítása. A jobb belátás elmaradhatatlan tulsulyrajutásáig tehát minden úgy marad, amint azt a trianoni békediktatura megállapította, a határkiigazitó antantbizottság nem vette figyelembe a részünkről eléje terjesztett súlyos és meggyőző érveket. Még örülnünk kell, hogy újabb, ízes falatokat nem dobott az éhségükben kielégíthetetlen szerbeknek.