Magyarság – 1935-10-31 / 249. szám

P. Ábrahám Ernő riportja:

BÁCSKA
II.

A baracskai kép legszomorubb szine az, hogy az egyre szegényülő magyarság földjeit mind sürübben vásárolják a szomszédos Csátalja módosabb német gazdái. A magyarság gyengül, szegényedik ezen a vidéken, a németség gyarapszik. György pusztát magát az a homokzátony védte meg idáig, amely tenger gyanánt választja el Csátaljától. Ezen a homoktengeren még a németek se tudtak átvergődni. De akármilyen akadály is, meddig tarthatja fel a német rohamot, amely egyre több-több földet huz ki a magyarok, s bunyevácok és a sokácok lába alól? Hiszen mintha láthatatlan kezek szinte tervszerüen támogatnák a gazdaságilag amugyis erősebb németséget. A szinmagyar Nagybaracska Dávod, Bátmonostor, a félig magyar, félig sokác Hercegszántó szegényedik, fogyatkozik, gyengül, a földjeiket, határaikat összevásárló legnagyobbrészt német lakosságu Gara, Katymár, Csátalja gyarapszik, gazdagszik. És egész Bácskában ez a kép, amely összeesik a nagy német propaganda nagyobberejü terjedésével. Mintha csak kiadták volna a jelszót, kihuzni a magyarság alól a földet, hogy a német szigetek erősödjenek, nagyobbodjanak, sokasodjanak s mindent elnyelő egyetlen áradattá folyjanak össze.

♦

A szintiszta magyar Dávod 7640 holdas határából már több, mint egyharmadrész van a csátaljai svábok kezén. Sváboknak mondja őket az itteni nyelvhasználat, de ők magukat nagy részben nagynémeteknek vallják. Nézzük meg csak egy kicsit ezt a dávodi képet a Ferenc-csatorna keleti partján. Jó ivóviz, erdő természetesen itt nincs. A földmiveléssel foglalkozó lakosság nagyobbik fele nincstelen, az éhhaláltól az menti meg őket, hogy a községtől másfél kilométernyire eső püspökpusztai bérgazdaságban saját koszton — természetesen munkaidőben — 1 pengő, 1 pengő 20 fillér közt ingadozó napszámért munkaalkalmat találnak. Ha a birtokviszonyokat nézzük, azt látjuk, hogy a birtoktipus a törpe birtok rosszabbik fajtája, a 3 holdon aluli, 748 az ilyen tipusu törpe birtok, mig 3 holdon felül 50 holdig 526 birtokos gazdálkodik, azonfelül csak 13 gazda. A talaj különben jólfizető fekete homok, főtermények a buza és a tengeri, a község határában fekvő dombokon pedig a szőlő. Csak odavetett, elnagyolt képek ezek, de igy is a gyengülő, segitő kézre szoruló magyarság nagy problémáit éreztetik. Csoda-e, ha ilyen körülmények közt a születések száma egyre hanyatlik s ma már éppen csak annyi, mint a halálozások száma? Csoda-e, hogy az egyke kezdi már megmételyezni ezt a gyengülő, erőtlenedő magyarságot, amely pedig olyan szivósan ellenállott?

♦

Kikezdte az egyke a szintén szinmagyar Bátmonostort is. A bátmonostori apátság székelt itt valaha a török hódoltság idején. A kolostort lebontották s anyagából épült a nagybaracskai, a bácsbokodi és a bátmonostori templom. Ma már csak a váci egyházmegyében viseli egy pap a bácsmonostori apátság cimét. Monostoron már kevesebb a 3 holdon alulra zsugorodott törpebirtok, mint Dávodon, összesen 1141 hold, mig a 3—50 holdas birtokok katasztere 3664 hold, az 50 holdon felüliekké 1822 hold. A legnagyobb birtok a legelőtársulaté. 276 hold. 4000 hold laza, kötött talaj, 2000 hold homokos, nagyobb részben futóhomok. A homokos területből 800 hold szőlő. Az egész községnek csak egyetlen ihatóvizü kutja van. A nyolcvanfilléres napszám — saját koszton — csak aratás idején emelkedik 10—20 fillérrel a pengő felé. Eredmény: aggasztóan nő a tüdőbetegek száma s a halálozások száma felülmulja a születések számát. Pedig derék munkásnép a bátmonostori, régen, különösen erdőkitermelésre, nagyon vitték őket a Dunántulra. Azok, akiket a Szeremle és Bátmonostor közti érseki uradalom és Frigyes főherceg uradalma szerződtet, 1 pengő 50 fillér napszámot kapnak. Még ide kell irnom, hogy az idegenek főkönyve nagyobb, mint a helybelieké s a vezető jegyzőnek 32 községbe kell adóhátraléki kimutatást küldenie.

Milyen más a kép a német, vagy a nagyobb részben német községekben, Katymáron, Garán, Csátalján.

Már a községek képe elárulja a jó módot. Egyenes, szellős, befásitott utcák, az itteni tipus szerint a telek hosszában épitett csinos házakkal. Tatarozatlan, rongyos, gondozatlan nincs köztük egy se. Ha az ember benéz az udvarokra, a módos gazdákra valló képek. A szobák közt ritkaság a meszelt fal. Festett falu, fényezett padlóju szobák, a falon képek, csinos óra, diófa asztal, a szekrények telve fehérnemüvel.

El kell ismerni, nemcsak szorgalmas, de takarékos, számitó nép is ez a németség, amely garast garasra rak, amely nyáron már 3 óra előtt talpon van s csak 10 óra után fekszik le. Azt szokták mondani errefelé, hogy a sváb, ha csikója, vagy borjuja születik, pontosabban feljegyzi, mint gyermekének a születését. És ez az erősödő németség szakadatlanul vásárolja össze a szomszédos községek határát. És vigyáz rá, hogy a vagyon, a föld ne forgácsolódjék szét s ez az oka, hogy köztük általános az egyke.

♦

Katymárra tartunk s Borsódon keresztül visz bennünket az autó. A község szélén kőkeritéses ősi parkban az ősi Latinovics-kastély. Valamikor 80.000 hold volt a Latinovicsok kezén. Ma már, mint mondják, egész Bácskában mindössze 4000 hold a Latinovics-birtok. A kastély közelében van a jegyző háza. Udvaráról trombitás banda muzsikáját halljuk. Ezt meg kell nézni. Benyitunk s látjuk, hogy ünnepi öltözetben nagy körben, kóló-formára táncolnak fiatal legények és leányok. Szüret van s a közszeretetben álló jegyzőt és családját meghivni jöttek a szüreti mulatságra. Délután van s a jegyző beinvitál bennünket egy pohár borra. Szivesen engedek, mert már utközben felvilágositottak a jegyző kiváló müködéséről. Megtudom, hogy kilenc gyermeke van — igazi megcsufolása az egykének — s az egyik leánynak már jó ideje benn van a kérvénye a kultuszminisztériumban tanitónői kinevezéséért. Tudom, hogy nem vagyok nagy protekció, de remélem, hogy annál nagyobb protekció kilencgyermek, kilenc egészséges fa a magyar erdőben s felhasználva a közoktatásügyi miniszterrel való régi ismeretségem és iránta való tiszteletem és becsülésem alkalmát, azonnal irtam a miniszternek egy ajánló levelet.

— Kilenc gyermek, kilenc magyar erő … — járt az eszemben s valahogy nagyon rendben volt a lelkiismeretem a levél megirása után …

♦

Katymár külső képét fentebb tulajdonképpen már meg is festettem. Lakossága kétharmad részben német, egyharmad részben bunyevác. Ez a nemzetiségi lakosság éppugy, mint a többi német és bunyevác községek lakossága, régen érzésben teljesen egybeolvadt a magyarsággal. A németek akárhányszor saját iniciativájukból alapitottak magyar iskolákat. Surlódások nyelvi, vagy vallási kérdésben nem voltak. A bácskai svábra, bunyevácra mindenkor bizvást számithatott a magyarság s különösen a bunyevácok sürün össze is házasodtak a magyarokkal. Alig van errefelé magyar család, amelynek ereiben ne folyna bunyevác vér is. S a megye legkurucabb, legmagyarabb főispánja a német eredetü Fernbach Károly volt. Megbecsülték itt egymást a nemzetiségek, jó viszonyban, testvériségben éltek. A bunyevácokról ma is teljes mértékben elmondhatni ezt s legnagyobb részben a német elemről is. De már, sajnos, nem teljesen. A nagy német propaganda eredményekkel dicsekedhetik. Itt, Katymáron, megállapithattam, hogy a németség egy tekintélyes része, amely különben szintén ragaszkodik nyelvéhez, hagyományaihoz, jó magyar hazafi s gyermekeit is hazafias szellemben nevelik. Van aztán egy kisebb rész, amely közömbös. De vannak már sokan, akik számunkra elvesztek a nagynémet propaganda következtében.

Az utcán kérdem egy tizesztendő körüli fiutól:

— Tudsz magyarul?

— Tudok.

— Szóval magyar vagy …

Fejét rázza, hogy nem.

— Hát akkor mi vagy? — kérdem.

— Német — feleli csillogó szemmel s kis idő mulva hozzáteszi:

— Igazi német.

— Ki mondta ezt néked?

— A bátyám, mikor hazajött Németországból.

Mert bizony sokan járnak már innen fiatalok Németországba s onnan megteljesedett, duzzadó német öntudattal jönnek haza. Hallottam azt is, hogy Németországból is járnak ide nagynémet agitátorok.

Dolgozik a Kulturbund is sub titulo a népi öntudat felélesztésével. Népi, nemzeti, müvelt elméknek is veszedelmes megkülönböztetés, a fogalmak könnyen összeolvadó határaival.

♦

Szóval Katymár …

A vezető jegyzőtől, Berecz Gyulától, aki igazi kuruc magyar s aki ért hozzá, hogy a magyarság érdekében együtt dolgozzék az el nem tántoritott németséggel, megtudom, hogy Katymár tulajdonképpen talán a leggazdagabb helysége Magyarországnak, ha a lakosság számát a határ nagyságával arányositjuk. A számokat is megmondta, de idevonatkozó feljegyzéseim valahogy elvesztek. gondolom, közel 15 hold föld jut egy egy emberre. De azt mondják, hogy Csátalja, különösen pedig Gara még gazdagabbak. A bunyevác rész természetesen korántsem olyan gazdag, mint a németek.

♦

Ahogy megyünk az utcán, egy kis süvölvény fruska, talán nyolcesztendös sincs, rákiált egy emberre:

— Jóska bácsi, maga se kap jövőre kukoricaföldet az apámtól, hallottam!

— Miért te?

— Mer nem a mi jelöltünkre szavazott!…

És itt kényes helyzetben volnék, mikor ki kell térnem a nagybaracskai választásra — amelyik itt még valójában mindig folyik—, ha személyes tapasztalataim alapján nem győződtem volna meg, hogy ez, itt a trianoni határon, nem pártkérdés. Pártérdeken felülálló, sokkal fontosabb ellentétek ütköztek itt meg s ezért tartózkodás nélkül irok is róla.

A baracskai választókerületben a választást az dönti el, hogy a németség hova csatlakozik. Mert a német anyanyelvü szavazók többen vannak a magyaroknál. Nos, a német választók közül az a rész, melyet nem tántorithattak el a nagynémet agitátorok, Teleki János gróf mellett foglalt állást, a Kulturbund és a nagynémetség viszont ellenjelöltjében látta a maga hivatott képviselőjét. Nem akarom én kétségbevonni a bukott képviselő úr hazafiasságát, nem is vonhatom, de az kétségtelen, hogy a tulzó németség őbenne látta hivatott képviselőjét. Hogy joggal-e, vagy nem, nem kutatom, mert már a kutatás is állásfoglalást jelentene: az én állásfoglalásomat egyedül az dönti el, hogy a … mondjuk, az „öntudatra ébredt” németség jelöltje volt.

Egyetlen magyar embernek se lehet kifogása az ellen, hogy a nemzetiségek hüek maradnak nyelvükhöz, vallásukhoz, hagyományaikhoz. De az ellen igenis óvást kell emelnünk, hogy a magyar állam polgárait, mint nemzetiségeket, mint németet és magyart állitsák egymással szembe.