Magyar Mezőgazdaság – 1992-01-22 / 4. szám
— Egy üzemet építettünk 1989-ben 40 millióért, 30 millió forint saját erővel, 10 millió forintért vásároltunk két Claas Dominátort, 1991-ben világbanki hitelből, 10 milliós saját erővel megépítettünk egy terményszárítót, s volt még néhány beruházásunk az elmúlt években.
Most viszont utólag úgy látszik, ha ezt a pénzt bankba tesszük, akkor jobban járunk. E fájdalmas szavak Császár Györgytől (36), a Hercegszántói Termelőszövetkezet elnökétől származnak, s azonnal folytatja is amit elkezdett: nyereségünk most is lesz, úgy 10 millió forint, ám pénzünk még sincs. Az új évet hitellel kezdtük!
Nagyságra közepes szövetkezet a hercegszántói. A taglétszám nyugdíjasokkal együtt 800, ebből aktív tsz-tag 240. A földterület összesen 4500 hektár, szántóterület 4000 hektár. Sertés-, szarvasmarha-, juhtenyésztéssel foglalkoznak. A melléktevékenységet egy építőbrigád és egy extruderüzem (takarmányfeldolgozó) jelenti, továbbá a kereskedelmi ténykedés (sertésfelvásárlás továbbértékesítési céllal).
— Milyen jövő előtt áll a termelőszövetkezet?
— Lényegében most ugyanaz a baj, mint a hatvanas években — mondja az elnök. Akkor kényszerrel alakítottak szövetkezeteket, most meg közvetett kényszerrel szét akarják rombolni. A törvényeket az élettől elszakadva hozzák, a mezőgazdaságban dolgozókat nem kérdezik meg, hogy mi a véleményük, hogyan akarnak dolgozni, élni. Én szabadon képzelem el a jövőt, például kimondjuk: holnaptól nincs termelőszövetkezet, szerveződjön aki akar.
— Ön ezt vállalná?
— Minden további nélkül.
— Mit tenne személy szerint?
— Csinálnék egy új szövetkezetet. Aki hozzám jelentkezne, többnyire elfogadnám, de nem mindenkit. Így lehetne jobban gazdálkodni. Visszatérve a jelenhez: örülünk, ha a mostani gazdasági helyzetben élve maradunk. Nem a kárpótlás nehezíti a dolgokat, mint azt sokan hiszik, hiszen az elenyésző: eddig 50 hektár földet vettek ki a közösből, s a kárpótlással együtt sem fogja meghaladni a 150 hektárt. Ráadásul, akik földet vesznek ki, azok mégiscsak ránk fognak támaszkodni, különböző bérmunkákat velünk végeztetnek majd. Nehezíti viszont a helyzetünket, hogy a német Lloyd cég visszalépett attól a szerződéstől, amely szerint 1990 októberében öt évre cipőfelsőrészgyártásra bérbe vette az 1989-ben épített üzemünket. Az üzem hasznosítása nagy fejtörést okoz, pedig élelmiszerfeldolgozástól kezdve sok mindenre alkalmas.
— A múlt év végére a termelőszövetkezet aktív létszámának csaknem fele munkanélküli járadékos lett. Mi ennek a lépésnek a háttere?
— Akinek nem tudunk munkát adni, azokat határozott vagy határozatlan időre elküldtük. Természetesen mindenki tsz-tag marad, csak a közös munkában nem vesz részt. Ahogy a tavaszi munkák beindulnak, úgy hívjuk vissza a dolgozókat. Munkanélkülivé vált a fizikai dolgozók, a vezetés, az irodai alkalmazottak mintegy fele. Az állattenyésztést, a gépműhelyt, tehát ahol télen van munka, nem érintette ez az intézkedés.
Persze voltak abból viták, hogy egyáltalán jár-e a termelőszövetkezetben dolgozóknak a munkanélküli járadék? Érdekes módon, amikor a munkavállalói és a munkaadói járulékot kell fizetni, akkor senkinek sincsenek kétségei, hogy nekünk kell-e fizetnünk?
Tudomásul kell venni, hogy 1992-ben mi az életünkért küzdünk, a közös jövőnkért. Az biztos, hogy nem a mostani szervezeti formában fogunk majd működni, de hogy együtt marad ez a közösség, abban is biztos vagyok. Ezért is vállalták száztízen átmenetileg a munkanélküliséget.
L. Cs. K.