Magyar Ifjúság – 1966-08-06 / 31.szám

22-22-22 a búzatarlón

Itt született Albert Flórián, de Herczegszántó manapság már nemcsak erről nevezetes. Aki a dél-bácskai határmenti kisközségben járt, azt könnyen eligazítják az oda valósiak:

— A pesti fiúkat keresi, a taxis gyerekeket? Lejárt már azoknak a napjuk, de talán bent lesznek a tsz-irodán. Csak egyenest tartson fel a dombra, aztán a kereszttől jobb felé.

Herczegszántó olyan a sík, egyhangú alföldi tájak után, mint az oázis. Dús gyümölcsösök ölelik körül, közel az erdő, közel a víz. Nyaralni hívta ide az Új Élet Termelőszövetkezet a Fővárosi Autótaxi Vállalat 18 ifjúmunkását. S hogy a pihenésből, üdülésből végeredményben mégiscsak munka lett — története van annak.

Taxis gyerekek — traktor alatt

Ahogy olajos zekében, porosan előkerül a fiúk KISZ-titkára, Gódor Ferenc, bizony nemigen fest úgy, mint aki éppen nyári szabadságát tölti. Pedig ez az igazság. Felesége, családja számára szobát vett ki a faluban, ő meg lejött a fiúkkal, így aztán együtt vannak valamennyien.

— Régi, vagy hatéves barátság ez már a község és az Autótaxi Vállalat között. Mi patronáljuk a herczegszántói termelőszövetkezeteket. Ebben az évben aztán az Új Életbeliek előrukkoltak, hogy szívesen vendégül látnának néhányat a mi gyerekeink közül, töltsék itt a szabadságukat. Lehet fürödni, szórakozni és legalább majd összemelegszenek az itteni fiatalokkal. Tetszett nekünk is az ötlet, hanem azért úgy gondoltuk, mégis jobb lesz, ha megpróbáljuk hasznossá tenni magunkat. Napi hat óra munkától marad még bőven idő a nyaralásra is. Mit tudunk segíteni? Ne féltse ezeket a gyerekeket. Tizennégy közülük autószerelő, három lakatos, egy esztergályos. Értenek a személygépkocsihoz, ez a szakmájuk, de eligazodnak már a traktoron is. Hogy megvannak-e velünk elégedve? Azt azért jobb, ha az elnöktől kérdi meg. Ott van az irodában, könnyű megismerni a pödrött bajuszáról.

Favorizált széna

Csakugyan büszke a szép, kettésodort bajszára Páncsity István, a herczegszántói Új Élet Tsz elnöke, hanem — ahogy mondja —, nem kevésbé büszke arra, hogy a taxis fiúk közül kettő is akadt, aki már komolyan érdeklődött: lenne-e munka számukra később is, mert ha igen, ő akár véglegesen is letelepedne Herczegszántón.

A tsz persze nem szálloda, így aztán sokat törték fejüket a helybéliek, hol találnának alkalmas szállást a fiúk számára. Először úgygondolták, házaknál helyezik el őket, aztán végül — hogy együttmaradhassanak — felverték az udvar végében a nagy sátrat. Akinek pedig itt nem jutott hely, az megalhatott a fészer illatos lucernaszénájában. Ki gondolta volna, hogy a falut alig látott pesti fiúk úgy „beleszeretnek” a szénába, mert hát az lett a dolog vége, hogy valósággal toborozni kellett a sátrasokat, annyian akartak szénábanaludni.

— Megcsinálnak ők mindent — mondja az elnök —, hengerfej-javítást, autóvillamossági szerelést. Vett a tsz nemrégiben egyhasznált autóbuszt, azt is a fiúk pofozzák rendbe kívül-belül. Nem válogatósak, raknak ládát, dolgoznak a tarlón, gabonát forgatnak, végzik, ami van. Bőven megdolgozzák az ebédre valót. Derék srácok, megszerettük őket.

Csini vagy viasz?

A kérdés természetesen a babákra vonatkozik. A helybeli zenekar azonban „is-is”-sel szavaz, mert egyaránt szívesen játssza a Csinibabát, a Viaszbabát, mégha kissé szokatlan hangszerelésben is.

Az ilyesmi persze már a délutánok, esték programjához tartozik. Müller László, Dávid Géza és Kiss László már lemosta aznapra a munka porát. Tarka kempingnadrágban heverésznek, lábuknál szól a táskarádió.

— Én még sosem jártam falun — mondja Géza —, ez most a premier. — Nem tagadom, tetszik a dolog. És tetszenek a helybeli lányok is. Csinosak, kedvesek, de ami azt illeti, rátartibbak, mint a pestiek. Unalomról szó sincs. A délelőtt elmegy a munkával, délután napozunk, úszunk, este itt a televízió, vagy valami táncos rendezvény.

— Fiúk! Kinek kell egy kis maszek pénz — hozza, a hírt Gódor Ferenc —, érkezett nyolcezer csempe, ki kéne rakni. Jöttök? Ti hárman és még kéne valaki. Legalább meghívhatjátok egy málnára a lányokat.

Könyörgés káposztás kockáért

Munka tehát bőven akad. Sok a faluban a motorbicikli, autó is van néhány, az emberek meg kihasználják, hogy két hétig 18 szakértőhöz is fordulhatnak. A másik két falubeli termelőszövetkezetből is jönnek mindig egy kis javítanivalóval.

Csak azt ne gondolja valaki, hogy a pesti gyerekek nem bírják erővel a munkát. Egy hete — érkezéskor — nem tudom, milyenek voltak, de amikor láttam őket, majd kicsattantak az erőtől, egészségtől.

Egyikük így vall a herczegszántói kosztról:

— Itt olyan egy reggeli, mint egy bőséges, pesti ebéd. Életemben még ennyi húst nem ettem. Ilyen kalória mellett nem csoda, ha játszva bírjuk a munkát. A napokban már azért könyörögtünk, ehessünk valami hétköznapit, például káposztás kockát. Azt is itt tudtam meg, hogy a kedvenc ételem a bárány paprikás. Vasárnap, ha az idő is úgy akarja, szabad ég alatt rendez bált a helyi fiatalság. Minket is meghívtak, és közkívánatra prolongálják a nagy sikerű báránypaprikást.

Minden nap Ferenc

Ferenc ez esetben nem fiút jelent, hanem a Duna kellemes, tiszta vizű csatornáját, amelyet szép idő esetén természetesen mindennap felkeresnek a fiatalok Gumimatrac, autóbelső társaságában élvezik a hűs, sötétlő vizet, és itt szövődik a barátság, a taxis fiúk és a tenyérnyi bikinit viselő, bronzbarna, herczegszántói lányok között. Olyan program ez, amelyet sohasem lehet megunni.

Herczegszántón mindent elkövettek, hogy kellemes legyen a pesti fiúknak az itt töltött idő, ők pedig cserében ez évi szabadságukat arra szánták, hogy hasznossá tegyék magukat a termelőszövetkezetben. Nem volt nehéz. Nemcsak azért, mert megszerették az ízes, bőséges kosztot, a Ferenc-csatornát és a traktorszerelést. Megszerették a községet és a herczegszántói embereket is.

Bedecs Éva
(Kotroczó István felvételei)