Magyar Horgász – 2008. október / 10. szám

Horgászvizeink

A hercegszántói Klágya

A dél-bácskai Klágya-Kadia vízrendszer keleti patkója a hercegszántói horgászok vízterülete. Végigcsónakázva igazi vadvízi látkép tárul a szemlélődő elé: megroggyant fák, vízbe dőlt ágas-bogasok, itt-ott előmeredő dárdafák, a buja nádas takarásában szerénykedő stégek. Horgászhívogató a javából!

A Ferenc-csatorna egykori árvízvédelmi célú átvágá­sainak egyike a Klágya-Kadia vízrendszer, amelynek felső szakasza (Kiágya I-holtág) a dávodiaké, középső területét a hercegszántói horgászok kezelik. Hála a helybeli horgászok természetszeretetének, a vadvízi álla­pot az idők során alig veszített eredetiségéből. Jelentősebb gond a meder eliszaposodása, továbbá a megközelítő földutak kátyús állapota.

Dél-Bácska eme területén ősi hagyományai vannak a halász­mesterségnek, a halfogyasztás­nak, a horgászat pedig népszerű és megbecsült időtöltés. A környékbeli horgászok egyesületbe szerveződése a hatvanas évek vé­ge felé gyorsult fel, s 1971-ben 60 fővel meg is alakult a Sport­horgász Egyesület Hercegszántó.

Az egyesület elnöke Barna István, titkára Ritgasser János, gazdasági felelőse Sindler Lász­ló, felügyelőbizottsági elnöke Mitos Endre. A vízterület tulajdo­nosa az Alsódunavölgyi Környe­zetvédelmi és Vízügyi Igazgató­ság, a Kiágya II-holtág kezelője 2016-ig a Sporthorgász Egyesü­let Hercegszántó. Az egyesület a Sporthorgász Egyesületek Bács- Kiskun Megyei Szövetségének tagegyesületeként tevékenyke­dik, korrekt partnerként.

VIZBEMUTATÓ

A holtág-szakasz területe 7 hek­tár, hossza 1,5 km, szélessége 30-50 méter, észak-déli fekvésű patkó. Szántóföldek övezik. Partja fákkal, bokrokkal, nádfallal szegélyezett.

Medre teknősen meneteles, bedőlt fáktól, csököktől akadós. Vízi növényzete időszakosan ke­vés hínár. Mélysége 3-5 méter kö­zött ingadozik. Legnagyobb mélysége 6 méter. Műtárgya nincs. Vi­zének minőségét saját vizsgálata­ik halélettanilag eddig megfelelő­nek találták.

MEGKÖZELÍTÉS, SZÁLLÁSLEHETŐSÉG

A Kiágya II-holtág az 51-es útról érkezve a következők szerint közelíthető meg: a 188-as kilomé­ternél le kell térni a régi 51-es út­ra, majd másfél kilométernyit ha­ladva jobbra rátérni a védgátra; még további 2 km megtételét követően balra lehajtva közelít­hetők meg a horgászhelyek. A másik megközelítési lehetőség Hercegszántó központjából adó­dik: a Gábor Áron utca folytatása a védgátra vezet, amelyen egy kilo­méternyi úton érjük el a vízpartot.

Szálláslehetőségek: a közeli Dávodon a Hotel Fortuna, továb­bá a Fürdőkemping horgászven­dégeket is szívesen fogad. Herceg­szántón a falusi turizmus lehető­ségeit célszerű igénybe venni.

HALFAUNA, HALGAZDÁLKODÁS

A holtágban előforduló főbb hal­fajok: ponty, amur, keszegfélék, harcsa, süllő, csuka, törpeharcsa. Évről évre természetes szaporulat mutatkozik pontyból, süllőből, harcsából, keszegfélékből, törpe­harcsából. 2006-ban az egyesület kihelyezett háromnyaras ponty­ból 17, kétnyarasból 11 mázsányit, kétnyaras csukából pedig 150 kilogrammnyit.

HORGÁSZJEGYEK, SZABÁLYOK, HALŐRZÉS

Tájékozódásunk szerint a 2007-ben jegyzett jegyárak és szabályok 2008-ban is – változatlanul – ér­vényesek. Ezek szerint a felnőtt napijegy ára 2000, az ifjúságié pedig 1400 forintba kerül, míg éves jegy váltható a gyermekkorúak részére 750 forintért. Napije­gyek válthatók Sindler László gaz­dasági felelősnél (Hercegszántó, Kossuth u. 40.).

A szabályok szerint horgászni 0-tól 24 óráig lehet. A napijegye­sek az érkezések sorrendjében bárhol horgászhatnak. Kíméleti terület nincs kijelölve. Csónakból horgászni szabad, de bérlésére nincs lehetőség. Halradar hasz­nálata, továbbá a léki horgászat megengedett. A fajlagos tilalmi idők, továbbá a méretkorlátozá­sok tekintetében az Országos Horgászrend előírásai érvénye­sek. Mennyiségi korlátozások: a felnőtt horgász naponta megtart­hat 2 db pontyot, továbbá az Országos Horgászrendben (OH) meghatározott mennyiséget, míg az ifjúsági 1 pontyot, továbbá az OH által meghatározott mértékű zsákmányt; gyermekkorúakra az OH előírásai érvényesek. Bővebb információkat szívesen ad Gorjánác István horgásztárs 06-30-907-2732-es telefonszámán.

Halőrzés: a szabályok betartá­sára 1 fő vizsgázott társadalmi halőr ügyel.

SZOKÁSOK, MÓDSZEREK, REKORDOK

Hazai állóvizeinkhez hasonlóan a Hercegszántói-Klágyán is a ponty­horgászat mutatkozik a helybeli pecások zömének célkeresztjé­ben. Tekintettel a vastag és lágy iszappal feltöltődött fenékviszo­nyokra, napközben általában úszós módszerekkel horgásznak. Természetesen e módszerek körébe sorolható a „stupekoló” harcsázás is, mint megtudtam, a gya­korlatban igen hatékony lehető­ségként. A ragadozó halak közül napközben elsősorban csukára, sötétedéskor, éjszaka, derengés­kor pedig süllőre pergetnek.

Fenekező készségekkel in­kább az éjszakai órákban hor­gásszák a Klágyát. Jellegzetes vég­szerelékük az iszapba lágyan ereszkedő könnyített súly, avagy a hosszú előkéjű nehezék haszná­lata. Mindkét módon a csali ép­pen rásimul a lágy, sokszor lebegő iszapra. A fenekező rablóhalazásra a tirolifás végszerelék­ről különböző magasságban le­ágazó horogelőkés készség nyújt ésszerű lehetőségeket.

Holtág-rekordok: 42 kilós bu­sájával (2005) Andrási János az abszolút Kiágya II-holtág rekor­der; 28 kg-os amurt zsákmányolt 2006-ban Szaszkó György; Fuczin Márton 2005-ben fogott harcsáját szintén 28 kilósra mérlegelték; a legnagyobb pontyot (17,50 kg) Vékony Antal akasztotta, 2005-ben; 4,50 kilós süllőt szákolt Csányi Csaba 2006-ban; 2,50 kg-os angolnát fogott Kovács Tibor 2006-ban; feketesügér-rekorder Deszecsár Marin, 2,40 kilós pél­dányával, Barna István egyesületi elnök egy 2007-ben zsákmányolt 2 kg-os ezüstkárásszal iratkozha­tott fel a helybeli rekordlistára.

JÁRJUK BE A TEREPET

Ottjártamkor reményeink sze­rint tombolnia kellett volna a nyárnak, ehelyett kimondottan őszies, borongós, meg-megeredő esőkkel szomorított nap­nak nézhettünk elébe. Miután Kovács Sanyi barátommal és hű kísérőnkkel, Gergő fiával beko­pogtattunk Barna István egyesü­leti elnök otthonának ajtaján, záporesőtől veretve igen jólesett fedél alá kerülnünk, s a hogyan továbbot megbeszélni.

Egy frissen sült bundáskenyér-reggeli elfogyasztását köve­tően mindjárt felkerekedtünk, mert – mint kiderült – a közeli vendéglőben már vártak ben­nünket a tájékoztatásunkban érintett horgásztársaink.

Közben elállt az eső, s a véko­nyodó felhőkből a napocska szi­luettjét is látni véltük. Horgász­társaink egyebek között felhívták figyelmüket a vízterületükhöz vezető – amúgy is kátyús – fel­ázott földút közlekedési nehézsé­geire. Hát, ami azt illet, Sándor bizony küszködött terepjárójával az úton, ám négyünkkel nehezít­ve csak állta a derék járgány a sarat. Barna Pista csónakkikötő­jénél – ha nehezen is – célunk­hoz értünk.

Míg mi hármasban Pista csónakján vízre szállunk, Sanyi fia egy spéci pergető bottal látványosan eltűnt a parti dzsum­bujban.

– Látjátok, ennyire szeret hor­gászni a gyerek – jegyezte meg Sándor, – amikor magammal vi­szem útjaimra, minden lehe­tőséget kihasznál egy-egy jó pecálás érdekében.

Miközben Pista evezett, az eget kémleltem. Hát bizony sötét felhők gomolyogtak felettünk. Előttünk vadvízország, a maga természetes kuszaságában. Az elnök magyaráz­ta a látnivalókat, magam pedig buzgón fotóztam a szebbnél-szebb tájakat, horgászhelyeket. Emitt víz­be dőlt fa, mögötte szerény hor­gászstég, amott karózott horgász­helyek, némi töklevelessel.

– Csukák tanyája lehet – je­gyeztem meg, s lelki szemeim­mel látni véltem, amint marcona krokodilpofájúak a tökös takará­sában prédára lesnek.

– Jól sejted – bólogatott Pista.

Míg fotózgattam a szebbnél szebb látnivalókat, egyszerre Sán­dor – kissé felemelkedve – vizsla­tott valamit.

Evezősünk észrevette, s már mondta is:

– A szakadtak.

Hú, a nemjóját, íme a látvány: a kissé magasabb, meredek part­oldalról alászakadt fák, bokrok varázslatos látványa.

– Ez ám a harcsázó hely! – mondta István, de azt is hozzátet­te sajnos kevés jó harcsát akasztunk, a zöme pundra.

– Sebaj, majd megnőnek!

Nagyjából csaknem végigcsónakáztuk a területet, mire megint esni kezdett. Visszafordultunk. Vasárnap ide, vasárnap oda, egyetlen horgásszal sem találkoz­tunk. Persze kinek hiányzik, hogy a Kiágyáig dagassza a sarat, aztán meg horgászhelyén kucorogva bőrig ázzon. A kikötő felé közeled­ve megint elállt az eső, megint fotózhatok. Fokuszálás közben ész­revettem: horgász a láthatáron!

– A fiam – nevetett Sanyi. Mindegy, horgász, és perget! Megközelítjük, fotózom. – Na mi van kisfiam?

– Egy pöccintésem volt, de nem akadt meg a fránya – pa­naszkodott Gergő.

Partra szálltunk, újra együtt a csapat. Kátyúkat kerülgetve zötykölődtünk kifelé.

BESZÉLGETÉS HORGÁSZVEZETŐKKEL

A hercegszántói vendéglő családi­as különterme, mintha horgász­tanyán lennénk: horgász-, ha­lászeszközökkel, halmakettekkel ízlésesen díszítve. Amint belé­pünk, isteni hallé illat csap meg bennünket. Pista tisztségviselő társai látván, érzékeljük, hogy gasztronómiai remekmű készü­lődik, közlik, halászlé lesz ebéd­re. Mindjárt hellyel is kínálnak, ám amíg Gorjánác Pista bátyánk remekművén még az utolsókat „simítja”, beszélgethetünk.

Barna István, az egyesület el­nök elmondja, gyermekkora óta „elvarázsolta” a horgászsport. Bő húsz éve az egyesület tagja. 1987-től pedig az elnöke. Legszívesebben pontyra horgászik, legkedvel­tebb hala viszont a süllő.

– Örömteli, hogy sok a har­csánk, de egyelőre csak az apraja kapható horogvégre – ismétli meg a vízen elmondottakat, – a 2-3 kilósakat fogjuk leggyakrab­ban – teszi hozzá.

– Hol szoktál pontyozni? – kérdezem.

– A stégemtől balra, a füzes alól kerítem horogra a másfél-há­rom kiló közötti aranyhasúakat, ilyen-olyan kukoricacsalival.

– És a süllőkkel mi a helyzet? – faggatom még.

– Fotóztad a villás fámat, nos, úszós készséggel felkínált kishallal akasztgatom a tüskéshátúakat az ágak közül, s a ne­héz terepen bizony sokszor nem én vagyok a győztes. Megtudom még, elég sok süllő a kukorica­csalikon veszít rajta.

Sindler László, az egyesület gazdasági felelőse bő 10 éve horgászik. Főleg süllőre és csu­kára perget. Gazdasági munkája eléggé leköti, a horgászásra azonban mindig szakít magának elegendő időt.

Ritgasser János, az egyesület titkára 1986 óta horgász. Úszós készséggel főleg békéshalakra horgászik. Fogott 5,50 kilós pon­tyot is, ám a 14,50 kg-os amurjá­ra a legbüszkébb.

Végezetül főbb célkitűzé­seikről érdeklődöm:

– Célunk a halfauna minőségi szélesítésén túl vizünk természeti értékeinek megóvása – tájékoztat Ritgasser János. – Közben az ebédlőasztalhoz szólít bennünket Pista bátya, hiszen tálalva a re­mekbe főzött pontyhalászlé. A há­zilag készült tésztára merjük a le­vét, a halszeletek hosszú tálon külön sorjáznak. Azokat a finom ízeket…! Magam is jó halfőző hí­rében állok, mégis kikérdeztem a mestert, hogyan is készül eme étek Gorjánác István-módon? Nos, íme a vázlat: 6 kg pontyhoz 6 kanál hercegszántói paprikahí­resség, 60 dkg hagyma, 6 gerezd fokhagyma, majd az egész 7 liter vízzel felöntve. Nagyjából 40 perc­nyi intenzív főzést követően lehet tálalni. Nemesen egyszerű, ugye?

Megköszönve horgásztársa­imnak a kalauzolást és a szíves­látást, a Hercegszántói-Klágyától azzal búcsúzom, hogy ezt a jó halas vizet, a csendet és a vadví­zi körülményeket kedvelőknek eredményességükben bízva ajánlom.

HUNYADY ATTILA