Köznevelés, 2006-12-15 / 41. szám
Ismeretes, hogy a kormány társulások létrehozásának szorgalmazásával kívánja megmenteni a kistelepülések iskoláit. Az egymással összefogó iskolák fejkvótáját az állam évente tanulónként negyvenötezer forinttal toldja meg. Ezért is hallani mind több társulásról mostanában. Meg azért is, mert két év múlva nem maradhat meg a felső tagozat ott, ahol az osztálytétszámok alacsonyabbak az előírtnál. Mindkét szempont szerepet játszott abban, hogy Dávod és Hercegszántó — ez utóbbi falu gesztorságával — intézményfenntartói társulásra lépett augusztus közepén. A társulás okairól, gazdasági és szakmai hozamáról szól az alábbi riport, illetve arról, hogy miért nem társulhatott Hercegszántó két oktatási intézménye.
Hercegszántón a nyolcosztályos iskola működtetéséhez tavaly harmincnyolcmillióval járult hozzá a fenntartó önkormányzat, Dávodon harminckétmillióval. Mindkét helyen az állami támogatás csaknem felével. Közel negyvenmillió forint nagy kiadás a fenntartónak egy kistelepülésen. Takarékossági módokat keresve vetődött fel a társulás gondolata. Meghányták-vetették itt is, ott is, és augusztus közepén aláírták a megállapodást. A gesztortelepülés, Hercegszántó jegyzője, Barta Lajos szerint elvitathatatlan a társulás gazdasági hozama. Mint mondja, a plusz támogatás a két község esetében kitesz hat-nyolc milliót. A két falu tagja a bajai kistérségi társulásnak is, és ezen a címen szintén hozzájuthatnak néhány milliós támogatáshoz, ráadásul kettő helyett egy igazgató van, ami szintén költségkímélő megoldás. Mindent egybevetve a fenntartóknak most nem kell olyan mélyen zsebbe nyúlniuk. Több marad másra.
A jegyzőtől megtudtuk, hogy a társulásnak köszönhetően most mindkét iskolában szaktanárok tanítják a tantárgyakat, egy ember irányítja a két iskola informatikai rendszerét, és nincs hiány nyelvtanárban. Logopédus, gyógytestnevelő, pszichológus azonban változatlanul Bajáról jár ki a kistérségi együttműködés keretében.
Kívülről tetszetős a hercegszántói állami iskola épülete. Belül már kopottabb, a szűk folyosók miatt kissé sötét, komor hangulatú, felszereltségét tekintve pedig nem marad el a magyar átlagtól. Pályázattal nyert itt tavaly igazgatói állást Kovacsev Bertalan. Nem sokáig örülhetett neki, mert az augusztusi társulás után helyettes lett, a két intézmény igazgatója pedig Halasy Mariann Dávodról.
— Igazgatóból helyettes — nem fizetett nagy árat a társulásért?
— Miképpen mindenütt, nálunk is csökken a tanulók száma, és tavaly már volt egy kis létszámú osztályunk is. Ha nem változtatunk, 2008-ban megszűnhetett volna a nyolcosztályos iskola. Így megmarad. Igaz, itt most nincs igazgató, Dávodon pedig helyettes és iskolatitkár nincs, mert a mienk intézi mindkét iskola ügyeit. Egyébként pedig szívélyes munkakapcsolatban vagyok az igazgatónővel, a dávodi tantestülettel.
— Jó az értesülésem, miszerint szakmai szempontból is kifizetődő a társulás?
— Korábban az órák hetven százalékát tartotta szaktanár, most a rajz kivételével mindet. Dávodon régóta foglalkoznak sajátos nevelési igényű gyerekekkel, nálunk egyáltalán nincs ilyen tanuló. A társult iskolában tapasztalatokat gyűjthetünk erről a munkáról, és mi is fogadhatunk majd sajátos nevelési igényű gyerekeket. Közelebb került egymáshoz a két község is, volt már közös szülői munkaközösségi találkozó, a tanulók, a szülők is mindkét faluból részt vesznek az iskolai rendezvényeken. Nem mellékes, hogy a társulás miatt nem kellett elengedni pedagógust, s hogy megszűnt az iskola fennmaradása körüli bizonytalanság.
Országúton hét kilométer ide Dávod. Autóval az óraközi szünetben kényelmes tempóban is át lehet érni.
Az iskola a falu főterén magasodik, átellenben a polgármesteri hivatallal.
Szépen gondozott épület, bejárata előtt díszburkolattal. Belül is ragyog minden. A földszinti folyosón kisebb-nagyobb cserepekben virágok. Az udvar egyik része virágoskert, gyönyörű fenyőkkel, örökzöldekkel körbefogva, másik részén fából készült, ízléses szabadtéri játékok, mászókák, harmadik részén futkosni, sétálni lehet. Az udvari bejárat előtt mintegy húsz négyzetméteres terület le van fedve, itt szellőzködhetnek a gyerekek, tanárok, ha kint hó, eső, sár van. Benézünk a világos, jól felszerelt tantermekbe, köztük az informatikaiba, ahol éppen falubeliek számítógépeznek a ráérő gyerekekkel együtt. Ha valamit nem értenek a világhálón, utánanézhetnek a terem melletti iskolai és egyben közkönyvtárban. Feltűnő a nagy rend, a tisztaság az épületben, továbbá, hogy a mosdókban, a napközi előtti folyosón, a tanáriban, a könyvtárban és az informatikai teremben is feltöltött kéztörlő- és szappanadagoló van a mosdó mellett. Jó lehet itt diáknak lenni — mondom Halasy Mariannák. —Diáknak is, tanárnak is — feleli magabiztosan.
— Mit hozott a társulás?
— Több tanórát tart szaktanár, igaz, két kolléga innen jár át Hercegszántóra tanítani, kettő pedig onnan ide. Úgy készítettük el az órarendet, hogy egyszerre utazhassanak, és az utazás előtt lyukas órájuk legyen. Természetesen autóval járnak, az útiköltséget pedig megtérítjük. Fejlesztőpedagógusunk is van, de ő nagyon elfoglalt, nem tud átjárni. Az utazó tanárok örömmel mesélik, hogy szakmai szempontból milyen sokat jelent nekik egy másik tantestület életébe, a szomszédos falu gyerekeinek tanulásába betekinteni, bekapcsolódni, új módszereket megismerni. Dávodon korábban nem volt német nyelvtanítás, most van, Hercegszántón pedig angol.
— Vegyük úgy, hogy hosszú életet jósol a társulásnak?
— Nézze, hivatalos formában nem nagyon avattak be bennünket a társulás előmunkálataiba. Jellemző, hogy két héttel a tanévkezdés előtt vált véglegessé a társulás. Ebből ítélve nem számíthatunk arra, hogy a társulás felmondásáról hónapokkal előtte tájékoztatnak. De bizakodók vagyunk, hiszen mindkét tantestület jó tapasztalatokat szerzett a társulás első fél éve alatt.
— Ha Dávodon kell egy kréta, a gesztortelepüléshez fordul pénzért?
— Nem, ezt helyben oldjuk meg. A társulási megállapodásban rögzítve van, hogy melyek a közös költségek, az utazási kiadás például az.
■
Hercegszántón többen csóválták a fejüket, amikor megtudták, hogy az önkormányzati fenntartású iskola a dávodival társul, nem pedig a helybeli másikkal, a horvát nemzetiségi iskolával. Magyarázatért Barta Lajos jegyzőhöz fordultunk, aki elmondta, hogy a község lakóinak húsz százaléka szerb, illetve horvát, és hogy 1946 óta működik itt nemzetiségi óvoda, iskola, melyhez 1968-ban diákotthon is épült. Ennek az intézménynek a fenntartásához is hozzájárult az önkormányzat 2000-ig. Ekkor az önkormányzati törvényre és a növekvő kiadásokra tekintettel az önkormányzat megállapodást kötött az Országos Horvát Kisebbségi Önkormányzattal, hogy a továbbiakban csak a hercegszántói fiatalok után fizetnek a horvát két tannyelvű iskolának. Hogy ne legyen fennakadás az iskola működtetésében, az Országos Horvát Kisebbségi Önkormányzat közoktatási megállapodást kötött az Oktatási Minisztériummal, s ma ez az önkormányzat a nemzetiségi iskola fenntartója.
Hogy miért nem lehetett velük társulni? Azt mondja a jegyző, hogy az idevágó törvény nem különböző fenntartású iskolák, hanem települési önkormányzatok társulásáról szól. Ezért kellett Dávodon keresni a társat. Ettől függetlenül a hercegszántóiak nem vetették el a két helyi intézmény társulásának lehetőségét. Ugyanis nem állhat elő az a helyzet, hogy a további létszámcsökkenés miatt megszűnjön a nyolcosztályos állami iskola, miközben a nemzetiségi marad. Egy olyan településen, ahol a lakosok nyolcvan százaléka nem nemzetiségi. Az önkormányzat abban érdekelt, hogy mindkettő fennmaradjon, hiszen most is van áttanítási együttműködés a két helybeli iskola között, és a tornacsarnokon is osztoznak.
NOVÁK GÁBOR