Független Magyarság, 1929-04-17 / 86. szám
Vasárnap éjfélkor a sokac bálon egy katholizált béregi szerb fiatal legény agyonlőtte imádottját, azután öngyilkos lett egy vén diófa alatt regényes pózban. — Kigyulladt a ravatalos szoba. — Ma délelőtt volt a temetése a két áldozatnak.
A béregiek százával jöttek át a temetésre a határon határátlépési igazolvánnyal.
— A Független Magyarság kiküldött tudósítója jelenti telefonon. —
Hercegszántó, április 15.
Borzalmas, vérgőzös, áldozatok vérével megfestett szenzációja akadt Csonka-Bácsbodrog vármegye legdélibb részén: a szerb határ mentén fekvő kis Hercegszántó községnek, ahol egy fiatal, meggondolatlan bunyevác legény vérfürdőt rendezett a vasárnapi bunyevác bálon: az úgynevezett divánén s utána önmagát lőtte agyon.
Átmulatott éjszakák.
A gyilkos fiatalember Lukics Radolyub 17-18 év körüli legény. Csekély évszámai ellenére hatalmasan fejlett, nyulánk, feltűnően szép ifjú volt. Legalább 24-25 évesnek tűnt fel azok előtt, akik nem ismerték a korát. Lukics Radolyub nem magyar területen, hanem a most Jugoszláviába eső Béreg községben született. Korán árvaságra jutott. Az apja elesett a háborúban, az anyja meghalt s így történt, hogy az apró Lukics-gyerek öregapja házába került Hercegszántóra. A nagyapja nevelte, de nem igen bírt a felcseperedett ifjúval. Indulatos, szertelenkedő ifjúvá serdült fel. Érdekes, hogy Lukics nagyapja, sőt még az apja is görögkeleti vallásúak voltak, de az apa a fiát katholizáltatta s így a katholikus vallásban nőtt fel, de ha ő római katholikus vallású volt is, azért a községben vérségi eredeténél fogva szerbnek tartották. Néha nagyokat és elvadultan mulatott. Ő volt a község „enfant terrible”-je, akit a békés, csendes hercegszántóiak „béregi vadrác”-nak hívtak. Az apja után csinos kis vagyon maradt rá: mintegy 18—20 holdas tanyás birtok, amit a megyei árvaszék kezelt. Lukics Radolyub pénteken eladott négy mm. buzát, s utána el kezdett mulatni, ami három nap és három éjszaka tartott. A nagy dáridó avval végződött, hogy agyonlőtt egy leányt s utána önmagával végzett.
Agyonlövi szerelmesét a bálon.
Lukics Radolyub tüzesen csapta a szelet Mándics Anica 18 év körüli hercegszántói bunyevác leánynak. Szép, filigrán termetű, „divojka” volt: nem csoda, ha Lukics bolondult utána. Lukics avval a gondolattal foglalkozott, hogy feleségül fogja venni. Amikor vasárnap beállított a bálba ittasan, kötekedő kedvében volt. Mindenkibe bele akart kötni, de mindenki kitért útjából. Dühösen elszántan udvarolt Mándics Anicának, akit egyre sürgetett-nógatott; nyilatkozzék, hozzámegy-e feleségül?
A leány nem szívesen foglalkozott s táncolt a szertelenkedő hajlamú fiatalemberrel, mert a szülei ellenezték, hogy a fiatalember olyan sokat forgolódik körülötte. A bunyevác antagonizmus vadrácot látott a katholizált ifjúban s a katholikus szülők nem vették szívesen Lukics udvarlását a leányuk számára.
Vasárnap éjjel a sokác bál éjfélig volt engedélyezve. Közel járt már éjfélhez az idő. A tamburások valami vad steppet húztak. Éjfél előtt pár pillanattal Lukics Radolyub Mándics Anicával járta az utolsó táncot. Egyszer csak megállt: lefejtette magáról a leány karjait s megkérdezte:
— Anica, mond, hozzám jössz feleségül?
— Nem! — volt az éles válasz. A szüleim megneheztelnének. Én pedig nem akarok ellenkezésbe jutni a szüleimmel. Ekkor Lukics Radolyub előrántotta tíz lövetű Frommer pisztolyát s közvetlen közelből: fél lépés távolságból rálőtt a leányra. A golyó a szív közelében furódott a mellébe.
Pánik tört ki a korcsmában.
A hatalmas revolverdörrenésre nagy pánik tört ki a kis korcsma teremben. Mindenki a kijáratok felé menekült. Lukics pedig még egy lövést eresztett a padlóba, majd magasra emelve fegyverét s az egymás hegyén-hátán menekülő csoportra fogva, mindenkit megfenyegetett:
— Mindenki meneküljön. Egy lélek se maradjon a teremben, mert mindenkit agyonlővök. Egy pillanat alatt mindenki pusztuljon ordította torkaszakadtából rekedten szerb nyelven.
Közben a revolverrel félkört írt le, mintha gépfegyverszerűen akarna bő aratást rendezni a halál számára.
Lukics Radolyub csakugyan még több lövést akart leadni: repetált, de a Frommer-pisztoly nem működött. Mindez a község közepén a templom közelében zajlott le a község nagyvendéglőjével: a Speer-féle vendéglővel szemben lévő kis korcsmában. Az ilyen vegyes lakosságú községben a lakosság nemzetiség szerint kasztokra tagozódozik s külön saját fajtájú korcsmárosnál rendezi meg a magyar, sokac és sváb bálat. De egyik se elegyedik bele a másik mulatságába.
Meghal a leány.
Amikor Lukics Radolyub kezében nagyot dörrent a Frommer-pisztoly, a halálosan megsebesített Mándics Anica ereje utolsó fellobbanásával sikoltozva kiszaladt a teremből az udvarra:
— Jaj, mama, agyonlőtt a Rádó! — jajgatta a leány.
Pár pillanat múlva összeesett az udvarban. Aléltan terült el és agonizálni kezdett. Ismerősei karjukba vették és hazaszállították. Otthon még mintegy 10 percig élt: utána kiszenvedett.
Öngyilkos lett a gyilkos egy vén diófa alatt.
A gyilkosság után Lukics Radolyub eltűnt a teremből. Az esetet azonnal a községi rendőrség és csendőrség tudomására hozták s a csendőrök egész éjjel keresték a gyilkost, főleg a határ mentén, mert azt hitték, hogy át akar szökni szerb területre, vagy már át is szökött. Ezalatt pedig az történt, hogy Lukics Radolyub öreg apja kertszomszédjának a kertjébe ment s ott egy hatalmas diófa alatt szíven lőtte magát. Ott találták meg hétfőn reggel a csendőrök. Érdekes, hogyan végzett magával a fiatal legény: fél térdre ereszkedett, mint a kivégző helyeken szokás: nekitámaszkodott a fának és szíven lőtte magát. Nem dölt el. Úgy maradt térdelő helyzetben és úgy merevedett meg. Csak a feje csuklott oldalt. Nagy, fekete csapzott haja kuszáltan lógott le s a szél borzolta. A keze előre hullott. A revolver a kezéből maga elé esett s ott hevert a földön. Furcsa volt, hogy sem a leányból, sem a legényből egy csepp vér sem folyt el. Utána a csendőrök egy őrt állítottak a holttest mellé, míg megérkezik a bizottság, nehogy a közönség odatóduljon. Így is sokan, szinte az egész község odasietett, mikor korán reggel megtudták a községben, hogy mi történt.
A borzalmas hír gyorsan bejárta a községet s percek alatt az egész község talpon volt. E sorok írója is még ott látta Lukics Radolyub holttestét a diófa törzsénél reggel 7 órakor, amint egy csendőr strázsált mellette.
Utána megérkezett a bizottság. Lukics ruháját megmotozták s húsz töltényt találtak nála, amiből azt sejtik, hogy Lukics nemcsak Mándics Anicát akarta megölni, hanem talán még másokat is, de lehet, hogy az utolsó pillanatban elállott ezen tervétől.
Búcsújárás a határon.
A gyilkos holttestét ezután elszállították nagyapja házába s ott felravatalozták, de ugyanakkor felravatalozták Mándics Anicát is. A gyilkosság híre gyorsan elterjedt s átjutott a határon túl is, mert hétfőn délelőtt már százával jöttek át határátlépési igazolvánnyal a béregiek, akiknek vagy rokona, vagy ismerőse volt a szerelmi dráma két áldozata. A szerbek nem gördítettek nehézséget a béregiek kegyelete megnyilvánulásának.
Tűz támadt a ravatal mellett.
Abban szobában, ahol Mándics Anica ravatalon fekszik, oly sokan fordultak meg hétfőn délelőtt, hogy egy kis szerencsés kimenetelű szerencsétlenség is történt. A nagy tumultusban ugyanis fellökték a gyertyatartókat: tüzet fogtak a függönyök és a draperia. Nagy zavar keletkezett s mindenki menekülni akart, mignem néhány higgadtan gondolkozó ember el nem taposta a tüzet s le nem tépte az égő függönyöket.
Ma temették el a szerelmi drama áldozatait.
A szerelmi dráma áldozatait, ma, kedden délelőtt temették el egy órai időkülönbséggel. Mindkét temetésen óriási néptömeg vett részt. A temetést dr Wildinger Jakab plébános végezte.
Tegnap, hétfőn délelőtt Vermes Vince községi főjegyző telefonon értesítette a bajai királyi ügyészséget a kettős szerelmi drámáról.
Egy megmenekült áldozat.
Érdekes, hogy Lukics Radolyub még egy másik hercegszántói leánnyal is végezni akart. Ezt ugy este tíz óra felé kisérte haza s nagyon kérlelte, hogy térjen vissza. Az illető azonban nem jött, mert hozzátartozói elbujtatták. Lukics elment érte, kereste, de azt mondották neki, hogy már visszament a bálba. Így szabadultak meg tőle.
Mándics Anicát féltették hozzátartozói.
Érdekes, hogy Lukics többek előtt, de még Mándics Anica másik három testvére előtt is hangoztatta, hogy agyonlövi Anicát, ha nem lesz az övé. Erre Anicát kérlelték testvérei, hogy ne menjen el a bálba, mert nagy veszedelem fenyegeti. Mondották, hogy inkább rejtőzzék el. A leány azonban üres szószátyárkodásdak vette a legény fenyegetését. Elment a bálba, ahol tragikus véget ért.
A hercegszántóiak annál nagyobb megrendüléssel beszélnek erről a borzalmas szerelmi drámáról, mert Mándics Anicának gyönyörű szép szoprán hangja volt. Ő énekelt a legszebben, szinte művésziesen, csak iskolázni, csiszolni kellett volna a hangját. Éneklése a hercegszántói templomban mindig külön eseményszámba ment a község lakossága számára.