Független Magyarság, 1925-09-22 / 211. szám
A Mi Asszonyunk iskolanénék tanítanak az új zárdaiskolában.
Hercegszántó, szept. 21.
(Saját tudósításunk.) Le délfelé, a jugoszláv reménytelenségek földjén vizérléniájában Hercegszántó az utolsó község. Ott fekszik a határon. A község széléről láthatók a határt szimbolizáló útszéli fák, sőt teljesen idelátszik a szomszédos, már Jugoszláviában fekvő Béreg község temploma, amint vörös tornyával beletorkollik az égi derübe.
A község, amelynek Odry Andor a község főjegyzője és Drégely István az adóügyi jegyzője, az alatt a néhány év alatt, mióta felszabadult a szerb megszállás visszafejlesztő s balkáni színvonalra süllyesztő igája alól, erős fejlődésnek indult. Ezt talán annak is kell betudni, hogy pár évig Hercegszántó is járási székhely, főszolgabírósági község volt, amikor Csonka-Bácskát a mai 3 járás helyett 4 járásra darabolták fel. Tripolszky Gyula főszolgabíró halála után azonban feloszlatták a hercegszántói főszolgabíróságot s az most ismét a bácsalmási főszolgabíró hatáskörébe tartozik.
Mondom, lehet, hogy talán ennek tudandó be az az örvendetes fejlődés, amelyen azonban most már nincs stagnálás, nincs megállás, ha mindjárt nem is főszolgabírósági székhely is most Hercegszántó. A lakosság önmagától rájött a fejlődés, a haladás szükségességére s ennek tudandó be az a tavasszal indított akció, amely avval a nagyszerű sikerrel járt, hogy Hercegszántó község egy modern, emeletes elemi iskolát építtetett a Fő ucca és a Bajai út sarkán. A képviselőtestületben dr Wildinger Jakab plébános, ez a lelkes magyar ember kezdte meg az akciót, amit a községi vezetőség meglátva a terv nagyszabású jövő horizontját, örömmel karolt fel. Az iskolaalap földjeiből házhelyeket adogattak ei s így teremtették meg az első alapot, amihez a kalocsai érsekség dr Wildinger plébános hathatós érvelésére mintegy 12 vagon búzával járult hozzá, sőt maga a lelkes plébános is saját vagyonából két vagon búzát adott az iskola előteremtéséhez. De hozzájárult az iskola alaphoz maga Hercegszántó község, azonkívül gazdag magánosok is.
Hozzáfogtak az iskola felépítéséhez és 15-16 vagon búza költségvetéssel gyönyörű, hatalmas iskolát varázsoltak elő, szembe szegezve a nem nagy távolságban húzódó jugoszláv korridorral. Az érsekségnek a nagy összegű támogatásért az volt a kikötése, hogy az iskola leánytagozataiban a Mi Asszonyunkról nevezett iskolanénék tanítsanak, akiknek éppen ezért az iskola egyik részében zárdát is emeltek a költségvetés keretein belül.
Az iskolában a szeptember elején kezdődő tanévben már meg is kezdődik az előadás: Bajáról az itteni apácazárdából küldtek ki egyelőre két, utóbb még újabb két iskolanővért, akik a leányokat tanítják a betű vetésre és olvasásra, kézimunkára, főzésre és hogy miként lehetnek jó honleányok. A fiúosztályokban tanítók végzik a kis sváb, sokac, szerb és magyar nebulók oktatását, de természetesen magyarul. Itt a határon ebben a sokac községben igazán nagy szükség volt arra, hogy egy magyar iskola működjék és magyar hazafiságra nevelje a most felnövő fiatalságot.