Független Magyarság, 1922-04-13 / 85. szám
A Kígyós ér. Tudjátok mi az? A Kígyós ér, amelynek talán még medre sincsen, amely néha évekig víz nélkül van s teljesen kiszáradt, a szerbeknek határfolyóul szolgált Párisban, amikor az új térképet rajzolgatták, elhitték a szerbeknek, hogy a Kígyós ér hajózható folyó és megfelel országhatárnak. Azonban az elmúlt nyáron különös pechük volt a szerbeknek. Nevezetesen a nagy nyári szárazság teljesen kiszárította a Kígyós eret és akkor már azt hittük, — hogy végleg nyoma veszett. Így volt ez tavaly nyáron és ennek nagyon örültünk, mert reméltük, hogy jön majd a határmegállapító bizottság és megállapítja, hogy a szerbek egyszerűen becsapták az antantot, félrevezették és egy — jó esetben — arasznyi széles vízerecskét határfolyónak hazudtak. Ez meghozza nekünk a területi kiegészítést és visszahozza Bácska egy nagyobb részét, legalább a Ferenc csatornáig.
Azonban ezúttal nekünk volt pechünk. A Kígyós ér most egyszerre nagyzási hóbortba esett. Az elmúlt téli havazás nemcsak Duna vizét szaporította fel, hanem a kicsike Kígyós erecskét is úgy megdagasztotta, hogy most már annyi víz van benne, hogy kisebbfajta csónakkal lehet rajta közlekedni. Ez persze csak rövid néhány napig tart, mihelyt a víztömeg leszalad, megint csak az a kis erecske lesz, amelyben legfeljebb ha bokáig érő víz van. De hát éppen az a pech, hogy ez az örökké száraz ér éppen most bolondult meg és most áradt meg annyira, hogy lehet rajta csónakázni.
Igaz, hogy még így sem lehet nemcsak határfolyónak, de még határpataknak se tekinteni és éppen ezért remélnünk kell, hogy mondott pechünk mellett is látta határmegállapító bizottság, hogy a szerbek a nagyköveti tanácsot félrevezették.