Budapesti Hírlap – 1935-09-22 / 216. szám

Lelki tatárdulás a nagybaracskai kerületben

A független kisgazdapárti Mojzes Jánosék féktelen terrorral, izgatással és megfélemlítéssel bontják meg a kerület békéjét

BAJA, szeptember 21.

(A Budapesti Hirlap kiküldött munkatársától.) A nagybaracskai mandátum petíció alatt áll. A kerület Teleki János grófot választotta meg kilenc szótöbbséggel, a független kisgazda-párti ellenjelölt Mojzes János pedig a választást panasszal támadta meg, azt állítván, hogy a Nemzeti Egység Pártja javára a választás során különböző hamisítások történtek. A kérdés érdeméhez tartozik még az is, hogy Mojzes János nyilatkozatban bűnvádi feljelentéssel fenyegette meg a mandátum birtokosát, mire Teleki gróf ugyancsak nyilatkozatban kijelentette, hogy a bűnvádi eljárást Mojzes János ellen már meg is indította. És végül: mint a Budapesti Hirlap legutóbb közölte, Hercegszántón a szavazást vezető elnök pártoskodása, a választási jegyzőkönyv és rovatos ívek körül elkövetett machinációk folytán több mint két és félszáz szavazat sikkadt el a Teleki-párti szavazók között.

Ez a rövid tényállás a nagybaracskai ügyben. Minthogy a Bajáról hozzánk érkezett hírek féktelen terrorról, megfélemlítésről, izgatásról és bűnügyi eljárásokat maguk után vonó egyéb cselekményekről számoltak be, ellátogattunk a nagybaracskai kerületbe, hogy közelről megnézzük: vajjon ez a derék bácskai nép valóban ilyen áldatlan körülmények között szenvedi Mojzesék és korteseinek tűrhetetlenül agresszív nyomását, vagy pedig csak túlzó hírekkel állunk szembe? Eddig az ellenzéktől mást sem hallottunk a választásokat megelőzően és azután is, minthogy a hatóságok a hivatalos jelölt érdekében dolgoznak. De nem egy kerületből arról értesültünk, hogy az ellenzéki jelölt tábora számbeli erejéhez egyáltalán nem viszonyítható mértékben terrorizál és bontja meg a kerület lakosságának lelki egyensúlyát, társadalmi összetételét és harmóniáját, valósággal hadszíntérré változtatva át ezeket a területeket, ahol békés, türelmes és dolgos magyarok élnek.

Amit most a nagybaracskai kerületben láttunk, az felülmúl minden képzeletet. Végigjártuk a kerület községeit, beszéltünk emberekkel és megdöbbenéssel látjuk, hogy alig félesztendő alatt ez a bácskai kerület valósággal a lelki tatárdulás képét mutatja. Agyonfélemlített emberek, napszámos és részes munkások, hónapok óta munka és kenyér nélkül, nemzeti és felekezeti izgatások közepette, emberinek nem nevezhető életet élnek, a másik oldalon pedig a tehetősebb gazdák forradalommal és más fantasztikusz eszközökkel fenyegetőzve, paraszturalmat követelnek és hirdetnek és ebben az élére állított helyzetben, amelyet a vallási, nemzetiségi és osztályellenes izgatások a robbanásig feszítettek: úgy áll ott a szerencsétlen, agyongyötört magyar, német és bunyevác lakosság, mint aki nem tudja, hogy mit hoz a holnap. Meghozza-e a béke, a nyugalom, a munka áldásait, vagy továbbra is rettegésben, megfélemlítésben és izgatásban lesz-e része?

Sötét és sivár ez a kép. S ha azt vesszük, hogy például még Baján is anonim levelek tömegével árasztják el a Mojzes-párt kortesei az ellenpárt vezetőembereit, szemérmetlenül fenyegetőzve, rágalmazva tisztes multú, közéleti férfiakat s a társadalmi visszavonásnak gyilkos mételyét két kézzel szórják szét nem csupán Baján, hanem a kerület minden községében, szembeállítva urat és parasztot, magyart és nemzetiségit, katolikust és reformátust, — akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy tatárdulás ez, amely a lelkeket töri össze és megássa a sírját ebben a kerületben a rendnek, a fegyelemnek, a társadalmi békének, az összefogásnak és az emberi szolidaritásnak.

Mindez pedig azért történik, mert Mojzes János, független kisgazdapárti jelölt, nem tud belenyugodni abba, hogy kisebbségben maradt és mert kortesei és bérencei ezt a peticiós időszakot alkalmasnak látják arra, hogy a választás izgalmaiból még magához sem tért kerületben újabb féktelen és lelkiismeretlen harcot folytassanak, ha kell a legnagyobb áron is, a választók lelkületének feldulása árán is.

Az alábbiakban beszámolunk a kerületben nyert tapasztalatainkról és bemutatjuk az ellenzéki terrornak, megfélemlítésnek, izgatásnak példátlan eseteit, amelyekre így kiáltott fel a helyszínen egyik választópolgár:

— Ha az urak tudnák ott fenn, hogy mi folyik itt a határszélen, kisöprüznék innen ezt a kisgazdapárti uszító és lázító társaságot.

A baracskai kerület politikai és társadalmi keresztmetszete

Mint már említettük, a nagybaracskai kerület kimondottan nemzetiségi kerület. Mintegy tizenháromezer főnyi magyar lakosság mellett közel nyolcezer német és közel hatezer főnyi szláv lakost számlál. Vallási tekintetben megoszlanak a katolikus és a református vallás között, míg a bunvevác lakosságnak egyrésze a szerb vallást követi. Nagyrészük mezőgazdasággal foglalkozik, de csak kisbirtokosok, a legnagyobb gazdának sincs 70—80 hold földnél többje. A tehetősebbek a németek közül kerülnek ki. A választók nagyszáma mezőgazdasági munkás, napszámos, részesmunkáss egy kisebb része kisiparos. A kerületben van Frigyes főhercegnek sajátkezelésű birtoka, amely a cselédségen kívül erősen foglalkoztatja a kerület mezőgazdasági munkásságát is, különösen aratáskor és csépléskor.

Politikai szempontból, mint már említettük, a tehetősebb gazdák, különösen a németek és a bunyevácok egyrésze a független kisgazdapárti Mojzes János mellett áll s ebben nem kis szerepe van az ottani német Bundnak. A tisztviselők és a szegényebb elem, a mezőgazdasági munkásság Teleki János grófot, a Nemzeti Egység Pártjának képviselőjét támogatja. A kisgazdapártiak számban kisebbségben vannak. Ám, — minthogy nincs mit veszteniük — hangban, terrorban, lázításban többszörösen felülmúlják azt az erőviszonyt, amely a számok arányából kialakul. Ami a hatóságok szerepét illeti, a legnagyobb tárgyilagossággal állapíthatjuk meg, hogy a kerület minden községében a hatóságok teljes passzivitással tartják magukat távol a pártpolitika eseményeitől, hullámzásaitól, csupán a rend és a nyugalom fenntartására vigyáznak. Ugyanakkor a Mojzes-pártiak az alispánnak, Szabovlyevits Dusánnak jóindulatával és támogatásával kérkedhetnek és ezt meg is teszik túlzott mértékben. De a megfélemlítés válogatott eszközeivel terrorizálják a független kisgazda Mojzes-pártiak a hatóságokat és a hatósági tisztviselőket, akiknek egy része éppen ezért választáskor, tartózkodott a szavazástól.

Féktelen terror Nagybaracskán és Hercegszántón

Első utunk Nagybaracska községbe vezet. A délelőtti órákban csendes, kihalt a község széles, nyílegyenes főutcája. A tiszta, fehérre meszelt falusi házak itt a Bácska szívében békét és megelégedést sejtetnek. Áma négy fal között iszonyatos lelki válságok vihara dúl. Kisemberek, félrevezetett munkások, fanatizált, vagy megfélemlített állapotban és állandó izgalomban élik a megszokott, biztos sínekből kiugrasztott életüket.

A megfélemlítés egyik eszköze, hogy a munkástól elvonják a munkát. Így tett Kovács József Mojzes-párti főkortes, aki Balogh István napszámostól, Mojzes Péter borbélytól, Pencz Istvántól és Mojzes Imre-Buductól egyszerűen elvette a napszámosmunkát, mert Telekire szavaztak. Sirok Ferenctől a kukoricaföldjét vette el Horváth János, mert Telekire mert szavazni.

Mojzes János, az ottani rokkantak elnöke ugyanígy járt.

— Pedig törvény írja elő, hogy a rokkantakat tisztelni és becsülni kell, — mondja a rokkantak elnöke.

A faluban valósággal hadiállapot van, fanatizált emberek gyűlölködéssel nézik azokat, akik nem „paraszt” pártiak. Ha szembe jön velük régi ismerős, vagy barát, elfordítják a fejüket, mert Telekire szavazott. Nem egyszer súlyos inzultusokban, sértésekben robbantak ki a Mojzes-pártiak politikai szenvedélye. Ifj. Kocsis János rátámadt az utcán Mojzes Istvánra és Balogh Imrére és nem éppen épületes beszéd kíséretében leköpdöste őket. Megszégyenítés, üldözés jár azoknak, akik a Nemzeti Egység Pártjának szavazói voltak. Mojzes Imre Buduc panaszolja el, hogy régi katonatársa, Horváth József, akivel együtt volt fogságban, s akinek úgyszólván életét mentette meg, most ez a szenvedésekben vele összeforrott katonatársa megfenyegette őt:

— Be ne nyisd a kapunkat!

Micsoda lelki válság előtt állhat ez a Mojzes Imre, ha az emberi mivoltából, pajtási érzéséből kiforgatott régi barátját magával így szemben látja és az izgatásnak milyen mértéke csinált barátból ellenséget.

Rókus János községi bírót Horváth Péter felgyujtással fenyegette meg. Egész érthetően adta tudtára:

— Vigyázzon az előljáróság, hogy a megsértett nép maga ne csináljon tüzeseteket, amit az elöljáróság nem fog tudni eloltani.

Nyílt fenyegetés ez a rend és a nyugalom felborításával.

Különös figyelmet érdemel az a bojkottmozgalom, amely például Ingusz malomtulajdonos, több kereskedő és iparos ellen indult el, amely az anyagi romlás felé sodorja őket. A tejcsarnok kénytelen Bátmonostorról tejet hozni, mert az egyre fokozódó nyomás és bojkott miatt Baracskán nem kap a gazdáktól tejet.

És a módszer mindenütt ugyanaz: megfélemlíteni mindenkit, aki a Nemzeti Egység táborához tartozik, üldözni őket, anyagi létében megtámadni. Odáig ment hatásában ez a megfélemlítés, hogy Barabás István orvos, az első szavazókörzet nemzeti egységpárti titkára, a terror miatt nem mert szavazni.

Viszont Hercegszántón Bittner József dr. orvos a fenyegtésektől nem ijedt meg. Erre egyszerűen nyomorba döntötték. Így mondja el kálváriáját:

— A választás előtt megfenyegettek, hogy éhen fogok veszni, ha nem állok Mojzes mellé. Elmehetek betegekért Telekihez. Választás után pedig a fenyegetést be is váltották. Január-februárban kétszázötven új betegem volt, míg az elmúlt félévben mindössze csak kilencven. A Frigyes főhercegi uradalom ugyanígy bánt el velem, ahol egyébként a napszámos és béresmunkás, ha nem Mojzes-párti, nem kap sem munkát, sem földet, sem fát. Az uradalom orvosa voltam és a választások óta mindössze harminc pengőt kerestem.

Ricza István, Szalai Gyula, hercegszántói lakosok nem győznek panaszkodni.

— Az aratási szerződésem már meg volt, — mondja Ricza István, — közvetlenül az aratás előtt mégis kitettek. Azt mondták, hogy ha az urakra szavazok, akkor kérjek ott munkát. Most a parasztnak kell uralkodnia.

A Teleki-párti bunyevácok állandó remegésben élnek

Külön fejezetet érdemel az a minősíthetetlen eljárás, amivel állandó rettegésben tartják a Teleki-párti bunyevácokat. Csak a dicséret hangján lehet megemlékezni a jó magyarérzésű és békéstermészetű bunyevácokról és németekről, akik teljesen egybeolvadtak érzésben és megértésben a magyarsággal, itt a jugoszláv határszélen. Most azzal fenyegették meg a Mojzes-párti kortesek a bunyevácokat, hogyha nem szavaznak Mojzesre, egyszerűen átteszik őket a határon és kenyerüket, munkájukat elvesztik. Hallatlan rettegésben várják, hogy nem következik-e be Mojzesék fenyegetése? Nem kell-e elhagyniok azt a helyet, ahol évtizedek óta dolgoznak.

Garán, Csátalján hasonló állapotokat láttunk. Bátmonostoron ugyanez az áldatlan harc, terror és fenyegetés, barátot és rokont szembeállított egymással a politikai terror és izgatás.

A megfélemlített és felizgatott kerület nyugalomra vágyik

Talán alig van kerülete az országnak, amely az elmult félesztendőben, a választások óta, annyi izgalmat, megfélemlítést átélt, mint a nagybaracskai kerület. Aki látta ezt a pusztítást, amit a szélsőséges, demagóg kortesek a nép lelkén végeztek, aki hallotta a megfélemlített, kisemmizett, nincstelenek panaszait és aki a titokban folyó osztályellenes izgatásnak félreismerhetetlen romboló eredményeit szemlélhette: az, és csupán az tud hozzávetőleges képet alkotni magának a nagybaracskai lelki tatárdúlásról. Ez az állapot — mint nekünk ott mondták — mindaddig eltart, amíg Mojzesék petíciója a közigazgatási bíróságnál el nem dőlt. Addig nincs megállás az izgatásban, a terrorban, a megfélemlítésben, addig a jelszó csak egy marad: a paraszt csak nem fog más mellé állni.

És ha mégis más mellé áll, akkor pokol az élete.

A Nemzeti Egység Pártja ebben a helyzetben igyekszik lecsillapítani a kedélyeket és kiegyenlíteni az ellentéteket. A magyar, német és bunyevác testvériség és sorsközösség kiépítésén, megerősítésén fáradozik, a szélsőséges — legyen az nemzetiségi vagy vallási — áramlatok pusztításait igyekszik ellensúlyozni megértéssel és a társadalmi béke szükségességének hangoztatásával. A képviselőnek, Teleki János grófnak nagy érdemei vannak ezen a téren és ezért olyan népszerű nem csupán a szegény sorsú magyarok, németek és bunyevácok előtt, de még Baján is, ahová szintén átcsaptak ennek apolitikai harcnak izgalmai és szenvedélyei.

Baján a Teleki-párt vezető embereit — mint mondottuk —elárasztják anonim levelekkel. Az ilyenekre általában nem szoktak súlyt vetni, de aki közelről ismeri a vidéki városok lélektanát, az jól tudja, mit jelent a névtelen rágalmazás, vádaskodás és izgatás. Nyílt levelezőlapon írják ezeket s mindegyikük így kezdődik:

Szégyelje magát!

Azután következnek a sértések, vádak, rágalmak, beleszőve közéleti tisztes férfiak neveit. Az emberek lelki nyugalma felborul, mindenki gyanús és senki nem tudja, holnap kinek hoz a posta gyalázkodó levelet.

Az egyik megrágalmazott, köztiszteletben álló bajai ügyvéd ezt mondja, amikor megmutatja nekünk a hozzá intézett anonim levelet:

— Higyje el uram, valóban szégyeljük magunkat ilyen állapotok között. S nem tudjuk, meddig tart még ez a féktelen ellenzéki terror és izgatás és mire fog vezetni. Ez a város és a nagybaracskai kerület végre csendre és nyugalomra vágyik.

MOHAR JÓZSEF