Budapesti Hírlap – 1910-09-20 / 223. szám
Vilmos császár Magyarországon
Budapest, szept. 19.
Vilmos császár ma reggel vadászott utoljára Frigyes királyi herceg béllyei vadászterületén, s délután különvonattal Barcson és Bécsujhelyen át Bécsbe utazott. A tegnapi napot is vadászszenvedélye kielégitésére forditotta. Hajnalban ment vadászni és délután ujból cserkészni ment. Fáradsága eredményes is volt, mert a béllyei uradalmak vadban dus rengetegeiben négy pompás szarvast ejtett el. Vasárnap délben a karapancsai vadászkastélyban ünnepi bucsuebéd volt, a melyen azonban ezuttal csupán a császár és kisérete vett részt. A helyi előkelőségek, a kik más alkalmakkor hivatalosak voltak, ezuttal a kolerajárvány folytán nem kaptak meghivót. A német császár itt tartózkodásának utolsó két napjáról, valamint elutazásáról a következő táviratokat kaptuk:
A császár vadászata.
Bezdán, szept. 19.
A német császár négy napi vadászata ma befejeződött. Az eredmény mennyiség tekintetében mögötte van az 1893, 1896, és 1903-ikinak, de e hiányt pótolja a teritékre került szarvasok elsőrendü minősége. Három köztük valóságos diszpéldány. Ezeket a császár kivánságára preparálják s azután Berlinbe szállitják. Az egyiket — hir szerint — holnap Bécsbe küldik, hogy a vadászati kiállitáson Frigyes királyi herceg pavillonjában már szerdára, a mikor a császár Bécsben lesz, közszemlén lehessen.
Mohács, szept. 19.
Vilmos német császár tegnap is katonai pontossággal hajnali négy órakor indult cserkészetre. Kiséretében Dokupil Adolf uradalmi erdőfelügyelő volt, a kivel a blazsovicai erdőrészben cserkészett. A császárnak a vadászszerencse ismét kedvezett és sikerült neki két pompás szarvast leteriteni, az egyik 20 aggancsos, a másik 14 aggancsos volt. A remek példányok láttára a felséget valóságos vadászláz fogta el és jókedvvel tért vissza a vadászkastélyba. Délelőtt kilenc órakor a régi vadászkastély kápolnájában Kirschanek Ödön kiskőszegi plébános szentmisét mondott, a melyen Frigyes királyi herceg és családja vettek részt. Tizenegy órakor az uj vadászkastély előtt fölállitott sátorban Tomka györki ev. lelkész tartott istentiszteletet, a melyen a császár egész kiséretével és Frigyes királyi herceg is részt vett. Az ev. lelkész mélyen megható ünnepi beszédet mondott és az énekek is rendkivül tetszettek a császárnak.
A császár vasárnap az istentisztelet meghallgatása után dolgozószobájába ment s a császárnénak, királyunknak, a német kancellárnak és a bécsi nagykövetnek hosszu táviratokat küldött. Ezután a császár a vadászterület egyes részeit és a sokác lakosság festői viseletét feltüntető képes levelezőlapokat küldött nejének, gyermekeinek és néhány rokonának.
A vasárnapi ünnepi ebédre senkit sem hivtak meg, pedig eddig minden alkalommal meghivták Baranyavármegye főispánját és alispánját a császári vadászatok alatt az udvari ebédre. Ezuttal az ebédeken csupán a császár és a kiséretében levő előkelőségek vettek részt. Az intézkedés a kolerára való tekintettel történt. Ebéd után a császár rövid pihenőt tartott és délután ismét cserkészni ment. Ez alkalommal Fönnigsberger főerdész kisérte. A császár egy hatalmas tizenkétágu aganccsal biró szarvasra két lövést tett, melyek mindegyike talált, de csak a második lövésre rogyott össze a hatalmas állat. A császár nagy örömére később megkerült a szombaton megsebzett szarvasok egyike is.
Vasárnap este megismételték a szombaton tartott népünnepet. A császár hosszu ideig gyönyörködött a festői csoportokban. A szerbeknél az aranyhimzéssel gazdagon megrakott ing, a csillogó albánszerü öv és a drága rojtokkal szegett pregácsa (kötény), a virággal és gyönggyel diszitett fej-ék és a 10, 20 koronás arannyal egybevont nyakék kötötték le érdeklődését. A szerbek és a sokácok a kólót járták. A császár élénken érdeklődött a monostorszegi tamburások iránt, a kiknek zenéje mellett hét évvel ezelőtt egész éjjelen át mulatott a kőriserdei kastélyban. Akkor történt, hogy a fejedelem néhai Rudolf trónörökösnek Édes anyám nesirasson cimü nótáját játszatta, miközben a karjára támaszkodva teli érzéssel fütyülte a bus melódiát. A tamburás-zenekar azóta föloszlott, mert a vezetője ipari foglalkozás után nézett. Izabella királyi hercegasszony vasárnapis készittetett fénykép fölvételeket pazar fényü reflektor világitásnál. A németcsászár vasárnap is későn feküdt le és sokáig nézegette a sokácok táncát. A vasárnap folyamán összesen négy remek szarvas került teritékre. Ma, hétfőn reggel egy erős 18 agancsost sebzett meg a császár. A szarvas elmenekült ugyan, de sebesülése oly sulyos, hogy valószinüen ma még meg fog kerülni. Üldözésére Dokupil Adolf erdőfelügyelő indult el vadászaival.
Ma délután is vadászott a császár és csak este hét órakor tért vissza a kastélyba. Egy félóra mulva a császár elutazott.
Epizódok a vadászatról.
Mohács, szept. 19.
(Saját tudósitónktól.) Vilmos császárt első este egy kis baleset érte cserkészés közben. Egy a császártól alig kétszázlépésnyire levő hatalmas szarvas bögött, de a rétre csak egy 25—30 méter széles pocsolyán és nádfalon át lehetett jutni. A hosszasan elnyuló pocsolya megkerülése sok időbe került volna, a császár tehát biztatta a kocsist és avadászt, hogy csak vágjanak neki, hiszen kocsicsapás is visz rajta keresztül. Az engedelmes lovacskák óvatosan bele is mentek, de csakhamar hasig elmerültek az iszapban. A kocsis és a vadász leszállt a kocsiról, pokrócot teritettek a lovak elé, aztán nagynehezen fölemelték őket, persze ki kellett fogni előbb. Majd fadarabokat dugtak a kerekek alá, kötelet kötöttek a rud végére s nagy üggyel-bajjal kihuzták a kocsit is a szárazra. A császár nevetett a baleseten, s csak akkor boszankodott, mikor megtudta, hogy a szarvas a nagy munka közben elment másfelé, tehát hiába volt az egész.
Mulatságos félreértés is történt. A vadászterületen portyázó csendőröknek szigoruan meghagyták, hogy különösen külföldiekre, s legkivált urfélékre ügyeljenek, mert azok közt vannak az anarkisták és a — riporterek. A csendőrök szombaton az erdőben találkoztak egy elegáns urral, a ki szemmelláthatóan el akarta őket kerülni. Elfogták és az elég messze lakó csendőrhadnagy elé vitték. A hadnagy tudott németül s igy megértette, hogy az elfogott ur — a császár fodrásza. Azt mondotta, azért akart a csendőrök elől kitérni, mert neki is megtiltották, hogy az erdőben sétáljon. A hadnagy telefonált a vadászkastélyba s onnan azt felelték, hogy valóban eltünt a fodrász. Erre azután a hadnagy a rendelkezésére álló uradalmi kocsin hazaküldte az anarkistát, ki miatt már nagyon aggódtak Karapancsán.
A vadászat nagy munkát ad az ügybuzgó vadászszemélyzetnek. A legnehezebb munka a rosszul talált szarvasok megkeresése. A szarvas ilyenkor átuszik a Dunaágon, tavon és mocsáron, a viz lemossa a vért, a sebet betömi az iszap, a csapást más szarvasok összetiporják. A magas, megdőlt, folyondárral befutott nád közt fullasztó hőség van, levegő nem járja, látni csak lépésnyire lehet. A tavakat ritkán lehet elkerülni és ez sok időt is kiván, tehát kilométereken keresztül tüskén-bokron, vizen át követni kell a csapást. A derék erdész derékig vizben gázol, a kutya már alig birja a keresést, az ember kezét, a kutya orrát véresre vagdalta a nád. Megint egy tavon kell átmenni, a kutya nem tud uszni a hinárban, ugy kell átvinni ölben a nehéz állatot. Annál nagyobb az öröm, ha végül többórai fáradság árán mégis megtalálják az időközben kimult vadat, vagy legalább sikerül a kegyelemlövést megadni neki.
A császár elutazása.
Mohács, szept. 19.
Vilmos császár ma délután bucsuzott a karapancsai rengetegtől. Ambros vadászmester vezette a darási rétre. A cserkészet, amelyen Izabella kir. hercegnő is részt vett, ez alkalommal nem járt eredménnyel. A császár által 14-én megsebzett szarvast a kir. hercegnő lelőtte. Ez volt a legerősebb példány valamennyi elejtett szarvas között, hatalmas, 16 aggancsos csodapéldány. Zomborból rendeltek fényképészt, a ki holnap fog fölvételt késziteni a gyönyörü szarvasról, melyhez hasonló szép példány évtizedek óta nem került teritékre.
Elutazása előtt a császár Frigyes kir. herceg, kiséretének és hivatalnokainak számos tagját kitüntetésekben részesitette. Saint Quentin Bigot Antal gróf főudvarmesternek a vörös sasrend I. osztályát, Cappy gróf kamarai elöljárónak a porosz koronarend II. osztályát, Höcker Ágoston hercegi uradalmi főfelügyelőnek, Ambros vadászmesternek, Sárkány főmérnöknek a vörös sasrend IV. osztályát. Dokupil Adolf uradalmi erdőfőfelügyelőnek, Mayer Emil jószágkormányzónak a vörös sasrend III. osztályát, Pfenningsberger erdőmesternek és Jobb udvari titkárnak a porosz koronarend IV. osztályát adományozta.
Este hét órakor a vadászkastély előtt előállottak az udvari fogatok, melyeknek hosszu sora vitte a császárt, Frigyes kir. herceget és családját, valamint a császár kiséretét és az uradalom főtisztjeit a Prokop-fok mellett lévő kikötőhöz, a hol a császár Frigyes kir. herceg és családja, valamint a császár kisérete, ugyszintén az uradalmi főfelügyelő és jószágkormányzó az ott várakozó Taussig hajóra szállottak, mely ezután mindjárt elindult. Az estebédet a hajón fogyasztották el. Az udvari ebéden tizenhatan vettek részt.
Néhány perccel féltiz óra előtt Kiskőszegre ért a gőzös, a hol nagyszámu közönség várta a császár érkezését. A rendőri hatóság most is elzárta a közönséget és senkit sem bocsátottak a hajó közelébe. Pontban féltiz órakor Marx államvasuti elnökigazgató jelentette a császárnak, hogy az udvari vonat indulásra készenáll. A császár többszörösen köszönetet mondott Frigyes kir. hercegnek és Izabella kir. hercegnőnek a szives vendéglátásért. Elbucsuzván vendéglátóitól, kiséretével az udvari vonatba szállt, a mely erre elindult. A Duna-drávavölgyi vonalon Pélmonostorra érve az udvari vonat lokomotivot cserélt és öt percnyi időzés után Pécs felé robogott. Az udvari kocsik ablakai mind le voltak függönyözve. Magyarboly táján a császár hálókocsijába vonult vissza s nyugalomra tért.
Frigyes kir. herceg családjával a Taussig hajón folytatta utját Budapestre, a honnét holnap délután különvonaton Bécsbe utazik.
Vilmos-huszárok a német császárnál.
Debrecenből irják nekünk: Abból az alkalomból, hogy Vilmos német császár huszonöt esztendő óta tulajdonosa a 7. huszárezrednek, az ezred tisztikara küldöttséggel tiszteleg Bécsben a német császár előtt. Hétfőn utazott Bécsbe Schönberger Brunó báró ezredparancsnok, jobbaházi Dőry László százados és Kunze Gusztáv főhadnagy, a kik az ezred hódolatát tolmácsolják Vilmos császár előtt. A küldöttség gyönyörü iniciálékkal diszitett üdvözlő feliratot és egy remek diszkardot fog átnyujtani a császárnak. A küldöttség tagjait meghivták arra az udvari ebédre is, melyet Vilmos császár tiszteletére adnak.