Budapesti Hírlap – 1910-09-09 / 214. szám

— (A német császár Baranyában.) Bellyéről irják nekünk, hogy ott aggodalommal látják a Duna áradását, a mely nagyon akadályozza az udvari vadászatot, a melyen tudvalévően Vilmos császár is részt vesz. Az uradalom ugyanis a Duna mentén, legnagyobbrészt a jobb, de vadászati szempontból legértékesebb kisebb részével (Karapancsa) a balparton fekszik. Területe 110.000 katasztrális hold, ehhez járul 3000 hold bérelt kincstári erdő. Fővadja a szarvas, a melyet kilencvenezer hold területen tenyésztenek! Ez az óriás terület magában foglal erdőt, berket, nádast, legelőt és rétet, részben ki van téve az árviznek, részben töltések védik. Zárt ideális vadászterület. Szarvasállománya 2000 darabra becsülhető és legtöbb sulyt arra vetnek, hogy a nemek helyes aránya, gyönge és beteges darabok lelövése által a vad kvalitását még jobban emeljék. A vad szaporodása az enyhe klima, a kitünő legelő következtében rendkivül kedvező, különösen a mióta a töltések az árviz és jégzajlás ellen lehetöen megvédik a vadat. Jelenleg — miután az állomány egy kissé tulnagy —évenkint 5—600 darab kerül lelövésre. Ebből a királyi herceg és vendégei a bögés alkalmával 20—40 erős bikát lőnek, a többit a személyzet lövi le a tél folyamán. A bellyei szarvasok nehéz, szép alaku és gyöngyözött agancsaikról hiresek. Érdekes, hogy a 18. században ezen a területen nem volt szarvas (de annál több farkas). A 19. század elején ugy hoztak ide szarvasokat, de csak a hetvenes években kezdték a szarvasokat komolyan tenyészteni, különösen mióta az uradalom Frigyes királyi hercegé. A szarvason kivül sok a vaddisznó, bár ezeket nem tenyésztik. Változatossá teszik a vadászatot a számos vadmacska, vidra, róka, nyest és a többféle nagy sas, valamint az uhu. Igen sok a vizivad is. Hiresek a bellyei szalonkavadászatok, néha 500 darabot lőnek le egy évben, Őz kevésvan, apróvad ugyszólván nincs, elpusztitják a vadorzók. A vadászat 10 erdőtiszt és 72 erdőőr gondjaira van bizva.