Budapesti Hírlap – 1903-01-15 / 15. szám

Kétezer parcella

Budapest, jan. 14.

(Saját tudósitónktól.) Az 1902. évi VIII. törvénycikk felhatalmazta a kormányt, hogy az apatini erdőigazgatóság kerületébe tartozó kincstári erdőterületből 4365 holdat adjon el, az 1902. évi állami költségvetésben a földmüvelésügyi kormány még arra is fölhatalmazást nyert, hogy Csanád vármegyében, az apátfalvai erdőgondnokság kezelése alatt levő kincstári erdőkből 1638 kat. holdat szintén értékesitsen. Igy összesen 6003 hold parcellázandó kincstári terület állott rendelkezésre. Darányi földmüvelésügyi miniszter a parcellázást nagy szerencsével hajtatta végre. Segitett a Bács-Bodrogvármegyében és Csanádban lévő kis exisztenciákon, a kik közül mintegy kétezer család jutott az állami akcióval földhöz, javarészt olyanok, a kik otthonhoz, kicsiny ingatlanhoz nagy küzködés árán sem tudtak eddigelé jutni. Nagy állampolitikai és társadalmi okok teszik sürgőssé, hogy ezt a földre éhes népet legalább saját otthonukhoz segitsük, mert a tapasztalás igazolja, hogy e vidékekről főleg azok vándorolnak ki, a kik otthont szerezni nem tudtak. Erre acélra a sikvidéki és mezőgazdasági mivelésre alkalmas kincstári erdőterületek kiválóan alkalmasak s Darányi gyakorlati érzékét dicséri, hogy a birtokparcellázási akciót oly sikerrel kezdte meg, s hajtotta legközelebb keresztül. Mert míg ezzel uj, mivelésre alkalmas területeket juttat a kisembereknek, a perifériákon, a Kárpátok déli lejtőin, Krassó-Szörény vármegyében és az erdélyi részekben nemzetiségi vidékeken eszközölt erdővásárlásokkal kincstári erdőgazdaságunk mennyiségét nemcsak megtartotta, de lényegesen szaporitotta is. Ugyanis a sikvidéken értékesitett erdőterületek helyett a jelzett vidéken sokkal nagyobb területet vagyunk képesek vásárolni. Az értékkicserélésnek elve igy érvényesül állami tevékenységgel: ez az, a mit több oldalról — és igen helyesen — olyan nagyjelentőségü államerősitö tényezőnek hangoztatnak. Érdekes lesz az imént lefolyt parcellázások eredményeit közölni s tanulságait föltárni.

A 6003 katasztrális hold fölparcellázását, a közelmultban fejezték be. Bácsbodrogvármegyében Baracska, Dautova, Csatalja, Béreg, Szántova, Kolut, Bezdán, Doroszló, Korakua, Plavna, Szonta, Ó-Palánka és Cséb lakosai részére. Csanádvármegyében Apátfalva, Magyar-Csanád, Nagylak és Sajtény községekben. Torontálvármegyében Szerb-Csanád határában. A jelzett községek mind népesek, a kisexisztenciák előtt el volt zárva az ingatlan szerezhetésének utja. Darányi tehát mindenekfölött azt akarta, hogy kisgazdák, zsellérek, munkás emberek szerezhessenek itt egy kis földet. Ezer négyszögöl és két hold közt variálnak a rendeklezésre bocsátott parcellák, a melyekre, hogy a községek lakói az idegen konkurrenciától megvédessenek, csak az illető és szomszédos községek lakói árverezhettek. A fizetési föltételeket is ugy állapitották meg, hogy a vevők lehetőleg a föld jövedelméből törleszthessék a vételárat, a miből egyszerre annak tizedrészét kellett kifizetni, a többit pedig tiz évi egyenlő részletben 5 százalékos kamattal. Nagy gondot forditottak arra is, hogy egy-egy kézbe több parcella ne juthasson. Kikötötték, hogy egy vevő két parcellánál többet csak abban az esetben vásárolhat, ha gyermekei vannak s minden gyermekének egy-egy parcellát vesz. Sőt Apátfalván és Magyar-Csanádon, ahol a fölparcellázott erdő nagy része kerti müvelésre alkalmas, hogy a földzsellérek és munkások kezébe juthasson, kikötötték azt is, hogy csak azok árverezhetnek, a kiknek öt holdnál kevesebb földjük van. És itt csak ezer négyszögölnyi parcellák jelöltettek eladásra, mindazáltal nagy versengés volt. Ezen pedig nem csodálkozik az, a ki tudja, hogy a marosmenti és a bácskai földekért holdanként hagyma és kendertermelők 60—100 korona évi haszonbért is fizetnek.

A parcellázást és eladást a közeli napokban fejezték be s noha a föntfölsorolt korlátozások miatt a földre aspirálóknak csak egy kis része vehetett részt a versenyben, nagy érdeklődés volt mindvégig. A nép a földek eladásáról jóval előbb tudott s hogy milyen önmegtagadásra képes a kétkezi munkás, ha tudja, hogy a veritékes munkája révén szerzett keresetből földet vehet, itt látták; napszámosok fillérekből rakták össze a szükséges összeget, hogy az árverésben részt vehessenek. Öröm volt nézni, mily kedvvel mentek ezek a kisemberek hónapokkal előbb az eladásra kijelölt földet megszemlélni. Vizsgálgatták, nézegették, eltervezték, hogy viszonyaiknak melyik földterület felel meg és kiáradó öröm sugárzott arcukon, mikor a legtöbbet igérőn rajtamaradt az elárverelt parcella és tudatták vele, hogy mikor kezelhet alá azadás-vételi szerződésnek. Büszkén, boldog reménykedéssel mentek haza és most bizonynyal azt álmodják meg az éjszakákon, micsoda jó aratásuk lészen. Ezt az örömet és szivbéli megelégedést leirni alig lehet, ezt el kell képzelni.

Az apatini erdőhivatal kerületébe tartozó s mezőgazdasági müvelésre alkalmas erdőterületből eladtak 3850 kataszteri holdat három millió 312.294 koronáért, Csanádmegyében 1344 kataszteri holdat 886.914 koronáért, vagyis az állam négy millió 149.207 korona áron mintegy kétezer családnak juttatott földet. Az eredmény meglepően kedvező, ha tekintetbe veszszük azt is, hogy az eladásra kijelölt erdők 13 százalékát miután még nincsen kiirtva, nem is bocsájtották árverésre.

Még ott is, a hol a földek két holdas parcellákban árvereztettek el, ahol vagyoni megszoritás nem volt, az a tapasztalás, hogy az elárverelt föld főleg az öt holdnál kisebb földön gazdálkodók, zsellérek, munkások kezébe jutott, a mi az Alföldön szerzett eddigi tapasztalatokkal szemben, a hol a nagyobbbirtok a kisebbet fölszivja, — azt bizonyitja, hogy viszont a birtokszerzés képessége nem annyira a vevő vagyoni viszonyaitól, mint munkaképességétől függ akkor, ha a fizetési föltételek kedvezők. Illusztrálja ezt az, hogy például Plavnán és Ó-Palánkán, a hol 1000 kat. holdat adtak el 496 parcellában, a 344 vevő közül 104-nek egyáltalában nem volt eddig földje, 2—5 holdas kisgazda volt 53, 6—10 holdas birtokos volt 82, s igy a vevőknek csak 30 százaléka tartozott a fertályos gazdánál módosabb gazdák közé.

De más tanulságok is levonhatók ebből a parcellázásból. Nevezetesen ha tekintetbe veszszük, hogy az állam milyen áron adta el sikvidéki erdőit és ha tekintetbe veszszük, hogy sikvidéki erdőink milyen átlagos jövedelmet hoznak: valóban méltányolnunk kell még pekuniáris, még fiskális szempontból is ezt a példát statuáló állami értékkicserélést. Darányi valóban nemcsak a kisexisztenciák jóvoltát tartotta szem előtt, de szeme előtt lebegett, hogy ezzel az értékkicseréléssel a perifériákon, a nemzetiségi vidékeken a kincstár sokkal több erdőbirtokot vásárolhat. A földparcellázás 800 korona átlagos árat ért el holdankint, oly összeget, melynek kamatát házikezeléssel ma el nem érheti a nagybirtok. Az értékkicserélésnek ez a gyakorlati eredménye bizonynyal arra lesz jó, hogy az állam példáját magánosok is kövessék. És éppen abban, hogy a bácskai és csanádi földparcellázás ilyen kedvezően sikerült, hogy példát statuált, — látjuk mi a dolog nagy jelentőségét.

A tavaszszal, mikor ott a bácskai rónán, és Csanádban a kikelet szellője lengedezik, tizenhat falu népe indul a maga kicsiny földjére boldog reménykedéssel és a munkaszeretetével. Lelkük derüs. Biznak Istenben, mert legfőbb vágyukat teljesitette: a maguk földjébe vágják kapáikat. Annyi ezer embernek öröme, — kinek nem kedves látvány?