Budapesti Hírlap – 1897-09-20 / 262. szám
Vilmos császár magyar földön
A béllyei vadászat
Karapancsai erdészlak, szept. 19.
A német császár baranyamegyei vadászatai immár véget értek. Az utolsó napi vadászat ismét rendkivül fényes eredménynyel járt. A császár reggeli 4 órakor indult cserkészésre és márfél órával később a karapancsai erdő egyik vaddus részében gyönyörü szép szarvast lőtt, a mely a legszebb példány a vadászat alatt. 18 agancsa volt, de ágai koronában oly vastagak voltak, hogy unikum számba mehet.
A császár tizedfél órakor reggel tért vissza a vadászatról. Kis stájer kocsira ült és rágyújtott tiróli pipájára, mig vadászkalapjára tölgylevélből tüzött bokrétát. A mikor elhozták a 18 agancsost és ráhelyezték a sulymérőre, a császár kedélyesen pipálva odalépett, körüljárta a vadat és megfogta agancsait. Mialatt a szarvas nézésébe merült, egymásután érkeztek oda az éppen vadászatról visszatérő Scholl ezredes szárnysegéd, majd Frigyes kir. herceg és Rampelt Adolf udvari tanácsos. Mindegyiknek külön élénk gesztusok mellett beszélte elkacagva, kitünő hangulatra keltve egész környezetét, miként lőtte le a szarvast.
Elmondotta, hogy ötlövetü Manlicheréből háromszor lőtt az állatra, a mely csak a harmadik durranás után ugrott a közellevő artézi forrás vizébe; kötelekkel kellett onnan kihúzni.
Ezután a császár megreggelizett, mig Frigyes kir. herceg Wolkenstein gróf főudvarmester kiséretében Szántovára ment, és az ottani templomban misét hallgatott. Vilmos császár ekkor vadászdiszruhát vett magára. Magas sárga lakkos csizmát, hosszú vadászkabátot és diszkalapot viselt. Azután a néhány lépésnyire levő erdőtisztásra vitette a tizennyolc agancsot, odaállt mellé és az oda rendelt fényképészszel levétette magát. Majd Rampelt lovaggal együtt vétette le magát és végül csupán a szarvast fényképeztette le. E közben a körülálló parasztokkal folyton élcelt és mulatozott.
A császár ½ 12-kor kiséretével a karapancsai erdészlak mellett felállitott templomsátorba vonult, hogy ott istentiszteletet hallgasson. Mélyen elmerülve ült egyedül az első széksorban és mikor a kar az egyszerü harmonium kisérete mellett énekelni kezdte a zsoltárt: „Csak egyedül Istennek a magasban a tiszteletet és kegyeinek köszönet, hogy soha baj ne érhessen.” A császár is az ájtatósokkal énekelt és csengő baritonja kihallatszott a karból. Az istentiszteletet Drappa Vilmos budapesti evangélikus tábori lelkész tartotta a rendkivül egyszerü diszszel ellátott kápolnában. A lelkész ezután rövid prédikációt mondott, a melyben János evangélista 15. fejezetéből indulva ki, első sorban is kifejezést adott annak a rendkivüli örömnek, a mely Magyarországot a császár látogatásával érte. A lelkész beszéde láthatólag megtetszett a német császárnak, mert bevárva az istentisztelet befejezését, hozzálépett a lelkészhez, kezet szoritott vele s megköszönte a szivességét, hogy ily messze fáradott ide.
Időközben visszaérkezett Szántováról Frigyes kir. herceg, kivel a császár a kastély elötti parkban sétára indult. Az ebéd déli 1 órakor volt.
A császár ma aránylag kevés időt szentelt az állam ügyeinek. Hajnali 3 órakor érkezett ide az utolsó berlini futár. A legközelebbi már holnap reggel érkezik Budapestre.
Scholl ezredes a császár hadsegéde még a délelőtt folyamán kiosztotta a vadászszemélyzetnek a császár ajándékait, Rampelt Adolf lovag udvari tanácsosnak a császár személyesen nyújtotta át a II. oszt. koronarend gyémántokkal kirakott jelvényét, Ruzsovics József főerdésznek pedig aranyórát, a melynek zománcozott hátlapján a porosz korona van briliánsokkal kirakva, végül Weinelt főerdésznek a IV. oszt. vörös-sasrendet. Ezenkivül a császár Droppa evang. lelkésznek, a kit ebédre is meghivott, a III. oszt. vörös-sas-rendet adományozta.
Délutáni háromnegyed négy órakor az egész erdész-személyzet, a melynek minden egyes tagját pénzzel ajándékozták meg, fölállott a karapancsai erdészlak előtt, hogy búcsút vegyen a felséges vendégtől. A császár kilépve a kastélyból, többeket megszólitott, ismételten hangoztatva, hogy itt tartózkodása és a vadászatok eredménye elragadtatással töltötte el és remélni engedte, hogy újólag el fog jönni. Ezután a császár még rövid cserkészésre ment az erdőbe, ahonnan egyenesen Prokopfokra kocsizott, hol a Sophie hajóra szállott. A Sophie este kilenckor érkezett Mohácsra. Itt Fehérváry Imre báró fogadta a császárt, a ki köszönetet mondott az ovációért, aztán vonatra szállt, hogy Budapestre utazzék.
*
A német császár Budapestről egyenesen Boroszlóba utazik, ahol az első Leib-Kürassieren ezrednél fog reggelizni. Onnan valószinüleg romintoni vadászkastélyba fog menni.