Bácskiskunmegyei Népújság – 1955-06-28 / 150. szám
Közös munka, jó munka most mutatja igazát …
Szellő fésüli a tömött kalászokat a hercegszántói Felszabadulás TSZ 50 holdas árpatábláján. Mint függöny nyílik szét a vetés. Gorjonácz István, a szövetkezet elnöke, Jedinák János és Vékony Mihály, a csátaljai gépállomás brigádvezetői lépnek ki belőle. Kezükben árpaszemek.
— Az árpa sárga érésben van. Megkezdjük az aratást.
Délidő van, de ki gondol most ebédre? A két brigádvezető elsiet a brigádszállás irányába. Az elnök ernyőt von szeme elé napbarnított kezével, hogy tekintetét végigjártassa a határon: — elsőnek kezdjük az aratást.
Már közelednek is a gépek. Maguk a brigádvezetők ülnek rajtuk. A szomszédos dűlőben idős Balogh Imre éppen permetez. Abbahagyja, a gépet nézi. Távolabbról Tóth Gergely egyénileg dolgozó paraszt meg éppen elgyalogol a szövetkezet árpájáig.
Lassú fordulat s a gépek a táblához kanyarodnak. A brigádvezetők végignéznek az árpasoron. Aztán csak annyit hallani: kezdhetjük.
Pár pillanat múlva már hullanak a kévék. A gépkezelők büszke arccal róják a köröket. Példás volt a javítás, mindkét gép úgy dolgozik, mint a parancsolat. Balogh Imre sem tudja szó nélkül megállni.
— Ez már teszi. — Nem kell az embernek belegörnyedni…
Idős ember már. Eszébe jut sok-sok évi aratása. Amikor már hajnali 4 órakor kezébe vette a kaszát s este kilenckor még suhintgatta.
Gyűlnek a kévék a táblán. Tóth Gergely eddig mozdulatlanul figyelt. De most rálép a tarlóra. Kutató tekintettel nézegeti a gép nyomát. Keresgél. Ugyan mire kíváncsi?
Elhullott, kipergett szemet keres. De nem talál.
— Most látom, nemcsak gyorsan, de szépén is dolgozik a gép.
Mire beesteledik. 6-6 holdat takarítanak be dél óta. A kukorica-, krumpliföldekről is ideszállingózik a tagság. Elégedett arccal nézik, vizsgálgatják a kévéket. Jó a termés, gazdagon fizet. Kilenc mázsát terveztek, de kiadja ez holdanként a tizenkettőt is — bizonygatják együtt. — Idős Balogh Imre sem vonja kétségbe.
— Hiába no — mondja — a közös munka, a jó munka most mutatja igazát.