Bácsbodrog Népe – 1949-04-08 / 1. szám
Szervezett látogatásokkal deríti fel a bácsmegyei Eposz a cselédsorban élő parasztfiatalok életkörülményeit
— Megint a Vida bérese jön haza — mondogatják az emberek, amikor már az éjszakába szökő időben kocsi kocog végig a hercegszántói kövesen. Érti a kulák, hogy miként kell a maga hasznára kamatoztatni mások verítékét, munkáját.
Müller János, mert igy hívják a bérest, esztendővel ezelőtt került Vida Jánoshoz gazdasági cselédnek. Akkor úgy egyeztek meg, hogy kap 150 forint fizetést, ellátást és lakást.
Ehelyett — mondja Müller János — lakásom az istálló lett, ágyam egy priccs és lópokróc az állatok faránál.
Munkám hajnalban négy órakor kezdődik és este 9—10 óráig is eltartott sokszor. A ruhát, amit ugyancsak kikötöttem egyességben, megvette ugyan Vida gazda két inggel és alsóval, de az árát fizetésemből levonta.
Pokollá vált az életem
A múlt hónapban kintjártak az Eposzból az elvtársak s elmondtam nekik és az éppen Hercegszántón lévő DÉFOSz járási titkárnak sanyarú életem. Rögtön felkeresték Vida Jánost és kötelessége teljesítésére szólították fel. Pokollá lett azóta az életem — mondja tovább Müller János a maga sorsát. — „Nem sül le a bőr a pofádról” rivalt rám Vida gazda, „árulkodni, meg malacot lopni, jószágot verni, azt tudsz és még van képed az asztalomhoz ülni, amikor beárultál a Défosz-ba.” És elkezdődött az üldözésem és állandó hajszolásom.
Aztán, amikor a rendőrség feketevágásért elvitte, kiadta utamat, elbocsátott — fejezi be mondanivalóját Müller János.
Most érti meg az ember igazán, hogy milyen nagy fontossága van és jelentősége az Eposz azon kezdeményezésének, hogy kikutatja a még ma is kulákok kizsákmányolásában lévő parasztfiatalok életkörülményeit, a velük való bánásmódot, hogy segíthessék és a nép erejével megváltoztassák azok sorsát, akik tudják, hogy van kulák és van kizsákmányolás még Hercegszántón is, ahol pedig ezt sokan szeretnék elkenni, elkendőzni.
Orosz Lajos