Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. – 1937. március 2. – Ülésnapok – 1935-192

Az országgyűlés képviselőházának
192. ülése

1937. évi március hó 2-án, kedden,

Sztranyavszky Sándor és Kornis Gyula elnöklete alatt.

–––––––––––––––––––––

Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat (részletes tárgyalás). Hozzászóltak: Vázsonyi János, Meizler Károly, Buchinger Manó, Propper Sándor, Csoór Lajos, Darányi Kálmán, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök, Rupert Rezső, Mojzes János, Soltész János, Mikecz Ödön belügyi államtitkár. — A belügyminiszter jelentése Hidas és Püspöknádasd, valamint Bonyhád és Nagymányok községek közötti határrendezéssel kapcsolatos terület átcsatolása tárgyában. Hozzászóltak: Meskó Rudolf előadó és Mojzes János. — Az 1935. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az öregség, rokkantság, halál esetére szóló biztosításban szerzett jogok fenntartására irányuló nemzetközi viszonosság létesítéséről tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Törs Tibor előadó, Peyer Károly, Tobler János és Mikecz Ödön belügyi államtitkár. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése.

–––––––––––––––––––––

A kormány részéről jelen vannak: Darányi Kálmán, Rőder Vilmos.

–––––––––––––––––––––

(Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 4 perckor.)

(Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.)

Elnök: A t. Ház ülését megnyitom.

…

Napirendünk szerint következik a Hidas és Püspöknádasd, valamint Bonyhád és Nagymányok közötti határrendezéssel kapcsolatos terület átcsatolásáról szóló belügyminiszteri jelentés tárgyalása. (Irom. 299, 346. sz.)

…

Elnök: Szólásra következik Mojzes János képviselő úr!

Mojzes János: T. Képviselőház! Nagyon helyesnek tartom, hogy a belügyi kormányzat intézkedik olyan határrészek megváltoztatása tekintetében is, amelyek a megváltozott gazdasági viszonyok folytán ma már anakronizmus számba mennek. Célszerűnek látnám azonban, hogy a belügyi kormányzat ne csak ilyen szórványos esetekben, hanem sűrűbben rendezze azokat a határrészeket, ahol ugyancsak célszerű lenne a más községekhez való átcsatolás. Ez különösen szükséges lenne a már lefolytatott földbirtokrendezési eljárással kapcsolatban. Megtörtént ugyanis, hogy egyes községeknek közvetlen közelébe nyúlott valamely uradalom, amely közigazgatásilag más község határához tartozott. Viszont nem azon községbeli lakosokat, amely községhez az uradalom közigazgatásilag tartozik, juttatták földhöz az uradalom területéből, hanem a szomszéd községbeli lakosokat, amely községnek közvetlen szomszédságába esett az a terület, amelyet földbirtokpolitikai célokra felhasználtak. Nem indokolt tehát, hogy ha például a földhöz juttatottak ki akarják fizetni adójukat vagy pedig birtokukkal kapcsolatban más ügyes-bajos dolguk van, amit az illetékes községi elöljáróságnak kellene elintéznie, akkor minduntalan a távolabbi községbe kelljen átmenniök, miáltal munkaidőt veszítenek és sok esetben részükre az utazás igen tetemes kiadást is jelent. Nem hozok fel itt konkrét eseteket, úgy hiszem, az ország minden részében elég bőven előfordulnak hasonló esetek, amikor célszerűnek látszanék a határrészek rendezése.

Ellenben még az 1930. évfolyamán egy teljesen hasonló természetű kérelemmel fordult a belügyi kormányzathoz a Bács-Bodrog vármegyéhez tartozó Hercegszántó község lakosságának egy része, akik a mohácsi szigethez, illetve közigazgatásilag Mohácshoz tartozó Klágya-puszta és Pacsibara nevű határrészeken vettek ingatlanokat. Ezeknek a határrészeknek területe 980 katasztrális hold. Klágyapuszta és Pacsibara, amelyeknek átcsatolását kérte Hercegszántó község elöljárósága, illetve azok a birtokosok, akiknek tulajdonai a most említett határrészekben levő ingatlanok, Hercegszántó községtől fél kilométer távolságra fekszik, viszont Mohács városától, amelyhez közigazgatásilag tartozik, 21, illetve 24 kilométer távolságra van. A kérdéses határrész kiterjedése körülbelül 3 kilométer, tehát az egyik széle Hercegszántó községtől félkilométerre, a másik része legfeljebb három és fél kilométerre esik, ezzel szemben Mohács városától, amelyhez közigazgatásilag tartozik, 21, illetőleg 24 kilométer távolságra fekszik. Nem is volt szükséges a határrész átcsatolása addig, amíg ez a birtok a pécsi püspöki uradalom tulajdona volt, ellenben 1917-ben az egész területet kiparcellázták, eladták körülbelül 120 birtokosnak, akik közül 110 hercegszántói lakos, a másik 10 vagy 13 birtokos pedig a szomszédos, ugyancsak Bács-Bodrog vármegyéhez tartozó Dávod községbeli lakos. Ezt a birtokrészt Mohács városától, amelyhez közigazgatásilag tartozik, a Duna folyam is elválasztja. A Dunán át Mohács irányában híd nincs. Télen tehát, amikor a Duna befagy vagy pedig jégzajlás van, a Dunán közlekedés lehetetlenné válik, tehát, ha a birtokosoknak bármilyen ügyes-bajos dolguk van, amit Mohácson kellene elintézni, mivel az az illetékes községi elöljáróságuk, nem is tudnak Mohácsra jutni, vagy pedig olyan óriási kerülővel, ami téli időben kétnapi utazást is szükségessé tesz a részükre, ha az oda- és visszautazásra szükséges időt tekintetbe vesszük.

A közigazgatás racionalizálása nemcsak abból áll, illetőleg nemcsak abban nyilvánulhat meg, hogy megszüntetjük a felesleges hatásköröket és leegyszerűsítjük a közigazgatási ügyvitelt, hanem abban is, hogy ha valahol a községek határa olyan elrendezésű, amely útjában áll a fejlődésnek, vagy pedig a lakosság kulturális szükségletei kielégítésének, illetve a lakosság ügyeinek elintézését szükségtelenül megnehezíti, akkor a határrészeket megfelelően módosítjuk, illetve átcsatolással rendezzük.

T. Képviselőház! A kérdéses esetben, amelyet itt szóvá tenni bátor voltam, a kérdéses birtokrészeknek a tanyai lakossága, amely Hercegszántótól, mint mondottam, félkilométer, illetve a legtávolabbi ponton három és félkilométer távolságra lakik, viszont Mohács városától 21, illetve 24 kilométer távolságra, Hercegszántó községbe küldi be gyerekeit iskolába, minthogy azon a területen iskola, nevezetesen tanyai iskola nincs, Mohács városa pedig olyan távolságra fekszik, hogy oda a gyermekeit nem küldheti be iskolába. Ott keresztelik meg a gyermeket, ott temetkeznek, minduntalan, kitéve magukat annak a kellemetlenségnek, hogy megbüntetik őket, ha a halottakat más törvényhatóság területéről, Baranya vármegye területéről átviszik, átcsempészik Bács-Bodrog vármegye területére. (Müller Antal: Átcsempészik a halottakat?) Át kell csempészni őket, különben nem tudják eltemetni, mert ott temető nincs, viszont a mohácsi temető 21, illetve 24 kilométer távolságra van és a Dunán kellene átvinni a halottakat. Az ilyen határrészek útjában állanak a lakosság fejlődésének, tehát szükséges lenne, hogy a belügyi kormányzat nagyobb mértékben és ebben a vonatkozásban is, foglalkozzék a közigazgatás racionalizálásával, hogy az egyes határrészek, illetőleg területeket is a lakosság érdekeinek és a természetes fejlődés követelményeinek megfelelően rendezzék.

T. Képviselőház! Amint említettem, már 1930-ban kérte ezeknek a határrészeknek a birtokossága, mégpedig nem is az egyenesadó szerinti többsége, ami a törvény szerint előfeltétele lenne a határrész átcsatolásának, hanem valamennyi birtokos kivétel nélkül kérte, hogy csatolják őket át Mohács városától a Bács-Bodrog vármegyéhez tartozó Hercegszántó községhez, ennek ellenére azonban, sajnos, nem történt még semmi intézkedés, Én megengedem azt, hogy ellentétes érdekekről lehet szó ebben az esetben, amennyiben Mohács városának természetesen nem kedvező az, ha elcsatolnak a határától 980 kat. hold területet, amelynek a birtokossága ezidő szerint Mohács városához adózik, ellenben kell, hogy a közigazgatás legyen a nép, a lakosság kedvéért, ne pedig a lakosság legyen egy város képviselőtestületének vagy egy város vezetőségének a kedvéért és ne a lakosság legyen a közigazgatás érdekében. Amennyiben tehát nem lenne meg a kölcsönös megegyezés Bács-Bodrog vármegye és Baranya vármegye törvényhatóságai között, ami a törvény szerint, nevezetesen az 1886. évi XXII. tc. 148. §-a szerint előfeltétele lenne annak, hogy valamely határrész az egyik törvényhatóság területéről a másik törvényhatósághoz csatoltassék át, ebben azesetben tisztelettel kérem a belügyi kormányzatot, méltóztassék megfelelő törvényjavaslatot terjeszteni a Ház elé, hogy az az anakronizmus, amelyet itt szóvá tenni bátor voltam, kiküszöböltessék.