Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924. június 18. – 1924. szeptember 5. – Ülésnapok – 1922-313

A nemzetgyülés 313. ülése

1924. évi szeptember hó 5-én, pénteken,

Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt.

–––––––––––––––––––

Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A további teendők iránti intézkedés. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése.

–––––––––––––––––––

A kormány részéről jelen vannak: Vass József, Walko Lajos, Szabó István (nagyatádi), Pesthy Pál, Bud János.

–––––––––––––––––––

(Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.)

(Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 50 perekor.)

Elnök: Az ülést megnyitom.

…

Most pedig felkérem Bodó János jegyző urat, hogy a mai ülés összehívására vonatkozó kérvényt felolvasni szíveskedjék.

Bodó János jegyző (olvassa): »Méltóságos Elnök Ur! A munkanélküliség, a földreform és a forgalmi adó előlegek lerovása ügyében tisztelettel kérjük elnök urat, hogy az érvényben lévő képviselői házszabályok 255. §-a értelmében a nemzetgyűlés összehivása iránt intézkedni méltóztassék.«

Elnök: A nemzetgyűlés összehivását célzó ezen kérelem folytán — az eddig követett gyakorlatnak megfelelően — az összehivást kérelmezők által kijelölt Peyer Károly képviselő urnak adom meg a szót, hogy az ülés összehivására vonatkozó kérelmüket megindokolhassa, illetőleg hogy ezen kapcsolatban esetleg teendő napirendi javaslatát előterjeszthesse, mivel a mai ülésnek egyéb tárgya nem lehet, mint a további teendők megállapítása.

Peyer Károly képviselő urat illeti a szó.

…

Peyer Károly:

…

Épen azért, mert látom azt, hogy ez nem egy momentán jelenség, nem olyan jelenség, hogy a felett napirendre lehetne térni és a népjóléti minister ur felvilágositásai után a Házat ismét el lehetne napolni, igenis azt javaslom, hogy a Ház maradjon együtt és tárgyalja ezeket a kérdéseket. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezeknek a kérdéseknek tárgyalása ma fontos, legalább is olyan fontos, mint a Nemzetgyülés szüneteltetése. Úgyis épen elég ideig szünetelt már a Nemzetgyülés. Itt van pl. a forgalmiadó, amelynek kivetése és behajtása körül a minister urnak a 33-as bizottságban tett igéretei ellenére történnek intézkedések. A vagyonváltságföldek és a földbirtokreform végrehajtása körül is súlyos panaszok vannak. Ezek mind azt teszik szükségessé, hogy ezek a kérdések itt tárgyaltassanak.

Ezért a következő napirendi inditványt terjesztem elő (olvassa): »Javaslom, hogy a Nemzetgyülés folyó évi szeptember hó 6-án, szombaton délelőtt 10 órakor tartson ülést, s annak napirendjére tüzessék ki: a munkanélküliség ügyében teendő sürgős intézkedések; a forgalmiadó-előlegek beszedése; a vagyonváltságföldek értékesítése; végül a ministerelnök urnak az u. n. Eskütt-ügyben tett nyilatkozata.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.)

Elnök: Mivel a képviselő ur napirendi inditványt tett, a magam részéről is meg kivánom tenni legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozó javaslatomat.

Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését folyó évi október hó 7-én délelőtt tiz órakor tartsa (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Valorizálva! — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Tessék a Nemzetgyülést feloszlatni! Propper Sándor: Feloszlatni a Házat! Gyerünk az urnákhoz!) — csendet kérek — s annak napirendjére tűzessék ki a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Esztergályos János: A munkanélküliség kérdése!)

Drozdy Győző képviselő ur a napirendhez kiván szólani.

Drozdy Győző: Mélyen tisztelt Nemzetgyülés! Az a körülmény, hogy az igen t. elnök ur a nemzeti gyásznap után való napra kivánja csak összehivni ezt a Nemzetgyülést, (Lendvai István: Gyászkormány!) felébreszti bennem azt a gondolatot, hogy nemcsak egy gyásznap után, hanem egy egész gyászhónap után kivánják csak azt, hogy ez a Nemzetgyülés újra összejöjjön. (Kiss Menyhért: Nekik kellemetlen! — Zaj.) Azt a napirendi indítványt, amelyet az, igen t. elnök ur tett a Háznak, a magam részéről elfogadni nem tudom és hozzá kell járulnom Peyer Károly t. képviselőtársam napirendi indítványához annál is inkább, mert az abban foglalt kérdések között szerepel egy olyan kérdés, a földreformkérdése,

(Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.)

amellyel ennek a Nemzetgyülésnek egyszer végre komolyan kell foglalkoznia és amelynek további halogatását, további elamerikázását ki kell venni a nemzet testéből és lelkéből. (Pakots József: Nemzeti szerencsétlenség ez a kérdés!) Könnyü megállapitani ma, — amint t. barátom mondja — hogy ez a kérdés nemzeti szerencsétlenséggé válik abban a pillanatban, amikor a kormányzat nem tartja végre kötelességének, hogy ezt komolyan megoldja. Az egész földreform a négyévi huzavona után a mai napig teljesen szervezetlen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon — Kiss Menyhért: Nem hajtják végre!) A rendeletek, a törvények, az eljárások teljesen szétziláltak; országosan rendszertelenül folyik ebben a kérdésben a munka, úgyhogy ennek a hatalmas törvénynek — amely Szent István óta talán a legszebb törvénye volt ennek az országnak — a csődje fenyeget (Kiss Menyhért: Mindent megtesznek, hogy földet ne adjanak! — Meskó Zoltán: Hivatalból csinálják rosszul! — Nagy zaj. Elnök csenget.) Lehetetlen észre nem vennünk, hogy itt a földbirtokreform ellen szervezett, szisztematikus munka folyik. (Igaz! Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Felülről!) Az az egy eset, az Eskütt-ügy, amelyet előttem szólott igen t. képviselőtársam felemlitett, csak egyetlen láncszeme annak a szerves munkának, amely ezt a törvényt rágja, amely ennek a törvénynek megvalósitása elé gátat vet. (Meskó Zoltán: Parlamenti bizottságot! Megkell vizsgálni az OFB. dolgait! — Élénk helyeslés balfelől. — Meskó Zoltán: Nem akarják végrehajtani a törvényt! — Kiss Menyhért: Sóhivatal! — Nagy zaj.)

Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (Meskó Zoltán: Mesterségesen huzzák-halasztják a dolgokat! — Pakots József: Lázonganak a szegény emberek! — Nagy zaj. — Nagy Ernő: Impotens világ!) Nagy Ernő képviselő urat rendreutasitom. (Nagy Ernő: Szellemileg értettem, kérem. — Derültség a szélsőbaloldalon.)

Drozdy Győző: Pedig ebben az országban a földreform becsületes megoldása nélkül békesség, nyugalom, gazdasági munka, fejlődés és előrehaladása nem lesz. (Ugy van! bal felől.) Hiszen ebben az országban, amelynek nyolcmillió lakosa sincs, s ezek közül hét millió lakosnak egyetlenegy talpalatnyiföldje sincs; (Ugy van! balfelől.) ebben az országban, ahol ezzel a hét millióföldtelen lakossal szemben … (Gr. Hoyos Miksa: Tévedés! Hol van a statisztika? — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Nem a statisztika a fontos! A föld a fontos!)

Elnök (csenget): Csendet kérek!

Drozdy Győző: Ha kivánja, felolvasom a statisztikát. (Gr. Hoyos Miksa: Nem kivánom!) Ha nem kivánja, akkor tessék hallgatni. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a föld? — Gr. Hoyos Miksa: Számokkal nem lehet dobálózni!)

Elnök: Hoyos Miksa gróf képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni.

Drozdy Győző: Ebben az országban, ahol van olyan hatalmas nagybirtok, amely egy egész vérmegyénk területével egyenlő, — amiről regényeket irnak a külföldi irodalomban s amit sehol a világon nem tudnak elképzelni — ebben az országban négy esztendő óta hiába sir a magyar nép, (Ugy van! balfelől.) hiába követeli azt a földet, amelyért tiz esztendőn keresztül szenvedett. (Pakots József: Igaza van! Becsapják a magyar népet! — Klárik Ferenc: Pusztul a nemzet! — Zaj.) Ott van az Eszterházy-birtok, 252.000 katasztrális hold. (Propper Sándor: Itt a statisztika!) Győr vármegye csak 250.000 karasztrális hold, de Győr vármegyében egy csomó gyár van; Győrvármegye az ország adójának tekintélyes részét fizeti s ha összevetem azt az adót, amelyet ez a vármegye fizet, avval a csekélységgel, amelyet ez a másik 252.000 katasztrális hold fizet, azt látom, hogy tizedrészét, de századrészét sem fizeti annak. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Gr. Hoyos Miksa: Ez nem áll! Ismét tévedés, illetőleg ferdítés! — Dobóczky Dezső: Hasbeszélés!)

Ha megnézzük az ország sűrűségi viszonyait, a statisztika szerint minden két holdra jut egy ember. Most kérdezem, hogy ez az Eszterházy-birtok eltart-e minden két holdján egyembert, mint ahogy egész Magyarországon átlagosan eltartanak. Kérdezem, hogy a tizedrészénél többet eltartja-e annak, amennyit el kellene tartania akkor, ha feladatát megoldaná. (Zaj a jobboldalon.) Ne értsenek félre, kár a fogcsikorgatás. (Esztergályos János: Öreg zsákokat adnak fizetés gyanánt! — Nagy zaj a szélsőbaloldalon.)

Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni.

Drozdy Győző: Kár ezért a felháborodásért! Nem akarjuk mi elvenni a nagybirtokot, nem akarjuk megszüntetni ezt az intézményt. Kijelentem nyiltan mindenkinek, hogy én még földbirtokreformot sem akarok abban a pillanatban, amidőn ebben az országban megcsinálják a kenyérreformot. Nekünk kenyérreform kell, nem pedig földreform; nekünk az kell, hogy a népnek egész esztendőben legyen munkája, legyen kenyere. Ha a földbirtokos urak hatalmas földjeik tövében gyárakat fognak emelni, (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) ha azt látjuk, hogy a falusi népnek ezekben az uj gyárakban lesz munkája, akkor nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a nagybirtok kérdését most a földreformtörvénnyel együtt megoldják. (Ellenmondások a jobboldalon. — Neubauer Ferenc: Ez nem helyes! — Szijj Bálint: Kenyérreform földreform nélkül nem lehetséges! Mi ragaszkodunk hozzá! — Zaj.)

Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék egymást kölcsönösen meghallgatni.

Drozdy Győző: Elsősorban is a kenyérreformot tartjuk szükségesnek. Látom, hogy akik elhagyják Magyarországot és pl. Amerikába mennek, ott is sokkal szivesebben dolgoznak a gyárakban, műhelyekben és bányákban, mint a földeken. Nem a nagybirtok feltrancsirozását akarjuk tehát, (Nagy zaj.) szociális reformot akarunk: azt akarjuk, hogy a népnek legyen kenyere. De ha sem a nagybirtok, sem a kormányzat nem tudja a magyar népet másképen kenyérhez juttatni, akkor igenis, mint egyetlen megoldási eszközt követeljük, hogy az 1920. évi XXXVI. tc-et becsületesen végrehajtsák épugy, mint az adótörvényeket. (Gr. Hoyos Miksa: Mi is azt akarjuk, ezt követeljük! — Horváth Zoltán: Nevetségessé teszik! Diszkreditálják! — Gr. Hoyos Miksa: Nem is tudják, hogy mi történik! Tessék körülnézni.)

Elnök: Hoyos Miksa gróf képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Nagy Ernő: Házhelyeket sem adnak! — Gr. HoyosMiksa: Már be is építették! — Pakots József: Tessék megsürgetni a kormánynál! Elpusztulnak azok a szegény emberek. — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselőurak!

Drozdy Győző: Hogy a földbirtokreformtörvény végrehajtása során miféle szabálytalanságok, törvénytelenségek, rendszertelenségek tapasztalhatók, annak jellemzéséül csak néhány rövid esetet fogok felemliteni. Itt van a költségbiztositásra befizetendő előlegek kérdése. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Pikler Emil: Altruista Bank!) Amint tudjuk, a rendelet értelmében a költség befizetése az igénylőknek az utolsó pillanatig megengedendő. Utolsó pillanat alatt azt értem, amikor a biró tárgyalás alá veszi azt az ügyet; sőt ha még addig sem fizeti le, azután is módja van erre, mindaddig, mig az eljárás, a földosztás meg nem kezdődik. Ezzel szemben azt látjuk, hogy pl. Herczegszántó községben először kitüztek 100.000 korona költségbiztositást akkor, mikor a lakosság kint volt a mezőn és erről a kitüzésről egyáltalán nem tudott.

Befejezettnek nyilvánították tehát az eljárást azon a címen, hogy a költségbiztositást nem fizették be. Mikor pedig a lakosság észhez kapott és kezdte befizetni a pénzt, akkor csak azoktól fogadták el a fizetést, akik személyesen jelentkeztek, de ha valaki a távoli pusztáról a feleségével küldte be azt a díjat, ezt már nem fogadták el. Mikor pedig a biróság legutóbb mégis megtartotta a tárgyalást, akkor ezt a 100.000 korona költségbiztositást 200.000 koronára emelték fel. Kérdezem tehát: miféle rendelet alapján lehet igy játszani a néppel. 4000 földigénylőből az első alkalommal csak 500 földigénylőt voltak hajlandók elfogadni. Miért kell védeni ezt a birtokot, mikor ez a legnagyobbak közül való Habsburg-birtok, amelynek egyik fele átesik a határon? Miért kell nekünk ezt a Habsburg-birtokot törvényellenesen és rendszertelenül is védelmezni?

A költségelőirányzatra vonatkozólag itt van a földbirtokreform bankszerű megoldása. Az OFB. hiába intézkedik, hogy ennyi és ennyi földet juttat az igénylőknek, mert a földmivelésügyi ministerium a maga mérnöki karával ezt a kérdést megoldani nem tudja, hanem kiadja a földosztást úgyszólván albérletszerüen az Altruista Banknak, az OKH-nak és a földhitelintézetnek. S mit látunk? Azt látjuk, hogy a föld kiméréséért olyan hallatlan uzsoraárakat kezdenek követelni, amelyeket a földigénylők megfizetni nem tudnak. Egy-egy házhely kiméréséért 25—30 kilogramm búzát tartoznak beszolgáltatni, s igy a házhelyek címén kimért egy hold földre csaknem 2—3 métermázsa buza esik. (Perlaki György: Ez nem áll!) T. képviselőtársam, ha ön azt mondja, hogy nem áll, méltóztassék elolvasni a mai Pesti Hirlapnak ebben a tárgyban közölt konkrét adatait, amelyeknek felolvasásával nem fogom untatni a képviselő urat. Tudom, hogy a képviselő úr kulturmérnök és igy ez a kérdés érdekli, de nem mondtam, hogy az ön működése alatt és az ön tudtával történnek ilyen dolgok, ezt fel sem tételezem önről, ellenben, ha ezt állítom, akkor bizonyítani is tudom. (Perlaki György: Lássuk a bizonyítást!)

Itt van egy másik rendszertelenség. Hiába igyekeznek becsületes közéleti férfiak belekapcsolódni a földbirtokreform megoldásába, a biró néha nem türi meg azt, hogy olyan ember beleavatkozzék a reformba, aki pedig arra a leghivatottabb. Vannak birák, akik nem türik meg azt, hogy pl. a kerület képviselője, mint szakértő, pártját fogja az igényjogosultnak, hogy a szegény kisembereknek a tárgyaláson képviselőjük lehessen. Itt van a mezőtarpai kerület, ahol Nagy Ernőt kérték meg az igényjogosultak, hogy az ő ügyüket képviselje, de a legutóbbi tárgyaláson a biró őt elutasította azzal, hogy Nagy Ernő nem ért a földhöz. (Zaj. Felkiáltások jobb felöl: Persze, hogy nem!) Cserti képviselő urat, akinek pedig oklevele van a mezőgazdálkodásból és tanithatja a földmivelést, szintén kimondta a biró, hogy nem lehet szakértő, mert nem ért a földhöz.

Erre a földmivelésügyi ministerium illetékes hivatala a következő bizonyitványt adta ki Nagy Ernő képviselő urnak (olvassa): »Kérelmére értesitem, hogy az itteni feljegyzések szerint Nagyságod 1915—1918. években a volt hegyvidéki ministeri kirendeltség kezelésében tartott alsóvereckei állami földekből mintegy 25 katasztrális hold területet birt albérletben s azon saját maga gazdálkodást folytatott!« Mikor tehát maga a földmivelésügyi minister állapitja meg Nagy Ernőről, hogy igenis, földmiveléssel, illetőleg gazdálkodással foglalkozott, s mikor egész élete bizonyítja, hogy kisebb-nagyobb területeken, mint bérlő vagy mint családos ember, mindig gazdálkodott, akkor a biró megtiltja szakértősködését, nyilváncsak azért, mert politikai ellenfelének környékére merte tenni lábát és mert ott azoknak a nagybirtokoknak dolgába akart betekintést nyerni, amely nagybirtokokat épen az ő népe kivánt.

De látjuk azt is, hogy az egész végrehajtás hebehurgya, rendszertelen. Kiadnak olyan földeket, amelyeket felmérni sem tudnak. Tudunk eseteket, amikor csónakkal kell a mérnöknek bemenni a kiosztott földre és akóra mérik a földet. Ott van a jánoshalmai eset, amikor egy olasz herceg 17.000 holdas birtokából, amely nagyrésze fekete föld, kiválasztották a beerdősitett, befásított homokterületet és homokot szórtak a nép szemébe föld helyett. Tudunk esetekről, amikor négy esztendeig nem vették kézbe a földigénylők kérését és az egerek rágták szét akkorra az aktákat, amikor a biró végre intézkedni akart. Zalaszabadiban történt ez az eset. (Kiss Menyhért: Akárcsak a zombori kendergyári földek!) Tudunk itt ilyen eseteket, csak olyanokat nem igen tudunk, amelyeket rendesen, közmegnyugvásra oldottak volna meg.

A birákat megvádolni nem tudom és nem is akarom, bár az a kormányzati szellem, mely az utóbbi időben még attól sem retten vissza, hogy aktiv birákat citáljon a minister elé és velük tárgyaljon meg egy és más olyan ügyet, amelyet a biró letárgyalni köteles, megmételyezi azokat a birákat is, akik a földbirtokreform becsületes megoldására hivatva lennének. (Szakács Andor: Ezt nem hiszem el! — Halász Móric: Senki sem hiszi! Szép dolog a mentelmi jog védelme alatt ilyeneket mondani! — Vanczák János: A mentelmi jog védelme nélkül is megmondjuk! — Zaj jobb felől.) Eseteket tudok, amikor a földmivelésügyi minister átirt az OFB-hez, hogy utasitsa azt a birót arra, hogy az esztendők óta pihenő földbirtokreform végrehajtását végre kezdje meg, tüzze ki a tárgyalást, de ez is hiábavaló volt. Se a földmivelésügyi ministernek, se az OFB-nek utasitása nem tudja rávenni például Mészáros Aladár kir. táblabirót arra, hogy Kiskomáromba, Komáromvárosba és a többi községekbe a földbirtokreform tárgyalására kimenjen. Azt látjuk, hogy úgyszólván az egész vonalon, ha kell, ha nem, ha szükség van rá, ha nincs: a birák minden egyes tárgyalást elhalasztanak, ha pedig nem halasztják el, olyan jelentést küldenek fel az OFB-nek, amelynek alapján az OFB itéletét meghozni képtelen s amely jelentésre azután az OFB póttárgyalást rendel el. Az ilyen póttárgyalást pedig hat hónap, sőt egy esztendő múlva se tartják meg, ezeket ugy kell küldöttségileg ki könyörögni a biráktól.

Van eset, amikor az ítélet ugy szól, hogy a földigénylőket még az uj termés előtt a föld tulajdonába kell juttatni, vagy pedig learatás után azonnal átadandó a föld, tehát minél előbb oldja meg az a biró a kérdést póttárgyaláson. A biró azonban füttyöt hány az OFB. és a földmivelésügyi minister utasítására, nem száll ki és még ma is a nagybirtok kezén van az a nagy birtok, amelynek birtokosa — meg vagyok győződve, — szintén jobban szeretné már, ha megszabadult volna attól a vitás földtől, amelyről egész biztosan tudja, hogy pár hónap múlva mégis el fogják tőle venni. Nem a nagybirtok itt a hibás, hanem a földmivelési közigazgatás. Az OFB. rendszerét hibáztatom én, s mindazokat, akiknek hatalmukban volna a földbirtokreform kérdésének megoldására kiküldött birák felügyelete, akiknek hatalmukban állana, hogy megnézzék: miként téljesitik ezek kötelességeiket. (Meskó Zoltán: A birák kapkodnak, fűhőz-fához járnak, nyolc ügyet tárgyalnak egyszerre és egyet sem fejeznek be.) Hogy azután milyen itéleteket látunk, arra miért hozzak fel példákat! Az a rendszertelenség, hogy az egyik embernek félholdat adnak, a másiknak pedig esetleg középbirtokot is, hogy az egyik középbirtokostól elveszik földje felét, vagy egész középbirtokát, de a mellette levő háborus szerzeményü nagybirtokhoz esetleg hozzá se nyulnak, az napirenden van. (Meskó Zoltán: Az OFB-nek nincs pénze a birák díjazására! Nem tud pénzt adni nekik hogy kiszálljanak.)

Mondom, napirenden van az a rendszertelenség, hogy kisemberektől elvesznek 15—20—30 hold földet, mint háborús szerzeményt. Ott van Csontos t. barátomnak a kerülete, eleget járkál ebben az ügyben ő is, s jobban tudja bizonyítani mint én, hogy Karcagon például három holdacskát is elvesznek az emberektől. (Zaj.) Mindenekelőtt körülmetélték ott az egész zsidó hitközséget, csak a rabbit, meg a kántort nem; elszedték tőlük az összes zsidó-földeket, 2—3 holdat is, mindent, de megkegyelmeztek azoknak a nagybirtokoknak, amelyeken csak az asszony lakik otthon, a férj idegen állampolgár. Azt látom, hogy különösen az idegen állampolgárokkal bánik nagyon kiméletesen az OFB. Azt kell látnom, hogy a Habsburg-vagyon, az idegen hercegek vagyona, az idegen állampolgárok vagyona nebántsvirág, ne nyúlj hozzám, ebben az országban, amelyeket érinteni nem engednek. (Horváth Zoltán: Bezzeg a Rákóczi-birtokokat nem kimélték a Habsburgok!) A rendszertelenségnek kirivó példáját láthatjuk Sárrétudvari községben. Itt emberemlékezet óta kishaszonbérlők művelték a földet, azok dolgoztak benne; jött azonban a földbirtokreform és amikor arról volt szó, hogy ezek a kishaszonbérlők végre saját tulajdonukul szerezhessék meg pénzért az általuk művelt földecskét, akkor a minister ur kimondta, hogy saját kezelésébe veszi a birtokot. Azóta 700 holdat vettek el azoktól az emberektől, akik a földet művelték. (Baross János: A kormány szociális érzéke!) A kormány szociális érzéke már régen féloldali gutaütésben szenved. (Meskó Zoltán: Kérdés, hogy melyik oldala?) Azt látjuk, hogy a középbirtokok szervezésénél olyan hallatlan protekció gázol bele a jogokba, olyan mesterséges, — hogy ugy mondjam — kurzus-kommunizmus fejlődik ki, amilyenről sohasem álmodtunk, amilyent, sohasem kivántunk. Mi sohasem azért verekedtünk, hogy jó összeköttetésü, protekciós urak középbirtokokhoz juthassanak; a magyar nép sohasem kivánta, hogy egyeseknek, akiknek megvannak az összeköttetéseik, adjanak ki 100—200 holdat.

A magyar nép azt kivánta, hogy a dolgozóknak jusson annyi föld, amelyen kenyerüket megkereshetik. Mit látunk mégis? Azt látjuk, hogy a földbirtokreformból a középbirtokok kérdését oldják meg leghamarabb és legszivesebben; azt látjuk, hogy ami föld szabadeladás folytán elkelt volna, azt rendesen nem hagyja jóvá az OFB, és a földmivelésügyi ministerium; azt látjuk, hogy ezeket az adásvételi szerződéseket megsemmisitik és a földeket kiadják protekciós, jó fiuknak, akiket felülről alaposan beajánlanak (Felkiáltások jobb felől: Na! Na!) és a volt tulajdonosoknak a régi szerződésben kikötött áron, valorizálatlanul kell felvenniük a vételárat. Ezt a kommunizmust, ezt a kurzus-kommunizmust szolgálja ön, t. minister ur, öntudatlanul; ezt a kurzus-kommunizmust önnek a szemére kell vetnünk, ezért ön még felelni fog.

Lehetetlen elképzelni, hogy1919-ben, vagy 1920-ban eladott birtokokat ma egy felülről kijelölt uj tulajdonosnak egy káposztafej, vagy egy kiló buza áráért adjanak oda. Az ilyen földbirtokreformhoz mi nem járultunk hozzá, az ilyen kurzus-földbirtokreformot mi nem kivántuk. Mi csak azt akartuk, hogy becsületesen hozzájusson a földhöz az a nép, amely azért dolgozik.

Élénk érdeklődéssel figyeljük, kik azok az uj, nagy protekciós egyének, akik a földbirtokreform folytán középbirtokokhoz jutottak. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Látni akarjuk ezeknek az uj hétszilvafásoknak listáját, (Vanczák János: Érdemeit!) tudni akarjuk érdemeiket, tudni akarjuk, hogy hol szerezték azokat a hallatlanul nagy érdemeket, melyeknek elismeréséül ekkora nemzeti ajándékokat adnak nekik. Nagyon szeretném, ha volnának itt olyan érdemes férfiak, akik csakugyan megérdemelnék ezeket a középbirtokokat.

Ám keressük meg, lássuk őket, de biztositom önöket, hogy ha megnézik ezeknek az uj középbirtokosoknak, ezeknek az uj hétszilvafásoknak a listáját, meg fognak győződni arról, hogy közöttük nem az érdemes emberek vannak túlsúlyban, hanem azok, akiknek jó rokoni összeköttetésük, jó protekciójuk volt ahhoz, hogy ezeket az itéleteket kieszközölhessék. Mi tehát, hogy a véka alatt ne maradjon semmi, hogy a ponyva alatt ilyen dolgokat mégse lehessen elintézni, ismételten azt követeljük a minister urtól, utasitsa az OFB-t… (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet!) Bocsánat, megvan hozzá a hatalma, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nincs!) Hiába mondja a minister ur, hiába tagadja, megvan hozzá a hatalma, hogy az OFB-től bekérje azoknak jegyzékét, akiknek középbirtokokat adtak. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Azt úgyis kiadják, nem kell kérni!) Ha pedig kezében van a jegyzék, akkor méltóztassék előállni vele, látni akarjuk, mert meg akarjuk szabaditani a közéletet ezektől a parazitáktól, akik érdemtelenül rátelepszenek a magyar földre. Ezeket a földeket nem a nagy-, hanem a kisbirtokból veszik el, a kisigényjogosultaktól, a földmunkásoktól, a nincstelenektől, mert amikor megindul egy birósági tárgyalás, mindig azt látjuk, hogy először is megjelenik ott a középbirtok igénylője, előadja a biró előtt instanciáját, felsorolja hadiérdemeit; azután megjelenik a Vitézi Szék kiküldöttje, rendesen katonatiszt, aki szintén előadja a maga kivánságát, még pedig nem is ugy, hogy a biró jelölje ki az igényjogosultakat, hanem azt mondja, hogy a biró jelölje ki azt a darab földet, amelyet kapni fognak, azután majd kiosztják azt a vitézek maguk között. Megjelennek azután jobbról és balról a különféle dédelgetett és felülről támogatott igényjogosultak, úgyhogy amikor a kisemberre kerül a sor, már nincs föld, mert elveszi a középbirtokos, a hétszilvafás, elveszi a vitéz, az a vitéz, aki elnézi, hogy a rokkantaknak, hadiárváknak és özvegyeknek nem jut semmi, nem jut egy fél hold sem, mert nekik feltétlenül szükségük van a földre. (Halász Móric: Hát a vitéz parazita? Mióta az!)

Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, ne méltóztassék ilyen általánosságban nyilatkozni, mert ez, amint az egyik képviselő úr közbeszólásából hallani is méltóztatott, félreértésre vezethet. Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék konkrét váddal előállani, de a vitézeket ne méltóztassék általánosságban ilyen invektivákkal illetni. (Szeder Ferenc: Sok mindent fogunk még mondani ezekről a kérdésekről!)

Drozdy Győző: Bocsánatot kérek, a vitézekről nem nyilatkoztam, csak azt mondtam, hogy földet kérnek, és az ő vitézségükkel szembeállitottam a rokkantak vitézségét, (Zsilinszky Endre: Nem lehet szembeállitani!) akik otthagyták a kezüket, a félszemüket, testük egészségét a harctéren, és most kinullázzák őket, nem kapnak földet. Konkrétumot kiván az igen t. képviselő ur! Mondok konkrétumot is. Ma reggel járt nálam egy küldöttség Katymár községből, ahol augusztus 23-án és 24-én folyt le a földreform-tárgyalás, és ahol az összes rokkantakat és vitézségi érmeseket elutasította a biró azon a címen, hogy az egyik tud szerbül, a másik, nem tudom én, forradalmár, pedig mind tisztességes, rendes polgáremberek, akik ellen sohasem volt kifogás. Ezzel szemben földre jogosultnak tartották a vitézi széket. Ez az, ami bennünket elkeserit. Csak azért nem hozok fel konkrét adatokat, mert melyikünk nem ismeri ezeket? Kinek ne volna tele az iróasztalfiókja ezer és ezer hasonló konkrét adattal, kinek kellenek kis Nagy Péterekről és Péter Pálokról elmondott apró sérelmek?

Itt igenis átfogólag, elvileg kell foglalkozni ezzel a problémával, hogy végre megoldjuk. A földreform ellen igenis nagy agitáció folyik. Az ezerholdasok szakszervezete, az OMGE valóságos sajtópropagandát folytat és bizonyára sok-sok milliót áldozhatott arra a célra, hogy bebizonyitsa, hogy a nagybirtok többet termel és a városok élelmezése forog veszedelemben, ha a földreformot ugy oldják meg, mint ahogy megoldani szándékoznak. Hasábnyi cikkek jelennek meg erről. Ezzel szemben azonban mit látunk. Amikor pl. Somogyban vagy Délzalában a gazdák a rossz termés miatt adóelengedésért folyamodnak — egy-egy hold az idén talán még két mázsát sem produkált — és megjelenik a községben az adóellenőr, az megállapitja a kisgazdánál, hogy a szalma sárga, tehát jó a termés, ellenben a nagybirtoknál ugyanakkor 25%-os adóelengedést javasol. Ha tehát a nagybirtok termel többet, miért csinálják igy a dolgot, és miért van akkor az, hogy a nagybirtokok mindenütt részesülnek a rossz termés miatt adóelengedésben akkor, amikor a kisembereknél ezt megállapitani nem hajlandók?

Van még egy dolog. Megjelent a pénzügyminister urnak egy bizalmas rendelete — most egyáltalán nagyon szeretik a bizalmas rendeleteket — amely a jövedelmi adó alapját kivánja megállapitani és erre kulcsot küld a pénzügyigazgatóságoknak. Azt mondja ez a bizalmas rendelet, hogyha a kisgazda jövedelmi adóját akarják megállapitani, egészen 50 holdig minden kataszteri tiszta jövedelem adó koronája után 15 kilogramm jövedelmet vegyenek alapul, az 50 holdtól 1000 holdig terjedő birtoknál 12 kilogrammot, az 1000 holdon felül pedig 8 kilogrammot. Nem tudom, milyen indoka lehet csak egyetlenegy embernek is ebben az országban, hogy azt merje állitani, hogy itt a nagybirtok termel többet és nem a kisbirtok, amikor a kormányzat ilyen bizalmas, titkos rendeletekkel kvázi elismeri — mert nem hiszem, hogy ajándékot akar adni a nagybirtokosoknak — hogy a nagybirtok szinte csak a felét termeli annak, amit a kisbirtok! Milyen nagy világcsalásnak kell ebben az országban folyni, hogy ez után a bizalmas rendelet után még mindig döngessék egyesek a mellüket, hogy a nagybirtoknál van a többtermelés, a nagybirtok menti meg az országot, és elpusztulunk, ha csak a kisbirtok termel.

Hiszen a kapásnövények nagyrészét a kisbirtok termeli. Az állatállományban százalékban is a kisbirtok többet tud produkálni. Az aprójószágot, azután a tojásnak, a tejnek legnagyobb részét úgyszólván csak a kisbirtok adja a városnak. Hát micsoda jogcímen merik az országot az ellenkezővel telekürtölni? Legyen már egyszer vége ennek a szédelgésnek, legyen vége ennek a világcsalásnak, és ha igazán többet termel a nagybirtok, akkor ne 8 kilogramm búzában vegyék fel a kataszteri tisztajövedelem alapját, hanem legalább is annyiban, mint a kisbirtokét, ha már egyszer a progresszióba nem mentek bele.

Azt fogja erre mondani az igen t. minister ur, hogy azért van ez a regresszió a jövedelmi adó alapjánál, mert maga a jövedelmi adó úgyis progressziv. A jövedelmi adó progressziójára konkrét választ még nem adhatok az igen t. minister urnak, amennyiben még nem tudom, hogy a jövedelmi adó mennyire progressziv, és azt hiszem, még a ministerur sem tudja, mert a szanálási törvényben csak a kereteket adtuk meg a kormánynak ahhoz, hogy a progressziót megállapitsa, de ezekbe a keretekbe tudtommal még a mai napig sem állította be a progressziót. (Zaj a középen. Elnök csenget.)

A kisárendások dolga szintén nem választható el a földreformtól. Meg lehet állapítani, hogy ebben az országban hajmeresztő árendás nyuzás folyik. 6—8 métermázsás bérekkel találkozunk országszerte. Ugy látszik, ezt az árendás nyuzást jó példának látta a kormányzat, a földmivelésügyi és a pénzügyminister ur akkor, amikor a vagyonváltságföldeknek haszonbérét és árát megállapitotta. Valószinűleg a kisárendásnyuzó nagybirtokosoktól vették a példát ahhoz, hogy a vagyonváltságföldeknek bérét hogyan állapítsák meg. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Dénes István: 70%-kal nagyobb, mint békében volt! — Gr. Hoyos Miksa: Árendásnyuzó nagybirtokos: ennek semmi alapja sincs! — Dénes István közbeszól.)

Elnök: Dénes képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Drozdy képviselő urat illeti a szó. (Dénes István: Ügyes politika a nagybirtokosok részéről!) Dénes képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy más képviselő urat illet a szó!

Drozdy Győző: A vagyonváltságföldekből földhöz jutó igényjogosultaknak tudomásul kell venniök a pénzügyminister rendeletét, amely ugy szól, hogy minden egyes kataszteri tiszta jövedelem adókoronája után az első öt esztendőben 10 kilogrammot, a további időkben pedig 12 kilogrammot tartoznak fizetni. A rokkantak és a hadiözvegyek 25% kedvezményben részesüljenek.

Ha már most azt nézzük, hogy ez mit jelent, a következőket látjuk. Nem beszélek arról, hogy Magyarországon még 30 koronás tiszta jövedelmű holdak is vannak, csak a középarányról beszélek, tehát számítsuk azt, hogy 15 koronás tiszta jövedelmű holdakról van szó, amiért másfél métermázsa haszonbért fizet a kisember. A másfél métermázsa haszonbér még nem volna sok, ezt elbirná és meg is fizetné erre a jövedelmiadót, megfizetné a földadót is, (Szijj Bálint: Ahhoz már jó föld kell) de ugy van, amint a t. képviselő ur mondja, csak jó föld után tudnák ezt megfizetni. Azonban a földreform utján földhöz juttatott kisember nemcsak bérlője akar lenni annak a tenyérnyi földdarabnak, hanem tulajdonosa is. Ha pedig tulajdonosa is akar lenni, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ezt az évi bérre 25-szörösével kell megfizetnie és ha egyszerre nem tudja megfizetni, hanem 25—30 esztendőre felosztják az összeget, akkor a másfél métermázsa évi bér mellett a föld áráért még másfél métermázsát, összesen tehát 3 métermázsát tartozik fizetni. Ehhez jönnek még az adók és egyéb közterhek.

Kérdem tehát az igen t. földmivelésügyi minister urtól: hogyan járulhatott hozzá az ilyen pénzügyministeri rendelethez! Kérdem az igen t. földmivelésügyi minister urtól, hogyha a földreformmal áll vagy bukik, szabad volt-e aláirását, illetve hozzájárulását adnia ahhoz a rendelethez, amely egy szegény földmives kisembertől esztendőnként 3—4, sőt 5 métermázsa búzát fog kizsarolni? Ha ez nem uzsora, (Zaj a szélsőbaloldalon.) ha ez nem hallatlan kisember-nyuzás, akkor semmi sem az. (Hegedűs György: Nincs együttesen bérlet és vételár!) Igenis van. Ezt nekem ministerek megmondották,… (Zaj a középen.)

Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni (Hegedűs György: Vagy bérlet vagy részlettörlesztés!) Hegedűs képviselőurat kérem, méltóztassék csendben maradni.

Drozdy Győző: Bért is fizet, árt is. (Bud János tárcanélküli minister: Ez törlesztés!) Nagyon örülök, ha a minister ur azt mondja, hogy aki bért fizet, az egyszersmind törleszt is. (Hegedűs György: Aki törleszt, az már nem bérli, az már tulajdonos; az nem fizethet bért is! — Zaj.) Ez szőrszálhasogatás. Azt hiszi a képviselő ur, én a járadékbirtokot összekeverem a tulajdonjogilag megszerzett birtokkal. Dehogy. (Hegedűs György: Akkor nem tudom miről tetszik beszélni! — Gr. Hoyos Miksa: Akkor mi legyen az!)

Kijelentem, hogy abban a pillanatban, amidőn a földmivelésügyi minister ur hozzájárul ahhoz, hogy a pénzügyminister ur ezt a rendeletett kiadja, vége lett Magyarországon a földreformnak. Minden, ami ezek után itt történik, csak komédia, csak nyugtalanitása a nagybirtoknak és a közvéleménynek. Az a földreform, amely azt kivánja, hogy egy-egy kisember 3—5 métermázsát adjon esztendőként bér, vagy — ha meg akarja venni — amortizációs tőke fejében a földért, nem nevezhető földreformnak, legfeljebb népbolonditásnak. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez a népbolonditás!) Minister ur, ha ön nem vonta le ebben a kérdésben a konzekvenciát, azt hiszem, önt az Eskütt-ügy sem fogja megbuktatni. Önnek a földreform, a vagyonváltságföldek árának kérdésében nem lett volna szabad engednie meggyőződéséből. Hiszen jól tudhatja, hogy az Eskütt-ügyet csak azért intézik titokzatos kezek szabatosan ön ellen, hogy a földreformot elgáncsolják. Ez a mi szent meggyőződésünk. Ez a per a földreform pere. De ha a minister urat ezzel a perrel lehet fenyegetni, ha önt sarokba lehet szoritani, akkor jobban teszi, ha lemond, mintsem a földreform alapelveit feladja.

Azért arra kérjük a minister urat, hogy ennek a sérelmes rendeletnek, amely nem más, mint a földreformtörvény rendeleti uton való megsemmisitése, eltörlése érdekében mindent kövessen el.

Természetesen az elnök úr napirendi indítványát nem fogadhatom el, hanem kérnem kell a Nemzetgyülést arra, hogy ezeket a súlyos kérdéseket, amelyek közül én is előadtam néhányat, csatolja hozzá Peyer t. képviselőtársam indítványához és ezekkel kapcsolatban a Nemzetgyülés tovább is ülésezzék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon)