A BAJAI TÜRR ISTVÁN MÚZEUM KIADVÁNYAI 21.
Kőhegyi Mihály — Sólymos Ede
Észak-Bácska földrajzi nevei
Pesty Frigyes kéziratos Helynévtárában
Baja, 1973
BEVEZETÉS
A helynevek gyűjtése iránti igény a magyar történészeknél a XIX. század második felében jelentkezett először komolyabb súllyal. Mind többen mutattak rá arra, hogy helyneveink pusztulásával hatalmas, kihasználatlanul heverő nyelvi és történeti kincs megy veszendőbe. E tényt mindenki elismerte, a munka szükségességét senki sem tagadta, mégis igen kevesen láttak csak hozzá gyakorlati megvalósításához. Ennek okát minden bizonnyal abban kereshetjük, hogy a szabadságharc viharának csendesültével a történészek fiatalabb nemzedéke elsősorban az egymásután hozzáférhetővé váló főúri és nemesi levéltárak anyagának feldolgozását kezdte meg nagy lendülettel. Hetilapok, folyóiratok hasábjain időnként megjelent ugyan néhány kisebb tájegység, vagy település helyneveivel foglalkozó cikk, de az első, széleskörű gyűjtésen és tudományos kutatáson alapuló mű a század végéig váratott magára.
1888-ban jelent meg Pesty Frigyes: „Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben” című könyve. Napjainkig ez jelenti az első és egyetlen kísérletet arra, hogy az ország összes fellelhető helyneve összegyűjtve, egy kiadványban szerepeljen. A tervezett sorozat első köteteként látott napvilágot a fenti mű, amelyet a szerző halála miatt nem követett már több. Fennmaradt viszont egy felbecsülhetetlen értéket képviselő forrásanyag, mely sejteti a Pesty által vállalt munka hatalmas méretét.
A gyűjtés lebonyolításához, — a Magyar Tudományos Akadémia elvi támogatásán túl — sikerült a Helytartótanács gyakorlati segítségét is megnyernie Pestynek. A munka megkönnyítése céljából 7 pontból álló Kérdőívet, valamint Utasítást szerkesztett és azt minden község elöljáróságának megküldte a megyei hatóságok közbejöttével. Az akció 1864 februárjában indult, és az eredeti határidő 30 nap lett volna. Hamarosan kiderült azonban, hogy ez roppant kevés, másrészt pedig egyes falvak elöljárói meglehetősen felületes válaszokat küldtek. Ezeket a Helytartótanács ismételt adatgyűjtésre kötelezte. Ezért szerepel több helységünknél két válasz is, melyek egymást szervesen kiegészítik.
A rendezés munkája majd másfél évtizedig húzódott el. A kérdőívek útján nyert válaszokon kívül Pesty Frigyes egyaránt támaszkodott kiadatlan és már kiadott oklevelekre. Tizenhat családi, öt állami (magyar és külföldi) és három egyházi levéltár anyagát nézte át és gyűjtötte ki. A sorozat 1888-ban megjelent első kötete, mely egyben az utolsó is volt, az immár rendelkezésre álló anyagnak csak töredékét tartalmazza. Pesty betűrend szerint csoportosította a helyneveket, hogy a következő kötetek hasonló elrendezésben az előzőeknek mintegy bővítéseként szolgálhassanak. Magyarázatokat a nevekhez csak abban az esetben fűzött, ha azt tudományosan megalapozottnak érezte. Válaszként a korábban elhangzott kifogásokra, bevezető soraiban a következőket írta: „A helynevek értelmezését és magyarázatát mindenütt meg fogom kísérelni, ahol az erőszakos eljárás nélkül megtörténhetik. Nem létezik sehol és senkire nézve kötelesség, minden helynevet megmagyarázni. A helynevek, melyek egyelőre biztosan meg nem fejthetők, igen becses anyagul fognak szolgálni a nyelvésznek, ki azokban eléggé nem becsülhető szókincset nyer.”
Szavai ma is a megszívlelendő igazság erejével hatnak.
A betegséggel küzdő tudós tisztában volt azzal, hogy munkája befejezéséhez hatalmas energiára van szüksége, s hogy aggasztotta összegyűjtött anyagának további sorsa, az világosan kitűnik alábbi soraiból: „A fent említett két monographia (Krassó, Temes) után legfőbb tevékenységemet ezen monographiának kívánom szentelni, ha ugyan erőm bírja, mert nem kevesebbről van szó, mint Magyarország (beleértve Erdélyt, Horvátországot és Dalmáciát is) minden helynevét, mely jelenleg él, sőt mely az emlékezetből már el is tűnt, és csak (magyar s minden egyéb nyelven) írott emlékekben található, betűrendben felsorolni, a név minden phasisait kimutatni, melyen az idő folyamán átment, kijelölni, hogy az illető topographiai individuum (tehát nem csak a városok, hanem a puszták, dűlők, dombok, hegyek, erdők, patakok, tavak stb.) hol fekszik, mikor említik először stb. stb. Legnagyobb bánatom, hogy időmet nem egészen fordíthatom ezen munkára, melyet utánam alig fog valaki ily alapon folytatni.”
Aggálya minden tekintetben igazolódott. 1889-ben hosszas betegség után Pesty Frigyes elhunyt. Kéziratos hagyatéka részben a Magyar Tudományos Akadémia, részben a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába került. Helynévgyűjtésének vastag kötetei megyék szerinti csoportosításban az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában találhatók, rendszeres feldolgozásuk azonban a mai napig sem történt meg.
Közleményünknek az a célja, hogy Észak-Bácska községeinek anyagát hozzáférhetővé tegyük a kutatók, elsősorban a megyei helytörténészek számára. A közlés betűhű, még az eredeti szöveg következetlenségeit is megtartottuk, hiszen a legtöbb esetben nem tudtuk eldönteni, hogy a két lejegyzés közül melyik volt a közhasználatú helynév.
A legtöbb község jegyzője csak beszámozta a feleleteket, de a kérdéseket már nem ismételte meg. Ezért a szöveg megértése céljából itt a Kérdéseket és az Utasítást teljes egészében közöljük. Eredetijük Pesty Gyűjteményének Bács-Bodrog vármegye községeit tartalmazó kötetében található.
Az adatgyűjtés a következő kérdőpontokra terjed ki:
1. A megyének, kerületnek, járásnak, széknek neve, hová a helység tartozik. A terület ezen politikai felosztásán kívül némelykor vidék, környék, táj is bír külön elnevezéssel, vagy több falvak csoportozata közös név alatt ismertetik. Ahol ilyesmi előfordul, az összeírásban figyelembe veendő, és ha lehet magyarázandó.
2. A községnek, városnak hányféle neve él most; melyik neve bír csak helybeli elterjedéssel, melyik ismeretes országszerte. — Sajátos jelenség, hogy a magyar és román falvak a körül fekvő szász falvak által Erdélyben német elnevezést nyernek, mely elnevezésről az illető magyar és román falvak lakosainak sejtelmük sincs, és mely név különben is csak kis elterjedéssel bír. Viszont sok szász és román falu magyar névvel is bír, miről az illető szász és román falvaknak tudomásuk nincs. Ily viszonyok az ország minden részeiben foroghatnak fenn, hol több ajkú a lakosság, azért felemlítendők.
3. Volt- e hajdan a községnek más elnevezése? Vagy tán csak különféleképp íratott a mostani helység?
4. A község mikor említtetik legkorábban?
5. Honnan népesíttetett?
6. Mit lehet tudni köztudomásból, hagyományból, írott vagy nyomatott emlékekből a név eredetéről, értelméről, mindegyik nyelvű helynévre nézve?
7. A község határában előforduló többi topographiai nevek, például: mező, dűlő, szántó, forduló, legelő, kaszáló, puszta, sivatag, liget, berek, erdő, rengeteg, zug, határ, tanya, csárda, major, szállás, kert, szőllős, árok, rom, irtvány, tisztás, hát, halom, domb. csúcs, orom, magaslat, fensík, hegy, hegygerinc, hegylánc, szikla, bérc, bánya, barlang, örvény, szoros, zuhatag, forrás, kút, ér, tó, folyó, patak, (megkülönböztetvén minden nevet, melyet ilyen fő- és mellékpatak eredetétől egészen kifolyásáig más folyóba nyert), mocsár, posvány, láp, ingovány, nádas, rét, kompállás, rév, gázló, sziget, fok, stb. Lényeges feladata az összeírásnak, hogy az itt említett tárgyak tulajdonnevei minél kimerítőbben és minél pontosabban följegyeztessenek. Ahol lehet itt is a 6-ik pont alatti kérdés figyelembe veendő. Ide tartozik sokszor a külvárosok, városrészek, utak, térek és utcáik neveinek felemlegetése, ha ezen nevekben valami eredetiség lappang, vagy ha nemzeti emlékekkel összekapcsolnák, és így rólok történetileg vagy nyelvészetileg valami felderítés várható. Mezők, dűlők, szántók, puszták, rétek, fordulók és hasonló tárgyak neveinél célszerű volna az illető tárgy természeti tulajdonságáról rövid megjegyzést tenni, minthogy abból sokszor felvilágosítást vehetni a név értelmére. Például: Gányér, vizes, lapályos szántóföld Szalontán. Kostává, szép legelő, erdős hegyek közt. Karakó, csavargó patak, Gyűrűzúg, eqy zug, mely körül a Berettyó fél kört képez. Ondód, sík fekete föld, néhol szikes Debrecennél. Szódob, egy völgy, mely jól viszhangzik, Biharban. Tőtevény, feltöltött és árkolt szántóföld, Kocsordon. Üllő, álló víz, mely kiszáradni nem szokott, Karcagon. Petrisán, nagy őserdő, melyben őzek is vannak, Békésben. Vica, vízér, melyben sok apró hal van, Békésben. Siskadülö, szántóföld, melyen sok siska terem, Szabolcsban. Megyer, hajdan falu Baranyában, most csak malom. Adacs, puszta a kecskeméti határban, hajdan falu. Ders, egy tiszta s talán irtott hely az erdőben, biharmegyei Siteren. Bágy, rétes víz, mely igen lassan foly, H. Nánáson. Bokróc, kút, cser és, bokros helyen, Margitán. Világos, hogy hol a 2—6 pontban kért közleményeknek helye nem lenne, ott a helynévhez legalább ily, a természeti tulajdonságot illető jegyzéseket mindig csatolhatni.
Végre a 7-ik pont alatti helynevek érdekében van, hogy az illető megnevezett tárgynak fekvése is emlegettessék, t. i. neveztessenek a határos, szomszéd területek.
A nyomtatvány másik oldala a gyűjtés gyakorlati elvégzéséhez adott útbaigazítást:
UTASÍTÁS
a haza helyneveinek gyűjtésére és összeírására
A cél hazánk összes helyneveinek magyarázása, értelmének kinyomozása. Azon élvezeten kívül, hogy lakóhelyünkön annyiszor hallott, magán és polgári életünkkel összeszőtt helyneveink értelmét felfoghatjuk, igen nagy nyereménynyel kínálkozik a nevekben fekvő rejtély megnyitása történeti és nyelvészeti tekintetben, és e szerint főfontosságú tudományos érdekek előmozdíthatok ez úton.
Hogy ezen cél elérethessék, szükséges mindenek előtt, hogy mindazon tárgy, a melynek topographiai neve van figyelembe vétetvén, az e g é s z névkincs összeírassék. E szerint fákon és épületeken kívül majdnem minden ingatlan tárgy tartoznék ide, mert minden talpalatnyi földnek, hegynek, völgynek külön, sokszor többféle neve van. A névgyűjtemény teljessége egyik főfontosságú érdek a tervezett munkánál. A teljesség elérése érdekében tehát nem elég a község nevét feljegyezni, hanem a község határában minden topographiai nevet, melynek száma csak egy községben sokszor igen nagy lehet. Nem is kell a felvételnél valami nevet kicsinyleni, azon véleményben, hogy hasznát nem lehet venni, sőt ellenben a följegyzést addig folytatni, míg az utolsó név nincs kimerítve.
Minthogy minden községben van egy két ember, sőt vannak többen is, kik lakóföldjüket legnagyobb részletekig ismerik, igen sok függ azon egyének helyes megválasztásától, kik a helynevek gyűjtésével megbízandók. Kikérdezendők volnának a falu vénei, jegyzői, papjai, erdészei, vadászai, bányászai stb. — egyik a másiknak adatjait fogná kiegészíteni. A hol szóbeli adatok kifogynának, ott a hivatalos és hiteles irományok is még bő forrásul szolgálnának, úgymint a földbirtok tulajdonát kimutató, és adósorozó könyvek, (mire nézve a telekkönyvi és catastralis hivatalok segédkézzel járulnának, kiknél nagy pontossággal fel vannak jegyezve — ha nem is kimerítőleg tán — a birtokra vonatkozó elnevezések), az egyházi matrikulák, jegyzőkönyvek, monographiák stb. — Ezen források szorgalmas átkutatás[a] tehát különösen ajánltatik. A nyerendő adatok, kivált ha eltérők, egymás iránti hitelességének megbírálhatása érdekében, óhajtandó azon forrás megnevezése, a honnan az adatok származnak.
A mi a gyűjtés sikeres eszközlésére még tudni szükséges, kivehető az utasításhoz kapcsolt schemából, mély szerint a kitöltés foganatosítandó. A feleletek azon sorban iratnak folyó szöveggel, nem rovatozott kimutatás alakjában, az ívek többi lapjaira, miként a kérdő pontozatok a schemában következnek, megtoldván azt annyi ívvel, a mennyit a tárgy bősége szükségessé teend. Ha a község ezen útmutatás fonalán minden kérdésre a lehető legtökéletesb válaszokkal elkészül, és még a legutolsó talpalat (sic) földnek stb., is mely saját elnevezéssel bír, névjegyzékét összeírta, az illető feljegyzések mint külön füzet küldessenek be a község által Temesvár szab. kir. város hatósága útján Pesty Frigyes magyar akadémiai tagnak további használatra és feldolgozásra.
Az adatok régészeti, történeti, nyelvészeti, agrártörténeti és néprajzi értékelésére nem vállalkozhattunk. Célunk a Pesty-féle Helynévtár anyagának forrásigényű közzététele volt. Nyomatékosan fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy a községek történetére, nevük vagy a határukban előforduló más nevek (dűlők, külterületi lakott helyek) eredetére vonatkozó adatok csak erős kritikával használhatók, mert azok az esetek egy részében sokkal inkább a lakosság XIX. század közepi történeti tudatát mintsem a történetileg igazolható valóságot tükrözik. A régi helynév-magyarázatok (néhol már tudálékos, irodalmias magyarázkodások) persze néprajzi szempontból nagyon is érdekesek, de történeti hitelességük több helyütt is kétes, sőt nem egy esetben okmányokkal igazolhatóan téves. Ezért mai történeti felhasználás előtt minden adatot ellenőrizni kell. Ha ezt a kutatók és helytörténészek nem teszik meg nagyfokú lelkiismeretességgel, úgy a Helynévtárból kritikátlanul átvett adatok tovább plántálása inkább kárt okoz a hasznothajtás helyett.
A Kérdések és Utasítás alapján elkészült válaszokat a falvak betűrendjében közöljük. A kötet végén található Névmutató a gyorsabb tájékozódást hivatott elősegíteni.
Szántova (Hercegszántó)
Szántova községe Bács Bodrogh megye felsőjárási alszolgabírói kerülethez tartozik, székhelye Zombor. — Határait éjszakról Gara és Csatalja községe, keletről Béregh községe, délről Rédl Báró Rasztina nevű pusztája, nyugatról Dautova községe és Csákó szigetje fekszik, fél órányira tőle nyugaton a Duna egyik ága, úgynevezett Baratskai Duna foly, mely félhold alakban Dautovárol Béreghre folyva — a falu déli része alá hajlik — ezen Dunának ága elkülöníti Bács Megyét Baranya Megyétől, és ugyan ezen Dunának által ellenében (:Baranya Megyében:) fekszik a régtől nevezett Mohács várossa.
A község mostanában Szántová-nak neveztetik, mely név alatt jelenleg csakis ismeretes — Bács Bodrogh megyében ezen Duna mentében hajdani időben az 1528ik évi Mohácsi gyászos ütközet előtt magyarok laktak, mely régi időkben ezen községet a mint is a régi megyei irományokból kitűnnik Herczeg-Szántónak nevezték — azon gyászos ütközet után a magyarok a törökök által felkonczoltattak részint, részint rabszolgaságba vitettek, — minek utána a magyarok ily módon kipusztultak, a vidék pusztán maradt — később a monda szerint e vidéket — óhitű szerbek lakták, kik is a midőn a törökök 146 évek lefolyása után Ferdinand osztrák Fejedelem által Bécsnél megverettek, és így Buda várát is elvesztették — a Dunán lefelé megfutamodtak — hogy történeti jelentőségű események színhelye volt e környék, s’ hogy e vidéken Csaták vívattak, bizonyítja azt a velünk éjszak felé eső szomszédos Csatalja (:Csataalja:) község el nevezése.
Szántova községe legkorábban a régi annyakönvvek szerint 1700ik évtől említetik és 1715ik évben Plébánia erigáltatott, mely Plébániához Béregh és Kolluth szomszéd községek egész 1752 évig mint filiale tartoztak.
A tradíció szerint ismeretes hogy a jelenlegi úgynevezett (:Sokacz:) Dalmata lakósok Croátiából a magyarok pedig felsőmagyarországból származtak ide.
Ezen helység eredetileg Herczeg Ujlakijak által alakítatott, azért neveztetett elején Herczeg=Szántó-nak.
A községben előforduló topographiai helynevek megnevezése: Gyuritsi erdő és Nagyerdő Rasztina és Gákova felé a déli részen, Hegyierdő Béregh felé a kelet részen — azon felül: Nagylapos, Krajnicza, Jová, és Andrintsinfok elnevezésű halásztavak, mellyeknek azonban igen kevés látható jelük van, s jelenleg mint közlegelő használtattnak — ezen tavak és rétek, melyek a Duna nyugoti kanyarulásánál vannak még a Duna kiöntések történtek, és a Duna töltés nem vonatott, számtalan és igen nagy mennyiségű jó halat tartalmaztak, mely időben a közlakóság foglalkozásának nagyobb része a halászat volt, s’ a földművelés a halászatnak utánna állott — a szántóföldek, mellyek meglehetős termő erővel bírnak következőleg neveztettnek:
Gyánicza, a hol csupán kender termesztetett, Czirkovlva, Krusevlya hajdan erdős bokros hely — Kisföld, Nagyföld, és Dautovai határ, mellyik közt Garára vezet egy mellékút — Duganyiva, Kottyeve, mely közt Gakovára vezet egy mellékút — Klakter mely dombos helyen fekszik és ezen keresztül Rasztinára vezet egy düllőút — ezenkívül az úgynevezett Kaszálok, mellyeken jelenleg nem fű hanem gabna termesztetik — végre a Szőlőföldek, melyeknek egy része éjszakfelé Felsőszőlők, nyugot felé Klutsi szőlők, és kelet felé Béreghi szőlőknek neveztetik — ezen Szántova községének határa egészlen Ronán fekszik, ennek környékes határos szomszédjai Béregh, Gákova, Rasztina, Gara, Csatalja és Dautova községek.
Kelt Szántován 865 November 3án
Paul (?) | P.H. | Szabovlyev Márk |
*
1ső számra
Szántova helysége Bács Bodrogh Megye felsőjárási alszolgabírói kerülethez tartozik — a területe ezen községnek éjszak felé 1/3 Mértföld széles és Napkelet felé 2 Mértföld hosszú. —
Ezen területben van I oszt: szántóföld — | 1209 | h: 50 □ |
II oszt: | 1746 | h: 1410 □ |
Kaszáló és kertek | 327 | h: 1115 □ |
Szőlők | 105 | h: 200 □ |
Legelő I. osztályú | 446 | h: 1400 □ |
II. osztályú | 398 | h: 1200 □ |
Erdők | 685 | h :1393 □ |
Nádlás | 264 | h: 1535□ |
az országútak és mellék útak foglalnak magában haszonvehetettlen földet öszvessen | 677 | h: 1012 □ |
Öszvessen | 5862 | h: 1315 □ |
2ik számra
A község régi időkben Hertzeg Szántónak, jelenleg pedig Szántovának neveztetik — ezen községben laknak Dalmaták úgy nevezett (:Sokáczok:) — Magyarok — és Israeliták — és pedig:
a) | Sokáczok | RC. | 2013. lélek |
b) | Magyarok | RC. | 1007. lélek |
c) | Israeliták | 55. lélek | |
öszvessen: | 3075. lélek |
3ik számra
A község hajdan Hertzeg Szántónak neveztetett. —
4ik számra
Szántóvá községe legkorábban 1700ik évtől említtetik és 1715- évben plébánia erigáltatott, mely plébániához a Beregh és Kolluth szomszéd községek egész 1752ik évik mint filiále tartoztak. —
5ik számra:
A tradició szerint esmeretes, hogy a jelenlegi úgynevezett Sokátz lakosok Croatiából, a’ Magyarok pedig felső Magyarországból származtak ide, mellyek mindannyian Rom: Cath: voltak.
6ik számra:
Ezen helység eredetileg Hertzeg Ujlakyak által alakítatott, azért neveztetett elején Hertzeg Szántónak.
7ik számra
Szántóvá községének határa egészlen Rónán fekszik, ennek környékes határos szomszédjai Béregh, Gákova, Gara, Csatalja, és Dautova községek — és pedig: éjszaknak fekszik Gara községe — keletnek fekszik Béregh és Beadás nevű Szigetje — délnek fekszik Rasztinai puszta és Gákova községe — Nyugottnak fekszik Csákó Szigetje és Dautova községe — közel a’ községhez Nyugottnak van egy kis Duna ág, mely Batinánál (:Baranya Megyében:) a’ Nagy Dunába folyik — ezen kis Dunának által-elenében fekszik a’ régtől nevezetes Moháts Városa.
Kelt Szántován 864 Martius 23án
Paul Jósef | P.H. | Benda György |
Dautova (Dávod)
Dautova községe fekszik Bács Bodrogh megye felsőjárásában,— székhelye Zombor, — Dautován, a mint a helyek elnevezéséből is gyanítható, őslakóik óhitű-szerbek voltak, kik a szomszéd Csatalya (:Csataalja:) községben lakó ’s Dautovára általköltözött magyarok által kiszorítatván, külömböző vidékekre elköltöztek, különösen Szivacz községében találtatnak jelenleg is olly közlakósok, kiket Dautováncskiaknak neveznek. —
Hogy történeti jelentőségű események színhelye volt a környék, ’s hogy e vidéken csaták vívattak, bizonyítja azt a velünk szomszédos Csatalja, (:Csataalja:) község elnevezése, — mellynek nagyobb hitelességéül szolgál az is, hogy egy dautovai juhász, midőn juhait itatás végett a homokbuczkákon a dunára áthajtaná, egy a széltől kihordott csontdarab tűnvén szemébe, további vizsgálódásának eredménye lön, hogy egy egész csontvázra akadt, ki mellett kard, két pisztoly és lova szerszámostol, a rozsda által tökéletesen megemésztve— hevert.
A nép száján a község neve rendesen Deutó, írásszerint azomban Dautovának említetik, a mely nevezetét, alatta nyugatról fekvő De-jó-tó-a nevű halas tótól, mely számos jó halairól volt ősméretes, — nyerte; a község nevének inneni eredete, az 1783ik évben készített földrajzban is megemlítetik.
Dautova községének csak 1765ik évről vannak fenn anyakönyvei, miután az a Csatalyai plébánia filialisa volt, a honnan is t:i: Csatalyárol, — később a felsővidékekről is, nyerte népességét.
A községben előforduló topographiai helynevek megnevezése: Kajla erdő a dunának keletre kanyarulásánál, a hol Konyszkaglava nevű tanya is van; — Böde, erdő északi részen, — azon felül Kovacsicza, Ezer, Halasicza, és Dejótva elnevezésű halastavak, melyeknek azomban már nyomuk sincsen, ’s jelenleg mint közlegelő használtatnak, mely tavak és rétek, még a Duna kiöntések történtek, és a duna töltés nem vonatott, számtalan és igen nagy mennyiségű jó halat tartalmaztak, a mely időben a közlakosság foglalkozásának nagyobb része a halászat volt, ’s a földművelés a halászatnak és vadászatnak utánna állott. —
A szántó földek, mellyek meglehetős termő erővel bírnak, következőleg neveztetnek:
Kenderes, a hol csupán kender termesztetett, — Tüskés, hajdan erdős-bokros hely, Borsóföldek, Kutakmelléke, Kétágúhegy, hasonnevű kétágú dombtól veszi nevezetét, Kistelek, Igal, rétség, melyben nád, sás és csádé terem, Sivacz, Vaskapu, a szántóföldek közül Csatalyára vezető szoros út. — Pronai hegy, Vira hegye. Racsmán szőllő hegy, Csejtei út, mellyek egykori tulajdonosaiktól nyerhették elnevezésüket. —
Említést érdemel még Dautovától délnek szántovai határszélen fekvő emelkedetteb hely, mely Keréknek neveztetik, mi a hagyomány szerint a gonosztevőknek kerékbeni töréséről maradt volna emlékezetben.
Kelt Dautován 1864. Április 14én
Bertalan Sándor | Jeszenki Márton bíró |
Csataalja (Csátalja)
Az adatgyűjtés következő pontokra, válaszoltatik.
Annak 1ső tételére. Bács Bodrogh Megye felsőjárási Sztanisicsi Szolgabírói hatósági kerülethez Csataalja községe tartozik. —
Annak 2ik tételére, — Csataalja község, valamint a’ régi, úgy jelenleg is országszerte Csataalja, és nem más név alatt ismeretes. —
Annak 3ik tételére, — Csataalja községe, valamint hajdan, úgy most is ugyan azon elnevezéssel bír.
Annak 4ik tételére, — A’ Csataalja község Anya Plébániája 1737ik évtől fenáll, a’ templom építése pedig 1744ik évben történt, azon időben pedig, hogy tiszta magyar ajkúak eme községet lakták, eléggé bizonyítja azt, az 1ső anyakönyvben 1737iki év, és így tovább, miután csak is abban magyar nevek léteznek, — jelenleg pedig német ajkú lakosság lakja, — kiknek elődeik Felsőnémetországból leszármazvák, — eme község templom Patronussa 1ső Sz: István, 1737ik, évben már anya Plébánia volt a’ melyhez Báthmonostor, Baracska és Deutova mint Filialis községek tartoztak légyen, az akkori Plébánus Kaschich Mátyás volt.
Annak 5ik tételére, — Csataalja község magyar ajkú lakosok honnan történt népesítése nem tudható, a’ jelenlegi német ajkú lakosság pedig felső német országból vette eredeti népesítését.
Annak 6ik tételére. — Csataalja községe valódi név eredetéről adatok hiányából mit sem tudni. —
Annak 7ik tételére — A’ Csataalja község határában előforduló topographiai nevek ide soroltatnak: és pedig az 1ső Kapellen, 2ik Kajlahegy, Fuchsenlőcher és Bildstock, 3ik Altkirchen és Langé, 4ik Igal, 5ik Runde Hűgel. 6ik Herschenberg és Sternberg, 7ik Bődé, és 8ik Calvarien.
Végtére ugyan annak tételére soroltatik, hogy Csataalja községe Baja Mező Várossától 2. mértföldnyi távolságra fekszik, mely Városba a’ helybéli lakosok, heti és országos vásárokra, gabnájukat és más eladásra szánt élelmi czikküket szállítják, következő községek határaival határos: Éjszakról Vaskút és Báthmonostor, nyugatról Baracska, délről Deutova, és Keletről Gara község; — Csataalja község határa, részint sárga, és nagyobb része futó fehér homokkal a’ legkissebb szél támadással is iszonyú pusztításokat és károkat a’ közlegelőben okoz, és elborítva van homokkal, mely homokos részek közt igen kopár legelő létez, — a’ homok kissebb részén fiatal jegenye és ákácz erdőket láthat az ember.
Kelt Csataaljan 1864ik évi April hó 24én
Augustin Schön Richter Piukovics Jósef jegyző.
Augustin Schön Richter |
Gara
1ső pont alatti kérdésre? felelet.
Gara községe fekszik Bács-Bodrogh egyesült vármegyében, és tartozik a felső járási főszolgabírósághoz Baja városához, ezen községet lakja 4.068 lélek, mely 2400. német és 1668 dalmatákból áll. 708 ház szám.
2ik pont alatti kérdésre? felelet.
Gara (:név:) alat ismertettik országszerte.
3ik pont alatti kérdésre? felelet.
E néven kívül (:Gara:) nem lévén soha más név alatt.
4ik pont alatti kérdésre? felelet.
Gara községe álhat körűlbelől 150 éve.
5ik pont alatti kérdésre? felelet.
1ör a dalmaták ide jöttek Dalmacziából.
2or a németajkúak pedig felső németországból.
6ik pont alatti kérdésre? felelet.
Gara községe vette néveredetét volt Gara Nádor idejéből — mit ugyan nem írási hagyományokból — de falu öregjeinek beszédje és állításokból.
7ik pont alatti kérdésre? felelet.
Gara község határában előforduló topographiai nevek, például káposztáskertek (:Bosztana:) és 170 hold Ó Szőllőkel, — szántóföldek (:Ober Esch:) ezen földek többrésze sárga agyagos és dombos, — továbbá (:Orlinyak:) szinte szántóföld azon tulajdonságú mint a fentebbi, és 479. hold új szőllőkel. mely agyag föld miatt nagyobb része gabona termésnek használtatik, — (:Unter Esch:) szinte szántó föld — ezen szántóföldeknek egy harmada sárga homokos, a másik két harmad része közönséges termésnek számítható — (:Gradina:) szinte szántóföld, ezen földeknek egy csekély része vízállásos és kákás. — nagyobb része pedig a jobbak közé számítható, — (:Zabara:) szinte szántóföld, ezen földeknek vizes esztendőkben 1/4 része vízel borítatik el, a többi 3/4 rész pedig a jobbak közé számítható. — (:Torina:) mely földnek 3/4-része jó, szántóföld, — és 1/4 rész pedig kaszállónak használtatik, — megjegyzendő vizes esztendőkben ezen kaszállóknak csak 3/4 része használható, és 1/4 része haszonvehetettlen. mint hogy a víztől elboríttatik, — továbbá a község mellett fekszik egy álló tó, mely is (:Sóstó:) név alatt jegyeztetik és ennek területe 500 holdni nagyságot tészen, — ennek kerülete mellet pedig mint egy 120 hold és 473 □. ölnyi terület, a mely térségen semmi sem terem mi után szíksó agyagú föld, — és ezen sóstó hogy ha száraz évek következnek, egészen kiszáradni szokott, — továbbá a község határában és pedig a szántóföldeken összvesen 8 tanya van épülve — ’s ezen tanyák Dalmatáknak birtokában vagyon, — legnevezetesebb pedig, hogy Gara és Vaskút közti országút szélén, az az a garai határszélén egy 100 éves haladó élő nyárfa díszeskedik.
Végre megjegyzendő, hogy Gara határa kapcsolatban van. péld: ok: éjszakról Vaskút — Napkeletrészéről Borsodpuszta — Déli részről Rígyícza és Baracska szállások Nvugoti részről pediglen Dautova és Csatalyai községek határaival.
Kelt Garán 1864ik évi April hó 22én
Pencz János |
Baracska (Nagybaracska)
F. év October hó 25én 5002 sz. alatt kelt igen becses rendelete folytán a’ Pesti Frigyes Magyar academiai tag által kiadni szándékolt munkához a’ fennebbi rendelethez csatolt nyomtatványban előírt pontokra a’ hagyományok ’s község vénei állítása szerint a’ következő bővített felelet illetőleg adatok szolgáltatnak, megjegyezvén, miszerint ezeken kívül egyébb adatok semmiképen kinem puhatoltathattak és pedig
Az 1ső pontra: Bács-Bodrogh Megye, Felsőjárás. Alszolgabírói hivatal székhelye: Stanisits. —
A 2ik pontra: A’ községnek, mint régente, úgy jelenleg is csupán ezen egy neve ismeretes: Baracska.
A 3ik pontra: A’ válasz a’ 2ik pontban foglaltatik. —
A 4ik pontra: Állítólag 1686 évben.
Az 5ik pontra: Baracska községe részint a’ Törököket Magyarországból kiűző magyar csapatból itten hátramaradottakból, részint Pest és Vasmegyéből továbbá a’ szomszéd Duna Szektső, és Báta községekből ide átköltözött magyarokból, részint némelly tót megyékből átköltözött tótokból (:mit a’ községben jelenleg is meglévő tót hangzású családi nevek is, például: Csernyák, Gyuricza, Janotka, Hibai, Szurcsik, Szkrevankó és Szlaninka igazolnak:) végre a’ szomszéd Bátmonostor községből átköltözött szerbekből (:mit Aladits, Andrekovits, Krezmanovits, Maletits és Verebits a’ községben jelenleg is meglévő családok szerb hangzású nevei igazolnak:) kik, valamint a’ tótok is itt a’ túlnyomó magyarok között teljesen megmagyarosodtak.—
Ad Nro 6. „Baracska” helynév eredetét hitelt érdemlő egyének. szóbeli hagyományból merített állítása szerint a’ következő történetecskéből vette:
Azon időben, midőn a’ Törökök Magyarországból kiűzettek, az őket üldöző magyar csapat Baracska tájékára, melly tájékot akkorában még szerbek lakták, jővén egy elébök akadt szerbtől kérdezték: valljon vannak é még, ’s melly számmal Törökök ezen tájékon? mire a’ kérdezett Szerb, ki némi keveset értett ugyan magyarúl; de beszélni még kevesebbet tudott, hogy magát megértesse, így válaszolt: „Ima paracska” evvel, ’s különösen a’ paracska szóval, mellyet magvarúl gondolt kifejezni. azt akarta mondani, hogy van egy pár a’ „pár” szó szerbül is párt jelentvén, a’ hozzá ragasztott acska végraggal pedig kicsinitőt (:diminitívum:) az az kévés számot akarván kifejezni.
Ugvan ezen magyar csapat a’ törököknek Magyarországbul történt kiveretése után ezen helyen ismét megjelenvén, vissza emlékeztek a’ magyar-szerb által magyarúl mondani akart ezen szavára: „paracska” és ezen vissza emlékezésüket nevetve és rajta mulatva szóval is kifejezték.
Megjegyzendő miszerint az említett csapatból itten többen megtelepültek, ’s miután az említett „paracska” név közöttük még igen gyakran vissza emlékezésül tréfaképpen fölemlíttetett, ugyanez végre annyira meghonosodott, hogy tőle a’ jelen Baracska helysége a’ nevétt kapta, a’ P. betű későbben B-re átváltozván. —
Ad Nro 7. Kisbaracskai dűlő név annét veszi eredetét, hogy előbb ott volt Baracska községe, melly sokkal csekélyebb volt, mint a’ jelen helyenálló Baracska. —
Mézes dűlő nevét kapta, mivel ott az emberek méhészettel nagyban foglalkozván, a’ méhészek fáradsága egyízben a nagy bőségben termelt mézzel felette meg jutalmaztatott vala. —
Tiszta kotyó dűlő név nevét ónét nyerte, mivel ezen dűlőn lőn egy kerek tó, melly szerbül Kotyo-nak neveztetik létezett, ’s mellynek vize olly tiszta vala, hogy a’ lakosok marhái kút hiányában ott itattattak vala. —
Nagydaru delelő dűlő név nevét onnét kapta; mivel ott egy jelenleg is meglevő nádas létez, mellyben igen sok daru tenyészett. —
„Kozara” egy sarkot képző rét, melly nevét egy Kozár nevű embertől vette, ki magányosan folyvást ott lakott.
„Felsőerdő” Rét, melly az előtt erdő volt.
„Pipere” marhajárás. —
„Bláták” Marhajárás nevét a’ Szerb Blato = Sár szótul kölcsönözte, mivel régente felette sáros és posványos hely volt.
„Almás göröndje” az úgynevezett Illimani erdőben emeltebb helyen fekvő rét melly az előtt alma és körte fákkal beültetve vala.—
„Nagy kaszálló” nevét nagy kiterjedése miatt nyerte. —
„Pap kaszálló” Rét, mellyet jelenleg is a’ pap kaszál. —
„Jegyző kaszálló” Rét, mellyet az előtt a’ Jegyző kaszált.
Illiman nevű erdőrész állítólag onnét vette nevét; mivel azon hely régente felette sáros, mocsáros, és posványos (:tájelnevezéssel limányos:) vala.
Füzes erdő nevét onnét nyerte; mivel ezen erdő rész közvetlen a’ falú mellett feküdvén, onnét mint az uradalom tulajdonából ’s ennél fogva a’ legelésre nézve tilosból gyakran behajtattak a’ községi lakosok marhái; mellyeket midőn a’ lakosok kiváltani akartak, az mondatott „fizess”. —
„Gyenís Görönd” egy emeltebb helyen fekvő erdőrész, hol az előtt egy Gyenís nevű egyénnek sertvés ólja létezett.
„Zsidó sehlog” egy kivágásra eladott erdő rész, mellyet zsidó vett meg. —
„Pörkölt hát” Egy többször felgyújtott erdőrész. —
„Puskaporos torony” egy erdésznek kedvencz-vadászati helye volt az erdőben, hol a’ többi puskásoknak puskaport osztogatott ki.
„Akólaposa” Alantabb helyen fekvő erdőrész, hol az előtt marha akolok állottak.
„Méhesgőrönd” egy emeltebb helyen fekvő erdőrész hol a’ méhészet űzetett. —
„Falu göröndje” az úgynevezett falu tójának kerülete. —
„Nagy Péter füzfása” Egyfüzfás erdőrész, melly azelőtt Nagy Péter nevű lakosnak birtokában volt. —
„Nagy Malát” magától nőtt nagyobb kiterjedésen fekvő erdő melly nevét ezen Szerb Malat-szótól kölcsönözte. —
„Kis malát” egy magától nőtt s kisebb kiterjedésen fekvő erdő, melly nevét hasonlag a’ Szerb Malat szótúl nyerte. —
„Zsivány tanyája” egy olly sűrű hely az erdőben, melly az előtt zsiványok tartózkodási helyéül szolgált, ’s hova jelenleg sem ember, sem állat behatolni nem képes. —
„Szilfák hátja” Egy erdőrész, melly a’ benne nagy számmal lévő szilfáktól kölcsönözte nevét”.
„Kalugyericza” Tó nevét onnét kölcsönözte; mivel azon tájon a’ kalugyereknek (:Szerb barátok:) egy kolostora létezett, ’s hogy illyen csakugyan létezett a’ hagyományon kívül onnét is kitűnik; mert ott mint egy 60 ével ezelőtt igen sok téglát kiástak, ’s a nagy épületnek alapjára akadtak. —
„Holt Duna”. Erről annyi tudatik, hogy ezelőtt régente erre volt állítólag a’ Duna folyása; jelenleg azonban már csak álló víz, ’s éppen innét veszi nevét.
„Resovicza” (:szerbül sulyom:) tó sok sulyom lévén benne, nevét innét kapta. —
„Sebesfok” nevét sebes folyása végett nyerte. —
„Orsova” Dunának egy ága, melly nevét onnét kapta, hogy egy erdész egyízben fegyverét beleejtvén, azt onnét a’ víz sebes forgása miatt minden erőlködései daczára többé kivenni nem bírta, míg végre türelmét vesztve felkiáltott hogy ezen víz úgy forog, mint az orsó. —
„Gyuricza tója” nevét egy Gyuricza nevű lakostól kapta, ki ezen tó mellett egy sertvés óllal bírt, hol sertvéseit tartotta. —
„Oraskovicza” tó. melly szerb nevét a’ benne nagy mennyiségben termett sulyomtól kapta; — a’ sulyom szerbül rasaknak neveztetvén. —
„Csíszár tója” nevét onnét kapta; mivel folyvást Csíszár nevezetű lakosok halásztak.
„Lesek” Egy fok a’ rétben, melly nevét onnét nyerte, mivel ott mint a’ halászatra nézve fontos állomáson folyvást egy halászati felügyelő tartózkodott, ki a’ halakat leste.
„Sóstó” nevét szikes földe után nyerte, melly a’ lakosoknak széksó szedésre nyújtott alkalmat. —
„Dara tója” nevét onnét nyerte; mivel folyvást Dara nevű lakosok halászták. —
„Bíbícz tója” nevét az ott tanyázó sok bíbícz madártól kapta.—
„Öregfok” miután a’ fokok között legnagyobb, nevét nagysága után nyerte; mivel a köznép a „nagy” melléknév helyett gyakran az „öreg” melléknevet szokta használni.
„Itató” egy tó, hol az előtt, a’ marhákat szokták itatni. —
„Hosszútó” nevét mivel valamennyi tók között leghoszabb, hoszúsága után nyerte. —
„Langerfok” nevét onnét nyerte; mivel egy „Langer” nevű halász által, kinek ott tanyája is volt, ásatott ki.
„Gvenís fok” nevét onnét nyerte; mivel egy Gyenís nevű halász által kinek ott tanyája is volt, — ásatott ki. —
„Ebásta fok” nevét onnét kapta; mivel magától támadt. —
„Vindis fok” nevét kapta, mivel 1848-ban Vindisgrätz seregeinek a’ bácskai részre áthatolásának meggátlása végett sánczképen ásatott ki.
„Falu tója” nevét kapta: mivel a’ falu összes lakóssága halászta.
„Gyékényes tó” a’ benne nagymenyiségben termett gyékény miatt neveztetett el így. —
„Ríhes tó” nevét a’ tó vizétől kapott vízi rüh miatt nyerte.—
„Korsós tó” nevét kapta; mivel az előtt kizárólagosan Korsós nevű községi lakosok halászták.
„Kis Duna” kis folyó víz, mely közvetlen a’ Dunáról eredvén, neveztetett el így. Ezen folyócska Baracska és DSzektső közötti határvonalt jeleli. —
„Farkasordítótó és gőrőndje” nevét kapta, mivel ezen tájon, melly nagy sűrűség, — nagy számmal tartózkodnak farkasok, s ezeknek ordításai ugyanott gyakran hallhatók. —
„Kobolya” melly szerb szó, ’s magyarul tófeneket jelent, egy kiszáradt tó, az erdőben. —
„Kollár fokja” melly egy Kollár nevű halász által ásatott ki.—
„Kerék tó” nevét kerekdedsége miatt nyerte. —
„Kollár állás” Egy fok, mellyet Kollár nevű halász halászott.—
„Kutyásfok” nevét kapta, mivel a’ döglött kutyákat bele szokták hányni. —
„Kenderasztatófok” hol rendesen kendert szoknak áztatni. —
„Dara háza” Egy helly a’ rétben, hol egy Dara nevű lakosnak, ki örökös csősz volt, egy háza állott a magányban. —
„Vaskutiut” Régente egy ut volt, melly az előbb fennállott úgynevezett Kisbaracskárúl Vaskutra vezetett, jelenleg már járhatlan, ’s alig néha észrevehető. —
Végre Gyurity, egy Baracskához tartozó olly puszta, hol a’ Baracskaiaknak a telekhez tartozó földjei nagy részint vannak, ’s mellyeknek dűlői és tavairól már fennebb tétetett említés, nevét állítólag egy Gyurityi nevű egyéntől kapta, ki az előtt az egész pusztának birtokosa volt. —
Egyébb említésre méltó Baracskán nem létez.
Kelt Baracskán 865ik Nov hó 1
Mráz Zsigmond | Kintse Mátyás |
*
Az 1ső pontra: Bács-Bodrogh Megye, Felsőjárás, Alszolgabírói hivatal székhelye: Stanisits.
A 2ik pontra: A’ községnek valamint régente, úgy jelenleg is csupán ezen egy neve ismeretes: Baracska.
A’ 3ik pontra: A’ válasz a’ 2ik pontban foglaltatik.
A 4ik pontra Állítólag 1664ik évben.
Az 5ik pontra: Baracska községe részint a’ Törököket Magyarországból kiűző magyar csapatból itten hátramaradottakból részint Pest és Vasmegyéből továbbá a’ szomszéd Duna-Szektső, és Báta községekből ide átköltözött magyarokból, részint némelly tót megyékből átköltözött tótokból (:mit a’ községben jelenleg is meglévő tót hangzású családi nevek is például: Csernyák, Gyurícza, Janotka, Híbai, Szurcsík, Szkrevankó és Szlanínka — igazolnak:), végre a’ szomszéd Bat-Monostor községből átköltözött szerbekből, (:mit Aladíts, Andrekovíts, Bantsíts, Krezmanovíts, Maletíts és Verebíts a’ községben jelenleg is meglévő családok szerb hangzású nevei igazolnak:) kik, valamint a’ tótok is itt a’ túlnyomó magyarok között teljesen megmagyarosodtak.
Ad Nro 6. „Baracska” helynév eredetét hitelt érdemlő egyének szóbeli hagyományból merített állítása szerint a’ következő történetecskéből vette:
Azon időben, midőn a’ Törökök Magyarországból kiűzettek, az őket üldöző magyar csapat Baracska tájékára, melly tájékot akkoriban még szerbek lakták, — jővén egy elébök akadt szerbtől kérdezték: valljon vannak-é még, ’s milly számmal Törökök ezen tájékon? Mire a’ kérdezett Szerb, ki némi keveset értett ugyan magyarúl; de beszélni még kevesebbet tudott, hogy magát megértesse, így válaszolt: „Ima paracska” evvel ’s különösen a’ paracska szóval, mellyet magyarúl gondolt kifejezni, azt akarta mondani, hogy van egy pár a’ „pár” szó szerbül is párt jelentvén, a’ hozzá ragasztott acska végraggal pedig kicsínítőt (dimínítívum) az az kevés számot akarván kifejezni.
Ugyanezen magyar csapat a’ töröknek Magyarországból történt kiveretése után ezen helyen ismét megjelenvén, visszaemlékeztek a’ magyar-szerb által magyarúl mondani akart ezen szavára: „paracska” és ezen visszaemlékezésüket nevetve és rajta mulatva szóval is kifejezték. — Megjegyzendő miszerint az említett csapatból itten többen megtelepültek, ’s miután az említett „paracska” név közöttük még igen gyakran visszaemlékezésül tréfaképnen fölemlíttetett, ugyanezvégre annyira meghonosodott, hogy tőle a’ jelen Baracska helysége a’ nevét kapta, a’ P. betű későbben B:re átváltozván. —
Ad Nro 7. „Kisbaracskai” dűlőnév nevét onnét veszi eredetét, hogy előbb ott volt Baracska községe, melly sokkal csekélyebb volt, mint a’ jelen helyen álló Baracska. —
„Mézes” dűlő nevét, onnét kapta, mivel ott az emberek méhészettel nagyban foglalkozván, a’ méhészek fáradsága egyízben a’ nagy bőségben termett mézzel felette megjutalmaztatott vala. —
„Tiszta kotyó” dűlőnév nevét onnét nyerte; mivel ezen dűlőn egy kerek tó, melly szerbül kotyo-nak neveztetik, létezett, ’s mellynek vize olly tiszta vala, hogy a’ lakosok marhái kút hiányában ott itattattak vala.
„Nagvdaru delelő” dűlő név nevét onnét kapta, mivel ott egy jelenlegis meglévő nádas létez, mellyben igen sok daru tenyészett.
„Illiman” nevű erdőrész állítólag onnét vette nevét, mivel azon hely régente felette sáros, mocsáros és posványos (:tájelnevezéssel limánvos:) vala. —
„Füzes” erdőrész közvetlen a falu mellett fekűvén, onnét mint az uradalom tulajdonából ’s ennél fogva a’ legelésre nézve tilosból gyakran behajtattak a’ községi lakosok marhái, mellyeket midőn a’ lakosok kiváltani akartak, az mondatott, „fizess”.
„Kalugyericza” tó nevét onnét kölcsönözte, mivel azon tájon a’ kalugyereknek (:szerb barátok:) egy kolostora létezett, s hogy illyen csak ugyan létezett a’ hagyományon kívül onnét is kitűnik, mert ott mint egy 60 ével ezelőtt igen sok téglát kiástak, s’ a nagy épületnek alapjára akadtak.
„Holt Duna.” Erről annyi tudatik, hogy ezelőtt régente erre volt állítólag a’ Duna folyása; jelenleg ‘azonban már csak álló víz ’s éppen innét veszi nevét. —
„Resovicza” (:szerbűl sulyom:) tó sok súlyom lévén benne, nevét innét kapta. —
Egyéb említésre méltó Baracskán nem létez. —
Kelt Baracskán April hó 23án 864.
Mráz Zsigmond |
