Nők Lapja, 1993 / 10. szám
Annyi személyességet biztosan elnéznek a kedves olvasók, hogy ezúttal a Családi fotográfiák rovatunk egyik tervező-szerkesztőjeként én is közreadjam családunk féltett ereklyéit, melyek között legbecsesebbek azok a 48-as relikviák, amiket már gyerekkoromban is meghatottan nézegettem. Köztük a megfakult háromszínű selyemből varrt kokárdát, az újságkivágást, mely Kondor Gusztáv honvédhadnaggyá való kinevezéséről tudósít, és üknagypapánk 48-as egyenruhájának zsinórzatáról és kardbojtjáról készült fényképet. Gyerekkoromból emlékszem a történetre, melyet nagyanyámtól hallottam, miszerint Kondor-ükapám a Klapka hadtestnél szolgált és a kapituláció után kardját a Dunába dobta, ruháját a család elégette, csak az említett kincseket dugdosta és őrizte a család egészen máig.
Az akkor huszonhárom éves fiatalember börtönbe ugyan nem került, de a zaklatásokból ő is kivette a részét. Néhány év kihagyással mérnöki tanulmányokba kezdett, a budapesti egyetemen szerzett diplomát. Később a bécsi egyetemen matematikát, fizikát és csillagászatot hallgatott. 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Két évvel később doktorált és ettől kezdve 32 éven át tanított a budapesti egyetemen. Nem túl fiatalon nősült, hat gyermeke közül három leánya tanítónői, három fia jogi diplomát szerzett. Legidősebb lánya Kondor Elma az én dédnagyanyám, aki Zirzen Jankának, az első Tanítóképző igazgatójának lett a jobbkeze. Az ükapa tanításszeretete, hivatástudata generációkon keresztül belénk ivódott. Nagyanyám, anyám és testvére, mind pedagógusok voltak. Némi pedagógiai indíttatás bennem, a késői unokában is maradt, az újság- csinálás fogásait igyekszem átadni az újságíró-iskola fiataljainak.
Hupján Mária