GEMENC Zrt. kiadványa

Fejedelmi vadászatok

A régmúlt

A terület egykor Frigyes királyi herceg birtokát képezte, annak hatalmas 109 230 kh-nyi uradalmához tartozott. Ennek a roppant kiterjedésű területnek nagy része erdő, tavas, mocsaras, holtágakkal, nádasokkal teletűzdelt birtokrész volt. Egykoron a Duna szeszélyes folyása következtében igen elvadult, rendszertelen, gyakorlatilag használhatatlan területnek számított.

A távoli időben, a török megszállása alatt, az állandóan vonuló hadak elől menekülő lakosság biztonságos búvóhelyének számított. Ugyanakkor a török ellen gerillaháborút folytató magyar végvári vitézek (hajdúk) is innen támadták a megszálló törököket. Az 1600-as évek végén zajló és állandóan hullámzó felszabadító harcok során csak azok élték túl a pusztításokat, kik elhagyván lakóhelyüket, a mocsarak közé húzódtak.
 

Az uradalom megalakulása

A török alóli felszabadító harcok egyik diadalmas hadvezére Savoyai Jenő herceg hadvezéri sikerei jutalmául 1699-ben hatalmas birtokokat kapott a királytól a Duna és a Dráva területén Mohácstól délre Bellye székhellyel. Ez a birtok lett később a Bellyei Uradalom. Jenő herceg Bellyén várszerű kastélyt épített, majd hozzákezdett birtoka rendezéséhez, megszervezéséhez.

Mivel azonban utód (gyermek)nélkül halt meg, hatalmas birtoka visszaszállt a kincstárra. Ezt a birtokot 1780-ban Mária Terézia leánya, Mária Krisztina főhercegnő és férje Albert Kázmér Szászország-Teschen hercege vásárolta meg. Mivel azonban ők is örökös nélkül hunytak el, ezért birtokukat testvére II. Lipót császár és király fiára, Károlyra (unokaöccsére) hagyta. Károly nevezetes hadvezér volt, még Napóleon fölött is győzedelmeskedett Aspernél, majd elsőrangú katonai író lett. A birtokot Károly fia, Albrecht (Albert) örökölte.

Albrecht nevezetes személyiség volt a Habsburg családban. Kitűnő hadvezér (a Custozzai győzelem fűződik a nevéhez), később a császári hadsereg főfelügyelője lett 1895-ben bekövetkezett haláláig. Egyébként az Udvar legkonzervatívabb politikusa volt, de mindamellett nagy birtokgyarapító és szervező. Hatalmas birtokát nagyszerű érzékkel szervezte, nem zárkózott el alkalmazottai szociális támogatásától sem. Iskolákat, intézeteket alapított. Tovább növelte örökölt világhírű grafikai gyűjteményét, az „Albertinát”.

Az ő nevéhez fűződik a Bellyei Uradalom mintagazdasággá szervezése. Legfontosabb lépcsőnek a Duna szabályozását, hajózhatóvá tételét (gőzhajók részére), árvízelhárító gátak építését tekintette. Ezáltal az áradásoktól megvédett területeken magas színvonalú mezőgazdaságot és állattenyésztést létesített. Fejlesztette a halászatot és legfőképpen világszínvonalra emelte a vadgazdálkodást.
 

„Paradicsomi állapotok”

Már A. Brehm az 1878. évi ornitológiai gyűjtőútja során elragadtatással írt az ártéri erdő egyedien különös állatvilágáról (rétisas, halászsas, ölyv, sólyom, különböző gémek, kormorán, fekete gólya). Útitársa Rudolf főherceg, trónörökös, az ornitológiának különben európai hírű tudósa volt. Éppen a trónörökös jegyezte meg az ártéri erdőben tett bolyongásaik során, hogy itt „paradicsomi állapotok” uralkodnak. Valóban az volt, az ember csak jótékonyan avatkozott bele az itt kialakult ősi természeti környezetbe, aminek különlegesen kedvező következményei lettek.

Egyedi ártéri erdőterület alakult ki, melynek faállománya az 1800-as évek végén a következő volt: tölgyfa 15,1%, gyertyán 16,7%, puhafa 63,2%, akácfa 1,5% és egyéb keményfa 3,5%.

Ez az erdő különleges vadnevelő területet jelentett. Az itt felnövő szarvasbikák értékes agancsaikkal mindig is világszínvonalat biztosítottak. Azaz, nem mindig. A török utáni időkben ugyanis rőtvad csak ritkán fordult meg ezen a vidéken. Annál több volt a farkas. Ha a Dráván átúszott egy-egy szarvas, őz, azt a farkasok elűzték, vagy elpusztították. Feltehetően az 1700-as évek fordulóján hatalmas farkasvadászatokat rendeztek itt. Volt olyan év, hogy 30-40 farkast is elpusztítottak (az uradalmi lőjegyzék szerint) a vadászatok során (100 év alatt csaknem 740-et). A vadászat és a tervszerű vízszabályozás teljesen kiszorította a farkasokat és csak ezután vehette kezdetét a korszerű vadgazdálkodás.

Az első szarvasok a Dráván úszva keltek át s keresték fel a pompás területet, mely ragyogó szarvas és agancsnevelő helynek bizonyult. Az állomány Somogy és Tolna megyéből, a Mecsek hegységből ide vándorolt (nyilván inkább ide vándoroltatott), sőt a Kárpátokból és Ausztriából telepített szarvasbikákkal nemesedett tovább. A számszerűleg hatalmasra növekedett rőtvad létszám minőségi továbbjavítását biztosította az állomány tisztítása, tervszerű selejtezés. Ez úgy 15-20 évet jelentett, aminek során kinemesedett a világhírű „Bellyei szarvas”, melyet megcsodálhatott a különböző kiállításokon és bemutatókon Európa, aminek hírére a kontinens uralkodói, a kor legnagyobb vadászai sorra látogatták a bellyei uradalom erdeit.
 

Frigyes és Izabella, a nagy vadászok

A bellyei fejedelmi vadászatok Albrecht főherceg élete utolsó éveiben, leginkább azonban 1895-ben bekövetkezett halála után váltak igazán divattá. A birtok ura Frigyes főherceg lett. Frigyes fejedelmi rokonsággal büszkélkedhetett. Leszármazottja volt Mária Teréziának, II. Lipótnak, nagybátyja volt Ferenc császár, közvetlen rokona volt XII. Alfonz és János Károly, a mai spanyol király.

Frigyes felesége, az uralkodásra termett Izabella Groy-dülmeni hercegnő (becenevein, alkata miatt Busabella, Mellabella) volt. Egyes vélemények szerint ő volt a férfi a családban. Dinasztikus terveket szövögetett. Legidősebb lányát, Mária Krisztinát szánta Ferenc Ferdinánd trónörökös hitveséül, aki azonban váratlanul Izabella egyik udvarhölgyét, Chotek Zsófia grófnőt választotta, ezzel rangon alul nősült, lemondva természetesen gyermekei uralkodói jogáról. Később fiát, 9. gyermekét, Albrechtet szerette volna magyar királynak látni, de itt meg ő nősült rangon alul (elvált asszonyt vett el), sőt belekeveredett a frankhamisítási botrányba, így ez a terve is meghiúsult.

Frigyes főherceg is, Izabella főhercegasszony is, sőt a 8 lány, illetve az egyetlen fiú is szenvedélyes vadász volt, ezért az ő idejükben lettek híresek a bellyei vadászatok.

Frigyesnek bellyei uradalmán kívül még jelentős birtokai voltak Magyarországon (Magyaróvári Uradalom), Ausztriában, Csehországban is. E hatalmas, országnyi birtok számtalan lekötöttsége mellett is időt és lehetőséget adott Frigyesnek arra is, hogy nagy gonddal kezelje a bellyei, csaknem 30 000 holdat kitevő erdőségét, különleges vadállományát, s ott legendás fejedelmi vadászatokat tartson.

Mindenekelőtt bemutatta különleges kincsesbányáját (erdejét, vadját) országnak, világnak: Budapesten is látni lehetett a „bellyei szarvast”A, pécsi 1907. évi országos kiállításon (melynek feleségével fő védnökei voltak) önálló pavilonban, diorámában mutatták be a bellyei ártéri erdőt, kapitális bikákkal, ugyanez látható volt a bécsi nemzetközi vadászati kiállításon is. Nem csoda, hogy minden nagy vadász, császár, király és fejedelem arra áhított, hogy meghívják ebbe a vadászparadicsomba.
 

Fejedelmi vadászatok

Egymást érték a fejedelmi vadászatok, melyeknek legismertebb résztvevői a következők voltak: Albert szász király, Rudolf főherceg, trónörökös, Vilmos Nassau hercege, Lipót bajor uralkodó herceg, I. Ferenc József császár és király, II. Vilmos német császár, Ferenc Ferdinánd trónörökös, az angol trónörökös, XIII. Alfonz spanyol király, Széchenyi Zsigmond gróf, a legnagyobb magyar vadász.

A főhercegek természetesen gondoskodtak vendégeik ellátásáról, kényelméről is. Az uradalom területén számos kastély, vadászkastély, vadászház biztosította a főúri kényelmét a vadászoknak, kik a bellyei, főherceglaki kastélyokban, a bédai, karapancsai, kőriserdei (ma: Jelen, Jugoszláviában) vadászkastélyokban szálltak meg.

Különösen II. Vilmos német császárnak volt ez az egyik kedvenc vadászterülete. Ő szenvedélyes vadász hírében állt, pusztítást tudott végezni a vadállományban. Lelkes vadász volt I. Ferenc József is, csakhogy ő megfontoltabb, talán sportszerűbb módon lőtt és nem lövöldözött, csak úgy, mint Lipót bajor uralkodó herceg, kit igazi úri vadászként tartottak számon. Neves vadász volt Albert szász király is.

A német császár négy alkalommal vadászott a Bellyei uradalom erdeiben: 1893-ban, 1897-ben 1903-ban és 1910-ben. Az első alkalommal Albert szász király és Lipót bajor uralkodó herceg társaságában vadászott. A vadászok a kőriserdei vadászházban szálltak meg. Közben, mint egy pihentetőként a házigazda bemutatta a táj színes sokac népviseletét, ami annyira megtetszett a császárnak, hogy ezt a további ittléte alatt is meg kellett ismételni.

Másodszor 1897-ben vadászott a császár az uradalomban. Ez alkalommal vele volt I. Ferenc József császár és király is. A vadászat egy nagyobb látogatási program részét képezte. (Tatán hadgyakorlat és vadászat, a Bellyei Uradalomban vadászat, majd többnapos budapesti városnézéssel egybekötött program.)

Vilmos császár saját udvari különvonatán érkezett Mohácsra, itt találkozott I. Ferenc Józseffel, majd a Sophie nevű hajón mentek tovább a vadászat helyszínére. (Meg kell említeni, hogy a német császár vadászataira vadászjegyet is váltott.) Ez alkalommal a karapancsai régi kastély (mai kiskastély) és a kőriserdei kastély volt az uralkodók szállása.

Hasonló volt a helyzet az 1903. évi vadászatkor is. Mivel a rendszeres vadászatok alkalmával szállásaik kicsinek bizonyultak, ezért Frigyes főherceg elhatározta, hogy a vadászat illő pompáját biztosítandó, a német császár részére pompás vadászkastélyt építtet. Ez 1910-ben készült el Karapancsán neobarokk stílusban, pár száz méterrel a régi vadászházzal szemben.

1910-ben II. Vilmos német császár érkezte előtt Izabella főhercegasszony maga rendezte be a császár lakosztályát. A hálószoba falára Vilmos császár családi képeit helyezte el, a dolgozószobát úgy alakította ki, hogy az egyben társalgó és pihenőszoba legyen.

Ez a vadászat egyébként részleteiben ismert fényképfelvételekből. (Film is készült a nagy vadászatról.) Attól a perctől kezdve, ahogy a császár kiszáll Karapancsa közelében a motoros bárkából és felbaktat Izabella udvarhölgyével, a főhercegi fővadásszal a töltésen álló hintóig, a vadászkastély előtti gyülekező minden figyelemmel kísérhető. A sikeres vadászat után a lelőtt szarvasbikák előtt ünnepi, hadvezéri pózban látható, majd az alkalmi ünnepségen sokac asszonyok és lányok közt, aztán lehajolva beszélget egy kis sokac lánnyal (Izabella tolmácsolásával), egy falusi bíró mély hódolatát fogadja, sőt Izabellával kólót is táncol. A császár természetesen udvari vadászruhában látható. (Csak ebben az öltözetben vadászott!) A fényképekről az is megtudható, hogy a vadászat során 9 szarvasbikát lőtt. A császár baranyai vadászatai során összesen 47 szarvasbikát terített le.

Ez volt az utolsó vadászat, mert közbeszólt az I. világháború. A trianoni béke után a hatalmas vadászbirodalom kettészakadt, a nagyobbik rész a szerb királysághoz került (Kőriserdővel). A későbbi Jugoszláviában szakszerűen kezelték az egykori főhercegi vadászterületet, éppen úgy, ahogy a Magyarországon maradt részt is.

Frigyes főherceg halála után (1936) fia, Albrecht főherceg a terület vadállományának számbavételét, kezelését, a selejtezések irányítását Széchenyi Zsigmond grófra bízta, ki azt mintaszerűen el is látta.
 

Epilógus

1945-ben Albrecht főherceg birtokát felosztották, az elhagyott kastélyokat a határőrség vette birtokba, majd erdészeti iskola működött falai között, később átadásra kerültek az akkori állami erdészetnek.

Ma a gemenci Erdő- és Vadgazdaság Rt. birtokában van a terület, a két karapancsai és a bédai vadászkastély. A karapancsai neobarokk kastély teljes felújítása 1983-ban készült el, s azóta fogadja a vadászvendégeket. A bédai vadászházat a terület gazdag vaddisznóállománya miatt keresik fel szívesen a vadászok.