Szekszárd Vidéke, 1891-11-05 / 45. szám
— Egy hires betyár életéből közöl lapunk egyik olvasója egyet-mást, ki a 80-as években Bácskában csendőrőrsparancsnok volt. Ez a hírhedt betyár Balla János, kit legutóbb rablás, betörés és egyéb más bűntett miatt a szekszárdi csendőrök elfogtak. Balla János rovott multu, erős, magas testalkatú bács-madarasi lakos, ki már annyiszor volt letartóztatva, ahányszor börtönéből megszökött. 1886. év tavaszán, az őt kisérő fegyveres őr elől a robogó vonatról leugrott Bajmoknál. A csendőrök egy hét mulva Csataalján fogták el, s bevitték Szántovára, hol a községi börtönbe zárták be reggel 5 órakor. Ugyanaz nap délelőtt 9 órakor már megszökött. Az őrsparancsnok, mivel éppen husvét első napja volt, a templomban misét hallgatott. Ott adták hirül Balla megszökését. Ugy parádésan, kardosan, kirohant a templomból, s kocsira ülve utána ment s Rasztinapusztán fogta el. De hogyan? A betyár az ottani kis erdő magas fájára mászott fel, mig a csendőrőrmester, ki egymaga lévén, az urodalmi cselédséget fölfegyverezte, kaszával, fejszével, vasvillával, botokkal stb. s a kiserdőt körülkeritette embereivel. Ő pedig egyik béressel s ennek kis fiával bement az erdőbe a deliquenset kinyomozni. Sokáig keresték, mig a kis fiú egy fa csücskében meglátta Ballát, kit aztán nagy nehezen lemászattak a fáról. Az őrsparancsnok kivont karddal, amint a kocsihoz akarta kisérni Ballát, ez őt hirtelen nyakon ragadta a cselédség láttára, s csakis az őrmester két erős kardcsapására, melyet a balmellére és karjára mért, eresztette el. Délután 4 órakor már ismét börtönben ült, honnét másnap erős fedezet mellett Zomborba kisérték, honnét szintén megszökött, de elfogták. Legutóbb Kis-Hartáról szökött meg, hová a csendőrök újra visszavitték.