B A J A
és Bács-Bodrog vármegye községei

Dávod Mohács magasságában Bács-Bodrog vármegyében fekszik a Ferencz csatornává szabályozott Duna ág mellett. E község idők folytán különböző nevek alatt szerepelt. Legrégibb neve Daut, melyet minden valószínűség szerint egyik ősi, lehet, hogy legelső birtokosától örökölt, mert Daut a XIII. században gyakrabban szereplő férfinév volt. Ezen véleményt erősíti meg azon körülmény is, hogy a XIV. században e (község a Harazth nemzetségből való Dauty birtoka volt. Szerepelt még Dauch, Dawoth, Davothháza, Deutó, Deutova, stb. neveken is.

A Dávod községről és határáról 1793. évben Pávay Sámuel kamarai mérnök által készített térkép feltüntet a község északnyugati részén a Duna ágai által képezett »De-jó-tó« nevű halastavat. És e térkép készítője meg jegyzi, hogy a község e tó után vette volna nevét. Ezen tó most már ismeretlen. A község nevének e tó nevével való összefüggését Iványi István néhai jóhírű megyei historikus gyerekes mesének tartja. A község Bodrog megyében az 1384- évi határjárás szerint határos volt észak felől Tóti községgel, amely most már teljesen eltűnt a föld színéről, pedig még a XVIII. század elején ismerték Dautova és Baracska között a Duna mellett. Délfelől szomszédos Szántó, mostani Hercegszántó községgel. Keletről határos volt Bénye — szintén eltűnt községgel, míg nyugatról a Dunának elposványosodott ága határolta, mely rányomta jellegét a község egész határára. Erről Pávay mérnök így ír 1798-ban: »Minden felől sok veszedelmek alá vettetett ezen Dautova helységnek határa, nem csak az alacsonyabb, hanem még a magasabb helyen való fekvésre nézve is, amidőn mind a Dunának áradása, mind pedig a föld árja által gyakorta rongáltatik. Ugyanis a déli részén fekvő kaszálókat a Duna károsítja, napkeletről pedig a föld árja… stb.«

Tényleg a legújabb ármentesítések létesítéséig e község és határa a Duna szeszélyétől függött, s megérthetjük azt a lépést, amelyre 1762. évben rászánta fejét a község akkori görögkeleti lakossága, amidőn belefáradva az elemekkel való meddő küzdelembe, egy szép napon fölkerekedett és elhagyta a községet.

Határa hét–tízezer kat. hold közt váltakozik: árterületekből, tavakból, füzfás-, nyárfás-erdőkből, nádas, sástermő, kaszáló, homok, legelő és szántóföldekből áll még 1793. körül a határ, amelynek körülbelül csak 60 százaléka szántóföld.

Maga a község a hajdani Dunajárás szélén emelkedő partos helyen épült fel, amely a gyakori áradások idején legalább a házaknak nyújtott biztonságot; ezt a helyet nagyjából megtartotta a mai napig. Egy 1553-iki térképen már szerepel Dávod-Dauothháza. Egy 1685-ik évin Davotháza, a Marsigli-féle 1690-es éviben Teutva néven, Tetina (Tóti) és Senteve (Szántova) között.

Dávod birtokosai a XIV. században a Harasztiak voltak, akiknek nevét a szomszédos, de most szerbek által elvett Hrasztina (Rasztina) puszta őrzi. Ezek utolsó sarja »Leustáchius de Dauty Generetionis Harazth». Halála után Daut, mint kihalt család birtoka a Korona birtokába került, s mint ilyen kaphatta a királytól Henrik bán, akinek fia Herceg Péter Bodrog vármegye főispáni méltóságát viselte s mint Daut község ura, annyira szívén viselte a községe fölvirágoztatását, hogy a Bátmonostor község hétfői hetivásárjaira igyekvő vásárosokat embereivel visszahajtotta s a keddi napon tartott dauti hetivásárokra kényszerítette 1347-ik évben. Ezt Töttös, Bátmonostor ura azzal torolta meg, hogy a dauti országos vásárra tartó népet a saját birtokát képező Gara község vásárjára hajtotta, amiért Herceg Péter özvegye 1366-ban panaszt tesz ellene. A két szomszéd között feszült lehetett a viszony, mert például Herceg Péter dauti jobbágyai még azt is megtették, hogy a Töttös család birtokában lévő szomszédos Tóti falu erdejében hatalmaskodást vittek végbe.

Az 1324. évben említés esik Daut papjáról, aki mint »Martinus Sacerdos de Dáved« említtetik. Tehát ezidőszerint temploma is volt. Mivel ősrégi szokás szerint a temető a templom körül volt elhelyezve, ez az ősrégi templom a község keleti részén, a régi térképeken még szereplő, de most már beépített régi temető területén lehetett. A mostani templom elődje 1764 körül kerülhetett új helyére, a község egyik legmagasabb pontjára. Az 1391-ik évben is említés történik »plebános de Davoth»-ról név nélkül.

A községben egy kisebb erőd vagy kastély is lehetett 1447-ben, mert említés történik egy Benedek nevű Castellánus-ról (várnagy). A községben a mostani ifj. Hetényi Pál féle telken tényleg pár év előtt ilyenféle romokra bukkantak ásás, közben.

Találkozunk Davoth névvel 1407, 1521, 1523, és 1535-ik években.

A török világban, a hódító török sereg után tódulnak délvidékről az elmenekülő magyarság helyére a görögkeleti szerbek. Dávod községet is ezek szállják meg. A török defterek a zombori nahiébe sorozzák, de már az új szerb lakók által adott új néven Dautovának nevezik. Negyven év alatt szépen felszaporodott a község és két részre oszlott: alsó és felső Dautovára.

A régi földesurakat a Duna-Tisza közén is elseperte a török uralom; de mivel ezt csak ideiglenesnek tartották a magyarok, bár a föld török uralom alatt állott, mégis a gazdátlanná vált földet új földesuraknak adományozták királyaink és ez szerencse volt az elhagyatott szegény jobbágyságra és községekre, mert az új földesurak komolyan vették földesúri kötelességüket és ahol erre lehetőség nyílott, ha mindjárt a jövő reménységében is, segítségére voltak a lakosságnak, akink ennek fejében szívesen tettek eleget adófizető minimális kötelezettségeiknek. Olyanféle jelképes adó lehetett ez, mint az a három forint, amit a Deutovaiak 1679-ben a kalocsai érseknek fizettek. A török azonban annál inkább értett az adók kivetéséhez és beszedéséhez. Ilyenformán bizony a török uralom alatt a szegény nép kétfelé is adózott.

Szelepcsényi érsek régebbi okmányokból összeáIlittatta egyházmegyéje községeinek névsorát s e névsorban szerepel Dávod is: Daud, Dauthó, Dauthova néven.

A török uralom e község életében is csak nyomorúságot jelentett. Be volt sorozva a zombori nahiébe, bárcsak egy adózó házat tudtak kimutatni. A lakósok váltakoznak, szökdösnek, küszködnek az új urukkal a törökkel, a mostoha tereppel és a be-be látogató harácsolókkal.

Az 1685. év szabadulást hozott végre a sokat sanyargatott délvidék legnagyobb részének; ekkor szabadult föl Dávod is.

A felszabadulás után a vármegye hiteles új összeírást tart, ebben szerepel mint a bajai járás községe Dautova, amelyben 47 gazda van. Ez időtől kezdve állandóan szerepel Dautova, bár lakóssága nagyon ingadozik. A jelek szerint a török idők után a falu lakói az ittmaradt görögkeleti szerbek; 1740-ben rác pópáról tétetik említés. A falu igen szegény lehetett, mert 1714-ben Dautován 27 család van, 26 adófizetővel, egy bíróval, de a következő évben már csak 14 az adófizetője.

Pontosan meg nem állapítható okból Dautovát 1762-ik év folyamán elhagyta a görögkeleti szerb lakosság és a szomszédos Stanisicsra költözött.

A dávodi római katholikus plébánia följegyzései szerint elűzettek volna. Hogy miért és kik által, nincs följegyezve. Valószínűbb az, hogy a régi lakók megunták a Duna árjával való szakadatlan küzdelmet s talán torzsalkodások is előfordulhattak a kettős Dautova magyar és szerb lakói között. Helyükbe 100 római katolikus magyar családot telepítettek le felső Magyarországból s a falu a királyi Kamara tulajdonát képezi, amiről az 1793. évben készült községi térkép készítője tesz tanúbizonyságot, aki »Kamarai földmérö«-nek — írja magát.

A katolikus magyarság számára a török időkben elpusztult templom helyett, Nagy Imre plébános följegyzése szerint 1764. évben (»Pest expulsiónem Sysmaticerum«) Sárváry István adminisztrátorkodása alatt készült el az új templom Mindenszentek tiszteletére. Bírója volt ezidő szerint a községnek Szabó Ádám, pénztárosa Farkas Pál, másodbírái Horváth József és Faddi Mihály. A templom fölszentelését 1776-ban maga gróf Bathyányi József kalocsai érsek végezte és egyúttal kinevezte a dautovai egyház plébánosává Kovács János kalocsai káplánt.

Különböző jótevők bőkezűségéből tellett ki a templom fölszerelése, az első harang 1765-ben, végül még két harang 1801. évben. E harangok egyike még most is szolgál a dávodi templomban. A templom 1825-ben megújíttatott.

A község új és szerencsésebb elhelyezkedése hamarosan föllendítette azt, bár sokat szenvedett tovább is az árvizektől és a föld árjától.

A falunak már 1770-ik évben volt pecsétje, ami rendezettebb közigazgatásra mutat. Az 1766. évben már 66 az újszülöttek száma, 1777-ben 88, míg az 1880-ik év körül már eléri a 200-at. Az 1870. évben postát kap. Az 1912. évtől vasútja van, nevét 1904-ben Dávodra változtatja.

Bár újabban természetes szaporulata nagyon visszaesett, (az 1766. évi színvonalra) mégis gyarapszik, amíg 1900-ban 2913 lélek lakta, s a házak száma 559, az 193o. évi népszámlálás 3284 főt mutat 730 házszámmal.

Dávod két főterménye a búza és tengeri, de a kettő közül a tengeri a fontosabb, mert ritka az a gazdasági udvar, ahol sertés hizlalással ne foglalkoznának. A határ kicsinységét (7640 k. hold) tetézi az a szomorú körülmény, hogy annak egyharmada már a szomszéd községek polgárainak tulajdonába ment át. Így kevés itthon a munkaalkalom, ennek legnagyobb részét a Ferencz-csatorna által elválasztott püspökpusztai uradalom nyújtja, amely nélkül Dávod legszegényebb lakossága ugyancsak ínségben szenvedne.

Jelenleg van vasúti-, posta-, távíró-, és telefonállomása. Van orvosa, állatorvosa. Van rendezett, s a földmívelésügyi Miniszter kegyurasága alatt álló plébániája és igen szép temploma. Van hat tanerős szép rendben tartott római katholikus jellegű elemi iskolája, melynek a politikai község a fönntartója, van szép zárdaépülete, amelyben a kalocsai szegény Iskolanővérek tanítanak. Van kisdedóvója, van kultúrterme, szép színpaddal, van Ipartestülete, a templomtéren értékes hősi emléke, ugyancsak a templomtéren szépen gondozott s a Hősök emlékéhez méltó Hősök parkja.

A község közigazgatását Hallósy Kornél vezető és dr. Vitéz Mihály aljegyző látja el, két írnokkal, a községet a háború és a szerb megszállás erős próbára tette, mert a megszálló hűségesküt le nem tette. Jelenlegi ügyes gazdálkodása azonban a község további felvirágoztatását ígéri. A róm. kath. egyház élén Szabó Árpád plébános áll, a róm. kath. iskolát Kovács Pál igazgató tanító vezeti. Van Levente Egyesülete, Polgári Lövész-egylete, mely utóbbinak Hallósy Kornél az elnöke. Van Hangya Szövetkezete, melynek elnöke Kovács Pál igazgató. Községi orvosa dr. Körmendy Lajos, körállatorvosa Patonai Iván. Szülésznői: özv. Nagy Mihályné és Horváth Istvánné. Postamestere: Pusztai Mátyásné sz. Ehrlich Ilona. Csendőrsége Hercegszántón, pénzügyőrsége Csátalján, vámőrsége Garán van.

Személyi adattár.

DÁVOD.

Hollosy Kornél főjegyző. Szabadkán 1867-ben született, középiskoláit Szegeden végezte, majd a közig, pályára lépett. Kunbaján kezdte meg működéséi. jegyzői vizsgát Zomborban tett. Vaskuton lett segédjegyző, majd Csávolyon vezetőjegyző, ahonnan hazafias magatartása miatt a Bleyer Antal féle kisebbség elmozdította. 1929-en került Dávodra. A polg. lövészegyesület elnöke. Neje Wanke Edit.

Kovács Pál igazgató tanító. Szentesen 1884-ben született, a Középiskoláit Szentesen, a tanítóképzőt Félegyházán végezte, 1914-ben kapta oklevelét. Tiszaroffon, Vácbottyánon és Vizsolyon működött, 1923-ban került Dávodra. 1926-ban lett igazgató. Az 0. K. H. ü. v. igazgatója. Neje Egry Pileczky Margit.

Patonay Iván kőrállatorvos. Pápakovácsin 1906-ban született, Középiskoláit Pápán és Tatán az állatorvosi főis­kolát Bpesten végezte. 1930-ban kezdte meg működését Nagybaracskán. 1931. óta dávodi állatorvos. A levente egyesület elnöke.

Pusztai Mátyásné sz. Ehrlich Ilona postamester. Ujaradon született, iskoláit Resicabányán és Kolozsvárt végezte. 1906-ban lett postamester Bácsgyulafehérváron. Innen a szerbek kiutasították. Előbb Kisújszálláson volt, majd Dávodra nevezték ki. Férje ny. csendőr-tiszthelyettes. Első férje községi s. jegyző volt.

Szabó Árpád r. k. plébános 1979-ben született, középiskoláit Baján, teológiai tanulmányait Pécsett végezte, pappá 1902-ben szentelték Kecelen, Szenttamáson, Sükösdön Adán, Magyarkanizsán működött. Csengődön volt plébános, 1930 óta pedig dávodi plébános. Híveinek száma 3177. A hitközség egyházi elnöke, Közs. képviselő, a Levente egylet felügy. biz. tagja.