Századok – 1884
Iványi István
Bács-Bodrogmegye helységei névtárához.
1. Daut.
Daut a hajdani Bodrog vármegyének egy igen régi helysége volt. Nevét talán első birtokosától kapta, mert Daut mint férfinév fordul elő régi okmányokban. Így 1256-ban egy Stephanus, Daut fia, említtetik, mint a Mostonga patak melletti terra Csurg birtokosa Bács vármegyében.1
Daut neve ily alakban fordúl elő: Daut, Dauuth, Dauch, Dawth, Dawch, Dauoch, Dauoth, Dawot, Dawoth, meg Danot, sőt Daved is.
A XIV. század elején a harasztiak bírták Dautot, és ezek közűl utoljára »Leustachius de Dauty, generationis Haraszth« volt ura. Ez fiörökös nélkül halván el, egyik birtokát2 Felső-Adriánt (ma Adorján puszta Kanizsa és Martonos szomszédságában) még 1331-ben Magyar Pál gímesi várnagy kapta Károly királytól;3 ekképen juthatott Daut is királyi adományképen Henrik bán birtokába, a kinek fia Herczeg Péter, Bodrog vármegyei főispán 1347-ben már mint Daut, Szekcső és Töttös helységek ura szerepel. Ugyanő 1351-ben márcz. 18-án többi között possessio Daut, Zartou sat. falvakra nézve tesz intézkedést azon esetre, ha fia nem születnék.4
Dautnak már 1347-ben keddi napokon heti vásárjai voltak; s hogy Herczeg Péter ezeknek nagyobb közönséget szerezzen, még a Töttösnek Báthmonostor nevű falujába hétfői vásárra menő kereskedőket és vásáros népet is erőszakkal Dautba terelte.5 — Viszont Péter özvegye 1366-ban meg arról panaszkodik, hogy Töttös fia, László a dauti vásárosokat erővel Gara nevű helységébe hajtotta, amely Dauttól csak egy mérföldnyire van (una leuca seu rasta).6
1373-ban ifjabb Herczeg Péter dauti jobbágyai hatalmaskodást követtek el Lászlónak Tóti nevű falujához tartozó erdeiben, a mi e két helységnek egymáshoz való közelségére mutat,7 — Hogy Daut falunak másik szomszédja Szántó volt, kitűnik egy 1384. évi pör- és határjárásból, a mely alkalommal határt jártak Daut és Bénye között is.8
Mindebből világos, hogy Daut nem volt távol Báthmonostortól, közel volt Szántóhoz és Tótihoz, közel volt Garához is.9 — Ezen szomszédságból kétségtelen, hogy Daut alatt csakis a Baja és Báthmonostor alatt lévő ma már Dautová-nak nevezett helység értendő, valamint a hajdani magyar Szántó is a török korban beköltözött szerbektől Szántova-nak kereszteltetett és ezen nevét viseli ma is a Dautova déli szomszéd faluja. Keletre is még fennáll régi nevével Gara helység. Bénye Gara alatt lehetett, talán a mostani Gyurits pusztának helyén; már 1345-ben lakatlan elpusztúlt hely volt, Szántónak szomszédja; neve ma ismeretlen. Daut éjszak felé Totival volt határos, a mely a múlt század elején még ismeretes volt mint elpusztúlt falu; Marsigli térképén10 még fel van tűntetve Báthmonostor alatt Totina névalakban, alatta pedig Dautova Toutva-nak írva. — Daut nyugati határát hihetőleg a Holt-Duna képezte. Éjszaknyugat felé még Gécs említtetik, Isyph is ezen tájon volt;11 de ezeknek ma nincsen nyoma.
Daut nem lehetett csekély helység, mutatja ezt a heti vásárokon kívűl még az is, hogy külön plebánia-temploma volt. Ezen helység legrégibb említését 1321-ben is papjának köszönhetjük, a midőn t. i. Martinus sacerdos de Daved bizonyos megbízást kap,12 — 1391-ben ismét említtetik egy plebanus de Daroth.13 — 1447-ben még Benedek nevű dauti castellanusról is van szó, akinek neje (Katharina Benedicti castellani de Dauoth consors) bizonyos ügyben mint felperes szerepel.14 Ebből vagy kis erődre vagy talán urasági kastélyra következtethetünk.
Daut 1520 és 1521-ben Bodrog vármegyei dézsma jegyzékekben is előfordúl, Sükösd, Kakucs és Báthmonostorral.15 Említtetik még 1535-ben is.16 Magyarországnak legrégibb térképén 1553-ból, melyet Klösz lefényképezett, szintén találjuk még bár megtoldott magyar néven, Dauothatza-nak írva; ezután Kreckwitz mappáján 1685-ből is ott látjuk Báthmonostor alatt Davotháza névalakkal.
A török korban nem pusztúlt el végképen, csak lakosságot cserélt; a magyarok helyett szerbek telepedtek itt le, s ezek változtatták meg nevét is Dautovára, mint Szántóét Szántovára. — A török hódoltság daczára a magyar nemzet a török uralkodását Magyarországban csak ideiglenes állapotnak nézték, és azért a török-lakta vidékben is folytatták a nemzeti törvények és szokások alkalmazását. Ezt főképen az adóztatás és a birtok adományozás által gyakorolták. Így Vesselényi nádor 1658-ban Duló Györgynek és Pápai Péternek adományozza a kir. jogokat »in possesionibus rascianis Cziczo, Datova, Zlokrusi, Velki Gyurici, Mali Gyurici, et Bobova,« csakhogy e helyeket és pusztákat hibásan már Bács vármegyébe helyezi.17 Nem valószínű, hogy a birtokbaiktatás a helyszínén történt volna; bizonyára csak távolban végezték »longa manu,« és az illetők megelégedtek, ha némi adót szedhettek ezen helyekről. — Egy 1679. évi jegyzék szerint18 a dautoviak a kalocsai érseknek is adtak 3 frt évi adót. A törökök, a kik az alsó Duna-Tisza köznek kizárólagos birtokában voltak, nem akadályozták ezen adófizetéseket, melyeknek gyűjtésére rendesen a füleki várkatonaság küldetett le; sőt még buzdították is a népet erre, nehogy fosztogatás és más bajok érjék a helységeket, ha az adót megtagadnák. Természetesen a töröknek is kellett adózniok s így két urat ismerniük el, ami elég sajátságos helyzet volt.
Szelepcsényi György kalocsai érsek 1665-ben régibb okmányok alapján az érsekség birtokait összeíratván, nem tudni mily joggal, Daut is felvétetett ama jegyzékbe19 s pedig Daud, Dautho és Dauthova alakban háromszor külön említve, mintha mindenik külön falu volt volna. A hiba a régi okmányok külömböző írás módjából eredt, melyet ama jegyzék készítői talán óvatosságból megegyeztetni nem mertek.
Ezen helység (Dautova) egy 1700. évi összeírás szerint évenkint 2 frttal szokott az érseknek adózni.20 Kiállotta a Rákóczi-féle mozgalmakat is, és egy 1714. évi összeírás szerint egy bíróval és 26 adófizetővel bírt, akik a következő évben 14-re apadtak.21 1724-ben is falu volt, míg Jankovácz és Mélykút csak mint puszták szerepelnek.22 Lakosága mind szerb volt. — 1762-ben mintegy 100 magyar család tétetett ide, és a szerbek elköltöztettek; azóta ismét magyar falu. Nevének egy Dejótó nevű gazdag halastóról való származtatása gyermekes tréfa. — A falu határrészei: Kajla, Böde, Igal, Kétágú hegy, Adókut és Homokmező.
Jegyzetek
1 Cod. Dipl. IV. 2. vol. 407. l.
2 Adrián in Bodrog már 1299-ben volt a Harasztiaké, (Monial. V. Bud. fasc. 28. nr. 2. az orsz. levéltárban), övék lehetett a mai Rasztina (hajdan Haraszti) puszta.
3 Monial. V. Bud. fasc. 28. Nr. 7. az orsz. levéltárban.
4 Cod. Patr. V. 125.
5 Zichy okm. II. 262.
6 Zichy okm. III. 287. és 293.
7 Zichy okm. III. 485. 491. és IV. 283.
8 Zichy okm. IV. 277. és 282.
9 Zichy okm. III. 627.
10 Danubius Mys.-Pann. tom. I.
11 Zichy okm. IV. 226.
12 Zichy okm. I. 199.
13 U. ott. IV. 469.
14 Cod. Patr. IV. 344.
15 Az orsz. levéltárban N. R. A. fasc. 1710. Nr. 29.
16 Pray kézirata az egyet. könyvtárban 22. köt. Misc. profana VI. 34.
17 N. R. A. fasc. 1710. Nr. 29. az országos levéltárban.
18 Katona: Hist. Metrop. Coloc. II. 103. és 151.
19 U. ott. II. 91.
20 U. ott II. 149.
21 Bács vm. levéltárból.
22 Coboriana fasc. 1612. Nr. 16.