BÁCS-BODROGH VÁRMEGYE
FÖLDRAJZI, TÖRTÉNELMI ÉS STATISTIKAI
NÉPSZERŰ LEIRÁSA.

IRTA:
FRIDRIK TAMÁS
TANITÓ.

SZEGEDEN,
NYOMATOTT ENDRÉNYI LAJOS ÉS TÁRSA KÖNYVNYOMDÁJÁBAN.
1878.

TEKINTETES
MATKOVICH LAJOS,
ELSŐ TISZAI JÁRÁSI SZOLGABIRÓ,
KINEVEZETT ISKOLALÁTOGATÓ, VÁLASZTOTT MEGYEI BIZOTTSÁGI TAG, Ó-BECSEI FÖLDBIRTOKOS
URNAK,
IGEN TISZTELT BARÁTOMNAK.

A SZERZŐ.

ELŐSZÓ.

Bács-Bodrogh vármegyének földrajzi és történelmi statistikája, minthogy hat év előtt fontos körülmények miatt meg nem jelenhetett, nem csüggedtem el, hanem rövid pihenés után ujból hozzá fogtam a munkához, s részint a magyar püspöki kar által kibocsájtott népiskolai tanterv, részint a tanulók s a nép érdeke inditott a jelen mű kiadására; melyet nagy gonddal böngésztem össze, javitva, bővitve ujból átdolgoztam, gondolván mindenkor, hogy a kitüzött cél elérésére, sok tekintetben hátramaradt népünk javára ezzel valamit teendek, a közügynek jó szolgálatot teszek: miért is igyekeztem azt lehetőleg népszerűvé tenni, egyszerűség, rövidség által.

Célom s szándékom egyuttal ismeretek közlése mellett mintegy rámutatni népünk némely általános hibáira, melyektől tapintatos oktatás által könnyen szabadulhat. Tehát nem irói viszketegnek, hanem eredményei azon meggyőződésemnek, miszerint e téren is alkalmat óhajtók nyujtani a nép ismereteinek gyüjtésére, anyamegyénk dus talajának becsülésére, a földmivelés, ipar, gazdászat és kereskedés emelésére.

Megyénk közművelődési előhaladásának örvendetes jeléül szolgálnak a gazdasági és egyéb számos jótékony egyletek, az iparkiállitások, a népoktatási körök, az olvasó egyletek, a népkönyvtárak, az ipartársulatok s tapasztalatból meritett több ily nevezetes jelenség, melyek a megye ügybuzgó férfiait és hölgyeit, művelt közönségét országszerte ismeretessé tevék.

Reményem helyezem ezeknek honfiui érzületébe, miszerint a legjobb szándékkal irt jelen munkámat, mely nálunk a maga nemében eddig egyetlen, tetszéssel fogadja, s az egyes családok ugy, mint egyletek, egyházi, és világi tisztviselők, szülők, gazdák, községi elöljárok, iparosok, kereskedők, tanitók, minden rendű polgárok szives figyelemre méltatják. Megyénk lelkes ifjuságának pedig szintén pártfogásába melegen ajánlom ezen korszerű, hézagot pótló vállalatomat.

Nem óhajtóm ugyan müvemet teljesen eredetinek diszelegtetni, mert hisz megyénk számos lapon szerte feljegyezve található, habár nem is ily minőségben, alakban és terjedelemben; mind e mellett uttörőnek nevezhető, s azért gyengéi menthetők; célom birálata, rám nézve minden elfogulatlan honpolgárnál csak előnyös lehet.

Tudni való az is, hogy a cimen kitett nagyszabásu feladat, ily rövid leirásban nem merithető ki, mig másrészt e nagy és tekintélyes megyének multja, régészete, magasszellemű királyaink s kormányaink intézkedése, a nép társadalmi szereplése, szellemi miveltség és anyagi jólét váltakozása hosszabb és behatóbb tanulmányozást igényel.

Engem csupán a szeretet és a jószándék vezérelt a nép szellemi és anyagi jobblét emelésére, — melylyel a nemzet magának ezer év előtt szerzett hazát biztositani lesz képes — bevezető soraimban is felvett cél elérésére az utat egyengetni.

E mű előállitására, saját jegyzeteimen kivül, általam a következő segédkönyvek s iratok használtattak: A magyar encyclopoedia, Szalai történelem, Balogh száz éves Bácsváros leirása, Dudás kor. ker. leirásának füzete, az 1871. évi megyei népösszeirás; végre a posta-, távirda-hivatal, gőzhajózási és vasuti igazgatóság, valamint a mindig jóra törekvő zentai szolgabiróság utján a megyei egyes községek szivességéből nyert adatkimutatások.

A mü melléklete nem csekély fáradsággal kidolgozott s tisztán kiállitott megyei teljes kézi térkép; ezen költséges, de nélkülözhetlen segédeszközzel is iparkodtam a sikert biztositani.

A könyvet négy főrészre osztottam, első rész adja a megye általános földleiratát, a népismét; a második rész a rövid történelmet; a harmadik rész a községek részletes leirását; a negyedik rész pedig a statistikai táblázatokban könnyebb áttekintés végett némely kimutatásokat. Utoljára függelékben a megyei némely állapotnak számokkali jelzését és a megyei községek egymástóli távolságát kilométerekben számitva.

Megjegyzendő, hogy a részletes értekezésnél a mily szoros összeköttetésben van a természet három országa, ugy e könyvben a történelem és a statistika a földirattal, a népismertetéssel, a község vagy kerület leirásával elválaszthatlanul állanak; miért is a cimbe kitett földrajz, történelem és statistika többnyire karöltve járnak egymással.

Midőn csekély munkámat sajtó alá rendezem, az ügy érdekében, célszerűnek tartok még némely megjegyzést kockáztatni.

Minthogy a népiskolai törvény, valamint a magyar püspöki kar által kibocsájtott tanterv elrendeli népiskoláinkban a vidéknek, és saját megyénknek, főleg utaztatási modorban kiterjedtebb tanitását: becses figyelmébe ajánlom a tanitó-testületnek, kik a tanitás és nevelés elveit ismerik, miszerint Bács-Bodrogh vármegye földrajzi, történelmi és statistikai népszerű leirásának müvét a kezdőknél a III. rész, azaz a részletes leirásán, (és pedig kiki saját községén, minél tágasb körben) kezdje meg tanitani; ugy aztán haladjon a járási községekről a többi járásokon végig, kezökbe adván a tanulóknak egy egy térképet, (mely 25 krért nálam kapható) s csak azután vegye elő az I. részt a földleirást; végre a II. részt a történelmet.

E szerint Bács-Bodrogh vármegye leirása nélkülözhetlen kézi könyve minden tanitónak.

Az ujabb időkben a megyék megkezdett részletes leirása, kibocsájtatása tehát nem tudákos elméletnek, hanem a gyakorlat követelte, földrajzban a legelső szükségletnek országszerte ismertetik.

A jelen munka minden hazai könyvárus utján, vagy egyenesen az alulirt szerző és kiadónál megszerezhető, ára egy frt 50 kr. térképpel együtt.

Tiz megrendelt s kifizetett példány után egy tiszteletpéldánynyal szolgál a szerző; ki, ha fáradozásával a megyei nép ismeretét, műveltségét csak némileg is képes előmozditani, ugy elég dicsőséget és jutalmat aratott.

Ada, 1878. szeptember hóban.

Fridrik Tamás,
szerző és kiadó.

ELSŐ RÉSZ.
Bács-Bodrogh vármegyének földleirása.

1. §. Név.

Bács vármegye nevét, határába fekvő Bács városától vette, mely már sz. István első királyunk idejében létezett. A mohácsi vész előtt e megye éjszaki határát Bodrogh vármegye képezte, mely Bodrogh városától kapta elnevezését. E szomszédos vármegyék egymástól külön állottak, azonban a törökháboruk viszontagságai annyira együvé olvasztották, hogy a török kiüzetése után, midőn a megyék ujból rendeztettek, előbbi határaik iránt zavarok támadtak; miért is ily kételyekben 1768-ik évig külön főispánok által kormányoztattak ugyan, de 1802-ben végkép egyesitettek. S most e két megye, mely már fekvésénél fogva a Duna és a Tisza összefolyása által egy elzárt természetes egészet képez, Bács-Bodrogh vármegyének, vagy röviden Bácskának neveztetik.

2. §. Cimer.

Bács-Bodrogh vármegyének cimere egy pajzs, melyben sz. Pál apostol egy kis kiálló földrészen állva, jobb kezében egyenes, de hegyével lefelé mezitelen kétélű kardot tart, balkezét pedig mintegy békeáldásra emeli. „Bács-Bodrogh vármegye cimere“ fölirattal.

3. §. Határ.

Bács-Bodrogh vmegye határát éjszak felől Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Csongrád megye; kelet felől Torontál vm. a Tisza által; délről Szerém megye a Duna által; végre nyugatról Baranya és Tolna megye ismét a Duna által elválasztva képezi. Tehát megyénk kelet, dél és nyugat felől a két hatalmas folyam, csupán éjszakról szárazulat által határoltatik.

4. §. Fekvés.

Bács-Bodrogh vármegye fekszik az éjszaki szélesség 45 fok, 8 perc és a 46 fok, 22 perc között, terjed a Ferro szigettől számitott keleti hosszuság 36. fok, 30. perc, a 37. fok, 58 percéig. A tenger szine fölött 90—100 méter változatos magasságban. E megye alakja egy szabálytalan nagy hosszitott négyszög, melynek éjszak-déli oldala 132 kilométer Dunától a legéjszakibb pontig véve, a kelet-nyugoti oldala pedig Tiszától Dunáig 98 kilométer.

5. §. Kiterjedés.

Bács-Bodrogh vm. területe tett 186.8 ? mfdet, azonban 1873-ik évben 16.7 ? mfdnyi kiterjedésű Csajkás-kerület polgárosittatván, hozzá csatoltatott, s igy 203.5 ? mfdet, vagyis 11,710.5 ? kilométert tesz. E szerint Bács-Bodrogh vármegye területre nézve az országban legnagyobb.¹ — Vannak kik e megyét csak 11,079.41 ? kilométerre, de vannak olyanok is, kik ennél többre teszik.

6. §. Felszin.

Bács-Bodrogh vármegyének földje merő termékeny rónaság, hegynek itt hire sincs; azonban a Duna és a Tisza közelében kissé alacsonyabb, itt több kisebb nagyobb lapály terül el, mely nádas rétséget és füzes, berkes, néhol árnyas erdőket is képez. A lapályokban sok mocsár is található. A legutóbbi husz év alatt igen sok föld mentesittetett védtöltések által, számos rét, mocsár szárittatott ki, hol most legszebben diszük mindenféle növény, nagy mennyiségben ápoltatnak zöldséges kertek, viruló fák, melyek a levegőt tisztitják, s igy a lakosság egészségére nézve is felette hasznosak.

Bár megyénk felszine róna, mind e mellett találtatnak rajta emelkedések, igy például a Ferenc-csatornától a megye éjszaki része jóval magasabb, melyet a Telecska (torlódi) dombok számos ágai futnak be; ezeknek néhol 7—8 méter meredek oldalu párkányai vannak. E dombok között feltünő mély száraz érvölgyek terülnek el a megye belsejében, némelyek ezek közül éven át patakzanak s mocsárokat hagynak szét.

A telecskai dombok keleti ágait Orompartoknak nevezik. Emlitésre méltók a római sáncok partjai is, a megye déli részén, melyek a Ferenc-csatornával csaknem párhuzamosan nyulnak, a melyek emberi müvek, s ismeretlen időktől maradtak fen. Végre a megye éjszaki részén jelentékenyek az ugynevezett törökhalmok.

Legszebb vidéke e megyének a Ferenc-csatorna éjszaki és a Duna déli része. A csatorna éjszaki oldalán szőllős és gyümölcsös kertekkel ékesitett halmok, a Duna partján pedig tölgyes erdők, jobbról előbb a baranyai, azután a szerémi hegyek gyönyörködtetik a szemet.

Megyénk tehát háromféle fekvéssel bir, melyek lépcsőzetesen emelkedő rónaságot tüntetnek elő. Az első a Tisza-Duna folyamok játéktükrében álló árterekből áll; a második rónaság e felett vonul el a megye központja felé, melynek partjai az ősvizek eddigi terjedésére mutatnak; a harmadik fekvése megyénknek a dombok, a megye fensikja, mely beláthatlan hullámos emelkedettségből áll.

7. §. Talaj.

A megyében különböző földalapnemek fordulnak elő, van mély rétegü, középszerű kötöttséggel biró s jó termő erejű homoktalaj, mely a szeliditett rétekben, árterekben találtatik; van ismét mély rétegü, de mérsékelten homokkal vegyitett ritkás talajkiterjedés; van mérsékelten székkel vegyes föld, mely a rendes időjárásban is szürkésbarna szint mutat; van, hol a szék inkább az alsó talajban terül, ez az ujonan ásott árkok partjainak göröngyein észlelhető. Van különösen a megye éjszaki részén igen sok futóhomok talaj, mely Jankovác legéjszakibb határától déli irányban fokozatosan mindig kötöttebb tulajdonságban jelenik meg. A homok buckákat többnyire akác és homokfüz darabos erdőcskék takarják.

A futóhomok, valamint a dunai és a tiszai ártereknek meg nem szelidithető részei, melyek csak kivételesen használható sás, acatos lápokat képeznek, a megye legsilányabb talajának tekinthetők, mit azon körülmény is igazol, hogy ezeknek hektára alig 4—5 forintot jövedelmez.

A megye földtalajának legnagyobb része azonban fekete televényes vegyalkatu agyagkeverék, mely sok helyen még most is trágya nélkül buján terem.

Hogy valaha egész megyénk tengerrel volt boritva, bizonyitja nem csak a felületen hátramaradt iszap, melynek leginkább köszönhetjük földünk termékenységét, hanem részint némely mélyedésben tengeri csigákkal vegyült fövény, részint ismeretlen óriási állatcsontok gyakori napfényre hozatala.

8. §. Égalj.

Megyénk égalja átalán véve mérsékelt, kellemes, szelid és egészséges, mindenféle hazai növény tenyészetésére alkalmas. Azonban néha előfordulnak havas, kemény telek, őszi-tavaszi fagyok, nyáron pedig nem ritkán olaszországi hőség váltja fel a gyakori esőzést.

Ha éghajlatunkat és időjárásunkat részletezzük, elmondhatjuk, hogy égaljunkat a rendetlen időjárás igen szeszélyessé teszi, amennyiben a rendesebb esőzésre befolyással biró tenyészők hiányában, a beláthatlan fensikon az esőzések rendetlenek; és igy, különösen a tenyészeti időtartam száraznak mondható.

A megye felső fedettebb részeiben már szt. Mihály napján zöldelnek az őszi vetések, mig a Tiszavidékén csak november hó közepén kezdenek virulni. Igaz, hogy olykor, különösen ez utóbbi tiz évben, a későbbi vetések sikerültebbek, mivel tán a tavaszi fagyok ellenében, mint erősebbek, könnyebben dacolhatnak, mert a tavaszi fagyok gyakran meghiusitják a gazda reményeit, valamint a gyakori ködök és mészharmatok.

A tavasz, nyár, ősz, tavasz többnyire megyénkbe korábban köszönnek be, mint közönségesen a naptárban olvasható, e mellett az ősz hosszabb s kellemesb sok tekintetben. Nemkülönben a hőség nyáron tartósabb, mint a hideg, a hó nem marad sokáig rónáinkon, minthogy a déli szelek csakhamar elolvasztják.

Tapasztalatok után itélve, a hévmérőnek legmagasabb állása Reomur szerint megyénkben 29°, középállása 9, legmélyebb 12. Vannak azonban oly tünetek némely ritkán előforduló években, hogy a hévmérő 32 fokra is felszökken, és 18 fokra is leszáll, de ezen tünemények 15—20 évben észlelhetők egyszer vagy kétszer.

9. §. Folyók.

A megyének két nagy hajókázható folyama van. A Duna Bajánál lép megyénkbe, melyhez a Sugovica-ág kanyarul, tekervényesen foly Báthmonostor felé; ennek irányában két ágra szakad, azonban e Dunaágak Bezdánnál ismét egyesülnek, miáltal a Baranya megyéhez tartozó mohácsi szigetet képezik, mely 34,530 Hektárt tesz. Hajózásra leginkább a Baranya felöli ág, mint sokkal erősebb használtatik; az innenső Dunaág határt képez s Bajától Bezdánig 1871—1872. években szabályoztatott.

A Duna eredeti folyását minduntalan változtatva sok szigetet hagy maga után, főleg a szomszédos megyék javára, azt hinné a jámbor vizsgáló, hogy megyénkben a Duna a Tiszával egybe akar szakadni, ugy mossák, omlasztják szemben partjaikat. És nem ok nélkül ejtettek el e szavak. — A Duna 1820.—1821., valamint az ötvenes években Bajától Apatinig, rajta több átvágás ejtetvén, szabályoztatott.

Apatin alul a Duna Szónta irányában a Drávát veszi magába, s déli irányát lassankint megváltoztatva keletnek fordul Novoszellónál, a péterváradi fokot megkerülve, délkeleti irányában balpartról átveszi a Tiszát.

A legmagyarabb folyónak tartatik a Tisza, sok népes magyar város mellett kanyarulatosan elhaladva Martonos községe fölött érinti először a határt, tekervényes folyásával délnek tart, Titelt is elhagyva a Dunába szakad; folyása főleg az ötvenes években tizenegy átmetszés által Szegedtől Titelig szabályoztatott, (ezekből 5 közvetlen megyénket érinti), és pedig a 90-ik számu átvágás létesittetett a gyálai határban, kiemeltetett 1856-ik évben, a reá forditott költség a mai napig 1.035,615 frt, a 92-ik számu átvágás létesittetett a szanádi határban, kiemeltetett 1855. évben, a reá forditott költség a mai napig 37,907 frt, a 93-ik számu átvágás létesittetett a zentai határban, kiemeltetett 1856. évben, a mai napig reá forditott költség 115,854 frt, a 94-ik számu átvágás létesittetett az ada-moholyi határban, kiemeltetett 1855. évben, a mai napig reá forditott költség 99,029 frt, a 95-ik számu átvágás létesittetett a franyovai határban, kiemeltetett 1860. évben, a mai napig reá forditott költség 144,370 frt, a 96-ik számu átvágás létesittetett a t.-becsei határban, kiemeltetett 1853. évben, a mai napig reá forditott költség 424,842 frt, a 97-ik számu átvágás létesittetett a tarasi határban, kiemeltetett 1860. évben, a mai napig reá forditott költség 68,177 frt, a 98-ik számu átvágás létesittetett a zsablyai határban, kiemeltetett 1860. évben, a mai napig reá forditott költség 27,235 frt, a 99-ik számu átvágás létesittetett a zsablyai határban, kiemeltetett 1860. évben, a mai napig reá forditott költség 42,607 frt, a 100-ik számu átvágás létesittetett az aradáczi határban, kiemeltetett 1860. évben, a mai napig reá forditott költség 92,689 frt, a 101-ik számu átvágás létesittetett a mosorini határban, kiemeltetett 1864. évben, a mai napig reá forditott költség 26,497 frt.²

10. §. Mocsárok.

A két nevezetes folyamon kivül van a megyében több apró mocsáros ér, melyek különféle elnevezés alatt, ismeretes mélyedésben szerte kanyarognak. Ilyen:

A kigyós-ér, a megye felső részén két ágból F. sz. Iván és Tataháza felett ered, s miután e két ág Rigyica községe felett egyesült és több apróbb tavat, mocsárt elhagyott, vizét Zombornál a Ferenc-csatornába vezeti.

Mosztonga, Zombor alatt veszi eredetét, e lassan folyó mocsár délirányban kanyarulatosan Bács mellett haladva, Bukinnál a Dunába foly.

Cernabara, fekete mocsár, Verbásztól Tiszáig 50 klm. hosszaságu medrének szabályozása által rajta a Ferenc-csatorna vezettetik keresztül.

Almás-bara, a megye déli részét ágazza be, mig végre Zsablya irányában egyesül a Tiszával.

Krivaja, Szabadka határától, számos mély völgyekben több községen át kanyarulatosan huzódik, a partvidék esővizeit sz. Tamásnál a Ferenc-csatornába viszi.

Csikér, Szabadka határából jő, több község határát átszelve, Petrovoszelló alatt a Tiszába csurog.

Osztrovabara, jelentéktelen mocsáros ér, Orompart alatt ágazik, Moholy határát is érintve, Ada mellett a Tiszába vesz.

Körös-patak, Pality és Ludas tavak vizét Ó-Kanizsa és Martonos községek között a Tiszába vezeti.

11. §. Tavak.

Bács-Bodrogh vm. tavai közt első helyen áll a Pality, Szabadkától keletre, ennek határán 160 ? klm. területtel. E különben nevezetes tó soha tul nem árad, sőt néha majdnem teljesen kiapad. Medre a mult század közepén még homokos alacsonyság volt, hol a pásztorok számos kutakat ástak, ezek utóbb dus forrásokra akadtak, melyeknek sós vize utóbb a felszinre is felhatott. Pality most természetes hideg és mesterséges meleg gyógyfürdőt szolgáltat. A város e helyen diszes épületeket, gyönyörű sétahelyeket épittetett a sűrűn látogató vendégek számára. E tóban semmiféle hal nem élhet, vize sóskeserű, lugos; ellenben igen sok szárnyas tartózkodik nádasában.

Vértó, Pality közelében, többnyire ki van száradva.

Ludas tó, nem messze Palitytól, melyben sok csuka, sügér és ponty tenyész, e mellett hattyu és más vizimadár költ.

Jezer tó, Madaras mellett, Kigyós által származik, mely azonban gyakran teljesen kiszárad.

Ilka tó, vagy Sóstó, Almás határán, ez rendesen 3—4 méter mély.

Halas tó, Kunbaja és Szabadka közt, ennek határain; apró halakban bővelkedik.

12. §. Csatornák.

Megyénknek egyik legfontosabb vizi utja a Ferenc-csatorna 110 kilométer hosszu. A régi Ferenc-csatorna I. Ferenc király által adományozott szabadalom alapján egy 50 tagból álló részvény-társaság által, előbb Kiss József és Gábor kincstári mérnökök terve és vezetése mellett, később Heppe országos épitész igazgatása alatt épittetett. A régi csatorna felső torkolata Monostorszegh községe felett vette kezdetét, és Bács-Földvárnál Dunát Tiszával egybeköté, a hajózás előnyére több mint 350 kilométerrel, éppen 3 héttel a dunai utat megröviditi, tehát a kereskedésre nézve hasznos egy árok. Épitése több évig tartott, némelyek szerint több mint 20 évig, s 4 millió frtnál is többe került; 1802-ben május hó elsején ünnepélyesen nyittatott meg, és a közforgalom, a hajózás rajta megindult.

E csatorna-torkolat felső része Monostorszeghnél csekély vizesés miatt, 1856-ik évben innen elvonva Bezdánnál ujból ásatott, a nagyszerű munka 1 millió frtba került. Nevezetes itt az anyag, melyből a torkolat készült.

Ferenc-csatorna 110 kilométer hosszu, és vizét 5 zsilip tartja, Bezdán, Kis-Sztapár, Ujverbász, Szt.-Tamás és Bács-Földvárnál, összes esése 10.72 méter, vizmélysége 1.9 m., fenékszélesség az első s második tartányban 11.30 m., a többi tartányok egy széles medrü barán vonulnak végig. (Cernabara.)

Ezen csatorna már kezdetben a közforgalomra nézve hasznos eszköz volt, 1802—1825. évig, tehát 23 év alatt 17 millió frt tisztajövedelmet hozott.

A Ferenc-csatornát 1842-ben, tehát 40 év mulva az állam vette birtokába, azóta a m. kir. minisztérium fönhatósága alatt áll.

A csatorna kiépitése óta, hozzá közel eső községekben a jólét nagyban emelkedett, a föld értéke mindinkább fokozódik, a csatorna közelében a sok mocsár lecsapoltatván, a föld sokkal jobb módon miveltetik, a vidék minden gabnanemei árban feljebb szállnak; szóval a földmivelés, ipar és kereskedés e csatorna által előmozdittatik. Rajta több mint 900 terhes hajó fordul meg, 250 ezer métermázsával. Csupán gabna 3 millió, só pedig 120 ezer métermázsa, bor 29 ezer hektoliter vitetik át a csatornán évenkint.

A nagymérvű csatornának idővel különféle fogyatkozásai támadtak s hiányain gyökeresen kellett segiteni, a mindinkább nehézséggel küzdő hajózást biztositani. Türr István olasz kir. altábornagyot, hazánkfiát, megyénk szülöttjét illeti meg első sorban a vállalat létesitésének érdeme, kinek sikerült egy részvény-társaságot létrehozni. Bizonyos angol cég által 1871-ik év augusztus havában a nagyszerű munkák megindittattak, s már 1872-ik évben máj. elején az árvizek által sujtott megyénk délvidékeit Ő felsége a király midőn meglátogatta, a csatornán Dunáról a Tiszáig hajózhatott.

Ugyanez alkalommal történt a kissztapár-ujvidéki csatorna munkálatának megnyitása, május 5-én, ezen nap megörökitésére Kissztapár mellett emlékoszlop állittatott, s a létesitendő uj csatorna „Ferenc-József“ vagy „Öntöző csatorna“ elnevezést nyert.

Tehát régi csatornából ágazik ki 70 kilométer hoszszuságban a kissztapár-ujvidéki öntöző és hajózó csatorna, célja az öntözés, a hajózás, de egyszersmind a belvizek lecsapolása is.

Az ujcsatornának fenékszélessége 0—10 méter, rendes hajózás vizmélysége 1.90 m., összes fenékesése 13.27 m. s négy tartányra van osztva kissztapári, péklai, kulpini és ujvidéki. Pékla pusztán a kincstár költségén egy mintaöntözési telep van legujabban felállitva.

A baja-bezdáni táp- és hajózó-csatorna (Türrcsatorna nevet is visel) Bajánál veszi kezdetét és B.-Monostor, Baracska, Dautova, Szántóvá, Béregh, Kolluth helységek mellett vonulva, Bezdánnál a Ferenc-csatornával egyesül. Ezen csatornának hajózáson kivül célja az, hogy a Ferenc-csatornát szükséges vizzel ellássa, mely vizét az ugynevezett sugovica-dunaágból nyeri.

A sugovica-dunaág, mely szintén csatornává alakittatott át, Bajánál ágazik ki, s a tápcsatornának kiegészitő részét teszi.

Az egész csatorna épitkezési költsége tiz millió forintra rug, az állam ezen összeghez 0.4 részszel járult. Szerződés alapján a csatorna 75 év mulva az állam tulajdona leend.

Alig épült fel a csatorna, már az 1870—1877-ik évi árvizek roppant rombolásokat, károkat okoztak benne, két zsilip alapjából kiforgattatott, s igy eddig egész kiterjedésében eme csatorna hajókázható állapotban nem volt.

Egy év előtt — igazgatósági jelentés szerint — az 1876-iki év szomoru emléket hagyott maga után a csatorna történetében, mert (eltekintve a gazdászati és pénzügyi viszonyok nyomasztó voltát) február hóban dühöngött romboló árviz oly pusztitásokat vitt véghez, melyek a csatornát megsemmisitéssel fenyegették. Ugyanis a tápcsatorna Bajától Bezdánig csaknem teljesen leromboltatott. Ujvidéken a kikötő falai részben beomlottak, s a kikötő maga leromboltatott sat. Rendkivüli megerőltetéssel teremtett hitel után sikerült ezen tetemes károk helyreállitását megkezdeni, s az ide vágó s legnagyobb erélylyel folytatott helyreállitási munkák annyira haladtak előre, hogy már novemberben a bajai Deák-Ferenc-zsilip helyreállittatott, s azóta használható állapotban van.

A Sugovica, illetőleg a tápcsatorna torkolata, ugyszintén a vodicai átvágás kitorkoltatott. A bajai kikötőben a szükséges fésűs karók egész hosszában leverve vannak.

A tápcsatorna partjai Baja—Bezdán közt legnagyobb részben helyreállittattak.

A baracskai Dunaágban, két igen költséges, folyóvizben eszközölt pilótázott zárgát épült.

Ujvidéken nemcsak minden kár helyreállittatott, de az 1876-iki év idejében tett tapasztalatok után szükségesnek mutatkozott javitások a kettős zsillipen is megtörténtek. Az 1877-iki árviz ismét több rendbelli károkat okozott; a csatorna torkolata közelében a Vajas fokon át a Duna töltéseken átcsapván, a csatornameder eliszapoltatott. A baja—bezdáni vonalon meg a Deák-zsilip és a sebesfoki kapu közt, mint a csatorna leggyengébb oldala, szintén kimondhatlanul sokat szenvedett, (fog is szenvedni, mig a mohácsi sziget a nagy Duna ellen védtöltéssel nem lesz ellátva.) Ezeknek dacára, az üzleti forgalom javulást mutat.

A fővállalkozóknak a csatornán teljesitett munkatöbbletekért, melyek egy millió hatszázezer frtot tesznek, a társulat semminemű kárpótlást nem nyujthatván: átadta nekik a birtokában levő részvényeket és a még hátralévő államsegélyt, de a nevezett veszteséget viselniök kellett.

Ferenc-csatorna részvénytársaság a magyar-angol céget jegyezi. Alaptőke: 13 millió 552 ezer frt. Vagyona pedig 14 millió, 70 ezer 925 forint, melyből I. a kiépitési szakasz, a régi Ferene-csatornának 3 m. 296 ezer, 454 frt; azután a II. szakasz, a kis-sztapár-ujvidéki öntözési és hajózási csatornának 6 m., 129 ezer, 169 frt; végre a III. szakasz baja-bezdáni tápcsatornának 3 m., 962 ezer, 867 frt a vagyona; a 682 ezer, 435 frt pedig egyebekbe fektetett vagyon.

A vállalkozó részvénytársulat azonban a legnagyobb erélylyel és kitartással fogott ujból a munkához, rövid idő alatt teljesen kész is lesz.

Dacára a mostoha körülményeknek a csatorna még is 1876-ik évben 96 ezer, 1877-ik évben pedig 143 ezer frt jövedelmet hozott.

Vannak ezen mücsatornákon kivül a megyében kisebb csatornák, sülyesztő árkok, melyek az összegyült fölösleges vizeket a főbb csatornákba vezetik.

13. §. Ivóviz.

Minthogy e megyének hegyei nincsenek, azért, nagyobb csergedező hűs patakokról, ásványvizekről szó sem lehet. Egyébiránt találtatnak a telecskai s egyéb dombláncolatok között apró erek, melyek a partokról szivárognak ki, — ilyen nevezetesb a bajai, doroszlói, petrovoszellói forrás stb. — s ezek a száraz völgyek között lassan csurognak, megnedvesitvén azokat, olykor egész patakokat képeznek. Ezek sok helyen tiszta állapotukban, mint a Duna és a Tisza vize ivásra szolgálnak. A kutak átalán véve jó, egészséges, tiszta ivóvizet nyujtanak, közönségesen 8 —10 méter mélységüek, de a fensikon 16— 20 m. mély kutak is találtatnak, melyek ha szilárd agyagföldön esetleg ásattak, alig 2 méter farovás található a hűs kut fenekén.

A községekben legtöbbnyire téglakutak találhatók, melyeknek gondviselése nem kis befolyással van az egészségre nézve.

14. §. Bor.

Bornak e megye nem hazája, finom bor itt nem terem; mindemellett a szőlőmivelés itt nagyban el van terjedve; nincs helység, melyben szőlőskertek nem volnának, melyek kevés kivétellel gyenge, savanyu bort teremnek, mely csak kertinek nevezhető, s kereskedésre nem való.

Jobb, tartósabb borokat Szabadka, Jankovác, Baja, Almás, Ujvidék homokos határa szolgáltat. A megyében termett bor közel sem elégiti ki a szükségletet, miért is Baranya és Szerém-megyéből, valamint Temes- megyéből, Versec tájékéról, sőt Arad megyéből is sok és jó bor szállittatik hozzánk. Nagyobb borkereskedő hely Baja, Ujvidék, Kula. A megyei közönség nemcsak a menynyiség, de a minőségre nézve is nagy tekintettel viseltetik. Az országban a mi megyénk, városok közt pedig Szabadka legtöbb bort fogyaszt.

15. §. Utak.

Semmi sem lehet tán nagyobb hátrányára a földmivelés, ipar és kereskedésnek, mint a rosz, járatlan ut; hosszas indokolása felesleges. Ha valahol, ugy B. B. megyében fellelhetők nemcsak a szó szoros értelemben vett rosz, hanem néha a veszélyes utak is.

A csinált, kavicsos vagy kövezetes utak mesterséges készitéséhez országos erő kivántatik, kivált hol ehhez szükségelt anyag, mint például nálunk, közelben nem található. A tehetősb, az értelmesebb községek igyekeznek határaikban jó utakat létre hozni feltöltés, téglávali kirakás által.

Megyénkben a szeged-ujvidéki mesterséges országut csinálását 40 év előtt kezdette az állam, eddig mégis alig 24 kilométerre haladott. A tiszamelléki nagy községekre oly fontos országut gyorsabb befejezésére a községek egyenkint elhatározták, hogy apró, szilárd téglával 6 m. szélességben, közmunka árán maguk készittetik el a kérdéses utat, és pedig legelőször a községeken keresztül vezettetik a csinált ut. Erre nézve az illetékes megyei hatóság beleegyezését adta, az előkészületek nagyban folynak.

Van jól készitett országut a szeged-ujvidékin kivül Bezdántól a Dunáig, de az csak 6 km. és Bajától Bikity felé vezetett 10 km. hosszu országut; egyéb helyeken nem találunk emlitésre méltó nagyobb csinált országutat.

Folyó év kezdetén a magyar országgyülés, illetve a közlekedésügyi minister foglalkozott Bácsmegye érdekeivel, az utépitési kőanyagnak jutányos szállitása iránt, a megyei egyik érdemes képviselő felszólalása képezte a tárgyat. A minister válaszában kijelenté, hogy a vasuttársulat teljesen dijtalanul nem szállithat követ egyes község vagy megye számára, mert a szállitás költségét az államnak kellene viselni, minthogy az alföld-fiumei vaspályánál még sok éven át kénytelen lesz az állam a kamatbiztositáshoz hiányzó összegeket pótolni; hanem oda fog hatni, hogy az óhajtott kövek előforduló szállitási esetekben dijleengedések mellett szállittassanak.

Nevezetesen Nagyváradról Eszékig, tehát megyénken keresztül egy kocsi rakománynál (100 métermázsa) 5 frt 73 kr. kedvezmény eszközölhető ki, s igy kerülne 58 frt 50 krba. Szabadkáig 100 métermázsa kő szállitása 37 frt 94 kr. Zomborig 42 frt 50 kr.

Ha azonban nagyobb mennyiségben és egymásután eszközöltetik a szállitás, ugy még nagyobb kedvezményben részesülend a megye. Az uthálózat tervezetről és kivitelről gondoskodni a megyei hatóság van hivatva. A közigazgatási bizottság figyelmét, valamint e fontos ügyre nézve a megyei bizottságnak jóakaratát, gyors intézkedését kétségbe nem vonhatni. Reméljük, hogy Bácsmegye közlekedési ügyének nyomoruságos voltán segitve lesz.

16. §. Vaspálya.

A mesterséges szárazutak között legjelentékenyebb a vasut. Az országgyülés kibővitette hazánkban a vasuti hálózatot, igy állt elő a mi megyénkben is a gyors közlekedés vaspályán. Eddig csupán csak egy vasut létezik nálunk, 105 km. hosszu az alföld-fiumei vaspálya, mely 1870-ben készült el s Nagy-Váradtól Szeged mellett elhaladva, megyénkben a következő helyeken állomásoz: Pality, Szabadka, Tavankut, Bajmak, Nemes-Militics, Zombor, Priglevica-sz.-Iván, Szonta és Gombos-Bogojéva; itt aztán a Duna jobb partjára gőzkompon szállittatik által.

Az alföld-fiumei vasut, nagyvárad-eszéki rész, hossza 844 km. 1868. junius hónapban engedélyeztetett 90 évre, kelt legfelsőbb okmány alapján. Alaptőkéje 38 millió 988 ezer frt. A m. kormány az üzlet megnyitása napjától az engedély tartamáig évenkint és mérföldenkint, 36500 frt tiszta jövedelmet biztosit. A társulatot jelenben semmi függő adósság nem terheli.

Az alföld-fiumei vaspálya-távirat-forgalmának feldolgozott vasuti távirata megyénkben tesz 2058 darabot. Levonva a kiadást a bevételből, a társulat részletilletéke 391, a távirda részletilletéke pedig 140 forintot tesz ki.

17. §. Távirda.

Távirdánál a villany a főtényező arra, hogy néhány perc alatt az állomásról küldhetni tudósitásokat, nemcsak a megyébe, az országba szét, hanem egész Európába, sőt a tengerentuli részekre is, hol távirda fölállitva és összeköttetésben van helyünkkel. Vaspályák mellett nélkülözhetlen a távirda, az igen hasznos találmány.

Megyénkben a távirdai hivatalok a temesvári igazgatóság alá tartoznak, állomás a következő 20 helyen van: Ada, Almás, Apatin, Baja, Bajmak, Bezdán, Cservenka, Kula, Ó-Becse, Ó-Kanizsa, Ókér, Palánka, Szabadka, Sz.-Tamás, Titel, Ujverbász, Ujvidék, Ujszivac, Zenta, Zombor, melyek közül 18 állami, 2 vasuti.

Forgalmi kimutatás a következő: állomás vezetékeinek száma 42, kezelőnő 2, Morse-féle villanykészülék 27, a feladott táviratok száma állami 2520, magán 108450, a beérkezett táviratok állami 2690, magán 107480, közvetitett 31330, a feladott és beérkezett táviratok szolgálati 3330, közérdekü 3790, az összes feldolgozott táviratok száma 259590.

Az állami távirdák pénzforgalmának kimutatása a következő: magyar dij 58500 frt, idegen dij 1300 frt, összesen 59800 frt. Az 1876-ik évi kimutatás 1142 frt forgalmi többletet tüntet ki az 1875-ik évben közzétett kimutatásnál.

Általános emberi érdek, mely bennünket ösztönöz arra, hogy a legtávolabbi népek sorsáról is tudomást szerezzünk. És minél magasabb fokra emelkedik az emberiség mivelődése, annál inkább fejlődik a vágy benne megtekinteni a távol lakó nemzetek sátraikat, törekszik felfedezni szükségleteiket, netán bőségben található eszközeiket.

Nemkülönben a művelt emberek igyekeznek arról is tudomást szerezni, hogy a legtávolabbi emberek szivében miként éled a tudvágy vagy a birtokvágy, miként gyámolitják egymást, milyen földjük termékenysége, növényzete, ipara. De egyszersmind gondolatokba ereszkedik az emberiség a fölött is, miként mozdithatná elő saját anyagi és szellemi fejlődését. Ilyféle merengések következménye szüli a tökély pályáján haladók sorában a különféle módokat, a nagyszerű ujabbnál-ujabb találmányokat. Ilyen most a telephon.

Az élő szó hiányzott eddig, hogy legyen ember és ember közt nagyobb távolságon keresztül közlekedés, és ez is föl van találva; mely azonban még nincs elterjedve, még tökéletesitendő. Habár a közönséges távsürgöny — távirda — pótlását nagy távolságokra a telephontól sohse várhatjuk, mind e mellett a telephon a legszebb felfedezések egyike.

A telephon a hang terjedését eszközli. — Leglényegesebb része egy delejes vascső, ebben selyemmel elszigetelt rézsodrony.

Zombor Bajához 45.510 kilométer, e szép távolságon át a két város derék férfiai telephonnal folyó évi február hónapban kisérleteket tettek, és pedig egyszerü huzalon keresztül, s tökéletesen érthető volt a szó, a zene stb.

18. §. Pósta.

A legutóbbi évtized alatt megyénkben a póstahelyek megkétszereztettek, ma már, dacára az országutak mostoha állapotának, minden nagyobb községben van postahivatal felállitva, ami sok tekintetben jótétemény.

Közelség miatt mindamellett a következő községek nélkülözik a póstaállomást: Adorján, Csávoly, Csataalja, Cséb, Bácsujfalu, Báthmonostor, Begecs, Béregh, Bogyán, Borsód, Dérony, Felső-Kovil, Gardinovác, Goszpodince, Gyurgyevo, Járek, Kovil-Szt.-Iván, Kolluth, Karavukova, Káty, Krusevlya, Kiszács, Latity, Lok, Ludas, Mosorin, Nádaly, Német-Palánka, Novoszello, Ó-Sztapár, Ó-Szivac, Ó-Sóvé, Ó-Verbász, Paraga, Plávna, Piros, Rasztina, Sándor, Tataházi.

B. B. vmegyének 89 községében van póstahivatal. A négy királyi várost kivéve, tehát megyénkben fekvő 85 községben a póstahivatal bevétele levélportóból 2340.10, levéljegyekből 40729.88, kocsipósta portó 43 ezer 448.44, utazók illetéke 172.74, összesen 86890 frt 86 kr. — Kiadás póstamesterek fizetéseire 17560, segélydijak 7400, magánjegy-árusok jutalékai 3587, hivatali és kezelési költségek 21908, összesen 103686 frt 99 kr. Egybevetve a bevételt a kiadással, mutatkozik kiadási többlet 16986 frt 13 kr.

Az ujvidéki állami kezelés alatt álló pósta bevétele 27038.91, kiadás 27898.12, mutatkozik bevételi többlet 39 frt 89 kr.

A szabadkai állami kezelés alatt álló pósta bevétele 17908.33, kiadása 11327.24, mutatkozik bevételi többlet 6581 frt 09 kr.

A bajai pósta bevétele 17438.59, kiadás 4092.31, bevétel a kiadással egybevetve, mutatkozik bevételi többlet 13346 frt 28 kr.

A zombori póstahivatal bevétele 14938.61, kiadás 8482.60, mutatkozik bevételi többlet 6455 frt 01 kr.

Egybevetve a megyei összes póstai bevételt a kiadással, mutatkozik bevételi többlet 9437 frt 14 kr., melyet leginkább a bajai póstahivatal eszközölt.

19. §. Gőzhajó.

Sok és szép emléke maradt fenn gróf Széchenyi Istvánnak a hálás szivü nemzet előtt, ki a hazára nézve számos és hasznos tettei közt a gőzhajózást meghonositotta. A két nagy folyamon a személy- és teherszállitó gőzhajók, aztán gabna-, bor- s egyéb hajók, dereglyék, tutajok, ladikok és csónakok csak ugy futkosnak rajtok fel és le. A Dunán 1834, a Tiszán 1844-ben nyittatott meg az „Első Duna-gőzhajózási-társulat“ által Magyarországban a gőzhajózás, s igy a mi megyénkben is onnan veszi kezdetét.

Budapesten 1860-ban magyar gőzhajózási, Szegeden pedig szintén ilyen tiszai gőzhajózási társulat alakult, e mellett Lucenbách testvérek is állitottak a Dunán és Dráván gőzhajókat; azonban rövid tiz év mulva mindezen társulatok, tekintélyes főurak segélyezése mellett is megszüntek lenni, nem versenyezhetvén a bécsi duna-gőzhajózási társulattal, mely roppant tőkével most is egyedül áll fenn.

Gőzhajó-állomás a Dunán: Baja, Bezdán, Apatin, Gombos-Bogojéva, Novoszello, Palánka, Futtak, Ujvidék. A Tiszán: Tittel, Ó-Becse, Ada, Zenta, Ó-Kanizsa.

Alaptőke 43 és fél millió frt., a társulati birtokállapot kitesz 71 és fél milliót.

A teljesen kifizetett egész részvény után az osztalék volt 1876. évben 15 frt 75 kr.

Felszámolás alatt álló gőzhajózási részvénytársaságok először 1870. óta „Országos gőzhajózási társaság“, másodszor „Egyesült magyar gőzhajózási társulat“ 1873-ik év óta.

20. §. Pénzintézet.

A megye lakossága bár tartoznék azon nemzetek közé, kik szeretnek magokról idejekorán gondoskodni, hogy a munka s a szorgalommal keresett vagy a kedves szülőktől hátramaradt ingó s ingatlan vagyon mellett ne lennének kénytelenek kapkodni, midőn előre nem látható szükség bekövetkezik.

A gazdálkodás főszabályai közt az is áll: Légy okos gazda, vagyonodhoz aránytalan kiadást ne tégy, birtokot akkor végy, ha pénzed rá el van készitve.

A nagy vigyázat mellett is néha a legjobb gazda is kölcsönre szorul, ezt azonban ugy intézze, hogy kárára ne váljék. Legjobb, ha a gazdák egymást saját pénzeikkel támogatni nem képesek, a nyilvános pénzintézetekhez fordulni kölcsönért, és a heverő, fölösleges pénzeket ott elhelyezni, hol a kamatok nagyságát tudjuk, látjuk.

Ha ezek felett egészséges észszel gondolkodunk, s ez szerint cselekszünk, ugy a kisebb földbirtokosaink a vagyonbukás esélyeinek nem lesznek kitéve, ugy országunk egészséges nemzetgazdászati állapotra jut. Ilyen pénzintézetek a takarékpénztárak, népbankok, hitelintézetek, melyek közül egyik vagy másik minden nagyobb községben található.

Bács-Bodrogh vmegyében törvényszékileg bejegyzett részvénytársaságok és szövetkezetek kimutatása. Bank és hitel-intézet van 4, Baján, Szabadkán, Ujvidéken és Zomborban; takarékpénztár van 20, Ada, Almás, Apatin, Baja, Cservenka, Hodzságh, Kula, Ó-Becse, Bács-tisza-melléke, Ó-Kanizsa, Palánka, Palankai járás, Szabadka, Stanisics, Topolya, Verbasz, Ujvidék, Zenta, Zentai általános, Zombor; szövetkezetek száma 10, t. i. népbankok, segélyző és önsegélyző egyletek, mint korlátolt vagy korlátlan felelősségű szövetkezetek: Apatin, Baja, Bezdán, Bulkesz, Cservenka, Futak, Kolluth, Palánka, Ujvidéki és Ujvidéki szerb segély- és takarék egylet, mű és gőzmalmokból 1 Ujvidéken, iparos vállalatokból 1, Palánka-illoki gőzkomprészvény-társulat. Összesen 36.

A városok leirásánál részletesen a pénzintézetekről lesz szó.

21. §. A föld.

E megye földrajzi fekvésénél, a talaj általános jellegénél fogva igen természetes, hogy az a mivelési ágak szerint igen különböző.

1853-ik évben volt e megyének a hozzá tartozott részszel — szántóföldje 1069240, kertje 5270, szőlleje 15500, legelője 328370, erdeje 69250, nádasa 30900, rétje 273360, terméketlen földje 287770 hold.

A mult évi adatok nyomán megyénk földje müvelési ágak szerint osztva, mennyit tesz az a statisztikai részben látható.

A kimutatásból kiderül, miszerint a szántóföldekben és a legelőkben legnagyobb változás történt 25 év alatt, minthogy az egyes birtokosok és községek által az ötvenes években igen sok legelő töretett fel vetés alá; részint mert jó gabnatermések voltak, e mellett jó ár is, részint mert különféle ujabb terhek és szükségletek fedezésére több kelletett.

Adó alá nem tartozó terméketlen földrészben legtöbb a mocsár és a futóhomok, de találtatik egyszersmind hasznos földréteg is, habár nem termő, ilyen a fazekasagyag és az árterekben heverő, épitésre igen használható, homok, széksó és salétromsó, ezek sok ezer embernek nyujtanak keresetet, s képezik sik megyénkben az ásványországot.

Mig a földmives a termő földet munkálja, addig a fazekas agyagból késziti az ismeretes edény sokféleségét. Az agyagból homok hozzájárulásával tégla és házfödélzetre való cserép készül.

Széksó, mely szappanfőzésnél egyik főkellék, a székes, kopár határokon, leginkább vizek közelében söpörtetik. Salétrom pedig a salétrom tartalmu szürke földből mosatik és főzetik ki, mely a fáradságot dusan kifizeti. Ilyen salétrom-főző-kunyhók felállitására engedélyt kell a hatóságnál kieszközölni, mint a dohány termelés- és elárusitásra.

A megyei határ-terület áll kincstári, uradalmi, községi és közlakossági birtokból. Az ötvenes évek elején leginkább különittetett el az uradalmi legelő a közlegelőtől, ezután sok község határa tagosittatott és közlegelő-birtok aránya szerint felosztatott. Minden közvagyon felosztható, legyen az kiváltságos vagy urbértermészetü, ha egy negyed közvagyon képviselői kivánják.

A kincstár robot, dézsma megszüntével beállitván a gyakorlati gazdászatot, sok birtokot adott s folytonosan ad el nemzetgazdászati szempontból. A még meglevő kincstári vagyont kezeli a zombori m. k. jószágigazgatóság, melynek területéhez tartoznak a bácsmegyei kincstári uradalmak, u. m.: az apatin-szántovai, kissztapári, kula- óbecsei, titeli és palánkai uradalom. Kincstári birtok: szántóföldek, továbbá erdők, szérük, mészár-székek, legelők, magtárok, mészkemencék, házak, s üres beltelkekből áll; összes értékük közel harminc millió forintot képvisel.

Az országbeli községek határai régebben termékeny vagy terméketlenségük szerint 9 osztályba soroztattak, de a megye mindenkor, ugy most is, az első osztályban áll, legtöbb termékeny földje lévén. Az 1876. és következő évi kataszteri felmérés és becslőhatósági leirás szerint, a szegedi kataszteri kerületbe tartozó bács-bodroghmegyei becslőjárásbeli községek némelyek egyetlen, mig mások két, három osztályzási vidékbe való beosztását a földadóbizottság kimondotta, mely szerint igazságos földadó, hiteles uj telekkönyv leend megállapitva; minthogy a megyében található, megkülönböztethető földminőségek, termékeny és kevésbé termékeny, valamint földadó alá nem eső futóhomok, vakszékek a rendszeres osztályzást mulhatlanná tevék.

22. §. Növényzet.

E megye tenyészete átalán véve igen gazdag, földjébe vetett magot 10—12-szeresen adja vissza, sőt jobb években 15 magot is ad némely vetés. Buza a megye minden részében terem, legkevesebb a felső- és legtöbb a közép-bácskában. A felvidéken sok terméketlen homok találtatik, melynek nagyrészét az ottani szorgalmas nép szalmával, trágyával megkötött, különféle fákkal beültetett és szőllős, gyümölcsös kertekké átalakitott.

A buza minőségre nézve — kivált a tiszaháti — a fehérvárival és a bánátival gyakran kiállja a versenyt. Buzán kivül, melyet csak jó földben tanácsos termeszteni, terem rozs, zab, ezek inkább a homokos földet szeretik; továbbá nagy mennyiségben árpa, kukorica, ritkábban köles, repce, len, kender, dohány, burgonya, bab, lencse, borsó, bükköny s különféle zöld takarmány.

Leginkább hármas vetés forgatás divik a birtokosok nagyobb részénél, mely ugarrendszer és trágyázás mellett kezeltetik.

A repce keresett cikk, ritkán sikerül, leginkább a rétek szeliditettebb helyein vettetik. Kender Apatin vidékén legvirágzóbb, mennyiségre és minőségre nézve világhirre emelte Bácskát; angolok, franciák látogatják megyénket és sok kendert szállittatnak innen honukba. Különösen élénkül a kendertermelés mióta Apatinban az ugynevezett kenderáztató száritó gépezet van, mely hetenkint több ezer métermázsa kendert leáztat, megszárit és megtör.

Dohány különösen Futakon, Csében, Szabadkán, Adorján és Ludason, káposzta és zöldségféle Ujvidéken, Futakon, Kupuszinán, Vaskuton, Ludason, Petrovoszellón termesztetik. Kitünő gyümölcsöt nagy bőségben nyujt Szabadka, Jankovác, Ujvidék, Baja. A környéken ismeretes a szabadkai jóizü szercsika, a jankováci jeges, a bajai pogácsa-alma. Vannak egyes birtokosok, kik kiváló gyümölcsöt termesztenek, rendezett kertjeikben válogatott faju gyümölcsfákat tenyésztenek, de ezek száma csekély. A kert-ipar nálunk igen lassan fejlődik, csak kevéssel több hüvelyes vetemény, bab, lencse, borsó, továbbá hagyma, paprika, burgonya termesztetik, mint a mennyi a megyében elfogy.

Az emlitett növényeken kivül van számos oly növény, mely nem éppen hasznos, hanem gyönyörü virága és kellemes illata által előttünk kedves. Ilyen kitünő növények a sokféle szinü és illatu réti és mezei virágok. Szép és nemes virág ápoltatik az egyesek által diszkertekben.

A gabnán és a kerti gazdasági növényeken kivül némelyek az emberek és állatokra nézve egyaránt hasznosak, ilyenek a többi között a gyógynövények, takarmány-füvek.

Vannak azonban oly növények is, melyek a vigyázatlan emberre nézve veszélyesek, ilyenek a mérges növények és gombák, ezek nem tenyésztetnek és nem ápoltatnak, de azért még is szerte a megyében találtatnak.

A tenyészet átalán véve gazdag, még a ritkábban található növények is buján teremnek. Kutatást érdemlő erdős helyeken a mult évben is tudós füvész-társulat járt ugyan, de mocsáros vidékünkön aligha.

A talaj természeténél fogva a rajta előállitható termékek is igen különbözők. Közép számitással mennyi terem, a statisztikai részben látható.

Hat évi átlag a zombori becslő-járásban ára pozsonyi mérő: buza 4.96, kétszeres 3.92, árpa 2.25, zab 1.51, kukorica 2.69, bab 4.58, burgonya 1,58 frt.

23. §. Erdő.

Aránylag véve e megyében erdő kevés helyen van, mondhatni a ritkaságok közé tartozik. Legtöbb helyen a fát szalma, nád, kukoricza-szár, rőzse, sok helyen meg marhatrágyából taposott tőzek pótolja.

Legnevezetesebb erdőség találtatik Bács és Dérony határain, a kalocsai érsek uradalmában; azután Doroszló, Bukin s csak kevés Szántova községek körül; ugy szintén a megye legdélibb részein a Duna mentében, Cséb község környékén; e helyeken többnyire tölgyfa erdők diszlenek, Tisza Duna árterein fűzfák, valamint a megye homokos vidékein akácfák láthatók. De ezek mindössze sem adnak annyi tüzelő és szerszámfát, mennyi e megyében elegendő lenne. Horvátországból tüzelőfát, felső megyékből és Erdélyből vizen leginkább épületfát eresztenek. Minthogy jó nagy távolságról kerül ide a fa, azért oly drága, némely helyeken 4—5 frt egy ster (egy köbméter.)

A megye korán sem olyan gazdag a növényzetben, fában mint lehetne, holott az erdeifák ugy, mint a gyümölcsfák buján nőnek itt fel, és dusan teremnek. Eper tömérdek van a fákon, melyet a bánáti nép csemege gyanánt itt éldel, sok helyen eperből pálinkát is főznek. Mindezek mellett be kell vallanunk, hogy erdő kevés van, valamint szép és jó gyümölcs még meglehetős ritka nálunk. Szilva, melyből majd minden ház 50—60 litert télire venni szokott, nem igen sok helyen termeszthetik.

Ha meggondolnák a földbirtokosok, hogy a gyümölcs mennyire növeli az élelmi szereket, mennyi kenyeret pótol, e mellett élvezetet nyujt, hogy kellemes és egészséges, a szomjuságot enyhiti, a beteget kivált a párolt gyümölcs táplálja: ugy többre becsülnék a gyümölcsfákat, ültetnék, nemesitenék és szaporitanák azokat. A helyett, hogy a gazda pénzt, vagy mi roszabb, gabnát kénytelen volna gyümölcsért adni, pénzt kapna, s nem lehetne annyi puszta kertet, tágas udvart látni, hol gyümölcsfák diszeleghetnének,

A magyar kormány gondos figyelemmel ébresztgeti, áldozattal segiti elő e tekintetben is a közjót.

Igaz, hogy némely helyen szépen halad a fanemesités, sok és nemes faju gyümölcsfát képes felmutatni némely község, hol az iskolás gyermekeken kivül felnőttek is örömest sajátitják el a kertész vagy az ügybuzgó tanitótól a fanemesitést, egyszersmind saját hasznukra néhány példányt szereznek is azokból.

Leggyakoribb gyümölcsfák a következő földréteget szeretik: almafa mérsékelt nedves, kajszin-barack homokos , őszi-barack szárazabb homokos, berkenye homokos meszes, birsalma tőzeges nedves, cseresnye-fa kavicsos homok, diófa homokos meszes, eperfa homokos, körtefa mérsékelt száraz, lasponya ligetes, megyfa mérsékelt homokos, mandolafa homokos száraz, szilvafa ligetes nedves.

24. §. Szarvasmarha.

Szarvasmarhát e megyében leginkább a magyarok tenyésztenek, szerbek kevésbbé, németek legkevésbbé foglalkoznak szarvasmarhatenyésztéssel. Habár a szarvasmarha minden neméből bir e megye, s e tekintetben szükséget nem szenved, mindazonáltal gyakran a szomszéd déli tartományból hajtanak be vágnivaló marhát, noha a megyéből ennél sokkal többet hajtanak fel, mivel térséges pusztáin sok szép szarvasmarha találtatik, nem annyi mint évek előtt, midőn a határ nagyobb része sok helyen legelő gyanánt állott; miből azon szomoru tapasztalás vonható ki, hogy a szarvasmarhatenyésztés nálunk évről évre hanyatlik, részint a fennemlitett oknál fogva, részint a rosz évek s a marhavész, mely gyakrabban jelentkezik, megyénkben is szüli az apadást.

A magyarok ugy szerbek keveset fejnek, inkább kövér borjut nevelnek, ellenben a németek a tejet és vajat becsülik, a borjut 2 hetes korában eladják; a magyarok cimeres ökrökön szántanak, hordanak, azonban a németek jó lovakkal dolgoztatnak.

25. §. Ló.

Gazdasági rendszerünk mutatja, hogy átalán véve a baromtenyésztés csaknem megszünt, mert a közlegelő felosztása által a lakosság az istálózás, takarmányozás módjában még idegen, pedig az álattenyésztés és célszerű mezőgazdaság egyik fő feltétele. Gazdáink nem tudják, természetesen nem is tudhatják, hogy csak az által lehet váltógazdaságot haszonnal folytatni s az ugynevezett fekete- ugarrendszert teljesen mellőzni, ha a mesterséges takarmány termelés mellet igavonó állatainkat istálón tartjuk. A jól takarmányozott marha több trágyát ad, minthogy igy a trágya nem vesz el, mint legelőn. Földmivelőink kényszerüségből csak télen istálózott marhatárgyáról tudnak valamit, annak is nagyrészét sok helyen tüzelőnek használják fel, nem látván be a trágya nagy hasznát, a faültetés szükségességét, vagy ha igen, közönyösek. Ezek azért maradnak a régiben, mert a hambárt tán a 63-ik évi szárazság, a 66-ik évi fagy még teljesen nem üritette ki, azaz nem „muszáj.“ Az ily fonákul gondolkozó előbb-utóbb sirva fog végig nézni birtokán, vagy attól keserün megválni.

Legtöbb és legszebb lovat a németek, azután a szerbek, magyarok, bunyevácok tenyésztenek, de a faj nemesitésére eddig általok csak kevés gond fordittatott; igy a németek lovai szép kövérek, de nehezek s nem oly tartósak, mint a szerbek és magyarok által tenyésztett lovak. Leghiresebb a szabadkai lóvásár, azután a kulai. A lovak létszáma is mindinkább alább szállt, melyet leginkább a háboruk okoztak, mert lovakból a kivitel nagyobb sokkal, mint a behozatal.

26. §. Juh.

A juhtenyésztés nálunk el van ugyan terjedve, melyet leginkább kedvelnek a magyarok, de alkalmasint a kövér legelők hirtelen használata miatt sokféle betegségnek alá vannak a juhok vetve. A juhtenyésztés az utóbbi években a legelők felszántása, határok tagositása miatt évről évre csökkent. Bácskai gyapju keresett cikk a pesti vásárokon; fajra nézve az uradalmakban a nemesitett, köznépnél pedig a közönséges kétnyiretű birka tartatik.

27. §. Sertés.

Megyénkben a sertéstenyésztés is valamivel szükebbkörü, mint valaha, oka a rétek kevesbitése; azonban mindig nevezetes mennyiségben tenyésztetik a jófajta sertés, úgy, hogy e megyében termett kukoricának 25 századrészét ezekkel etetik fel. Sertéstartás nagy haszonnal jár ott, hol erdős, vizenyős vidék, minő a szántovai, szontai, vajszkai, számukra kijelöltetik, amint is e rétségek tele vannak sertéssel.

28. §. Selymérnevelés.

A selymér tartásra a bácskai ember csak nagyon nehezen tudja a fejét ráadni, meg nem gondolja, hogy mily nagy hasznot huzhatna abból évenkint egy—egy család. Több helyen mivel a viszás kezelés miatt sokra nem mehetett a jámbor tenyésztő, kétségbe esve abba hagyta azt. Innen van, hogy a megyei selyemtenyésztő társulat, a zombori selyemgombolitó intézet nyugovóra hajtá le fejét. 1844-ik évben több mázsa gubó adatott el, mint most kilogramm, nevezetesen Apatinban 54, Palánka 70, Ujvidék 18 m. m. gubót adott, azóta hanyatlik ezen iparág. Selyemfonó helyiség volt Apatinban, Zomborban és Palánkán.

A selyemtenyésztés több figyelmet érdemelne hazánk déli részén, mely a rövid ideig tartó fáradságot bőven megfizetné. Az alföld, eperfák hazájának tartatik, itt könynyüséggel és jósikerrel nevelhető a selymér, annál is inkább, miután már majd minden helységben vannak tágas epreskertek, honnan a főutak befásittatnak.

29. §. Méhészet.

Átalános tapasztalás szerint a méhtartás haszonnal és élvezettel jár, főleg erdős, hgetes vidéken, és hol még ugarak, kaszálók léteznek. A méhészet néhány év óta megyénkben igen virágzik, különösen Zombor, Kula, Ujvidék tájakon s a Tisza mellett, hol méhészegyletek alakultak, ezek Dzirzon-kasok gyakorlati kezeléséről vándorgyüléseikben előadásokat tartanak, a méhészet fejlődésére lapokat irnak.

Az ujabb rendszerű méhészetnek főcélja, mint ezt a filipovai méhész-egylet mondja, kitünő mézet nagy mennyiségben előállitani. Ott a méhész-egylet szőlő és gyümölcsfa-tenyésztéssel együtt, kitüzött céluk elérésére, a méhészetet a maga körében, a kor igényeihez mérten gyakorolja; tagjait és méhészetet kedvelő vendégeit évenkint tartatni szokot gyűléseikben előadások és kiállítások által buzditja. 1854-ben 4—5 száz métermázsa méz küldetett fel Ujvidék tájékáról.

30. §. Halászat.

Elmondhatni, hogy egy megye sem bővelkedik annyira hallal, mint Bács-Bodrogh, régi közmondás: „Tiszának több a hala, mint a vize.“ E közmondással az jelentetik, hogy a Tiszában sok hal van. Igaz, hogy hajdan a Duna és Tisza mentében árvizek után hátramaradt halat a nép nem győzvén felemészteni, sertéseket hizlalt vele; most azonban halbőség nem igen található, mivel az árterek a viz játékának már nincsenek annyira kitéve, e mellett hallal nagyobb kereskedés űzetik, mint valaha. Különös jelességü a tiszai kecsege, ponty, tok; a dunai viza, harcsa; a vértói csuka; a ferenc-csatornai keszeg.

Legnagyobb halászat van Baján, Apatinban, Ujvidéken.

Hol a folyók képezik a határt, ott a halászati jog az egész folyóra kiterjed ugyan, de a háló kihuzása a folyó csakis azon partján történhetik, mely a halász jogköréhez tartozik.

31. §. Vad- s egyéb kisebb háziállat.

Megyénk sik, erdőtlen és népes lévén, kevés vadat számlál; a ragadozó emlősállatokból farkas a Duna berkes ártereiben szigorubb télen is ritkán találtatik, nyári tartózkodási helye a Duna jobb partja. Róka a rétek közelében ólálkodik, még több a nyúl, legtöbb azonban a kártékony ürge, hörcsög és a mezei egér.

Szárnyasokból vadlúd, túzok, darú, fogoly, kácsa, szárcsa, gém, gólya, kánya, sas, bagoly, csóka, varjú, szalonka, bibic sok találtatik a megye minden részében. Tavainkban sok nadály tenyész, melylyel jelentékeny kereskedés üzetik; aztán teknönc, csiga, zöldbéka, rák, csik stb. folyók, rétek és mocsáros helyek telve vannak ilynemü kisebb állatokkal.

A házi szárnyas állatokat a magyar közönségesen baromfinak nevezi, és nagy ügyességgel tudja nevelni. Igy például sok tyukot, libát, kacsát, pulykát nem csak a pusztákon, hol sokkal könnyebb ezeket tenyészteni, hanem a községben is sokat találunk. A baromfi árát roppantul felemelték a tyúkkereskedők, kik piacainkon a baromfit, tojást összeszedvén, a fővárosba szállitják. Ez azonban az ipart és kereskedést csak előmozditja, mert amint az iparosok ohajtják készitményeiket jobb áron eladhatni, úgy másrészt kell ohajtaniok a termelőknek, hogy terményeiknek, tenyésztett jószágaiknak jobb ára legyen.

32. §. Elemi csapások.

Mint mindennek, ugy a földbe vetett magnak is vannak ellenségei, kikelés előtt a földben és azon lakó számos állatocskák pusztitják azokat. De nem kisebb veszélyben forog a növény, midőn t. i. napfelé tolja fejét, ilyenkor az elemi csapások alatt értendő jég, fagy, szárazság avagy vizár hiusithatják meg a gazda reményeit; később meg a tüz teheti tönkre a várt gyümölcsöt, vagy éppen az ember hajlékát. A művelt világ némely elemi csapás ellenében üdvös intézményt talált fel, a biztositást, mely sokakat megmentett a végpusztulástól. Van a biztositásnak egy neme, mely életbiztositásnak neveztetik, és előnyös mindazokra nézve, kik maguknak vagy hozzátartozóiknak megtakaritott s apránként ily intézetbe fizetett krajcárjaikból bizonyos tőkét biztositani óhajtanak. A tüz- és jégkárbiztositás megyénkben is el van terjedve, ügynökségek minden községben vannak felállitva, azoban a társulat megválasztása gondos figyelmet igényel.

Megyénk jelentékenyebb községeit külön is többféle csapások érték, igy például nevezetes kereskedő város Baja 1840-ben csaknem egészen leégett, azóta Ada, Petrovoszelló. Apatin, Filipova sat. tűz által roppant kárt szenvedtek.

Vannak azonban a természet által kimért oly csapások, melyek nem türnek biztositást, ilyen például a vizár, minő 1870, 1872, 1873, 1876-ik években volt, rontván a megye lapályosabb részeit, több községben házakat rombolt le, határokat boritott el, melyet maga a király is 1872-ben megszemlélt. Az 1863-ik évi szárazság, az 1863, 1866, 1870, 1876, 1877-iki fagy felszámithatlan károkat okozott megyénkben.

Az országutakra kihatolt viz a tengelyen való utazást megakadályozta ugy, hogy némely szomszéd községek sem közlekedhettek egymással veszély nélkül, kivált a megye déli és délnyugati részén. Miért is a megyében országos intézkedés folytán számos csatornák, költséges és fáradságos hosszu vizvezető árkok ásattak és nagy viztömeget eresztettek le ezeken a Dunába és a Tiszába. Az emberek soká vissza fognak emlékezni a ritka évekre, a szerencsétlen korszakra, az 1831, 1850, 1856, 1866, 1872, 1873, 1874, 1875. kolerákra, a tavaszi fagyokra, a roncsoló toroklob betegségre, az inséges esztendőkre, melyek megyénk lakóit nem kimélték meg.

A kormány az inséges években kölcsönpénzt és kölcsöngabnát ossztott ki a szükölködők között, amellett némi földadóengedés átal enyhité a lakosok terhes gondjait.

33. §. Földmivelés.

Magyarország termelő ország lévén, kincs forrása a földben rejlik. Különösen a mi megyénknek gyümölcse főleg gabona, ezért népünknek főfoglalatossága a földmivelés, a lakosságnak fele erre szenteli életét. A földtalaja a gabnatermelésre legalkalmasabb, miért is okszerü gazdálkodás, célszerü gazdasági eszközök segélyével legtöbb gabna termesztetik.

Valamint minden egyes iparág, ugy a nyers-termény a gabna termelés mindinkább élénk tevékenységet fejt ki, fokozatosan fejlődött és fejlődik, de a melyeknek éltető ereje a forgalmi összeköttetés, a kivitel. Mióta hazánkban a gőzmalom-ipar annyira virágzásnak indult, a lisztkivitel ép oly kelendőségnek örvend, mint a buza. A tapasztalás azonban azt igazolja, hogy a gabnában most is valamivel nagyobb, mint a lisztben a külországra való szállitás. Bács-Bodrogh vmegyének gabnatermelési összes értéke tett a mult évben 23 millió frtot, ebből Szabadka határára 2 millió frt esett. Ha arányositjuk e határ területét a megye terjedelméhez, látni fogjuk, hogy Szabadka határa csak 4.82%-liját teszi a megyei határnak, mig a gabnajövedelemnek 8.69%-ja Szabadkának földbirtokosai által vétetett fel.

Utánzásra méltó mintagazdászat van számos uradalomban, legnevezetesebb a kisszállási, mely uradalom gyönyörü angolkerthez hasonlit, van itt földmivelésen kivül ló, szarvasmarha- és juhtenyésztés, sajt, turó-készités, fa és kerti gazdasági növények tenyésztése, gőzmalom, vasöntöde, a legjobb gazdasági eszközök, épületek stb. A megye más uradalmaiban is virágzó a földmivelés és állattenyésztés, például Rasztinán, Rigyiczán, Borsódon, Vajszkán, Csében, Futakon, Temerinben, Roglaticán, Kélesen, Borotán, Alpáron, nemkülönben a szabadkai, zombori, bajai, ujvidéki, zentai, szenttamási, futaki, téres határokon fekvő, jól berendezett tanyákon; hol a föld talajának, termő rétegének mesterséges trágya, ugy takarmány elkészitésére, valamint jó és tartós igavonó állat, baromfi, gyümölcs és minden növényzetre nézve nagy gond fordittatik.

Azonban a földmiveléssel foglalkozók legnagyobb része eddig még szántóföldjeiket nem mivelték ugy, amint szaporodott szükségleteik megkivánták volna. Ha meggondoljuk, hogy megyénk földmivelő népe csak keveset haladott az okszerü gazdaságvitelben, holott, ki azelőtt oly egyszerüen élt, pénzt alig adott valamiért, most annyiféle igénye van, mert a jó gabnatermés, a bőség annyiféle igényt támasztott. Ne feledjük, hogy 7—8 rosszabbnál rosszabb év ment el fejünk felett, és sok nem mondott le megszokott élvezeteiről, de a földet sem igyekezett jobb karba, termőbb állapotra juttatni, kamatos pénzre szorult, a baj nőttön-nőtt, szomoru vége lett.

A földmives kölcsön pénzzel ne dolgozzék, mert elbukik vele. Ki idejekorán gondoskodik, minden bajtól ment lehet. Igy például kell, hogy a földet jól megmunkáljuk, trágyázzuk, jó vetőmagról, a gazdasághoz legszükségesebb jószágról, jó igavonó marháról gondoskodjunk, mellékes foglalkozás által mellékes jövedelem szerzésére vállalkozzunk, aztán takarékosak legyünk, gyakran tartsuk szemeink előtt: Emberé a munkálkodás, Istené az áldás. Imádkozzál tehát és dolgozzál. Csak igy várhatsz a jóságos égtől bő aratást, melyből közakarattal állitson a közlakosság takarékmagtárt, ennek kimondhatlan sok haszna van, ezt pedig idejében kell tenni. A takarékmagtár, még a kisbirtokosainkon is előbb fog segiteni, mint pénzintézet, vagy éppen a pénztőzsér. A rosszul gazdálkodót, a vagyonbukottat semmiféle pénzintézet sem fogja kiemelni. Mindenekelőtt rendezzük vagyonunkat, ami vagyonunk van, nevünkön álljon.

Csaknem általános lett megyénkben a legujabb és legjobb különféle gazdasági eszközök használata, mint például cséplő, arató, vetőgép, irtó és töltögető eke, a morzsoló és szécska-vágó. Nem ritkaság látni ezeket a kisebb földbirtokosainknál sem, kik azon igyekeznek, hogy földjük minél kevesebb költség mellett minél több hasznot adjon.

Mindezeknek figyelembe való vétele után még is elmondhatjuk, hogy földünk, mely annyi terményt nyujt, még egyszer annyit képes volna teremni, ha elegendő erő és szorgalmas munkás nem hiányoznék. Gyakran meg nélkülözi népünk a gazdálkodás okszerü módját, ezen a kisebb gazdasági gyakorló iskolák, gazdasági egyletek, állat- és termény-kiállitások, versenyek, jutalmazások nemes céljuknál fogva segithetnének. Nemkülönben a fenálló törvények és rendeletek alapján, a mezőgazdasági érdekek körüli intézkedések, a mezőrendőri ügyek feletti tényleges őrködések.

Nagyobb gazdáink, leginkább nyáron, tanyákon, tagositott birtokaikon laknak, földjeik egytagban lévén, gazdálkodásaikban sok előnyben állanak azok felett, kiknek földjeik szétszorva vannak. Legtöbb község határa tagositva van már, s igy ott a föld elkészitésére, javitására, jó és elégséges takarmány termelésére nagyobb gond forditható.

Tudjuk, hogy megyénk termő rétege nem egyenlő, azért a bevetendő mag a talaj szerint változtatandó, ez az oka, hogy megyénk éjszaki részén a homokos talajba zab, rozs vetendő, krumpli, szőlőtő ültetendő. Egyszersmind a föld természete hozza magával, hogy némely vidéken korán, más helyen pedig késő őszszel vetnek: p. Tisza-mentében november, rendkivüli esetben december hónapban is vetnek buzát, mig a megye egyéb részein szeptember végén, október elején zöld vetések láthatók; mindamellett az aratás körülbelül egy időben történik.

Tudjuk, hogy a munka a lakosok között fel van osztva, egyik földmíveléssel, másik kézműiparral, a harmadik kereskedéssel sat. foglalkozik, és ha tekintjük, mennyi a panasz arra nézve, hogy nincs elegendő munkás, hiányzik a nagyobb dologidőben napszámos, kaszás, kapás, fuvaros, szolga, iparos, kalmársegéd, mindezek azt mutatják, hogy földterületünkhöz képest még kevés a nép.

Minthogy a házi és gyümölcsös kertek pusztán a házi szükségletre tartatnak, kezdetleges állapotuk, a gyümölcs mennyisége és ára legkevésbbé mutatható ki; annyi bizonyos, hogy nem csekély áron kel el az itt termett, még magasabb áron a behozott gyümölcs és bor.

A terményárak, az igás és kézi napszámok, a kézműipar cikkek között egyes községeknél, járásoknál vannak lényeges eltérések, mik az egyes vidékre elosztó népszerüség okában leli indokát.

A szántás alá venni szokott földrétege nem egyenlő keménységű, a ritka talaj természeténél fogva könnyebben megmivelhető, amennyiben ezek ritkább agyagágyon nyugszanak.

Egy katasztrális hold föld (57—55 áre) szántás által két jó lóerővel megmunkálható, mig ugyanannyi kapálás által négy férfierő, learatás által azonban egy kaszás végezhet el.

Gazdasági életünk egyik kinövését az országos vásárok felette nagy száma képezi, jó sikerrel vetélkednek a kisebb—nagyobb községek vásártartási engedélynyerésben; ezek aztán idő és pénzfecsérlő mulatozásra, nem ritkán kihágásokra szolgáltatnak alkalmat, tehát erkölcsi és nemzetgazdászati tekintetben is károsak.

34. §. Ipar.

Az ipar és kereskedés nagy fontossággal bir az egyesekre úgy mint az államra, melyek szoros kapcsolatban állanak egymással s képezik a földmivelés, s nemzeti vagyonosodás alapját. Valóban csodálandó, hogy az ipar megyénkben csak lassu léptekkel halad, holott az iparügy, az iparkérdés honunkban most első rangu kérdéssé vált. A magyaripar terjesztése érdekében a nemzet legjobbjai küzdenek.

Az iparmozgalom ami megyénkben is megindult, minthogy ipargyülekezetek több községben már tartatnak, tudván azt, hogy a társulás az eszmét fejleszti, érleli. A nevezetes községekben alakultak ipartársulatok, az előre törekvő városokban rendeztettek kiállítások, állat, termény, gazdasági eszközök, kézművek tétettek ki közszemlére, melyekből sok ezren tanultak, okultak.

Az első iparkiállítás Apatinban 1874-ben volt, aztán Ujvidéken 1875, Szabadkán 1877-ik évben.

Megyénkre nézve a gazdasági egyesület által Szabadkán rendezett kiállítás oly fontos, hogy legjobban sikerült gépkiállítás egész részleteibe kellene bocsátkoznunk. Csakis röviden emeljük ki, hogy ott Ausztria-Magyarországon kivül Angolország leghitelesebb gyárosai megjelentek, majd 200 különféle gép volt kiállítva, melyekből 60—70 ezer frt. értékben elkelt; a helyszinén 12—13 ezer ember fordult meg a kiállításon. Hasonló sikerrel ment végbe az apatini, ujvidéki kiállítás, hol jelen voltak az első rendű gazdák terményeikkel, a legjelessebb iparosok kitünő iparcikkeikkel. Nagyon sokan szereztek magoknak ott jó hirt, nevet, s csináltak jó vásárt. A megyei iparosokon kivül kiemelendők a szegediek, kik gyártmányaik által a figyelmet magokra vonták. Nevezetes volt a mész, viasz és méhkiállitás Zomborban, Apatinban, Filipován, 1874—1877. eredményezte azt, hogy a méhészet ujabb kezelésmódja terjesztetett, a méz, viasz mint nevezetes kereskedelmi cikk a fővárosban társulás által árusittatik.

Legkivánatosabb az ipar fejlesztésére nézve az, hogy az ipartanonczok a törvények értelmében szegődtessenek s azok számára több és jóirányu iskolák, tanműhelyek állittassanak; t. i. az ipartanoncok neveltetésére nagyobb suly fektettessék, a munkaadók részéről ne tekintessenek azok csupán a család házi szolgáiul, hanem valóságos iparos tanoncokul, kik idővel a haza iparosai lesznek. Ezek a szükséges ismereteken kivül tanulják meg a mesterséghez megkivántató rajzot, s hogy a művészies haladástól ne idegenkedjenek. A mesterség aranybánya, ki jól kitanulja, meg nem bánja.

Célszerű ipartanodák felállitására a megyei első rangu városok rég gondolkodtak s nem csak férfi, hanem női ipartanoda felállitását is elhatározták, hogy azokban elméleti és gyakorlati uton eddig nálunk nem virágzott ipar által sok árvának, szegénynek sokasitsa meg a kivánt földi örömöket, a hazában pedig azáltal emelendi a közgazdászatot. Mennyivel olcsóbbak lennének némely külföldről szállitott cikkek, vagy a mieink azokat teljesen leszoritanák; például, ha leányaink ügyesen készitenék a szalmakalapokat, művirágokat, keztyűket stb. s elárusitás végett ilynemű cikkeknek kereskedést nyitnának, azokban felszolgálnának, megrendeléseket elfogadnának. A kézműiparnak ilyféle előmozditása által a pénz a forgalmat nagyon élénkitené.

Bekövetkezik ez, ha iparosaink s népünk a nemzetgazdászat magasabb eszméjét, anyagi jólétét gyarapitó erejét képesebbek lesznek felfogni, az ipartörvény betűit magokra alkalmazni fogadják.

Ha a szorgalom, a kitartás a célba vett nagy ipart megteremti, szólhatunk részletesebben a munkaadók és a munkatevők nagy kérdéséhez. Hazánk más müvelt országok módjára iparszabadságnak örvend, melyre nézve a törvény rég kijelölte az utat.

A hazai iparosokra tehát szintén munkadús napok várnak; ők is a nemzet tanitói és nevelői, kiknek képességöktől és hazafiságuktól nagyban függ a nemzet küzdelmeinek jó vagy rosz kimenetele.

A kézmivesség pontatlanságának oka a jó segédek hiányában keresendő és részben fellelhető is, kikben a munka iránti hajlam hiányzik, igyekszenek minél több szabad időt nyerni, mely aztán ritkán töltetik el haszonnal. Ezen ok a mivelődésnek terjesztése, a tanoncok lelkiismeretes kiképeztetése által el fog enyészni.

Gyáripar a kevés számu gőzmalmokat, névszerint az 1-ső gőzmalmi részvény-társaság Ujvidéken alaptőkéje 206,800 frt, Palánka-illoki gőz-komp részvény-társulat alaptőkéje 50000 frt, — ez uj intézet még csak ez év elején mérlegezett először, — a 2—3 sörházat s egy-két szeszgyárat kivéve, nálunk még nincs: holott ezekhez a főkellék, a nyers anyag kezeink közt van, igy például a posztó-gyártáshoz a megkivántató gyapju, ugy szintén papir, cukor készitéshez szükséges anyag sem hiányzik egészen. Nem kell tehát az illető iparcikkeket idegen országból behoznunk, sőt a fölösleget el is adhatjuk; megyénk e nemü termények előállitására a legalkalmasabb. Ugy látszik kevés bennünk a vállalkozási szellem, a nyers terményekkel való megbarátkozás, átengedjük idegeneknek a hasznot.

Gőzmalom van Kisszálláson, Rasztinán, Ujvidéken, Cservenkán, Baján, Apatinban, Zomborban, Kulán, Szabadkán, Rigyicán, a száraz, vizi és szélmalmok lassankint ezek által háttérbe szorittatnak.

Gyáriparunknál hiányzik eddig még a szakember. Mindenesetre a vállalat csakis önzetlen, lelkiismeretes és szakértelmes egyének által biztositható, minthogy leginkább ezzel lehet a gyáripart biztos alapra, fektetve emelni, a közönséggel megkedveltetni.

A jelenlegi viszonyok tanuskodnak a felett, hogy a rosz gabnatermő években sok a nyomorral küzdő napszámos, amidőn kevés a munkaadó, miért is a gőzmalom, bőrgyár, papir-, posztó-, szeszgyárak, serfőzés, a közgazdászat, gőzfürdő a közegészség fentartására a szegény néposztálynak pedig kenyérkereset módjára e nemü vállalatok létesitésére szükséges. Bizonyára nem lenne egy családapa sem kénytelen, ha földmívelési munkáját bevégezte, a meleg kemence mellett ülni, hanem valamely gyáriparnál munkaerejét gyümölcsöztethetné. Gyárosnak pedig szintén meg lenne a maga haszna.

A lakosság főkeresete a mezőgazdaságon alapszik, a kézműiparosok is eddig azzal foglalkoztak; laknak falvakban, de leginkább városokban meglehetős számmal, kik főleg a község és a környéknek szükségelt müvekkel szolgálnak, gyártmányaik nem annyira csinosság, mint tartósság által tünnek ki.

Lássuk röviden: a szappanyfőzés az utolsó év tizedben nagyon visszaesett, a szóda behozatala óta a szappany fogyasztók maguk is elkészitik a házi szappanyt.

Timárok: Baján, Uvidéken, műtakácsok: Palánkán, Apatinban vannak nagyobb számmal messzeterjedő összeköttetésben. Műipar leginkább Ujvidéken, Kulán, Apatinban, Baján, Szabadkán, Zomborban van képviselve; mint például, festő, képiró, aranyozó, műórás, serfőző, fuvóhangszerkészitő, orgonacsináló, kőfaragó sat.

Szeszgyár most nyittatik meg nagyszerű alakjában Szabadkán; serházak közt régi idők óta nevezetes a kulai, apatini, ó-becsei. Pálinkafőzés van minden községben, 2—3 ezer kazán foglalkozik folytonosan pálinkafőzéssel, évenkint 5—6 ezer htl. pálinka főzetik ki törkölyből, rozsból, kukoricából, konkolyból, krumpliból, eperből és gyümölcsből, melyet a nép maga el is fogyaszt. Kár, hogy népünk annyira hozzászokik a veszedelmes pálinka iváshoz, mely az észt eltompitja, a testet lomhává teszi, s az embernek kora halálát eszközli.

A volt céhek helyébe 1872. év óta ipartársulatok alakulnak a rend, iparvállalat, pénztőkésités, vagyonkezelés, segélyezés tekintetéből.

Ezen üdvös célból minden községben egy vagy több ipartársulatot alkotni, erkölcsi és családi kötelesség.

Az ipartársulatok a szolgabirói felügyelet alatt állanak.

Nem hagyhatjuk emlitetlenül kisded háziparunkat, miket a megye különböző részein észlelünk, p. Duna mellett főleg a németek által sok kosár, facipő, a sokácok által vályú, a magyarok által szakajtó, kas stb. készül. A méhkasok közt legnevezetesebbek a Dzirzon-félék, melyek leginkább Filipován, Bresztovácon készülnek; innen terjed el a tiszai járásban. A szlávok közt a nők ügyesen, szinvegyitve szőnek szőrpokrócokat, asztalteritőket, de egyszersmint finom vásznat is, valamint mesterségesen készitenek sokféle csipkéket; e nemüekben leggazdagabb a zombori piac.

Azonban — mint már jeleztük is — félig-meddig sem ismeretesek nálunk a házi iparágak, melyekből polgárházaink nagymérvü kereset-forrásokat nyernének, pl. az élelmi szerek iparágából; gazdag megyénk liszt és husfélékkel a boltokat elláthatná, kiszoritva azokból a külföldieket. A tésztaiparág nálunk csaknem ismeretlen, ugyszintén a tej, turó, sajt, gyümölcs, ruházati iparcikkek, fa és fonálfélék stb. természetes, hogy mindezeknek terjesztésére legalább is megyei intézkedés kivántatnék.

A szabadkai állami nőtanitó-képezdében, ugy a bajai férfi-tanitó-képző intézetben a háziipart szakszerü oktatás által egy év óta a növendékek elsajátithatják. Ohajtandó volna, hogy eme gyakorlati irányu képesitéshez mások is hozzáférhetnének.

Ha a hazai iparunkra csak egy futó pillantást vetünk, meg fogunk könnyen győződni, hogy a külföldtől még hátra vagyunk, hogy nemzeti iparunk még hiányos. Az ipar fejlesztésére mindenek előtt ipartanodákat állitsunk, ipartársulatok által szervezkedjünk és iparkiállitásokat látogassunk és rendezzünk.

35. §. Kereskedés.

Megyénkben a kereskedelem jobbadán a gabonanemüekre szoritkozik, de ez aztán igen élénk. Kiviteli főcikkek a mindennemű gabonán kivül liszt, hüvelyes vetemény, szarvasmarha, ló, sertés, juh, baromfi, kender, nyers bőr, méz, viasz, hal, pióca, kevés gubacs és sok rongy. Ellenben a behozatal is nagy, amikért sok pénzt ad ki a megyei lakos, mert mindenféle gyár és kézmüveket, fényüzési cikkeket bécsiektől, vagy más külországi kereskedőktől veszik kereskedőink. Népünk a kisebb kereskedés iránt nagy hajlamot mutat, van a piacokon sürgés-forgás, néhány év alatt az árus és vevő roppantul felszaporodott.

Legnagyobb kiviteli cikk a gabona, behozatali pedig a só, fa, bor, posztófélék, selyemkelmék, vászon, vas, bőr, olaj stb. A kereskedés eddig csaknem egészen a zsidók kezében van, habár keresztény kereskedőink napról-napra szaporodnak, de népünk ugy középosztályu lakosaink még mindig irtóznak a nyers terményekkel üzletbe bocsátkozni, holott nagyon kezére állana a gabnaszedés, gyapju, bőr, kender s más iparcikk kereskedés, a házaló, úgy az utazó kereskedőket leszoritván, az első külországi kereskedőkkel épp úgy lehet a magyar ember összeköttetésben, mint más.

Mit szólunk csak a mult két évben ide szállitott sokféle gazdasági és kézmives eszközökhöz, melyek leginkább vidéki kereskedők által nem ritkán harmadik, negyedik kézből jutottak hozzánk. A kőszén, mészkő, üveg, festék, gyümölcs, például szilva, dió, sat. nem a mi terményeink, ezek is kereskedés által jutnak hozzánk; kik által? — Sok ezek közül ipar által nálunk is előteremthető volna.

Kereskedelmi lendületét megyénknek jellemzik a pósta, távirda, gőzhajó és vaspálya forgalmi kimutatások.

Kender, durvavászon, zsák, ponyva és faeszközök tekintetéből leghiresebbek a kulai vásárok, Szabadkán meg a lóvásárok nevezetesek.

A felső Duna-melléke főforgalmi helye Baja, az alsó Duna-mellékének főforgalmi helyül szolgál Ujvidék és Palánka, az alföldfiumei vasut-melléke főforgalmi helye Szabadka, mig a csatornavidéknek Zombor és Kula. Nevezetes forgalmi kelyekül tekinthető még Zenta, Ó-Becse, Cservenka, Uj-Verbász, Apatin, Gombos, Bezdán és Ada, hol a helyben termett és a vidékről szállitott gabnával nagyban üzetik a kereskedés.

A pest-zimonyi vasut létesitése, mely megyénket hosszában átszelné, nem csak könnyitené a nevezett áruk szállitását, hanem szépen jövedelmezne a gabona, liszt s egyéb kivihető cikk. Az országra is igen fontos vaspálya kiépitése, ugyszólván semmi akadályra nem találna rónáinkon.

A termények értékesitésére nézve egyes gazdák és kereskedők állandó befolyásukat gyakorolják a főbb piacokon.

A megye nevezetesb kereskedelmi helyeinek forgalmi kimutatása szerint közép kerekszámmal eladott buza, árpa, kukoricza és zab, Adán: 70000, Baján: 460000, Cservenkán: 350000, Apatinban: 180000, Szabadkán: 550000, Kulán: 190000, Ó-Becsén: 80000, Ujvidéken: 210000, Verbászon: 200000, Zentán: 220000, Zomborban: 260000 métermázsa.

A vasut által Baján csökkent, Szabadkán pedig emelkedett a gabnavásár.

Mellékesen legyen mondva, hogy e megye tekintélyesebb városai sem dicsekedhetnek nyilvános kereskedelmi iskolákkal, célszerű ipartanodákkal, sem földmives iskolákkal; s igy a nemzet nagyszerű épületét emelni, midig csak felülről igyekszünk kezdeni.

36. §. Tanügy.

A magyar országgyülés 1868-ik évben a népoktatás tárgyában hozott törvény alapján elrendeli, hogy minden 6 —12 éves gyermek a mindennapi, 13—15 évesek pedig a vasárnapi ismétlő iskolába járni kötelesek, különben a szülők vagy gyámok büntetés alá kerülnek. Minden község köteles iskolát állitani, de a felekezetek is állithatnak, szegény községek iskoláikra az államtól segélyt nyernek.

Az iskolák felett közvetlenül az iskolaszékek ügyelnek fel, felekezet nevében az érseki (püspöki), a kormány nevében pedig a királyi tanfelügyelő és kinevezett iskolalátogatók gyakorolnak kellő felügyeletet; ezek a megyei közigazgatási, közoktatási bizottsággal, a közoktatási miniszterium rendeleteit végrehajtják. A középtanodákra a kir. kerületi főigazgató ügyel fel.

A középtanodáknál jelenleg a magyar határőrvidéki tankerület királyi főigazgatója megyénk szülöttje: Mészáros Nándor.

A tanfelügyelőség 1869-ben léptettetett életbe, mely állásra először Dimitrievics Milos, azután Frankl István, 1876-ban pedig Czirfus Ferencz neveztetett ki tanfelügyelőnek királyi tanácsosi cimmel. Egyszersmind a val. és közoktatásügyi m. kir. miniszterium, 1877. ében 1—1 iskolabarátot minden szolgabirói kerületben iskolalátogatóul nevezett ki.

A megyei iskolatanács 1869. év végén alakult, azóta a megye székhelyén Zomborban, hol rendesen a tanfelügyelőség is lakik, évenkint 3—4 tanácsülést tart, melyben a tanfelügyelő jelentést tesz a tanács müködéséről. Az iskolafelügyelőség gondoskodik, hogy a tanköteles gyermekek összeirassanak minden községben, s azok rendesen iskolába is járattassanak, s hogy a törvény által meghatározott tantárgyak tanittassanak, a veszélyes, hamis tanokat tartalmazó könyvek eltiltassanak, az iskolák kellő számban legyenek és felszereltessenek, a tanitás a törvények értelmében végeztessék, valamint a szorgalmi idő is megtartassék.

A 68-iki népiskolai törvények kibocsájtása óta megyénkben a tanügy kiváló előmenetelt tett, főkép a népiskolák örvendetes mértékben szaporodtak, számos nevelő intézet lelkes főpapjaink kifogyhatlan bőkezűségéből, fáradhatlan buzgalmu püspökünk ügyszeretetéből, a községek áldozatkész törekvéséből állittatott.

Minthogy az iskolák szaporitásával nem állott arányban a tanitók képesitése, 1857, 1858, 1859-ik években Kalocsán, 1871-ik évben pedig Baján póttanfolyamok tartattak, ott az érsek, itt az állam segélyezése mellett.

Van e megyében Baján középszámmal 330, Szabadkán 340, Ujvidéken 260 és Zomborban 240 tanulóval főgymnasium, Zentán 90, Uj-Verbászon 80 tanulóval kisgymnasium. Baján férfitanitó-képző intézet 40 hallgatóval, Szabadkán pedig nőtanitó-képző intézet 100 leánytanuló számára, Zomborban g. k. v. ifjak számára szintén tanitóképző intézet 20 tanuló részére, ezek mind állami tanintézetek a szabadkai főgymn., a zentai, ujverbászi algymn. és a zombori tanitó képző intézetet kivéve; a két első városi, az utóbbiak felekezetiek.

Szabadkán, Ujvidéken és Zentán polgári tanoda, Baján és Ujvidéken kereskedelmi magániskola; rajz, torna, ovoda pedig, valamint jól berendezett vasárnapi ismétlőiskola csak kevés helyen található. Ismétlő iskola oly értelemben sehol sem létezik, mint azt a törvény rendeli; a tankötelesek háromtized része sem látogatja a jelen szervezetű ismétlő iskolákat.

Iparos tanoncok számára több községben külön előadás tartatik, de egy sem felel meg ipartanodának.

A felnőttek, úgy a honvédek, télen főkép esti oktatásokban 1872—1875-ik években sok helyen részesitettek.

1870-ben a megyei tankerületnek népessége 576149 lélekből állott, s e népességi létszámban 89768 6—13 éves tanköteles gyermek volt, s igy a gyermekek létszáma 16%-át teszi a népesség létszámának, vagyis minden 7 lélekre jut 1—1 tanköteles gyermek; ebből 4% nem látogatta az iskolát, azaz 33152. Az igaz hazafinak keblét e mulasztás fájdalommal tölti el; azonban a következő évek sorai ez aggodalmat elüzik.

Volt a mondott 1870-ik évben 534 iskola, ugyanannyi tanitó, 1087 lélekre jutott egy tanterem, egy tanitóra pedig 168 tanköteles. A törvény rendeletének megfelelőleg 1123 népiskolának s ugyanannyi tanitónak kellett volna már 8 év előtt lenni, s igy 578 iskola, ugyanennyi tanitóhiány mutatkozik.

Volt 88 községi iskola, azokban ugyanannyi tantó. Az 1868-iki törvények kibocsájtása után három évre a következő községek iskoláikat községi népiskoláknak nyilvánitották: Apatin, Baracska, Bresztovácz, Cservenka, Gajdobra, Karavukova, Monostorszegh, Priglevicza-Szt.-Iván, Szabadka, Uj-Verbász, Veprovác, Zenta. Ezen iskolák a községi vagyonból és jövedelemből tartatnak fen, a cservenkai iskolák kivételével, hol a fentartásra az 5% adópótlék igénybe vétetik. 1870-ben csakis a szabadkai, zombori, ujvidéki, zentai, ó-kanizsai tanyákon, valamint a kissztapári, rémi, irlovai és futaki pusztákon léteztek iskolák.

Puszták, melyeken rendesen felszerelt iskola áll: Rasztina p. a tannyelv magyar, Sári p. tny. m., Tersanik tny. m. dalmát, Irmova tny. német, Kéles tny. m., Sanac tny. m., Roglatica tny. m., Kissztapár tny. m. n., Tetőhegyes tny. m., Klisza ujvidéki pusztát kivéve mind rk. lakossal bir.

Rendszeresitett tanyai iskolák: az ó-kanizsai tanyákon van 5 tanterem, a zentai tanyákon 9, az adai t. 2, a moholyi t. 2, ó-becsei tanyákon 1, a zombori t. 3, tannyelv mindenütt magyar.

Sok népes puszta és tanya nélkülözi az iskolát.

A r. k. iskolák tanitási nyelve: tisztán magyar 195, német 85, dalmát 11, magyar-német 55. magyar-dalmát 32, magyar-német-dalmát 21, német-dalmát 7, tót 1, tót-magyar 1.

Hol az anyanyelv magyar, ott többnyire a németolvasás és irás is tanittatik.

1874-ik évben hivatalos kimutatás alapján a tantermek száma 624 volt s igy négy év lefolyása alatt 90 iskolával szaporodott, ami azt bizonyitja, hogy a polgári és hitfelekezeti községeknél a jóakarattal párosult áldozatkészség nem hiányzott.

Az 1877-ik évi kimutatás szerint, a négy kir. várost a Csajkásjárást, mint a megye kiegészitő részét ide nem értve, van a legnagyobb, de nem legnépesebb megyében 608160 lélek, tehát az országban legnagyobb tankerület. Ebben az önálló iskolaépületek száma 128 községben 340, ezekből 71 községi, 269 pedig felekezeti; 733 tanterem, ugyanennyi tanitó. A 6—12 éves tanköteles 81780, 13— 15 éves tk. pedig 32257, összesen 114037, a lakosság majd 19%; jut egy tanitónak vezetése alá 155 tanuló, mindennapi tankötelesekből 111, vasárnapi tankötelesekből 44. A mindennapi iskolába járt 61446, ismétlő iskolába 8743, más intézetekbe 1719, összesen 71908. 63%. Iskolába nem járt 42129, csaknem 37%.

A 733 tanitó között képesitett van 664, nem képesitett 69, rendes tanitó 684, segéd 49. Középszámitás szerint 1—1 tanitónak a fizetése 486 frt, ami a jelen szigoru időkben igen kevés. 404 tanitónak van szabadlakása, mig 329 lakbért kap a községektől.

Vallásra nézve az iskolába járó gyermekek a következőképpen osztatnak fel: rom. kath. 47519, görög katholikus 1134, gör. kel. val. 9356, ágostai hitval. 8065, helvét hitvallás 3112, mózes val. 2722. Összesen 71908.

Nemzetiségre nézve az iskolába járt tanulók létszáma: magyar 27960, német 26201, szerb 9356, tót 2895, illir 4511, ruthen 985, összesen 71908.

Hivatalos kimutatásokból e szerint kitünik, hogy az izraelita és az ágostai hitvallásu, nemzetiségre nézve pedig a németajku lakosság legszorgalmasabban járatja gyermekét az iskolába, legtöbb gondot fordit neveltetésökre, amint lélekszámban és vagyonban leginkább ezek gyarapodnak is.

Az iskola-épület mellett van kert 110, faiskola 55, testgyakorlótér 71. Testgyakorlati készletek 43 helyen találtatnak.

Az iskolákra egy évi kiadás 445101 frt.

Iskolai könyvtár van 33 községben, 4728 kötet könyvvel, népkönyvtár csupán négy helyen 571 könyvvel.

Iskolai takarékpénztár van Szabadkán és O-Palánkán. A betevők száma 644, a megtakarított összeg 12200 frt, ebből O-Palánkán 7 tanuló 3 frt 50 krt tett be, a többi Szabadkára esik.

Házi iparral 5 községben 297 tanuló foglalkozott.

Ovoda 16 van, e gyermekkerteket látogatta a mult évi hivatalos kimutatás szerint 1908 kis gyermek. A 16 nevelőnő közül 12 képesitett, 4 nem. Az ovodák fentartására 14630 frt fordittatott.

A megye 128 községében 55 helyen a községi faiskolától az iskolák faiskolája el van különitve, 52 helyen együtt van, 21 községben pedig éppen nincs faiskola, vagy ha talán van is, iskolai célokra nem fordittatik.

A községek közt van 17 olyan, melyben a tanitási nyelv kizárólag magyar, 61 községben az anyanyelv mellett a magyar nyelv is tanittatik, 50 községben még a magyar nyelv nem részesül ápolásban.

A nevelési és oktatási célokra sok község örömmel áldoz, mert meggyőződése, hogy ezáltal saját gyermekét boldogitja, e mellett emeli vele a haza dicsőségét, tudván azt, hogy csak vagyonban és tudományban gazdag haza lehet hatalmas. Csak az ilyen ország képes megvédeni magát az eshető nagyobb bajoktól.

Amely községek a haladás zászlóját kitüzték, azoknak iskoláiban mindenféle szükséges taneszközök fellelhetők. Meglehetősen fel is vannak már szerelve a legkisebb falusi iskolák is a legszükségesebb szemléleti, természetrajzi ábrákkal, bibliai képekkel, számoló gépekkel, térkép és földgömbökkel. Az irás, olvasás és számoláson kivül tanittatik: nyelvtan, fogalmazás, földrajz, történelem, természetrajz, sőt természettan és kertészkedés is.

Felszerelésre nézve szolgáljanak a következő adatok:

Az összes népiskolákban fekete irótábla van 1005, fali olvasó tábla 506, fali térkép 1053, földgömb 316, szemléleti képekből teljes 235 == 7514 db. Bopp-féle természettani ábra 60 teljes példány, természettani eszköz 1562, természetrajzi, állattanra vonatkozólag 4611 darab, növénytanra 2175, ásványtanra 827 db, rovar- és lepke- gyüjtemény 1434, maggyüjtemény 470 féle, ásványgyüjteményből pedig 1529 db.

A felsorolt statisztikai adatokat összehasonlitva a megelőző évivel, tanügyi rovatai gyarapodást mutatnak fel.

Az ifjuság tanitásával századok óta látjuk foglalkozni megyénkben világi tanitók mellett Baján, Szabadkán és Bácsban a sz. Ferenc-rendű szerzetes atyákat, kik a világi zajtól elvonulva, Isten dicsőségének előmozditására, a hivek vigasztalására és üdvére a lelkipásztori szolgálatokat, sőt a szomoru időkben annak terhes kormányzatát helyben és a környéken teljesitették.

Baján már 1778-ik évben a nevezett atyák négyosztályu latin iskolában tanitottak, 1851-ik évtől a bajai főgymnasiumot a város tanácsa, mint alapitó és fentartó, pályázat utján alkalmas világi tanférfiakkal tölté be. Szabadkán 1852-től fogva világiak állanak a tanszéken az áldozatkész város intézkedéséből. A szerzet sem itt, sem amott nem rendelkezhetett elegendő tanerővel.

A kalocsai anyazárdából a n. mélt. érsek és boldogult elődje alapítványa, a városok és egyesek kegyes adakozása folytán O-Becsén 1868, Topolyán 1869, Baján 1870, Szabadkán 1874, Bácsban pedig 1876-ik évben iskolanénék buzgó vezetése alatt, a leánygyermekek tanitására és nevelésére a népiskolai hat, valamint polgári három—három tanfolyam állittatott.

37. §. Könyvnyomda.

Régi időben csak irott könyvek valának, melyeknek irásával leginkább szerzetesek foglalkoztak. Az irott könyvek igen drágák lehettek, iskolai könyveknek ugyszólván hire sem volt, elgondolhatni, hogy az oktatás mily hiányosan végeztethetett. — Mátyás király idejében lett a könyvnyomdászati mesterség Magyarországba behozva, de csak lassan emelkedett tökélyre.

Megyénkben az első nyomdát királyi szabadalom mellett Bittermann 1844-ik esztendőben állitotta, a másodikat ugyan ő Zomborban 1850-ben; Ujvidéken 1855-ik évben Fuchs Ignác, Baján pedig Medersitzki 1857-ben állított első könyvnyomdát. Az irodalom emelkedésével a községi s egyéb hivatalbeli nyomtatványok igénybe vehették a nyomdákat, miért is Szabadkán 1871., Baján 1872-ben második nyomda is állíttatott; Ujvidéken részvényekre alapitott szerb nemzeti nyomda áll több év óta. Nemkülönben 1874-ik évtől van Zentának Barcsy által állitott kézi sajtója. S igy ma már a megyében 8 nyomda létezik, mig 1854-ben csak 4 volt e fontos iparágból megyénknek. Örvendetes jelenség, hogy az ismeretek és műveltség gyors terjesztésére szolgáló eme eszköz, a nevezett helyeken nem igen szünetel, hanem folytonosan munka alatt áll.

Nyomda alul kikerült könyvek, röpiratok s egyéb nyomtatványok a könyvkereskedésekben most már jutányos áron megszerezhetők.

Könyvkereskedés van: Baján 2, Szabadkán 2, Ujvidéken 3, Zomborban 2, Apatin, Zenta, Palánka, Titel, Kula, Hodzságh mezővárosokban pedig egy—egy; összesen 15.

38. §. Irodalom.

Az irodalom tekintetéből sem maradt hátra e megye, sok és jeles irodalmi férfiai több és nevezetes munkával gazdagiták eddig is már a hazai irodalmat, s nemcsak a megyei, hanem a fővárosi és külföldi lapok hasábjain is díszelegnek ezek nevei. György László „Bács-megye régibb és ujabb irói“ gyüjteményes összeállitásán dolgozik. E fontos vállalatban ki lesz tüntetve, hogy mekkora helyt foglal el Bácsmegye azon körben, mely e hazában az irodalmi téren nyilatkozó értelmi erejét tükrözi vissza. Előre is örvendünk e munkának, melyben Bajaváros gazdagon képviselve lesz.

Megyénk szülöttjei közül számosan tagjai a hazai tudományos intézeteknek: szorgalmas és tehetséges fiai elismert szakavatottsággal irtak könyveket és szerkesztettek hirlapokat.

A hirlapirodalom szép és magasztos dolog, harcolni az emberiség érdekében; de e nehéz munkára vállalkozni bátorság és kitartás kivántatik. Nem érdemli-e meg a legdicsőbb polgárkoszorút az, ki egy aluszékony nagy közönséget a maga és a nemzet érdekeinek megfigyelésére felkölteni, tettre buzditani képes? Néha a sajtó érzékenyen sujt az igaz, de — kerülve a személyeskedést — tagadhatlan az is, hogy a közügyekben kell, miszerint mindenki alá legyen tetve a nyilvánosságnak.

Eddig ismert lapok közül megjelent³ Szabadkán 1871, évben „Bácska“, 1872. „Havi Krónika“, 1873. „Bácskai Hiradó“, 1874. „Szabadka“, 1877. „Szabadka és Vidéke.“ Baján 1859. „Bajai Lapok“, 1866. ,,Alvidéki Lapok“, 1872. „Bács-Bodrogh“, 1874. „Baja“, 1878. „Bajai Közlöny.“ Ujvidéken egy német és két szerb lap szerkesztetik, de egyszersmind egy magyar lapja is van „Ujvidék“ cimen 1876-ik évtől. Zentának is volt lapja „Zentai Figyelő“ ezután „Zenta és Vidéke“ 1875—1876 években. Zomborban a megye székhelyén első magyar lap „Bács“ cim alatt folyó évben jelent meg. E lapokból fönnáll nyolc, melyeknek derék szerkesztői többnyire gymnasiumi tanárok.

A szinészet szinte az irodalmat, a nemzet nyelvét, a hazafiságot, a finomabb izlést terjeszti. Állandó szinház csupán Szabadkán van, egyéb nevezetesb városokat megszokták évenkint tisztelni az ugynevezett vándorszinészek, kiknek ügyességök, erkölcsi és szellemi emelkedésök az igazgatónak képzettségétől és magaviseletétől nagyban feltételeztetik.

39. §. Egyletek.

Az ember egy maga nem képes mindent, mit a nemes cél elérésére üdvösnek lát, véghezvinni, azért több polgár vagy lelkes polgárnő egyesül az ügy kivitelére, Igy például alakultak szerte megyénkben koronként társulatok, egyletek, melyeknek hivatása vajmi nagyszerű. Ilyenek: a gazdasági egylet, mely Zomborban 1871-ik évben alakult, célja B. B. megyében a megyei gazdaság minden ágának okszerű fejlesztése, ezáltal a közvagyonosodás előmozditása. E célra a legjobb eszközöket használja fel; de hiába, eddigi gyülésezése — tán a közönyösségéből — nagyon keveset eredményezett. Alapszabályait 1877-ben módosította, melyből kifolyólag ez évben gazdasági, termény és gépkiállitást rendezett. Szabadkán. Ugyanitt 1872-ben alakult „Családgyámolító-egylet“, ,,I. Nőegylet“, mely már 1862-ben a szegény gyermekek ruházatáról gondoskodott. „II. Nőegylett.“ 1873-ban kezébe vette a kolera-árvagyermekek sorsát. „Szeretetről cimzett nőegylet“ a város segélyével Szabadkán 1873-ban egy árvaház létesitését határozta. Ilyen jótékonyságról ismert nőegyletek több helyen alakultak; továbbá 1870-ben B. B. megyei tanitó-egylet, 1874. Bajavidéki r. k. tanitó-egylet, 1875-ben Zomborvidéki r. k. tanitó-egylet, 1876. Bács-Tiszavidéki r. k. tanitó-egylet, 1876. Bács-Kulai, 1876-ban Ujvidék- Palánkai r. k. tanitó-egylet alakult. Ezen egyletek célja, alapszabályaiknál fogva, egyesiteni, működésre serkenteni a népiskolai tanerőket: evégből évenkint, legalább egyszer gyűléseznek, s a helyesen szervezett egyletek a népiskolák emelkedését, ez által közvetve a haza boldogságát mozditják elő; minthogy a nevelés és tanitás terén felmerült kérdések hatóságilag kitüzött, tételek megvitattatnak, irásba tétetnek és a gvakorlati oktatásnál a legjobb elvek, melyek megállapitvák, használtatnak.

A megyében dicséretes tevékenységben találunk még iparos önképző- és segélyző-egyleteket, olvasó-egyleteket, népköröket, dal-, lövész-, zene-, legény-, szini-, temetkezési-, önkénytes tüzoltó-, méhész-, iskolai- és nép-könyvtári-, önképző-, önmivelődési-, kisdedóvó- stb. egyleteket.

Vannak ipar- és kereskedelmi bankok, takarékpénztárak, magtárak, népbankok; kántor-tanitó nyugdijintézet, bácsmegyei jegyzői nyugdij, bácsmegyei hivatalnokok nyugdij egylete, az 1-ső osztrák-magyar hivatalnokok egyletének választmánya Ujvidéken; azután az ágostai, protestáns egyház fiók-egylete; honvéd-egylet, gőzfürdő-társulat, torna-egylet és a „Szabadkai kör“ Budapesten; célja a tudumányos önképzést társulati uton előmozditani.

Alakultak biztositó-társaságok. Állittattak kórházak, árvaházak, lovardák stb., ahol sok ily egylet állásához mérten alakult és céljával egyezőleg fennáll, ott a megye lelkiműveltségére nézve az a legjobb mérték. A kormány és lelkes hazafiak jutalmakat, érdemjeleket, megdicsérő okmányokat osztanak ki azok közt, kik magukat egyben-másban kitüntetik, például a népnevelés, fa- és baromtenyésztés, tüzoltás, vizveszély sat. körül érdemeket szereznek.

Kár, hogy a központban egy célszerűen berendezett dolgozóház nem állittatott már régen fel azon megyei rabok számára, kik éveket töltenek el a börtönben tétlenül, semmitsem keresve s meg nem javulva.

Az egyletek nemes céljait cimök eléggé mutatják, melyek által csak jólétünk mozdittatik elő; azért az tölti be legjobban polgári kötelességét, ki vagyoni állásához képest, az ily intézetek felállitásához aránylag hozzá járul.

Az elősorolt egyletek adandó alkalommal különféle ünnepélyeket, pl. táncvigalmakat, műkedvelői szini-előadásokat, hangversenyeket, tombola-játékokat, dalestélyeket szoktak jótékonycélra rendezni.

40. §. Adóügy.

A polgári kötelességek sorába tartozik a törvényesen meghatározott adófizetés is, mely nélkül semmi féle ország fenn nem álhat. Az adónemeket minden adózónak kell ismerni, hogy magát azokhoz alkalmazhassa, nehogy tudatlanságból, vétkes mulasztásból pénzbirságra itéltessék.

Ilyen adónemek jelenben ezek: földadó, házadó, keresetadó; nyilvános számadásra kötelezett vállalatok, egyletek adói, tőke-, kamat- és járadék-adó, jövedelem-adó, malom-adó, kereskedelmi-, ipar- és védelmi-adó, vasuti- s gőzhajószállitási-adó, cseléd tartásért, teke-asztalok, játék- helyiségek, kocsi- és lótartásért fizetendő fényüzési adó, vadászat és vadászatra használható fegyverek adója, általános jövedelmi pótadó, késedelmi kamat, adóbehajtási illeték, adóhátralékok. Fogyasztási adónemek: szeszadó, boradó, húsadó, söradó, bélyegadó, jogilletéki adó, fémjelzési adó, dohányjövedéki adó, s lottó jövedéki adó.

Ezen adónemeken, t. i. országos adón kivül vannak és pedig legtöbb községben közköltségek fedezésére községi adók, természetesen ott, hol magának a községnek vagyona nincs, legalább nem annyi, melynek jövedelméből a házi kiadásokat fedezhetné; közigazgatási és közmivelődési célokra elegendő lenne. Némely község 30, 40, sőt 50 száztolit kénytelen kivetni házi adóul a közlakosságra, ami felette nagy teher a kevésbé termékeny határbeliekre nézve; ebbeli hiányokat a lakosok szorgalma és takarékossága üti helyre.

Régenten az adó porták után volt kivetve, portának nevezték az olyan házhelyet, vagy kaput, melybe egy szekér gabnával vagy más teherrel bemehetett. 1342-dik évben 18 dénár adó fizettetett egy portától, (100 dénár tett egy frtot, később 40 váltó kr. közönséges nyelven, de hivatalosan 60 pengő krajcár számíttatott egy frtba.) 1480-ban már 100, 1550-ben 300, 1600-ban pedig 400 dénárt fizettek a megyei lakosok egy porta után. 1830- ban a megye összes adója 222 ezer pengő forint volt. 1848-ig szembeötlő aránytalanság követtetett el az adókivetésnél.

Most nem a porták, hanem a vagyon után fizettetik az adó, megyénk 1870-ben 3.645,000, mult évben még több mint 4.000,000 frtot fizettek ki évi adóul. E szerint a mi megyénk az országban legtöbb adót fizet.

Az összes megyei adóhivatalok a szegedi pénzügyigazgatóság hatósága alá tartoznak. Adóhivatal a következő 8 városban van felállítva: Baján, Kúlán, Palánkán, Szabadkán, Titelben, Ujvidéken, Zentán és Zomborban.

Törvényeink szerint, kik az adót rendesen nem fizetik, azoktól a községi adó-végrehajtók végrehajtás utján behajtják. A száz frton felüli adófizetők adóikat egyenesen az illető adóhivatalba fizetik be s a szolgabirói végrehajtó behajtási felügyelete alatt állanak.

Illetékkivetési hivatal van Baján, Palánkán, Szabadkán, Ujvidéken és Zomborban, bélyegcsonkitási hivatal pedig Szabadkán és Ujvidéken; fémjelzés az adóhivataloknál történik.

Az adó nemre és kivetésre nézve igen sok változtatásokon ment keresztül. Az állami jövedelem a helyzetnek megfelelőleg okszerűen változtatva lőn; azonban nem mindenütt és nem mindig a leglelkiismeretesebben. Az ötvenes évek elején az osztrák kormány által kinevezett hivatalnokok kivetették az adót; a birtok aránya szerint 5 osztályzatot állapítottak meg, és később a hibás adóalap folytán némely község felette nagy adóhátralékban marasztaltatott el. Igy pl. Szabadkának 1851—1861-ig 261 ezer frt ily adóhátraléka volt, melyet a mostoha években kényszer utján szedtek be a közönségtől.

A megyében 3000 frtig legtöbb adófizetők névsorát legyen szabad itt összeállitva adnunk: Gr. Chottek Rezső 53339 frt, Futtak, Glozsán uradalmában, Kalocsai érsek 25000 frt, Bács, Dérony urad., Báró Rudits I. id. 16685 frt, Almás, Kunbaja urad., Báró Rédl Béla 9031 forint, Sztanisics, Kelebia urad., Szemző Mátyás 8446 frt, Kulpin urad., Latinovits Illés 8422 frt, Borsod, Katymár urad., Latinovits János id. 8124 frt, Borsod, Baja urad., Báró Rédl Lajos 7820 frt, Rasztina, Sztanisics urad., Lelbach Ádám id. 6909 forint, Cservenka, Doboka urad., Gromon Dezső 5310 frt, Vajszka, Bogyán urad., Fernbach Antal 4808 frt, Apatin urad., Dungyerszky Gedeon 4708 frt, Szenttamás, Turia urad. Dungyerszky Lázár 4063 forint, Szenttamás, Ó-Becse urad., Kovács József 3678 frt, Rigyica urad., Vojnits Jakab 3342 forint, Majsa, Roglatica urad., Parcsetich Felix 3053 frt, Martonos, Ó-Becse urad., Vojnics József 3038 frt, Ó-Morovica urad., Kohn Lipót 3033 frt, Mélykút urad., Kráhl Adolf 2618 forint, Ó-Kanizsa urad., Gyorgyevits Szabbász 2606 forint, Ó-Becse urad., Bezerédy Béla 2443 frt, Cséb urad., Szemző László 2390 forint, Kulpin urad., Pilaszánovits József 2364 forint, F. Roglatica urad.

Megjegyzendő, hogy az adó soha sem volt oka senki hátramenésének, hanem a könnyelmű költekezés, mely az eladósodást eszközlötte.

41. §. Hadügy.

Vannak a honpolgároknak jogaikon kivül fontos kötelezettségei, melyeket lelkiismeretesen teljesitenie kell, ilyen a honvédelmi kötelezettség. Minden férfi, ha szolgálatra alkalmas, bizonyos korban hadköteles. Régenten csak a nemesek, nép csupán felkeléskor tettek a hazának ilyen szolgálatokat, később elfogás és toborzás által besorozott katonák, bizonytalan ideig állittattak a haza védelmére.

E megye most két gyalog-, egy huszárezredet és egy honvédzászlóaljt egészit ki.

Hadfogadó parancsnokság van Zomborban és Ujvidéken, honvédzászlóalj pedig Szabadkán, Zomborban, Ujvidéken és Szegeden.

A Zomborban jelenleg állomásozó báró Airoldi 23 gyalogezredbe soroztat a felső I—II. Közép I—II. és alsó I—II-ik járás.

Ujvidéken jelenleg állomásozó gróf Coronini 6. gyalogezredbe soroztatnak alsó III. telecskai I—II. Csajkás I—II. és tiszai I—II. járás.

Szabadkán a 4. szánni E.-Gyulai huszárezredbe az egész megyei hadköteles fiakból soroztatnak.

Honvéd 4. sz. zászlóaljhoz, mely Szabadkán állomásoz, a felső I—II. és telecskai III. járás, mig Ujvidéken (azelőtt Palánkán) 6. sz. honvédzászlóaljhoz alsó III., telecskai I. tiszai II. és csajkás I—II. járás, végre a Szegeden állomásozó 3. sz. honvédzászlóaljhoz a tiszai I. járás adja a honvédeket.

42. §. Közbiztonság.

A szolgabirói hivatal hatáskörének legfontosabb része a mindennemű rendőri intézkedés, a személy- és vagyonbiztonság, legfényesebb pontja azonban a közerkölcsiségre való szigoru felügyelet, legterhesebb tán az adó, legdicsőbb pedig a tanügy, különösen ott, hol a szolgabiró járásában egyszersmint a miniszterium által kinevezett iskolalátogató.

A szolgabiró intézkedik mindazon dolgokban, melyek az ő egész járását érdeklik. Vagyon- és személybiztonsági tekintetben szomorú emlék az 1848-ik év előtti korszak, különösen megyénkre nézve.

Az országvégekhez legközelebb álló megyék egyike B. B. megye, hol számos harcok és sarcok folytak, a munkákra kevés nyugalmas idő fordittatván, az ideiglenesen koronkint ide származott, némely fegyveres és fegyvertelen, erkölcsben megromlott, tolvajlással és rablással foglalkozó nép nem ritkán az egyes polgárokon kiméletlenséget követett el, adván ezeknek a kevésbbé népes, messze vidékre terjedő tanyák, puszták helyt, menedéket.

A forradalom után sem szünt meg a gyakori tolvajlás, rablás, minthogy a megszokott régibb cinkostársak és orgazdák mindig helyt álltak.

Közbiztonság tekintetéből pedig az országos, ugyszinte a megyei intézkedés sem eléggé erélyes, sem eléggé tapintatos lévén, a kormány 1870-ben királyi biztost rendelt, ifjabb gróf Ráday Gedeont szemelte ki és bizta meg — ideiglenes állapotban — a megrenditett vagyon- és személybiztonságot helyrehozni, megszilárditani, régibb és ujabb háborgókat befogatni.

Miután az elvetemült főbünösök a megyei községekből ügyesen becsipettek, Szegedre vitettek, a borzalmas esetek magoktól megszüntek, minek következtében az intézmény is 1874-ik évben az országgyülés által beállittatott.

A megyei csendőrök, központban ugy, mint a járásokban a csendbiztos szigorú felügyeletével őrködnek a rendre, tartják fenn az áldott békét. Egyébiránt a megállapodott lakosság erkölcsei mindinkább szelidülnek, vagyonossági és takarékossági hajlamával fokozódik örvendetes mérvben a higgadtság, munkaszeretet, és az öröklött egymás iránti bizalom, melyet nem ritkán megrenditettek az alkotmányos választásokkal visszaélni szokott szájhősök és az ide nagyszámban némely bevándorló, üzérkedéssel foglalkozó zsidóság gyakori fondorlatai.

Vannak községek, melyek a csendbiztosi állomás mellett felelős őröket is fogadnak fel, mások meg csak éjjeli őröket állítanak a személy- és vagyonbiztonság tekintetéből.

Köztapasztalásból tudjuk, hogy, mint az idő, úgy változik a személy- és vagyon-biztonság megyénkben, néha jó, néha rosz lábon áll ez, pedig a közönség szivesen viseli, de viselheti is a rendőri költségeket, miután mindenki szeretné kis vagyonát biztonságba helyezni.

43. §. Kormányzat.

Az ország közigazgatási tekintetben vármegyékre van felosztva, és pedig sz. István első magyar király idejétől fogva. A vármegyék, mint ősi intézmények, mindig fontos szerepet gyakoroltak alkotmányos életünkben. 1848-ik év előtt csak a nemesek, egyházi és világi főurak folyhattak be, a megye tisztviselőségét és tekintélyes közönségét csupán ezek képezték. Az országgyülésen a megye egy követ által képviseltette magát. A megye nemcsak választott és küldött képviselőt az országgyülésre, hanem azt utasitásokkal látta el, kinek csak azok szerint volt szabad nyilatkoznia, s ha ez a megye bizalmát elvesztette, visszahivatott és helyébe más küldetett fel.

Hajdan a megyék őrei voltak a hazai törvénynek, ha a megye valamely felsőbb rendeletet a törvénybe ütközőnek vélt, ugy a királyhoz kérelmét, az országgyüléshez pedig sérelmét egy feliratban terjesztette fel; a netáni végrehajtás a leiratig felfüggesztetett.

Minden három évben a megye tisztujitást rendelt el, mely alkalommal a nemesség megyeszerte korteskedett, a megválasztottak nagy ünepélyességgel iktattattak be, a megyei közönség pedig örömnapokat ült. A jobbágyság azon polgársággal pedig, kik választói joggal nem birtak, a nemesekkel szemben sokszor kellemetlen surlódásoknak, osztatlan polgárjog szülte szeretetlenségnek, bizalmatlanságnak jeleivel gyötrődött, mert érezte annak sulyát.

Az 1848-iki törvények a hon minden lakosára egyaránt kiterjesztették a polgári jogokat, s igy most a megye összes lakossága képezi a választó közönséget, s közvetve maga választja községi és megyei tisztviselőit, nemkülönben az országgyülési képviselőket.

A megyei községek 87 választó-kerületre osztva 300 megyei képviselőt választanak be, kik a megyénél 21 tagú állandó bizottságot — főispán kinevezése mellett — választanak s ezen közigazgatási bizottmány a megyei tisztviselőkkel a gyülésekben törvény szerint a megyei hatóságot alkotja.

A közgyülésekben először a kormány leiratai vétetnek fel, aztán az országos, a megyei, a községi, végre az egyesek ügyei tárgyaltatnak. Sok és fontos ügy elintézése vár a megyei képviselőségre, a külön szakokra osztott bizottságokra; ilyen a népnevelési, közegészségi, statisztikai, közgazdászati, közlekedési és közbiztonsági ügy, stb.

A megye most országgyülésre követet nem küld, hanem a főispán a király által a felsőházba meghivatik, a megye pedig 11 választó-kerületre osztva, a közönség szabadon választ követet s küldi fel utasitások nélkül az országgyülésre. A szabad királyi városok — a megyék módjára — egészen önálló közigazgatási és igazságszolgáltatási hatáskörrel birnak, egyéb hatóságtól függetlenül.

Az országgyülésre Zombor, Ujvidék, Baja, Zenta egy- egy, mig Szabadka két követet küld. A követválasztó-kerületekhez a következő községek tartoznak:

Almási követválasztó-kerülethez tartozik: Almás,

Bikity, Borsód, Csávoly, F.-Sz.-Iván, Jankovác, Kisszállás, Kumbaja, Madaras, Mateovics, Mélykút, Rém, Tataháza. Lakosainak száma 43560. Követ ifj. b. Rudits József.

Rigyicai vk.: Baracska, Báthmonostor, Béregh, Csataalja, Dantova, Gara, Gákova, Katymár, Kolluth, Krusevlya, Rigyica, Szántova, Sztanitics, Vaskuth. Lak. sz. 44600. Követek: Allaga Imre, Szemző Nándor, Szemző István, Somssich Pál, Tóth Vilmos, ifj. Latinovich János.

Apatini vk.: Apatin, Bezdán, Doroszló, Kupuszina, Monostorszegh, Ó-Sztapár, Pr.-Sz.-Iván, Szónta. Lak. sz. 43700. Követek: Simits József, Ambruszt Péter, Kürthy István, Schmausz Endre.

Hodsághi vk.: Bogojéva, Bresztovác, Cservenka, Déronya, Filipova, Hodságh, Keresztur, Karavukova, Lality, Parabuth, Rác-Militics, Veprovác. Lak. sz. 42400. Követek: Szemző Mátyás, Szemző János, Gromon Dezső, Szemző János, Rónai István.

Ujverbászi vk.: Feketehegy, Hegyes, Kis-Kér, Kucura, Kula, Ó-Verbász, Uj-Verbász, Szeghegy, Topolya, Torzsa. Lak. sz. 51400. Követek: Jámbor Pál, Kármán Lajos.

Kernyai vagy Ó-Moravicai vk.: Bajmok, Bajsa, Csonoplya, Kernya, Ns.-Militics, Ó-Moravica, Ó-Szivac, Pacsér, Ujszivac. Lak. sz. 40300. Követek: Ballagi Mór, Vojnits Barnabás, Pilaszánovics József, Vojnits Barnabás, Vojnits Jakab, Szemző Gyula.

Ó-Kanizsai vk.: Ada, Csantavér, Martonos, Moholy, Ó-Kanizsa, Sándor. Lak. sz. 40350. Követek: Kiss Jakab, Jankovich Gyula, Hoos Ferenc, Tóth József, Zákó Sándor.

Ó-Becsei vk.: Földvár, Járek, Ó-Becse, Szenttamás, Temerin, Turia, Petrovoszelló. Lak. sz. 48800. Követek: Bende József, Miletits Szvetozár, Latinovits Vince, Mátits János, id. gr. Ráday Gedeon, Popovits Vazul.

Kulpini vk.: Begecs, Bulkesz, Cséb, D.-Szt.-Iván, Glozsán, Kiszács, Kulpin, Ó-Kér, Ó-Sové, Ó-Futak, Piros, Petrovác, Uj-Futak, Uj-Sóvé. Lak. sz. 38900. Követ: Dimitrievits Milos.

Bács-Palánka vagy Tovarisovai vk.: Bács, Bács-Ujfalu, Bogyán, Bukin, Gajdobra, Novoszelló, Német-Palánka, Ó-Palánka, Obrovác, Plávra, Szilbás, Paraga, Pivnica, Tovarisova, Uj-Palánka, Vajszka. Lak. sz. 42000. Követek: Zákó Sándor, Milutinovits Szvetozár, Vukovich Sebő, Gromon Dezső, Funták Sándor.

Titeli vk.: Alsó-Kovil, Csurogh, Felső-Kovil, Gardinovce, Goszpodince, Gyurgyevo, Kovil-Sz.-Iván, Káty, Lok, Mosorin, Nádaly, Titel, Vilova, Zsablya. Lak. sz. 33100. Követek; Kosztits Lázár, Miletits Szvetozár, Polith Mihály.

Zombor, sz. k. V. L. sz. 24309. Követek: Korics Gáspár, Mihajlovits Miklós, Stojácskovits Sándor, Konyovits Antal, ennek halála után dr. Maximovits Miklós, dr. Maximovits Miklós, Czedler János, dr. Maximovits Miklós.

Szabadka, sz. k. V. Lak. sz. 56323. Követek: Czorda Bódog, öreg Vojnits Lukács, Mukits Ernő, Varga Károly.

Ujvidék, sz. kir. v. Lakosainak sz. 19109. Követek: Hirsch Tivadar, Hadzsics Antal.

Baja, sz. k. v. Lak. sz. 18110. Követek: Latinovits Vince, Tóth Kálmán, Latinovits Gábor.

Zenta, rtm. v. Lak. sz. 19938. Követek: Opitz Sándor, Majoros István, Zákó György, Lónyai Menyhért, Majoros István.

Az egész megyét 17 követ képviseli az országgyülésen, a törvényhozásba mintegy 35800 lélek választ egy követet.

A megyei kormányzat élén áll a főispán, kit a kormány utján Ő felsége a király bizonytalan időre nevez ki. A főispán egyszersmind a kormány képviselője. A megyei tisztujitás alkalmával a főispán három alkalmas egyént jelöl ki az egyes állomásokra, s ezek közül a megyei képviselőség egyet választ. A főispán az alispán meghallgatásával a csendbiztosokat, a várnagyot és a segédszemélyzetet kinevezi; a hanyag vagy vétkes tisztviselőket hivataluktól felfüggeszti, mig az alispánt és a polgármestert csak a belügyminiszterium jóváhagyásával.

Közigazgatás tekintetéből a megye első választó tisztviselője az alispán; 48-as években jelesb alispánjai voltak e megyének Odry, Knéry, Zákó, (ez utóbbi 48-ban megyei követ), a hatvanas években Pál Antal, 1871-ik évtől pedig Lovászi Mihály az alispán, sok ügyben egészen önállón intézkedik, hatásköre annyira ki van terjedve, hogy a közigazgatás szálait kezében tartja, a megyéhez intézett felsőbb rendeletek, hivatalos beadványok hozzá tartoznak, a megyei tisztviselőkre, a közigazgatás rendes menetére felügyel. A megye nevezetes tisztviselői: a főjegyző, most Sándor Béla, a főügyész Mihelits János, árvaszéki elnök Zákó Péter, főszámvevő, a közgyám, a pénztárnok, a levéltárnok, várnagy, csendbiztos, főmérnök, főorvos; nemkülönben a törvényszéki ülnökök, a telekkönyvi, a gyámhatósági hivatalnokok, kik Zomborban a megye székhelyén hat évre választatnak s a megyét a központból igazgatják. Mindezen hivataloknak már nevök mutatja teendőik irányát.

A megye kiegészitő, egyszersmind igen fontos részét teszi az árvaszék, 1877. év junius végén megyénkben — királyi városokat ide nem értve — kiskoru árva volt 15506, ezek közül elegendő vagyonnal bir 9007, nem birt elegendő vagyonnal 6166, minden vagyon nélkül 333, iskolaköteles árva 3352, iskolába járt 3066, iskolába nem járt 286 a gyámság alul felszabadult 1173, ezeknek utalványoztatott 223135 frt, ebből kifizettetett 95260 frt. Az árvatárban volt készpénz 108290 frt, kötvényekben 4 millió 200 ezer frt.

Nemkülönben fontos a megyei intézkedés a törvények értelmében a közegészségügy tekintetéből, a hiányok eltávolitása, a kuruzsolók és a tudatlan bábák, gyógyszertárak stb. feletti szigoru őrködés.

Külső megyei tisztviselők a szolgabirák, kik a megyei hatóság felügyelete alatt állanak, a megyében a rendet fentartani, az adót behajtatni hivatva vannak; szóval, a hatóságuk alatti községeket kormányozzák, számadásaikat időnkint megvizsgálják, törvény alapján a községi tisztviselőség felett jogaikat gyakorolják, az alispántól, vagy a megyei bizottmánytól vett felsőbb rendeleteket, végzéseket végrehajtják; szorosan felügyelnek, vajjon a községi elüljáróság részéről pontosan végeztetnek-e az ujoncozás, közmunka; a nevelés és közigazgatás egyéb ágai körül a hivatalos teendőket elvégezik.

A községi elüljáró-választásnál a kerületi szolgabiró elnököl, a birói, jegyzői, esküdti stb. állomásokra kijelölési joggal él. Ő adja ki a községekben az ipar és kereskedelmi vállalatokra a kért engedélyt.

Törvénykezés, igazságszolgáltatás tekintetéből a kir. városokat kivéve van a megyének három helyen, u. m. Zomborban, Szabadkán és Ujvidéken itélő birósága, kir. törvényszéke, hol a fontosabb perek tárgyaltatnak. E törvényszékhez folyamodhatik az is, ki a járásbiróság itéletében nem nyugszik meg. Kisebb törvényszékek, vagyis járásbiróságok, melyekre a törvényszéki elnökök ügyelnek fel, székhelyei: Szabadka, Almás, Baja, Topolya és Zenta a szabadkai; Zombor, Apatin, Hodságh és Kula a zombori; Ujvidék, Palánka, Ó-Becse az ujvidéki; Titel pedig a pancsovai törvényszéki elnök ügyköréhez tartozik.

A járásbiróság székhelyén van rendesen az adóhivatal, a telekkönyvi hatóság, kir. közjegyzőség és mérték- hitelesítő állomás.

A törvényszék teendője igen fontos, mert itéletet hoz az ember vagyona, szabadsága, sőt élete felett is. 1868. évben az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetett, s biráit az igazságügyminiszter javaslata és felterjesztésére a király nevezi ki.

A jelenleg fenálló egyházi törvényszékekhez csak a házassági perek tartoznak.

Különös biróságok közé tartoznak a birtok biróságok, ezekhez továbbá a városi, kerületi és a megyei törvényszékek, végre a békebiróság. A községi biróság a község gazdászati és törvénykezési biróból, esküdt és jegyzőből áll, itéletök 30 frt értéket meg nem haladó keresetig terjed; akkor is, ha a felek magukat az itéletnek alávetették, ami ritkán történik. Ezen ügyek a bagatell törvényszerinti eljárás alá fognak ezután tartozni.

A községi békebiráskodás alá tartozandnak adóssági, ingósági, munkadijügyi különféle keresetek 50 frt, gyeprendőri ügyek 20 frt erejéig terjedhet az itélet. A békebiráskodás (a bagatell törvény értelmében) gyakorlására hivatott közegek első sorban a járásbirák, és ezen joggal felruházott szolgabirák.

A telekkönyv is felette hasznos intézmény, ebben mindenkinek fekvő birtoka nyilvántartatik, vagyoni állása bárki által megtekinthető, mik által a csalásnak nagyban eleje vétethetik.

Az igazságügyi miniszterium 1873-ik évben végrendeletek, hiteles szerződések, egyéb fontos ügyiratok szerkesztésére, különféle pénzértékek, jogérvényes okiratok alapján, megőriztetésére közjegyzőket nevezett ki, kiknek hivatalos működése felett a közjegyzői kamrák őrködnek, megyénkbeli közjegyzőség a szegedi kamrához tartozik. A megyei ügyvédek 1874-ben alakítottak ügyvédi kamrát Szabadkán, tagjai választott képviselőket küldenek saját kebelökből a gyülésekre.

Rég elismert igazság, hogy az államok hatalma a tudományban, a gazdagságban rejlik. Tudjuk azt is, hogy a szegénység nagy baj, nyomorusággal jár; ha egy ország ilyen, pusztulás következik arra. Az államnak tehát, mint okos gazdának bevételeit és kiadásait rendezni, gondosan vezetnie kell; a rendes bevételei mellett mellékes jövedelmek szerzéséről is gondoskodnia kötelessége. Az államnak mellékes jövedelmet hoz a dohány, bélyegelárusitás, sör és szeszfőzés stb.

Hogy a magyar kincstár jövedelme ne csonkittassék, pénzügyőrök állittattak fel különböző helyeken, megyénkben is, kik a szegedi pénzügyigazgatóság alá tartoznak.

Pénzügyőri biztosi állomás van a 4 kir. városban, és pedig:

Illeték-kiszabási hivatal van Szabadkán, Baján, Ujvidéken, Palánkán és Zomborban; ez utóbbiban adófelügyelőségi hivatal is létezik.

44. §. Felosztás.

Bács-Bodrogh vmegye régebben 5, 1873-ik év óta pedig 6 járásra van felosztva, u. m.: felső-közép, alsó, telecskay, tiszai és csajkásjárásra.

Az alsó járásban 3, a többi járásokban pedig 2—2 szolgabirói székhely van, s igy a megye 13 szolgabirói járást — kerületet — képez.

Zombor, Szabadka, Ujvidék, Baja, szab. kir. városok, Zenta rendezett tanácsu mezőváros, ugyszinte Ada, Almás, Apatin, Bács, Bezdán, Hodhság, Jankovác, Katymár, Kula, Ó-Becse, Ó-Futak, Ó-Kanizsa, Ó-Palánka, Szenttamás, Sztanitics, Temerin, Topolya, Titel, Zsablya régebb idő óta ugynevezett mezővárosok. Ily cim a jelenlegi országos intézkedésből a községeknek nem szokott adatni, hanem nagy- vagy kis-községi cim.

Vannak az emlitett városokon kivül nagy- és vagyonos községek, melyek 1860-ik év óta vásártartási engedélylyel birnak. Ilyenek: Bajmok, Csantavér, Csurogh, Földvár, Kernya, Martonos, Moholy, Ns.-Militics, Ó-Moravica, Petrovoszelló, Ujverbász, Ujszivac.

A többi községek is népesek, átalán rendesen épitvék, a lakházak igaz csak kevés számban tégla, vályog- falazatuak, cserép vagy zsindely tetőzetüek, hanem többnyire vert fal és nádtető alkotásuak, de elég tartósak, kényelmesek és tiszták.

A 128 község között van 4 sz. kir., 1 rendezett tanácsu és 19 mezőváros, 104 nagyobb-kisebb község, 35 nagyobb és 40 kisebb puszta, e mellett számos, nevezetes tanya. Megjegyzendő, hogy a 128 község között vannak oly helységek, melyek ujabban önálló községek közé soroztattak, mint pl. Kisszállás, Mateovics, Rém. Ellenben a kitett összegből hiányzanak népes helyek, melyek önálló adózó községet nem képeznek, hanem közigazgatásilag valamely más községhez tartoznak, ilyen Adorján 900, Rasztina 220, Kutas 1800, Tetőhegyes 630, Roglatica 300, Irmova 250 lakossal; és a szabadkai nagykiterjedésü határon Tavankut 2520, Kelebia 1660, Zobnatica 1080, Sebesics 1040 lakosaival, stb.

Tisztán magyar község van 17, német 26, szerb 14, tót 2, dalmát 2, ruthén 1, magyar-német, 2, magyar-szerb 10, magyar-dalmát 2, német-magyar 1, német-szerb 4, német-dalmát 4, szerb-magyar 1, szerb-német 7, szerb-dalmát 1, szerb-tót 2, dalmát-magyar 2, dalmát-német 1, dalmát-szerb 1, tót-szerb 4, magyar-dalmát-német 3, magyar-német-dalmát-szerb 1, magyar-német-szerb 1, magyar- német-dalmát 1, magyar-tót-szerb 1, német-dalmát-magyar 2, német-szerb-magyar 2, német-szerb-ruthén 1, német- magyar-szerb 1, szerb-magyar-német 2, szerb-német-magyar 1, szerb-német-tót 1, szerb-magyar-dalmát-német 1, szerb-német-magyar-dalmát-tót, 1, dalmát-német-magyar 3, dalmát-magyar-szerb 1, ruthén-magyar-német 1.

45. §. Népesség.

A megye népessége egy század alatt tetemesen emelkedett, hogy mennyi lakosa volt a török uralom előtt, azt nem tudhatni biztosan, annyi azonban bizonyos, hogy vmegyénk nevezetes és népes volt. A török általi elpusztulás után gondolhatni, mily csekély számu lehetett a lakosság, miután a törökuralom alatt csak 12 r. k. plébánia létezett mindössze, más felekezetről pedig szó sem volt.

A török kiüzetése után az ország különböző vidékéről telepedtek ide különféle lakosok, a 17-ik század végén pedig sok külországi német-család telepíttetett e néptelen vidékre. 1787-ik évben csak 184 ezer, 1853-ban már 460 ezer lakosa volt e megyének, azóta pedig százezerrel szaporodott a lakosok száma, a csajkásjáráson kivül.

1835-ik évben vallás és nemzetiség tekintetéből a megyei lakosság következőleg állott:⁴

Az 1870-ik évben az országos népszámlálás szerint az 5 járásban volt 110 község, ezekben 576149 lakos, ide járul a hatodik, a csajkásjárás 14 községe 32011 lakossal.⁵

Tekintve a népességet — az 1870-ik évi összeirás szerint — e megye lakossága 608160; a legujabb hiteles kimutatásokból kitünik, hogy azóta 4213 lélekkel szaporodott a lakosok száma, s igy B. B. megyének jelenleg a népessége 612373 lélekből áll. A szaporulat azonban az egyes községeknél figyelmen kivül hagyatott, megtartva az 1870-ik évben megyeszerte foganatositott hivatalos népszámlálás adatai nyomán kitett összeg.

A megyei községek közül Borsód, Gardinovác, Krusevlya, Lok, Vilova, Bogyán, Mateovics, Rém, 8 község lakossága ezren alul áll, a többi a következőképpen:

46. §. Vallásfelekezetek.

Római katholikus egyház, kalocsai főegyházmegye. A kalocsai érsekség alapittatott 1000-ik évben, kiterjed B. B. megyén kivül P. P. S. K.-Kunmegye legdélibb kis részére. Érsek Haynald Lajos hittudor, lakik Kalocsán. — Püspök Rubinszky Mihály, főtanfelügyelő.

Vallási tekintetben a róm. kath. hivek tartoznak a Kalocsa-főegyházmegyéhez, melynek feje a kalocsai érsek. E valláshoz tartozók a megyében legtöbben vannak, és pedig különféle nemzetiségből.

A magyarok Géza fejedelem és sz. István első király idejében vették fel a keresztény hitet, a németek koronkint, főleg Németországból ide telepíttettek, magukkal hozván a r. k. vallást; illirek vagy dalmátok, mint katholikusok Boszniából, Hercegovinából, Dalmátiából, Illiriából költöztek be, a tótok az ország felső részéből származtak, ezek legkevesebben vannak, sokan el is magyarosodtak.

Az érsek egyházi kormányzatában segédkezik egy felszentelt püspök és székes káptalan. Székhely Kalocsa.

A főegyházmegye 13 esperes-kerületre osztatik fel, ugy mint:

Nyelvre nézve van latin szertartású parochia tisztán magyar 33, német 19, illir 2, magyar-német 8, magyar- illir 5, magyar-német-illir 20, német-illir 3, tót-magyar 1, összesen 91. — Segédlelkész 59.

A világi papság mellett vannak a megyében szerzetesek, régi időktől fogva Baján és Bácsban Szt.-Ferenc- rendű kapisztránusok, Szabadkán Szt.-Ferenc-rendű salvatoriánusok, Ujvidéken Szt.-Antal szabályait követő örményszerzetesek. A zárdák hajdan sokkal több személylyel rendelkeztek, mint most.

A kalocsai Miasszonyunkról cimzett tanitónők, iskolanénék anyazárdájából egy évtized alatt telepíttettek Tapolyán, Baján, Ó-Becsén, Szabadkán, Bácsban; e fiókzárdák fentartásáról az egyházi hatóság évenkint gondoskodik. A jövő években már Ujvidék, Temerin és Jankovác leánygyermekei is nyernek oktatást az iskolanénék által.

A bács-bodrogh megyei csekély számú gör. katholikusok a zágrábi főegyházmegye, a kőrösi gör. szertartású kath. püspökség alá tartoznak, mely 1777-ben alapíttatott, székhelye Körös szab. kir. város. Püspök jelenleg Schmicsiklasz György.

Az egyesült gör. katholikusoknak csak 3 parochiájok van, Kereszturon, Kucurán és Ujvidéken, s a kőrösi püspöki megyéhez tartoznak, nemzetiségök ruthén (szláv).

Gör. kel. egyház; bácsi püspökség alapíttatott 1690. évben, kiterjed Bács-Bodrogh megyén kivül Szeged és Eger városokra. — Püspök Angelics German, lakik Ujvidéken.

A nemegyesült gör. kel. vallásúak 80 anyaegyházat képeznek, s a bácsi püspökség alá tartoznak. Felosztatik 4 főesperességre, melyek közül legtöbb hivőt számlál a zombori főesperesség 23, az ujvidéki 22, az ó-becsei 20, és végre a zsablyai 15 parochiával.

Ágostai hitvallású evangélikus egyház; bányai egyházkerület, alakult 1735-ben, kiterjed e megyén kivül több megyére. Superintendens Szeberényi Gusztáv békéscsabai lelkész.

A bács-szerémi ágostai hitvallású evangeliumi esperesség alá a szerémmegyei és ennek szomszédságában fekvő határőrvidéki egyházak is tartoznak, és a „Bánya-egyház“ kerület alatt állanak. Az egyház feje a püspök, lakik Budapesten, a világi főgondnok pedig Zomborban. A megyei hivek 24 anyaegyházban egy főesperes, egy alesperes és két körlelkészi hivatal által kormányoztatnak.

Nyelvre nézve 12 német, 6 tót, 3 tót-német, 1 német- magyar, 1 német-tót s 1 tót-német-magyar anyaegyházat képeznek, s igy az ág. h. vallásúak leginkább németek és tótok, magyarok csupán a nagyobb városokban találtatnak, a tizenhetedik század végén telepítettek; már 1790-ik évben 14 anyaegyház létezett a bács-szerémi esperességben.

Helvét vallású egyház; dunamelléki egyházkerület, jelen szervezetét nyerte 1734-ben, kiterjedt megyénken kivül több megyére. Superintendens Török Pál.

A helvét hitvallást követők a „Dunamelléki egyház“ kerület alá tartozván, e megye területében 13 rendes és 5 fiókegyházra oszlanak. Az egyházmegye vagy esperesség „Alsó-Baranya és bácsi egyházmegye“ nevet visel. Az egyházfő superintendens Budapesten székel. Nyelvre nézve 11 német, 7 magyar egyház találtatik megyénkben, ezen vallást illetőleg.

A magyar egyházak 1780. év körül vették kezdetöket, a német egyházak pedig mindkét ref. felekezetnél 4—5 évvel később.

Mózesvallásuak minden községben találtatnak, kik saját rabbijuk által egymástól függetlenül kormányoztatnak.

Egyéb keresztény és nem keresztény vallásfelekezetek csak szórványosan találhatók a megyében, igy pl. 106 unitárius Bácsujfalun, 29 örmény pedig leginkább Ujvidéken, a különféle vallásfelekezet központján.

Vannak még a megyében itt-ott a vallásfelekezetekbe még be nem vett ujhitüek, kik magokat nazarenusoknak nevezik, rendszeres imaházuk, egyházfejük nincs.

47. §. Nemzetiségek.

Habár többféle nemzetiségü, faju és vallásu népek régibb időktől fogva lakják e megyét, kik részint honfoglalás, részint település által különböző tájakról ide költözködtek és a vidéket magukénak vallják: nincs azért ezek között semminemü egyenetlenkedés, hanem mint egy hazának gyermekei megférnek egymás között. Csak ezután is béke, egyetértés szelleme lengje át az együttlakó népeket, ugy megyénk egykori szellemi és anyagi nagyságát nem sokára elérendi.

Vallás és nemzetiség szerint van:

48. §. Magyar.

Bács-Bodrogh vmegyének 884-ik év körül történt honfoglalása után egyedül magyar lakosai voltak, később ezeknek nagylelküségéből, vallási türelmességéből, valamint nemzetgazdászati érdekből bevándorlás, település által vegyes lakossága megszaporodott. A török előnyomulásainak következtében már a 14-ik században települtek itt-ott, szerbek, illirek (bunyevácok, sokacok). Azonban e megyének régi lakosai a tatár- és a törökháboruk által csaknem egészen kipusztittatván, a mostani lakosok nagyrészt maradékai azon jövevényeknek, kik a mult században különféle vidékről ide telepedtek.

A magyarok főkép Heves, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéből, de a felsőbb vidékről is jöttek ide. A magyarok legszámosabb lakói e megyének, kik legrégibb időtől fogva mindenütt laknak ugyan, de mégis legtöbb magyar lakos van a megye északi és keleti részén.

Tisztán magyar községnek mondható Baracska, Báthmonostor, Borsód, Dantova, Jankovác, Kisszállás, Madaras, Mélykuth, Rém, Tataháza, Bogojéva, Doroszló, Kupuszina, Temerin, Hegyes, Ó-Moravica, Topolya. — Adorján, Ludas, Borota, Zsida, Kéles, Rasztina. Az ide települt Feketehegy, Ó-Moravica, Pacsér, Piros magyar lakói a helvét hitvallást követik.

A magyarok középnagyságnál valamivel szálasabbak, barnás bőrüek, egyenes és bátor szivüek, mindemellett engedékeny természetüek. A magyar, bár kissé lassan, de komolyan halad előre; a vele egy községben lakó nemzettel békében szeret élni, jogából sokszor kész nagylelküen engedni, mintsem azt megbántani, nyilt, őszinte, azért hiszékeny, a miért sokszor kárt vall. Atyafinak nevezi lakostársait.

A magyarnak iparára, szorgalmára, átalán nincs panasz, ki bácskai magyar nevére büszke, tétlenül otthon nem igen ül, mert ha földmivelésen kivül mással is foglalkozhat, örömest teszi. Mesterséget űz, fuvaroskodik, télen nádat, fát vág, kosarakat, kasokat köt, fonálszálakat fon, nyáron halász, kertészkedik, töltéseket készit, csatornákat, gátakat nagy fáradsággal épit, szőlőt mível. Mint halász, hajós vagy molnár vakmerőségig bátor, messze vidékre hajót vontat stb.

A magyar asszonyok és leányok igen ügyes fonók, kik leginkább saját kendertermesztményeiket fonják fel, nem szőnek, de a házi vásznat magok fehéritik ki és varrják fel munkaruhának, lepedők, tartós zsákok és ponyváknak. De a külső munkába is sokat segitenek a férfiaknak, kapálás, aratás, nyomtatás az ugynevezett fehércselédség nélkül nem történik meg. Tagositott birtokon a magyar legörömestebb lakik, hol az asszonyok baromfit nevelni vetélkednek egymással, különösen sok fehér ludat nevelnek, miért is házaikban a magasravetett tollas-ágy nem hiányzik, az idegen, ismeretlen előtt vigan állnak, becsülettudók, vendégszeretők, tisztaság kedvelők, egyre- másra meszelik a házat kivül-belül. Vasár- és ünnepnap némely községben tulságig gazdagon öltözködnek; selyem szoknyát, kötőt, sok szines szoknyára öltenek, nagy és drága selyemkendőt, selyemből felöltőt viselnek.

A leányok sok helyen szalagba font s leeresztett haj, pártás magyaros viselete helyett, befont fürtjeiket fejök körül tekercsbe kötik; csipkés rövid ingujj, steklis cipő, melyen egy piros szalagcsokor van, és a fehér kötő legközönségesebb viseletök.

A férfiak többnyire már elhagyják a szűr, suba, szürnadrág viselését, csupán nagyobb hidegekben használják ezeket még, inkább tisztességes posztóruhát viselnek azok helyett, még a szegényebbek is, legalább ünnepnapokon, midőn az isteniszolgálatra mennek. Az egész öltözet, mely eredeti magyar szabású, egy közönséges pörge kalapból, zsinóros vagy szépen sujtátos sötét kék színű posztó dolmányból, magyar nadrág, térdig érő ráncos csizmából áll. Ha férj és feleség együtt gyalogol, a férfi komolyan lépdel, mig mellette féllépésnyire hátramaradva halad az ugynevezett vászonynép, élénkszinü ruhájában.

A magyar, ha bort iszik, sokat beszél, hazáját, barátját élteti, majd meg vigan, taglejtéssel dalol hazájáról, — — majd ismét talpraesett élceket mond egyről-másról; mesél a cigányról, bakáról, huszárról. Jóbarátját ilyenkor öleli, kedvéért mindenét kész feláldozni, követni és őt el nem hagyni. A hegedű-zenét felette kedveli, ez az oka, hogy a magyar községben cigány-zenész örömest tartózkodik.

Ha a magyar saját nyelvén kivül más nyelvet is megtanult, azt a legtisztábban beszéli. Olvasás, irás és számolás megtanulásával csaknem megelékszik, ami nagy hiba benne, mert tudni szeret, a tanulásnak hasznát belátja, kivált most, midőn a gabnakereskedés annyira megélénkült.

A magyar az állattenyésztés közt legjobban szereti a szarvasmarhatenyésztést, eddig apjától öröklött módon. A földet jól munkálni, trágyázni, ökrökön szántani megtanulja gyermekkorában, ekét igazitani, vetni, kazalt rakni már ritkább tudomány. A bácskai nagy pusztákon pásztorkodó csikós, gulyás, juhász hire messze elterjedt, nem egy regényiró emelte ki az „Alföld“ ügyes lovászait.

Kár, hogy a magyarnak a takarékosság nem igen tulajdona, a közönséges munkás sokat keres, de könnyen költ, pedig kevéssel is megelégszik. A másik főhibája a káromkodás, és némely helyeken a veszedelmes pálinkaivás. Hogy a magyar szeret és tud dolgozni, mutatja az is, hogy legtöbb szolga és szolgáló ezekből kerül ki, kik más nemzetiségű községben vállalnak szolgálatot.

49. §. Német.

A megyei német lakosság leginkább 1762., 1763. Mária-Terézia királynő, 1786. és 1787-ik évben fia II. József király alatt telepittetett le a mult században, kik midőn a török hazánkból kiszoríttatott, s csak itt-ott maradt néhány csekély község, a német gyarmatositás a kormány által pártfogoltatván: Némethonból, a würtenbergi királyságból a felső Rajna és Mosel tájékáról jöttek e megyébe. Legfelsőbb rendeletek szerint a német jövevények ekkor nevezetes kedvezményekben részesíttettek. Hogy a magyar kir. kincstár ezen uj lakosokat néptelen pusztáin annál inkább lekösse, saját költségén nekik imaházakat, paplakokat, iskolákat, az egyes családoknak lakházakat építtetett, és azokat tiz évre adómentesekké tette; — ezenfelül lóval, szarvasmarhával, ekével, házi- és gazdasági eszközzel ellátta, a tanitók részére is szántóföldeket hasittatott ki. Ily kedvezmények mellett a községek szaporodtak és virágoztak, igy nyert e megye egy század alatt ily roppant emelkedést. A gyarmatosított németek között voltak rk., ág., ev. és helv. hitvallást követők, kik vallásukat megtartván, maig is hívei. Igy pl. Apatin, Pr.-Szt.-Iván Hódság, Kernya, Filipova, Csávoly, Bukin, Obrovác, Kolluth, Gajdobra, Parabuty, stb. lakói r. kat. németek; mig Jánek, Kulpin, Bulkesz, Kis-Kér, Szeghegy stb. ág. ev. németek; a szivaci, ó-sóvéi, d.-szt.-iváni stb. németek hel. hitvallásuak. Vannak németek több községben együtt, mind a két protestans vallást követők, ilyen német község Cservenka, Ujverbász, Ujsóvé, Torzsa stb. Több azonban a római katholikus, legkevesebb a helv. hitvallásu németség, együttvéve azonban tekintélyes számot tesznek.

József császár gyarmatosai a zombori magyar kir. adóhivatal utján még a következőkkel is elláttattak: még t. i. házaik elkészitve nem voltak, a tiz éven felüliek fejenként két krajcárt, egy itce (84 cl.) lisztet, a tiz éven aluliak ezeknek felét naponkint kapták; a család nyert ezen felül elegendő tüzelőfát, szalmát és ecetet. Midőn pedig a nekik szánt ház átadatott, egyszersmindenkorra kapott minden egyes család 18 váltó frtot (7 frt 20 krt), egy tehenet, egy ágyat, pokrócot, 6 zsákot, egy teknőt, fejszét, ásót, vasvillát, szitát, rostát, dézsát, fonó-rokkát, 4 lovat, lószerszámot vagy ezek helyett. 88 váltó frtot, (35 frt 20 kr.), egy kocsit, egy ekét minden hozzávalóval, kapát, kaszát, favillát, sarlót, szénakötelet, fúrút, fűrészt sfb. Ezeken kivül jutalmaztattak fél vagy negyed telek szántó-földdel, vető-maggal, a magot aratáskor viszszaadni tartoztak.

Ami a kézmíveseket illeti, ezek mesterségükhöz szükséges mindennemü eszközökön kivül kaptak még 50 váltó frtot (20 frt).

A németek középnagyságuak és többnyire szőkék, kik főkép a megye délnyugati részén laknak, szapora, csendes, szorgalmas emberek, mondhatni a megyei lakosok között a legmunkásabbak, mértékletesek; ezen kivül számitók, birtok után vágyók, a lótenyésztést, földmivelést kitünő szorgalommal üzik, szarvasmarhát, sertést keveset, juhot pedig éppen nem tenyésztenek.

A németek, bár a rendet szeretik, azért lakó-szobáik egy kis tisztátalanságával nem törődnek, télen átalán izetlen kenyérrel, krumplival élnek, kevéssel elégszenek meg, de nyáron a külső munkánál annál jobban táplálkoznak, hus, kalács és bor nem hiányzik a legközönségesebb gazdánál sem.

Némely községben a németek bajuszt viselnek, öltönyük egészen magyaros, mig sok helyen magukat beretváltatják. Ruhájuk egyszerü, facipővel sok csizmát megkimélnek.

A miből hasznot látnak, azt megszerzik, a hitelezést kerülik, e mellett takarékosak, tán azért vagyonosak? Hosszu erős házakat épitenek, többnyire cserépre, melyekben az első szoba tisztességesen be van butorozva, evőeszköz, szép edény minden háznál találtatik. A németek a finomabb kézmüvek készitését, a müvészetet kedvelik, a fuvó hangszert örömest tanulják, s annak hallatára vidulnak.

Az idősebbek kávét reggeliznek, s ha munkával elfoglalva nincsenek, naponkint is eljárnak olvasó-körökbe, (kaszinóba), hol lapokat könyveket olvasnak, s egymással a kereskedésről, a föld javitásáról társalognak.

Nem ritka, hogy a röst magyar, szerb vagy illir földjét a német haszonbérbe veszi, termését learatja; s mig ez izzad, addig a földnek csak ideiglenes tulajdonosa nem lévén a munka barátja, könnyelmüen vesztegli az időt, természetes, hogy a hasznot a szorgalmas teszi el. Az ilyenek szoktak aztán csodálkozni a németek gazdagodásán.

Az idősebb német gazdák, kiknek fiai felnőttek, magukat nyugalomba helyezik, átadván a birtok-kezelést fiaiknak vagy vőiknek bizonyos mennyiségü termény évi kiszolgáltatásáért, pince-kezelést kivéve.

A német adóját többnyire felszólitás nélkül pontosan fizeti, gyermekét iskolába rendesen járatja, s csak akkor fogja munkára, ha azt teljesen bevégezte.

Az asszonyok szinte mint a férfiak, egyszerüen öltözködnek, német szabásu, nem igen drága ruhát viselnek; ezek is fáradhatlan munkások, versenyt kaszálnak, kapálnak a férfiakkal.

A német összetartó, kevésbbé nyájas, inkább komoly, tréfát nem igen ért, hirtelen természetü, sérteni nem igen szokott, de a magánál feljebbvalótól is megköveteli azt, hogy mi őt, megilleti, teljesittessék. Mint világpolgár nem éppen ragaszkodik szülőföldjéhez, hanem a jobblét reményében elköltözik messzebb vidékre is. Sört jobban szereti mint a bort vagy pálinkát; korcsmában is közönségesen mértékletes, hol szinte józanon gondolkodik, mert az időt saját javára kizsákmányolja, minthogy szüntelen a földmívelésről, a közgazdászatról, föld-, gabnaárról, ennek emelkedéséről vagy leszállásáról beszél. Az olvasottak felett a németek kaszinóban vagy azon kivül értekeznek, vitatkoznak, s azokat hasznukra forditják.

50. §. Szerb.

A tizennegyedik század elején Dusán István szerb fejedelem halála után szétbomlott a szerb birodalom, Nándorfehérvár (Belgrád) is visszakerült a magyar koronához s ezután Lázár, Rácországnak, t. i. Felső-Szerbiának fejedelme magát Nagy Lajos magyar király hübéresének nevezte.

Görögország bukása után a török hatalom folytonosan növekedett, Szerbia déli részét már-már elnyelte. 1389-ik évben történt rigómezei véres csata után azonnal nagyobb hajlamot oltott a szerbekbe a magyar korona, a magyar nemzet véduralmának megismerésére.

Zsigmond király 1426-ik évben kijelentette, hogy miután István, Rácország fejedelme (despotája) magát országának jogaival a szent korona alá veté, s hűséget igér, Brankovits Györgyöt, nővérének fiát Magyaroszág bárói közzé sorozza, s fimagva szakadtával, a netán törököktől visszafoglalt Rácország összes adományai Magyarország koronájához kapcsoltassanak, ezután Brankovits tetemes uradalmat nyert Bács-Bodrogh megyében.

Ily belső viszony lévén a magyarok és szerbek között, egész készséggel telepittettek az ország csaknem közepén azon szerbek, kik ugy is mint harcosok, ugy is mint földmivelök és kalmárok hasznos szolgálatot igértek a magyar államnak. S ez volt az első szerb település.

Zsigmond és később Hunyadi Mátyás személyeiket és áruikat, a harmincad alul is felmentette, addig t. i. mig tágulván a törökök előli félelem, honukba visszamehetnek, s igy mind a magyar királyaink, mind pedig a szerb gyarmatosok csak ideiglenesnek tekintették az itteni letelepülést.

Midőn Szendrő, a fejedelem székhelye a török hatalmába került, kiszorult fejedelmöket a szerbek ide követték, ezek leginkább Bács-Bodrogh vármegyében Ó-Becse környékén települtek le. Ezen második bevándorlásukat 20 év után követte a harmadik, Brankovics István, György fiának vezérlete alatt, amidőn hazájuk teljesen felbomlott. 1465-ben következett a negyedik szerbtelepülés Brankovics Vuk, István fiának vezetése mellett. Vuk Mátyás királynak kedves embere volt, ki 1481-ben Kinizsi Pálhoz állott társul, s közösen ötvenezer szerbet átköltöztettek a Dunán, s ezeket tiszántuli megyékbe telepitették, s püspökeik teljes egyházi kormányzattal ruháztattak fel.

Később a törökök Magyarországba is törtek, kiüzetésök után első Leopold király alatt Csernovics Arzén érsek Albániában a szerb nép élén állva, egy szerencsétlen ütközet után 40 ezer családdal Szávához sietett, Leopold kegyesen fogadá a szerencsétlen keresztényeket 1691-ik évben, kik erősen fogadák, hogy a törökök ellen oltalmazni fogják az államvégeket. Ezek is az ország különböző részein telepittettek le, a pusztákon lakók, kik a községekbe nem olvadtak be, iszonyu lopást, rablást vittek véghez, emiatt az összes lakosok érdekében Csernovicsnak megparancsoltatott, hogy a szerbeket a Duna és Tisza között fekvő helyekre áttelepittesse.

Az 1699-ik évben történt karlovici békekötés ujból meghiusitotta a szerbeknek hazájokba való visszaköltözködéseit. — III. Károly a szerbek szabadékait megerősitette. 1736-ban Joannovics zászlója alatt 1200 szerb család bocsájtatott be, s ez volt az utolsó szerbtelepités, főleg Szerémmegyében foglaltak helyet. E közben a békésmegyei lázadás fejei között, minthogy első sorban szerbek voltak, a király egy határőrző zászlóaljat alakittatott.

Az ország kormányzata 1741-ik évi gyülésen a megyéktől elszakitott katonai őrvidékek visszakebeleztetését, a végek polgárosittatását sürgetvén, fájdalmasan emlitették a katonai hatóság alá helyezett szerb gyarmatosoknak az ország alkotmányától eltérő, külön kormányzatból származott visszásságokat.

A végek bekebeleztetése után sokan a szerbek közül Oroszországba, t. i. azoknak meghivására költöztek, mások pedig letevén a fegyvert, földmivelőkké lettek, s az ország alkotmányát egyenlő minőségben élvezték és élvezik.

Akkor történt, hogy 1751-ik évben a mostani Tisza I.—II. Járás, mely szép kiváltságokkal, kisebb királyi javadalmakkal ruháztatott fel, polgári állást foglalt.

Az 1764-iki országgyülésen Horvát-Szlavon és Dalmátország rendjei a szerb ügyre vonatkozó sérelmeket emlitettek fel, nevezetesen: hogy ezek is az ország egyéb népeivel a megyei hatóság alá tartozzanak, az országgyülés ekkor kimondotta a jogegyenlőséget. Tököli Száva 1790-ik évben a temesvári szerb congressuson komolyan feddő szózatában intette a szerbeket, miszerint inkább óhajtsanak a hazai törvényektől, mint holmi privilégiumoktól függni, jobb ha a magyar nemzet részeséül, mint idegen népül tekintenek. — Azon időtájban az evangelikusok ügye is rendeztetett, s azok a koronázási hitlevélbe iktattattak. Végre felvirradt az 1848-ik évi ápril 11-én szentesitett törvények közül a 20-ik, mely az álunió ármányai elől biztositotta a görög kel. vallásu hiveket, mely minden nemzetet a jogegyenlőség polcára emelte.

A szerbek többnyire a megye dél-keleti részén laknak, természetre nézve némely tekintben a magyarokhoz hasonlitanak. Jószivüség, vendégszeretet, emellett a hit- és szertartáshozi ragaszkodás meg van bennök, sokat adnak a külsőségekre, babona, rontás, kuruzsolás mestersége náluk még mindig tekintély. A szerbek itt inkább fogynak, némely községek a megyében, melyek ezelőtt 50—60 évvel szerbközségek voltak, ma magyar, német vagy vegyes ajku községeknek mondhatók. Legtisztább szerb községek a Csajkásjárásbeliek, ezeken kivül Begecs, Turia és Ó-Sztapár; Glozsán, Kiszács, Ó-Sóvé, Dérony, Lality már vegyesek.

A nép maig is könnyen vezethető, ezekután leleményesek oly eszközök megválasztásában, melyek érdekeiket előmozditják. Ősi nemzeti öltözetük és szokásaikból nagyon sokat elhagytak, nálunk nemzeti öltönyük nincs, a magyar, német, francia öltönyt vették fel, miért is Szerbia lakói szerb lakostársainkat sváboknak nevezik. A vagyonosabbak posztó-ruhában járnak, mig a szegényebbek bocskort, ködmönt viselnek.

A tudalékosak összetévesztik polgári és nemzeti kötelmeiket, és hiven összeegyeztetni nem tudják, vagy nem akarják. A szerb különösen jó kalmár, a kisebb kereskedéseknél elég fortélyos, titkolódzó, követelő, nem ritkán veszekedő, nagyravágyó és boszuálló.

A nép földje megmunkálásánál elég rest, mig a német a trágyát jó pénzért megveszi, addig ez gödrökbe, vagy faluszélére hordja, s megelégszik, ha földje csupán szükségletére terem, ezért sok helyen vagyonából a németek által kiszorittatik. Részegitő italt felette kedveli, napokig eldőzsöl, mig asszonya által haza nem kéreti magát.

A nőket külső, terhesebb munkáktól megkimélik, leányaikat szerfelett gyengéden nevelik, kik nyakukban 2—3 sor aranyat viselnek, divatosan öltözve mennek vasár- és ünnepnapokon sétára, ezt a szülők kedvesen szemlélik. Háziiparból ruházkodnak oly diszesen, magok fonnak legfinomabb szálakat, s a legszebb vékony vásznat szőnek, csipkéket kötnek, horgolnak; e mellett gyapjuszőr, tarka szőnyegeket, utazó-tástákat, asztal-, és ágyteritőket készitenek. Tisztaságra keveset adnak, házaikat meszeletlen, sokszor keritetlen hagyják. Eledelök meglehetős rosz, nyáron többnyire főzelékkel élnek, a halat nagyon szeretik, turót csemege gyanánt éldelik, szerfelett bőjtölnek. A szerb leányok és menyecskék nyakukon 2—3 sor aranypénzt, az utóbbiak aranynyal gazdagon kivert fejkendőket hordanak, s ez az ugynevezett „ubradacs“ disziti fejeiket, mely alul osztják az ismerősöknek a csókok ezreit. A nép ünnepeikben a „szvecsát“, disznótoraik, lakodalmaik és temetkezéseikben az „operánya“ kirivó szerepet játszik. A házasitás- vagy férjhezadáskor pazarul költenek, nem ritkán a legszegényebbek is néha 3—4 nap mulatnak dudaszó mellett, aztán gyalog, tehetősebbek kocsikon ide s tova kisértetik magokat keverve férfiak és nők, ilyenkor nagy zajt ütnek.

51. §. Bunyevác.

Megyénkben lakó bunyevácok és sokacok, illireknek, dalmatáknak is neveztetnek, I. Béla, I. Lipót és III. Károly uralkodása alatt jöttek be azon tartományokból, melyek maig is főleg a török uralom alatt vannak, nevöket és vallásukat magukkal hozván, kivétel nélkül római katholikusok, nyelvezetük szláv.

Bunyevácok a Buna nevű folyócskától neveztettek el, mely Mosztár, Hercegovina egyik nevezetes városa mellett van, s a Neretvába ömlik.

A bunyevác természete szelid, nyájas, ruházata nem kiváló, magyaros, valamint érzelme is ilyen. Szokásaik, különösen a nőknek, sokban elütnek más felektől, nagyon babonáskodók; a szülei háztól messze nem igen távoznak, innen van, hogy némely háznál most is patriarchális életet élnek, 3—4 házasfiu az öregek kormányzata alatt áll, nekik készséggel engedelmeskedik. Legnagyobb számban vannak Szabadkán, Baján, Almáson, Zomborban, Német- Militicsen, Grarán. Vallási buzgóság náluk nem hiányzik, azonban a szeszes italt kedvelik, korcsmában pazarlók, okszerű gazdálkodást nem visznek, földmüvelés, ipar lanyha, felényit sem terem földje, mennyit megbirna. A fiatal nők felette gazdagon öltözködnek, 7—8 drága szövet- vagy selyemszoknyát öltenek magukra, arany paszomántos selyemben usznak, nyakukon arany-ezüst pénzt, hajzatukból pletenicát viselnek; épp ily pazarok a kiházasitásnál is, miknek vagyonbukás szokott a vége lenni.

52. §. Sokac.

Sokacok Iszkor és Marica folyók mellőli földről jöttek, a régi Sardik, avagy a mostani Zsofia város környékéből. A török uralma alól menekülni óhajtván: különféle helyekről még, mint Hercegovinából, Boszniából, Dalmátiából barátok (szerzetesek) vezették ki ezen illir családokat, kik itt némely helyen más nemzetiségüekkel szemben elmagyarosodtak; azonban hol elemök tulnyomó volt, ott meg az egész község elsokacosodott; p. Kupuszinán nincs többé sokac, mig Szóntán nincs magyar. Hogy ott sok magyar tökéletesen illir lett, mutatja nevök, ilyen Szilagyev (Szilágyi), Berkin (Berényi), Kovacsev (Kovács), Mihalyev (Mihályi), Hajdik (Hajdu) sat.

Legnépesebb sokacközség Monostorszegh, Béregh, Vajszka, Plávna. Bácsban és Ujvidéken is találtatnak.

Nyelvük szláv, vallásuk a róm. kath. vallás. Sokan elnevezésöket Suki, vagy Sok nevű hegytől nyerték. Némelyek szerint tenyérrel való keresztvetési módról kapták volna nevüket, mivel a tenyér szláv nyelven sakának mondatik.

Természetük csendes, békés, szokásaik nagyon is kirivók, öltözetük a legolcsóbb, a legegyszerűbb, férfiaknál ugy, mint a nőknél. Szűk gatyát, hosszu inget, melyet bőrövvel szoritanak magukhoz; télen-nyáron ködmönt, bocskort viselnek. A nők, kik fonással, vászonszövéssel foglalkoznak, egy hosszu fehér ingben, szőrkötővel, szőrövvel járnak, az egész öltözéket maguk készitik.

A nép vallásos, de babonás, mely rosz szokásoktól lassan távozik, mindinkább világosb fogalmakkal bir; kár, hogy a földművelés legszebb mesterségét máig sem siet tökéletesbiteni, elég dologtalan; jobban szeret sertéseket nevelni, erre alkalmas helyeken lakik is. Amilyen öltözete, szorgalma, olyan az élelmezése is, a legsilányabb eledellel megelégszik, télen jobban él, mint munkaidőben, s ha a füstölt hus, szalonna stb. elfogyott, pénztőzsérekhez folyamodik kölcsönért. Megesik az is nem ritkán, hogy a sokac saját földjét megszántja, beveti, s nem magának, hanem hitelezőjének; sokszor meg saját földjén feleskedik. Lakadalomra azonban tehenet, birkát vág, sok bort vásárol, mire néha egyetlen darabka földjét eladja. Pálinka kedvenc itala.

53. §. Tót.

A néptelen pusztákat, a kincstár és más birtokosok területét, a török járom alóli fölszabadulás után, a felső-magyarországi megyékből egyszersmind az evangelikus tót lakósok is kezdették megszállani, 1785., 1786., 1787-ik években, kiknek nyelvezetük tót, a szlávfajhoz tartoznak. Legnépesebb tótközség Petrovác, Kiszás, Glozsán, Bácsujfalu. A tótok majd mind ágost. evangelikusok. Ezen elég babonás nép földműveléssel foglalkozik, a pálinkát felette szereti, a csinosságra, tisztaságra kevés figyelmet fordit.

54. §. Ruthén.

A ruthén lakosok rusnyákoknak, sőt oroszoknak is neveztetnek, fajra szlávok, vallásra nézve pedig görög e. katholikusok, tisztán ilyen község Bács-Keresztur, azután Kucura, csak kevés találtatik egyéb helyeken. A ruthének jószivű, csendes természetűek, szeszes italt kedvelők, a földművelést és állattenyésztést régi szokásaik szerint végzik, haladás csekély közöttük, öltözetük, életmódjuk a szerb lakosságéval egyenlő.

55. §. Román.

Román vagy oláh nemzetbeliek igen csekély számmal találtatnak, főleg Ujvidéken, kik kevésbé műveltek, öszvéreken, teheneken fát, követ stb. hordanak. Lábukon bocskort, keskeny gatya felett tértig érő inget, derékon széles bőrövet, fejükön magas fehér báránybőr sapkát viselnek. A nők cifrázott ingben vannak, melyen elől és hátul szőrkötény nyulik le, az egész viselet nagyon hasonlit a bolgár és a sokac öltözethez.

56. §. Zsidó.

A zsidók Jeruzsálem pusztulása után szétszéledtek, innen van, hogy nálunk is mindenfelé szórványosan találtatnak, kik saját céljaik elérésében fáradhatlanok, szülőfölddel, hazával nem igen törődnek, oda költözködnek, hol a nép még lelkiszegény, eszélyességüket érvényesithetik, kereskedelmi cikkeiket értékesithetik. Iparkodók, vagyonosodásban páratlanok.

Első és főgondja a zsidónak, hogy gyermekét iskolába járassa, érte fizetni nem sajnál, de csak addig, mig meg nem tanult irni, olvasni, számolni, további képeztetésében fukar. Nem is törődik a tudománynyal, szakismerettel, a kézmüipar sem annyira kenyere, mint a különféle kereskedés.

Népiskoláinak alig bevégzése után a szülők fiaikat különfélék bevásárlásával, eladásával bizzák meg, pénzkezelésre, forgatásra, kereskedésre, takarékosságra, nélkülözésekre már kiskorában szoktatják. Mig mások gyermekeiket kényelemben nevelik, addig a zsidó gyermekét rongyosan, piszkosan elküldi tollat, bőrt, rongyot stb. venni vagy becserélni. Az igyekvő, atyja mesterségét híven követő fiu elmegy faluról-falura, házról-házra, félretéve mindent, csakhogy „gazdagodjál“ kitüzött célját elérhesse.

A tehetősebb már gyapjut, jószágot, gabnát szed, kisebb-nagyobb haszonbérletbe vág, mint pl. föld-, fogyasztási-, korcsmáltatási s egyéb haszonbérletbe. Vagy csupán mint pénz-tőzsér, kölcsön ad kisebb-nagyobb összeget magas kamatra. Bár mivel kereskedik, szüntelen számit, megállapitja magának, hány száztólit akar nyerni egyes vállalatoknál, ha lehet mindenesetre a legmagasabb árt keresi, azért elméjét csak azon járatja. Még más talán politikai dolgokkal, soha el nem érhető üres elmélettel, sorsjegyeken nyerhetőségekkel foglalkozik, addig a zsidó a lapokból kinézi, vajjon a gabna, gyapju, bor, posztó vagy más cikk ára fel- vagy leszállott-e? mihez aztán magát rögtön alkalmazza, ebben igen ügyes.

Nem ritkán a szegény zsidó fiu, ki 40—50 frttal kezdett kereskedni, néhány év alatt ugyanannyi ezressel rendelkezik. A zsidót főleg a szorgalom, a takarékosság, az eszélyesség gazdagitja, a mi a többi nemzetiségüeknek például szolgálhatna.

A zsidó természetre nézve félénk, titkolódzó, elve nincs, azzal tart, aki erősebb. Mint ujpolgárok most kezdik a magyar nyelvet, a nemzet nyelvét igazán tanulni és becsülni, több helyen, hol eddig kizárólag német nyelv használtatott az iskolákban, ott a magyar lett az előadási nyelv. Például hozzuk itt fel Ujvidék derék zsidó hitközségét.

A zsidó szeszes itallal nem igen szokott élni, habár megfordul minden helyen, de nem igen költ; azonban feslett életre hamarább vetemedik mint más. Zsidóknál a vendégszeretet teljesen hiányzik, pénzért sem igen szolgál a kereszténynek, emberségből éppen nem. Amit látszólagosan tesz, számitásból teszi.

Az asszonyok többnyire izléstelenül öltözködnek, elég piszkosak, háztartásukban rendetlenek, kiknél a cselédség, különösen a szolgáló-leány elcsetresedik; de a zsidóasszonyok a házhoz sok hasznot hajtanak szatócs-boltoskodásaik által; kik csekély áruikat hitelbe, vagy pedig lopva gabnáért adják el a tudatlan pórnőknek.

57. §. Cigány.

A cigányok ép ugy vannak elszórva a megyében, mint a zsidók, csakhogy kisebb számmal, és igen ritkán egy helyhez kötve. A cigányok foglalkozásra nézve háromfélék: zenészek, lócsiszárok és kolompárok, kik egymástól szerfelett különböznek és idegenkednek, holott egy természetüek, sötét, füstös, barna börüek, a szeszes italt nagyon szeretik; ha ittak, végtelen nagy zajt ütnek egymásközt, rut civódásuknak nincs hossza-vége; de amint összeperelnek vagy megverekednek, ugy ki is békülnek.

Hazugság, rimánkodás, csalás, legkiválóbb tulajdonuk; többnyire vig természettel birnak, holnapra nem igen gondolnak. Tréfát, gunyt üznek egymásból is, leleményesek, talpraesett élceket szórnak.

Lakásuk, öltözetük piszkos, randa, gyermekeik egész vagy félmeztelenek, ezek egy kis alamizsnáért különféle bukfenceket hánynak, szemtelenek, tolakodók. Ha az ember megszokja, sajnálkozik és neveti őket.

A cigányok földmiveléstől, mesterségtől, katonáskodástól irtóznak, örökös kalandozásban lelik kedvöket. Vallástalanok, egy kis koma-ajándékért nem egyszer kereszteltetik meg gyermekeiket, háladatosságot nem tanusitanak a legjótékonyabb koma iránt sem, addig tart a tisztelet, szeretet, meddig a cél el nem éretett. Apraja, örege a hideget, éhséget bámulatos türelemmel állják ki.

A cigányok közt első helyen állnak a zenészek, kik csupán hallásból megtanulnak egyik a másikától hegedülni, s nagy ügyességgel a legnehezebb darabokat egész hévvel eljátszák.

A lócsiszárok vásárról-vásárra járnak, lovakkal kereskednek, beteg vagy hibás lovakat — elrejtve bajaikat — jó áron adják el.

A kolompárok tán a legveszedelmesebbek, kik egy kis munkakeresés alkalmával a házból értékes jószágot ellopnak, a gazdasszonyt többen körülveszik s mig egy része hazudik, addig a másik része dugdos. A tudatlan, babonás, hiszékeny asszonyokat, leányokat, kártyavetéssel, sok pénz felfedezésének titkával, hitegetésével annyira befonják, hogy őket sokszor ruháiktól, pénzöktől teljesen megfosztják.

58. §. A lakosság.

Amint eddig láttuk, Bács-Bodrogh megyének lakossága vallás és nemzetiségre nézve igen különböző, mindazonáltal nem uralkodik köztük valami szembeötlő surlódás, békességgel és kölcsönös szeretettel élnek egymással.

Ezen népek hosszu idő óta lakostársak, szoros összeköttetésben vannak, egymástól többféle jó és rosz szokásokat sajátitottak el, nem ritkán egy nyelven beszélnek, egymást tiszteletben tartják, egy történeti emlékök van. Ha ellenség támadta meg az országot, a közhazát, egymást segitve, iparkodtak jólétet biztositani utódaik számára. De szükséges is, hogy e megyei különféle nép, kik egyenlő szabadsággal birnak, egyenlően élvezik az alkotmányt, egyenlően viselik a terheket, jó és balsorsban osztoznak, mint testvérek tekintsék egymást, kiknek különben is mindenkor közös érdekeik vannak.

Minél müveltebb valaki, annál kevésbbé tudhatja embertársát azért gyülölni, mert az édes anyjától más nyelven tanult beszélni, mert szokásokban, életmódban, ruházatban, vagyonban vagy képzettségben tőle különbözik; mert tán máskép tanulta a keresztvetést csinálni. Minél müveltebb, tanultabb az ember, annál inkább belátja, hogy e rövid földi élet nem arra való, hogy egymásnak azt keserüvé tegyük, hanem a közös szabadság árnyékában egymást becsülve, békében élve, kiki gondoljon saját dolgára, családjára; igy aztán a munka és takarékosság által jólétre vergődvén, mint megelégedett polgártárs áldani fogja azt az államot, ahol ily tisztességesen és becsületesen megélhet.

Amerika, az uj földrész példányképe lehet az olyan terület lakóinak, hol különféle ajku, vallásu népek együtt laknak, mert ott senki sem bánja, akármiféle nemzetiségü vagy vallásu a velelakó embertársa, csak szorgalmas, munkás és becsületes ember legyen. Ott az iskolai közös asztal a müveltség szelid virága, melynek illatára sereglenek össze a különböző nemzetiségek gyermekei. Ott nem tanitják az iskolákban a pártvezérek — ilyenek ott nem is léteznek — meghagyásából a szegény, ártatlan, zsenge szivü gyermekeket, hogy ez vagy amaz a nemzet mily gaz.

A haza akkor állhat szilárd alapon, a fenálló kormány csak ugy tarthatja magát erősen, ha tudja, hogy az egész nemzet, az összes polgárság józan része támogatja, segiti; ha ezt vállvetve teszszük, akkor a hazát közvetve tartós boldogságra juttatjuk.

Minden állam jóléte a törvény tiszteletén alapszik, hol az nincs, megszünt annak ereje; a nagy szavakkal hangoztatott hazafiság anélkül csak üres szóhalmaz.

Mik az egyes nemzetiségek leirásában elmondattak,

ne vétessenek azok sértőleg, nem célzatból történt némely igazságnak őszinte felderitése, hisz nem mindenkire, nem minden családra alkalmazhatók; aztán mint mindenütt, ugy itt is vannak kivételek.

Befejezésül a hiuságot, csaknem átalánossá vált fényüzést minden következményeivel együtt olyan méregnek tartjuk, mely a családi életet megmételezi. Ellenóvszerül ajánljuk a tiszta erkölcsöt, jó házi nevelést, különösen az egyszerüséget.

A régi egyházi irók és bölcsészek a hiuságot ördöggyertyájának nevezték.

59. §. Koronai kerület.

E megyének mostani tiszai járása 1751—1848-ik évig az ugynevezett alsó-tiszai-koronai kerületet képezte, s a következő tiz községből állott: Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Ada, Moholy, Petrovoszelló, Ó-Becse, Földvár, Turia és Szenttamás.

Történt, hogy I. Leopold alatt 1690-ik évben Csernovics Arzén, albániai érsek 40 ezer családdal — tartván a török leigázásától — a magyar földre beköltözött s az ország különböző részein, igy például: Arad, Szeged, Pécs, Mohács, Fehérvár, Buda, Eger, Komárom és Győr vidékein ideiglenesen letelepedett. Négy év mulva, minthogy sokan közülök békétlenkedtek, a bécsi haditanács rendelete folytán ezeknek meghagyatott, hogy a határvégekben, különösen Bács-Bodrogh vármegyében fegyveres őrvonalat képezzenek. Némelyek megszokott helyeiken maradtak, a községekbe beolvadtak.

A passarovici békekötésig az itt lakó magyarok s az ide települt szerbek katonai szolgálatban állottak, a megyétől függetlenül kormányoztattak; de több országgyülés által végre 1751-ik évben polgári lábra állittatván, a megyébe visszakebeleztettek, s rendes adózás alá kerültek. E kerület ekkor csak 34 portával rendelkezett, hadi szolgálatáért nevezetes kiváltságokat nyert. A tiz község egy kerületet képezvén, lakossága bizonyos királyi adón kivül szabadon választott önkormányzattal, törvényszékkel ruháztatott fel, s lett kincstári birtok, királyi biztos elnöklete alatt pallós joggal ellátott uradalom, gyakorolván első folyamodásu uri széki biráskodását.

Az 1791-ik évben e kerület a kincstártól elvétetett és a munkácsi uradalomért cserébe a koronának adatott át. A karlovici és a passarovici békekötéstől fogva a magyar ajku lakosság is mindinkább szaporodván ugy, hogy most hét tizedrész magyar és három tizedrész szerb lakosa van e tiz községnek, földbirtokra nézve azonban csaknem arányosnak mondható.

Az 1848-iki év emlékezetes korszakot képez e kerületre nézve is, nemcsak azért, mert a kerület illetőségü megyéjébe bekebeleztetett, hanem mert az uri hatóságot a IX. törvénycikkben eltörülte, dézma-fizetéstől is fölmentette. Eme jótéteményt a koronai kerület magára is alkalmazni vélte; azonban a korona, mint hajdani földesur, elég méltatlanul és jogtalanul beperelte, dézmaváltságot követelvén rajta, holott e tiz község nem volt soha urbéri természetü, nem földmivelés, vagy egyes iparcikk termesztése céljából népesittetett be, hanem ezen őstelep, mely örökös harcban, nyugtalanságban tölté életét, az államvégek megvédése tekintetéből telepittetett ide. A törvény szavait hozzuk védelmére: „Hol eddig dézma gyakorlatban nem volt, dézma és pénzbeli fizetés örökre megszüntettetik.“

Hosszas perlekedés után mind e mellett 1870-ik évben a községek saját kérelmére kölcsönös egyesség folytán, dézma és legelőváltság dijul fizetett e kerület hat év alatt a pénzügyminiszterumnak egymillió háromszázezer forintot (1.300,000), melyet a községek maguk közt birtokarány szerint a következőképen vetettek szét: Martonos 69,485 frt 88 krt, Ó-Kanizsa 146,927 frt 90 krt, Zenta 281,322 frt 75 krt, Ada 125,433 frt 41 krt, Moholy 109,653 frt 11 krt, Petrovoszelló 80,540 frt 46 krt, Ó-Becse 183,764 frt 1 krt, Földvár 62,932 frt 78 krt, Turia 41,213 frt 54 krt, Szenttamás 198,726 frt 16 krt.

A kerület székhelye Ó-Becse volt, hol a kerületnek, mint megyének, berendezett, börtönökkel ellátott emeletes háza, határában 252 ker. lánc szántóföldje, serháza feküdt.

A kerületi tisztviselőség és képviselőség, mely 1846-tól fogva csupán gazdászati testületet képezett, 1858-ik évben nevezetes alapitványt tett le állampapirokban; t. i. husz középtanodai és ezekkel párhuzamos intézetbeli tanuló részére 50 ezer frt alaptőkével ösztöndijat alapitott Rudolf korona herceg születésének emlékére; ezzel a kerület nevét megörökitette.

A váltságdij lefizetése folytán 1877-ik évben a patronatusi jog gyakorlatát Ő felsége a király a volt kerületi társközségek római katholikus hitközségeinek adományozta, miután a patronatusi 150 ezer frt alap, melyből a kilenc rk. templom — Turián nincs rk. templom — és parochia fentartatni fog, nem csak kijelöltetett, hanem aránylag a kerületi pénztárból az illető hitközségeknek kezelés végett ki is adatott. Nevezetesen a patronatusi alapra kapott: Martonos 14 ezer, Ó-Kanizsa 17 ezer, Zenta 28 ezer, Ada 16 ezer, Moholy 14 ezer, Petrovoszelló 14 ezer, Ó-Becse 18 ezer, Földvár 14 ezer, Szenttamás 15 ezer forintot.

60. §. Uradalmak és puszták.

Az „Alföld“ déli részén, Bács-Bodrogh vármegyében, embertől és baromtól télen csaknem elhagyatott pusztákon az éjszaki szél sokkal szabadabban süvölt, nyáron azonban a hőség nem oly tikkasztó, mint a községek közelében, hol ekkor a szép délibáb, áldásdus termőföld a gyönyörü liget, majd aranykalászos vetés disziti a szép vidéket. Majd a távolban magas ágaskutakat szemlélve téres legelőkre jutunk, hol a csikósok, gulyások, juhászok a legelésző nyáj után az egészséges tiszta levegőben ide s tova ballagnak.

Ha a térképre tekintünk, csakhamar észreveszszük a bácsmegyei téres pusztákat, melyek közül legnevezetesebbek a szabadkai, a futaki, a bajsai, az ó-moravicai, mélykuti, a jankováci, a bajai, kisszállási s egyéb kincstári nagy puszták. De egyszersmind szemünkbe tünnek a terjedelmes határok is, melyeken a tanyák sokasága néhol egész falvakat képeznek. Ilyen tanyák bőségesen láthatók a tiszai járásban, különösen a volt koronai kerületben s a tagositott községek határain.

A puszták, tanyák különfélék; van önálló adófizető puszta, mint például: Rasztina, — Kisszállás, Rév, mely ujabban a községek közé vétetett — vannak, melyek önállósággal nem birnak, de oly népesek, hogy parochiával láttattak el, ilyen Adorján, Ludas; vannak végre csekélyebb népességü, de nagy kiterjedésü puszták, melyeken szétszórtan ugyan, de gyönyörüen berendezett majorságok, uradalmi paloták, tiszti lakások, népiskolák, nagyszámban cselédházak, magtárak, egyéb épületek, s a legujabb gazdasági eszközök láthatók. E jól berendezett tanyákon nem csak konyha-, gyümölcsös-, szőllős-, hanem angol diszkertek, szép fasorok, erdőcskék gyönyörködtetnek bennünket. Nemkülönben a nemesfaju háziállatok, igavonó marhák s a baromfiak sokasága lepik meg az utazót, s bámulatra ragadják a városi lakosokat nyáron a szántóföldeken látott sürgés-forgás, kaszálás, a nagyszerü kazalok épitése, az istenáldásának betakaritása. Ezeknél fogva senki sem tagadhatja azt, hogy e megye hazánk legszebb, legáldottabb vidékének egyike.

A korona az óbecsei uradalmat tiz községgel 1870-ik évig birta; a kamara magyar királyi kincstári birtok nevezet alatt az apatini, baracskai, szántovai, kissztapári, palánkai, kulai és a titeli uradalmakat 72 községgel 122,979 hold különféle talaju földdel, Kissztapár, Prekaja, Béla, Pekla, Gyúrity stb. nevezetes pusztákkal birtokolja. A bajai szép és terjedelmes birtok több részletben 1848-ik év után eladatott, melyeknek nagyrészét gróf Zichy F. Bódog, Kuhner és a belgabank vásárolta meg, e mellett több község magát az uradalomtól megváltotta, önállósitotta, kegyuri joga azonban a kegyuri terhek viselése tekintetéből még most is rendezetlen állapotban van. A futaki, mely jelenleg a legnagyobb uradalom, előbb gr. Brunszvik, most, gr. Chottek család tulajdona, melyhez Futak Glózsán, Kiszács, Petrovác és Piros községek tartoznak. Bács, Bácsujfalu, Dérony, Csávoly községek és Kéles puszta a kalocsai érsek uradalmát képezik. Topolya gr. Zichy Jánosé; Vojszka, Bogyán Gromon Dezsőé; Gara Kuhneré; Katymár Latinovits Illés és Jánosé; Rigyica a Kovács családé; Sztanisics város, Sári, Rávna, Rasztina pusztákkal báró Rédl családé; Almás báró Rudits József, Siskovits, Vermes, Antunovits és Kovacsits családoké; Bajmok, Sándor és Ludas Szabadka városé; Adorján, Tetőhegyes Ó-Kanizsáé; F.-Sz.-Iván, Mélykut, Vaskuth gr. Zichy Ferráris Bódogé; Kunbaja id. b. Rudíts Józsefé; Jankovác és a szép Kisszállás San-Martino grófnő- és Putchon bárónéjé (szül. Mayer), Madaras Latinovits Albiné; Novoszelló Cseh családé; Cséh Bezerédy Miklós örököseié; Kulpin Sztratimirovitsé; Temerin id. Fernbach Antalé; Bajsa Zákó és Vojnits családoké; Ó-Morovica Vojnits, Szalmási, Henrich és Szemző Antalé; Matheovics gróf Széchenyi Jenő uradalmához tartozik. Összesen 33 község magán uradalmaknak hódol.

Van még e megyének több régi nevezetes, nemes és birtokos családja, pl. Pilaszánovits, Szucsits, Odry, Knézy, Pinkovits stb. 1785-ik évben 3200, 1821-ben 4650, 1848-ban pedig 19900 nemes volt megyénkben, kik nemesi cimeröket megtartva, ezen régi joguknál fogva szavazati joggal birtak 1872-ig, habár tán némelyek mint vagyontalanok nem adózhatnak, vagy annyit legalább nem, mennyivel a törvény értelmében szavazatképesek volnának.

Önálló községek, melyek időközben magukat uraságaiktól örökösen megváltották, saját patronátusi joggal birnak: Ada, Báthmonostor, Bikity, Borsód, Csantavér, Földvár, Martonos, Moholy, Ns.-Militits, Ó-Becse, Ó-Kanizsa, Pacsér, Petrovoszelló, Rém, Sz.-Tamás, Tataháza, Turia, Zenta, összesen 18. A többi 72 község a m. kir. kincstári uradalomhoz tartozik.

Csak 20 község határa tagositott, a legelő azonban az uradalmétól majd mindenhol elkülönittetett, főleg 1855—1865-ik évig.

A megyei pusztákon elszórt házak és lakosok száma mindenkor betudatott azon polgári község összegébe, melyhez közigazgatásilag tartozik, a terület azonban nem, minthogy legtöbb azok közül részint kincstári uradalmat, részint más önálló birtokos javadalmát képezik, melyek a községektől teljesen külön kezeltetnek; mint például Alpár, Irmova, Józsefháza, Tinójárás, Emusics, Szőreg, Pusztakunbaja, Felső- és Alsó-Roglatica, Bácsi-erdő, Duboka, Borota, Zsida, Kéles stb. Az ilyen uradalmi puszták területe több mint 70 ezer holdat tesznek, mely összeg hozzáadva a községek 1.627,211 és a kincstár 122,979 hold területéhez, egyenlő 1.820,310 katasztrális holddal, mig az utóbbi kataszteri kimutatás csak 1.774,598 holdat tüntetett fel, s igy 45.612 hold területtel — ami számitásunk szerint — nagyobb e megye határa. Sem az egyik, sem a másik összeg nem üti meg a mű elején kitett összeget. Megjegyzendő, hogy megyénk területe eddig a statistikai leirásokban teljesen sehol sem egyez.

MÁSODIK RÉSZ.
Bács-Bodrogh vármegye történelme.

A fejedelmek alatt.

Bács-Bodrogh vmegye régi története homályos, annyit tudhatunk, hogy mind a hunnok, mind pedig az avarok korában ezen vidék történetileg fontos volt, sőt honfoglaláskor nagy szerepet játszott, a hadjáratnak egyik fő sulypontját képezte. E vidék sikságát Árpád szemügyre vette és a pusztaszeri népgyülés után előbb Bodrogh- aztán Bács-vára felé vonulva a Duna kanyarulatánál, a mostani Plávna helyén ütött tábort. Itt Árpád terjedelmes birtokot osztott el a fővezérek közt, kik innen Bulgária, Szerbia, Horvát- és Dalmátország elfoglalására indultak. Botond fővezér atyja, Kölpen, a mostani Kulpin mellett várat épittetett, mely később sok jó szolgálatot tett a nemzetnek.

Királyok alatt.

Kétség kivül a régi magyar királyok alatt e megye lakosai tisztán magyarok voltak, kiknek nehéz feladatul jutott a honszerzés. Bács- és Bodrogh-megye, hogy mindig jelentékeny hely volt, mutatja az is, hogy szt. László király Bodroghvárában, mely a mostani Monostorszegh mellett állott, hol egy nevezetes apátság is létezett, a husvéti ünnepeket tölté, itt fogadá el a külországok követeit, a keresztes-had megtisztelő fővezérségét.

Salamon alatt nagyszerü ütközetek szinhelye lehetett e megye, a király és Géza, László fővezérek között támadt viszályok alkalmával.

Bizanci (konstantinápolyi) császár XII. században Magyarországnak hadat izent, ekkor a nevezett várak kitünő szolgálatokat tettek.

A keresztes hadjáratban a külországi katonaság főleg itt gyülekezett, ezeknek rakoncátlankodásai által a nép erkölcsileg és vagyonilag sokat vesztett.

Negyedik Béla alatt a tatároktól nagy pusztításokat szenvedett ezen vármegye is; csak miután a hazának nagyobb belbajai szünedeztek, kezdett e megye is ujból emelkedni anyagi és társadalmi tekintetben. Ekkor megyénkben több kisebb-nagyobb csatorna ásatott, Váradi Péter kalocsai érsek, kinek Bácsvárosa kedves lakhelye volt, 1497-ben Mosztonga medrének tisztitatását sürgette, ő maga is sokat áldozott e célra, hasznosan hajókázható csatornává alakitotta át.

Bácsban királyaink is többször tartózkodtak, de ezenkivül nevezetes hely volt még Bodrogh-Háj-Sz.-Lőrinc, a mostani Szónta helyén, melyben prépostság, mint földesuraság létezett, mint a megye jelentékeny magyar városa törvényszékkel birt, hol azelőtt emberi emlékezetet felülmuló idő óta barátok lelkészkedtek, kiknek III. Béla neje uj kolostort épittetett. Mátyás király idején Háj-Sz.-Lőrincen országgyülések is tartattak.

Nevezetes hely volt még Apáti, Szabadka, Zombor és Baja. Voltak e megyének mindig nevezetes birtokosai is, első helyen állott a bács-kalocsai érsek, azután Maróthy, Czobor, Szentkirályi, Szilágyi, Pákai, Lévai, Koroghi, Kökényesi; a tizenötödik században Brankovics, Korvinius János, Brandenburgi, Váradi, Szentgyörgyi, Vingarthi stb.

Zsigmond király nagyon sokat tartózkodott itt elővigyázatból Nándorfehérvár, a mostani Belgrád és Jaicának megerősittetése végett, ki már nagyon tartott a törökök előnyomulásától; nem is ok nélkül, mert már 1439-ben Albert királynak teljes aggodalmat szereztek a törökök, ezért ő már itt gyakran táborozott.

Ötödik László 1456-ban Futakon országgyülést tartott, ahonnan Nándorfehérvárt, Temesvárt meg-meglátogatta.

Dósa György, pórhad vezére, kurucok fejedelme 1514-ben, ahelyett, hogy a törökök ellen vezette volna csapatait, az országban, különösen az alföldön garázdálkodott. Lőrinc pap és Hosszú Antal alvezérek rabló-csapatai Bács-Bodrogh megyében is dühöngtek, de seregök Bánfy által Apáti mellett szétveretett.

Az utolsó Bácsban tartott országgyülés 1518-ik évben volt II. Lajos király alatt, s nemsokára 1521-ben Nándorfehérvár a törökök kezébe került, és csakhamar beállott B. B. vidékére is a szerencsétlen török-háboru.

A török uralom alatt.

Nándorfehérvár eleste után következett Szendrő, Szabács, azután Eszék, ekkor már e két megyében is beállott a gyász.

A mohácsi szerencsétlen ütközet után Budát, Magyarország fővárosát a török miután elfoglalta, Pestet, Budát felégette, a magyar foglyok nagyrészét megölette, visszaindult seregével.

Ekkor Ibrahim basa egyik törökhadat Szegednek Tisza mellett, Szulejman pedig a másik hadat Duna mellett Bodrogh várának inditotta, előbb ezt, aztán Bácsvárát pusztittatta el, lakosait pedig felkoncolta. Péterváradnak tartván, Bács és Ujvidék közt találtató mocsárok közepette erős árokkal köritett magyar táborra akadt, hova több ezer magyar vagyonával menekült; nagy veszteséggel bár, de végre ezt is áttörte a török nagy erő és a szerencsétlen védelmezőket kegyetlenül mind megölette. Ezután átkelt a Dunán, elhagyva emberben és vagyonban elpusztult megyénket. Hasonlóképpen járt el Ibrahim is; a Tisza vidékén talált lakosok kivétel nélkül, elengedhetlenül mind kivégeztettek vagy rabszolgaságba hurcoltattak.

Duna és Tisza közt megöletett nép számát négyszázezerre teszik, csak nagyon kevés volt képes futás által menekülni. Bács-Bodrogh vmegye, mely a mohácsi ütközet előtt a legnépesebb, legvagyonosabb volt, rövid két hét alatt teljesen kipusztittatott.

E szomoru körülmények közt támadt egy Cserni Iván, — a magyarok közönségesen fekete embernek hitták — ki Temesvár, Arad tájékáról ide tört, magát a köznép előtt szerb uralkodók ivadékának nevezte, gyülevész nép élén mint vezér, mint szabaditó lépett föl, először Szeged környékén hatalmaskodott, azután Bács-Bodrogh megyét foglalta el és a török elől menekült családokat jószágaiktól megfosztotta, házaikból övéi által cárnak, a föld egyedüli urának kiáltatta ki magát. Szabadkáról Török Bálint jószágáról zsarnokoskodott, azonban 1527-ben Zápolya által leveretett.

Bács és Bodrogh vármegyék Ferdinand és Zápolya pártháboruja alatt nem nyerhették vissza előbbi rendezett állapotukat, sőt Zápolya halála után a törökök ismét megszállották, ezután majd másfél száz esztendeig nyögött e két megye rabigában. Gondolhatni, mily szomoru sorsa volt e megyék lakosainak. A gazdák odahagyták faluikat, jószágaikat titkon az ország felvidékére menekültek; ekkor a törökök idehurcolt keresztényekkel, mint rabszolgákkal munkáltatták földjeiket, melyeket tulajdonuknak tartottak.

Nem csoda, hogy Bács-Bodroghmegye ugyszólván minden tekintetben igy tönkrejutott. Számos község és puszta a török háboruk által teljesen eltörültetett a földszinéről, legtöbbnek még csak a neve sem ismeretes.

A régi okmányok alapján a bács-kalocsai érsek a két megyében birtokolta többi között Csorva, Görk, Ötömös, Sóshalma, Bereg, Csicsó, Csekőfölde, Götze, Vizes, Vindvár, Aranyhalma, Szent-Mihály-Teleke, Korpád, Nagy- Hartha, Garab, Egres stb. — Egyéb egyházi testületeknek is voltak itt terjedelmes birtokaik, igy például a veszprémi püspökségnek, a tihanyi, a szentmártoni apátságnak, az ó-budai, a veszprémvölgyi apácáknak. A többi nagybirtokosok akkori birtokáról részletesb tudomást nem szerezhetvén, megjegyezzük, hogy nagyon sok kincstári és magánuradalmi helység, mint pl. Osztrova, Kalacsa, Pecér, Halmas, Jánosfalva, Gergely, Pethe, Hethes, Aranya, Busé stb. a fennevezett községekkel a török uralom alatt végkép elpusztittatott.

A török uralom után.

Az ország fővárosa 1686-ik évben a törököktől visszafoglaltatott, 1697-ben pedig Eugen hg Zentánál rajtok nevezetes győzelmet vivott, melynek folytán 1699-ben köttetett a karlovici béke, 1718-ik évben pedig a passarovici. E két békekötés után tisztult e vidék is a törökök-

töl s teljesen a magyarok birtokába került e két megye. Midőn e megyék ujbóli szervezésére került volna már a sor, Rákóczy mozgalmai ide is elhatottak, 1703-ban Bács- vára általuk felgyujtatott, a császári hadsereg által pedig széthányatott, mely most is romban hever Mosztonga tövében.⁶

Miután a török uralom alatt igen sok birtokos magyar család végkép kiveszett, azon javadalmak többnyire kincstári birtokba helyeztettek. A legfelsőbb helyről kiküldött birtokrendező bizottság előtt az illetők vagy utódaik birtokjogukat érvényesithették, a teljesen gazdátlanul maradt birtok pedig királyi adományozás folytán vagy uj tulajdonost nyert, vagy a kincstárnak birtoka lett, mely birtokok gyarmatositás által uj lakosokat nyertek. Nevezetesen Mária-Terézia alatt telepittetett 1740—1780-ig.

II. József által gyarmatosittatott 1780—1790-ig.

II. Lipót alatt települt 1790-1792-ig.

Minthogy e két megye határai annyi idő után már többé tisztába hozhatók nem lévén, 1768-ik évtől egyben helyettes főispánok által kormányoztattak ugyan, de 1802-ik évben törvényesen egyesittettek. Bodrogh vármegyének utolsó főispánja ifjabb gróf Grassalkovich Antal volt.

Bács vmegyének főispánjai a mohácsi vész alatt volt Tomory Pál bács-kalocsai érsek, ezután Frangepán Ferenc, Széchenyi Pál, gr. Csáky Imre, Patatich Gábor, b. Klobusitzky Ferenc, gr. Batthyáni József bács-kalocsai érsek ezután világiak által töltetett be a főispánság, ilyen volt gr. Hadik András, Ürményi József, b. Podmaniczky József, gr. Győry Ferenc, Rudits József.

1848-ik évtől a mai napig.

Gróf Széchenyi István, kit közönségesen a legnagyobb magyarnak neveznek, a tudományos akadémia, a gazdasági egyesület, a gőzhajózási társulat, a kaszinók s a nemzet életére, honunk diszére egyéb hasznos intézetek alapitásával, melynek tespedő szellemét még 1825-ben kezdette ébresztgetni.

Memkülönben az emberi jogok egyik legjelesebb népszónoka, Deák Ferenc már 1836—1840-iki országgyülésen az urbéri rendezés, a jogegyenlőség, a szólásszabadság mellett emelt nem egyszer szót.

Valamint Kossuth Lajos, részint hirlapjában sokszor gyujtó cikkeivel, részint elragadó szónoklatával tüzelte gyorsabb haladásra az oly nehezen mozgó nemességet.

Ezen örökre nevezetes három nemzetvezér honunk politikájában egy uj korszaknak lettek meginditói.

Ha felütjük történelmünk lapjait, ha széttekintünk kedves hazánkban, de anyamegyénkben is, sok nemeskeblü, önfeláldozó hazafira találunk még.

Az 1848-iki év volt az, midőn az idő változatos pillanatában — a szabad francia nemzet után indulva, mely ekkor már harmadizben rendité meg a kormányrendszert — a pozsonyi országgyülésen a magyar alkotmány megszülemlett.

Hü népeinek szabadságára támaszkodva, V. Ferdinand akkori uralkodó koronás királyunk kegyelméből, István főherceg és nádor teljhatalmu királyi helytartó közbenjárására, gróf Batthányi Lajos miniszterelnöklete alatt a független felelős magyar királyi miniszterium felállittatott.

A nemzeti szinü (vörös-fehér-zöld) zászlók kifüggesztése mindenfelől hirdették a nagy ünnepet, s a magyar zsinóros öltöny viselése a nőknél ugy mint a férfiaknál átalános lett.

A nagy lelkesedéssel fogadott alkotmány felett azonban csakhamar veszélyes felhők tornyosultak, a magyarellenes horvátok, szerbek, az erdélyi oláhok, valamint a felvidéki tótok nyugtalankodásairól hirek érkeztek a még teljesen meg sem alakitott kormányhoz.

A népképviseleti gyülés határozatai királyi szentesitést nem nyertek, szóval a császári udvar nemzetiségi mozgalmak által igyekezett a magyar alkotmányt megsemmisiteni és a császári központi kormány alá visszahajtani.

A községekben a rendre való felügyelet a nemzetőrségre bizatott, de egyuttal a törvények értelmében több honvédzászlóalj szerveztetett. Ez alatt Nagy-Kikindán, utána Ó-Becsén lázadás ütött ki, a szerbek a határőrvidékiekkel és szerviánokkal egyesülten Tiszántul, Alibunárnál, Tiszán innen — a megyék elnézésével — Szt.-Tamásnál magukat elsáncolták, a magyar kormány ellenében a császártóli függésüket kiáltották ki.

Knicsanin Szerbiából tizezer harcost vezetett az ország végvidékére, kiknek nagyobb része sok fáradalmat okozott a szomszéd megyékből is ide sereglett és az ujonan felállitott honvédeinknek, főleg megyénk délkeleti részén, kik Sz.- Tamást három oldalról, majd egy évig folytonos zár alatt tartották, Verbászon, Ó-Kéren és Kis-Kéren táboroztak.

Bechtold császári tábornok, ki a lázadókkal egyetértett, csak látszólag vivta a szenttamási sáncokat, maga szolgáltatott nekik lőszereket, ágyukat, később a teljesen elkészült földerődöket Mészáros hadügyér sem vehette be.

Az ország lángba borult, a jámbor természetü királyt lemondásra kényszeritették, a nemzet védte szentesitett törvényeit.

Midőn Damjanics hadtestével a közép-tiszamellékről, Vécsei pedig Bácskából kivonult, a magyar lakosok egészen a rácok dühének estek áldozatul. A megtámadott magyar lakosok elhagyva lakhelyeiket, a megye éjszaki részére, sőt ezenkivüli községekbe kénytelenittettek menekülni. Legveszélyesebben folyt a népharc a Tisza mentében.

Zentán, 1849. február 2-án borzasztó mészárlást vittek véghez a szerbek a fegyvertelen népen. De két hónap mulva Percel Mór vigaszt nyujtott a szorongatottaknak, Szt.-Tamást ápril 3-án bevette, ezután Ujvidékre sietett, honnan Nugent német táborát elüzte, s ezzel Péterváradot ostromállapotától felmentette; a felkelő lakosokat ezáltal lecsillapitotta, amennyiben támadásaikkal felhagytak.

Azonban Jellasics vert hadával a felvidékről Bácskába sietett szerencsét próbálni, amidőn ujból felélesztette a már-már szunnyadó kedélyeket.

Percel Mórt Titelnél és a római sáncoknál két izben is visszanyomta, aztán Péterváradot ürügy alatt bevenni megkisérlette; de a várbeli ágyuk, melyeknek tüzelése által Ujvidék nagyrésze leégett, visszariasztották őt. Ezután Zombornak tartva, julius 14-én Vetter magyar tábornok őt Hegyesnél hatalmasan megverte és Szerémbe szoritotta. Guyonnak azonban ugy mint Percelnek a titeli fensik ostroma Káty és Villovánál nem sikerült. Nevezetesebb ütközetek szinhelye volt 1848-ban még Verbász, Ó-Becse, Szőregh, Szabadka, Turia, Ó-Sztapár, Mossorin, Feketehegy, Szeghegy, Nádaly és Futak.

A magyar hadjárat a nagyszámu orosz betörések következtében mindinkább hanyatlott, sőt folytonos hátrálás által a haza önvédelmi harcában kifáradt, végre 1849-ben aug. 13-án Görgei fővezér seregével fegyverét letette. — Gondolhatni, hogy a magyar függetlenségi harc leverését mily irtózatos boszuvágy váltotta fel. — Fátyolt vessünk ezekre!

Az események nagy szorongatást okoztak minden rendü magyar lakosnak, e mellett a leggyávább teremtmény is a magyar elleni gyülöletének a legnemtelenebbül adott kifejezést. Hosszú, komor napok következtek be, elveszett minden mi előttünk szent volt, sőt reményünk is hosszú ideig homályban volt. A magyar nemzet gyászos helyzetében ama öntudatban és vigasztalásban élt, hogy megbuktatva bár, de becsületét megmenté, megőrizé, és hogy dicsőségét növelé, magatartásával magát a külföld előtt nevezetessé, az osztrák előtt pedig félelmessé tevé.

Az 1849-ik évben tehát megszünt a magyar törvényhozási hatalom, helyébe az egyeduralmi kormányforma lett életbe léptetve. A birói valamint a végrehajtói hatóság idegen kezekre bizatott; a magyar nyelv a közigazgatás teréről leszorittatott, helyébe a német nyelv hozatott be az országba, az ősi intézmények, a vármegyék, az ember magasabb müveltséget jelentő polgári névvel együtt eltörültettek, az ország kerületekre és járásokra — német kifejezésben — osztatott fel, Bács-Bodrogh vmegye a temesvári kormányzóság alá került, Zombor a kerület székhelyét képezte, több nagyobb községben járási főnökök vezették egyenruhákban a közigazgatást a törvénykezéssel, a polgárok kényszerüségből teljesiték kötelességeiket, a magyar ifjak jövője meghiusult, az egész ország némaságra lön kárhoztatva, a megyei lakosok egyenlő sorsban részesittettek.

Tizenkét évig tartó sanyargattatás után a fejedelem 1861-ik évben a nemzetet egyezségre hivta fel, hosszas alkudozások után végre-valahára, a kiegyezésnek ama fényes sikere lett, hogy 1867-ik évben a fejedelem szokott ünnepélyességgel megkoronáztatott, a legedzettebb, a legtisztább érzelmü honfiakból a felelős m. kir. miniszterium 1877. febr. 18-án alakult meg, alkotmányunk visszahelyeztett; hazánkból az idegenek az ideiglenességi állapottal eltávolittattak, a nemzeti zászlók lobogtak, a magyar ruha viselete ismét kedves divattá vált, a honvédelem felállittatott, a törvényhozás, a kormányzat, a sajtószabadság a nemzet kezére jutott; a futtában készült 1848-iki törvények átnézettek, helybenhagyattak, ujakkal megtoldattak, a robot, dézsma 1848-ban, most a még fenmaradt szőlődézsma is beszüntettetett; a rideg bizalmatlanság megszünt, a nemzetiségek jogos igényei kielégittettek, a só ára leszállíttatott, a népiskolák, a felsőbb tanintézetek rendeztettek, vasutak, csatornák épitése komoly elhatározást nyertek. Szóval a kiegyezés után tettre buzdult a haza, bizalomra ébredt a koronás király.

Bács-Bodrogh vmegyének főispánja id. Rudits József, ki az ötvenes években bárói cimet nyert, 1861-ben a megye székhelyén, a községekből oda sietett fényes küldöttség kiséretében nagyszerű fogadtatásban részesült. Azonban a beállott ideiglenes állapot alatt ismét visszavonult a megyei tisztviselőséggel.

Az isteni gondviselés műve volt, hogy fenn emlitett kiegyezés által a sulyos körülmények enyhültek, a leigázott szellem, az anyagi érdek, a megingatott hitel és bizalom általa mind eltüntek. Adja az ég, hogy a nemzet és a magyar országgyülés folytonosan egy ösvényen járjon, s maradjon fenn a fejedelem és a nemzet közt a bizalmas viszony, hogy amily szivóssággal követelte a nemzet ősi jogait, oly szilárdsággal ragaszkodjék királyához, az 1867-ik évben alkotott és szentesitett törvényes alapokhoz, melyek az 1848-ik évi törvények némely hiányait pótolják.

A kiegyezés folytán a megye ujból szerveztetett, a községi, a megyei tisztviselők, az országgyülési képviselők választása, a polgári jog élvezete élénk mozgalmat keltett, uj életet adott a megyei lakosoknak. Az ideiglenes állapotu tisztviselőség lehangoltságában a megyei termeket elhagyni kénytelenittetett, melyeket főispánságábán ötven évet betöltött báró Rudics főispán tisztikarával ismét elfoglalt, de csak alig 3 évig állott a megye kormányzatán, aztán önkényt lemondott. Megemlitjük itt, hogy a megyei élet kihaltával az ötvenes és hatvanas években fölváltva Rudics, Pinkovits Ágoston, mint helyettes megyei kormányzó egész 1869-ig, ettől számitva egy évig Mihájlovits Miklós állott a kormányzat élén, mely után 14 hónapig üresedésben állott a megyei főispáni szék, mig végre alkotmányunk teljes visszaállitása után a főispáni méltóságra Mártonfy Károly 1871-ik évben emeltetett; bölcs kormányzata által szerzett érdemei maradandó emléket hagytak hátra a megyében ugy, mint a főrendű házban.

A m. kir. miniszterelnök ajánlatára ő felsége egyik régi nevezetes magyar nemes család ivadékát, megyénk nagybirtokosát, Gromon Dezsőt nevezte ki a főispáni székbe, ki egyszersmind Zombor, Szabadka és Baja sz. kir. városok főispánja, kit hazánk és megyénk javára, diszére, állásában az ég sokáig tartson meg.

Baja, Szabadka, Zombor sz. kir. városok külön, Lénárd Máté főispán alatt 1873—1876 állottak, mig Ujvidék, a megyén kivüli Pancsova várossal, Flatt Endre főispánsága alatt áll jelenleg is.

Az országgyülés által hozott törvényekre nézve, melyek minden megyét és lakost érdekelnek, megjegyezzük, hogy az 1848-iki törvények alkotmányunkat az általános szabadságra fektették, de egyszersmind a honvédelmi kötelesség és a közterhek viseléséről gondoskodtak; az udvari kancelláriát s a helytartótanácsot beszüntetvén, a kormányzat vitelére felelős miniszteriumot állitottak.

A népoktatásról szóló törvények 1868-ban hozattak, melyek a népműveltség előmozditásáról gondoskodnak.

A törvényhozás 1869-ben mondotta ki, hogy az igazságszolgáltatás elkülönitve és függetlenül kezeltessék a közigazgatástól.

A vmegyék közgyüléseiről, alakitása és hatásköréről az 1870-ik évi törvények intézkedtek.

A községek rendezése az 1871-ik évben hozott törvények alapján lett életbe léptetve, a községek oly szabályrendeleteket hozhatnak, melyek az országos törvényekkel s a megyei szabályokkal nem ellenkeznek.

Választói jog az 1848 előtt fenállott kiváltságokra nézve, jövőben nem állapitható; azonban azok, kik 1848. II. t. c. értelmében a régi jogosultság alapján 1844— 1872-ig készitett országgyülési választói névjegyzékek valamelyikében benfoglaltatnak, a választói jog gyakorlatában, saját személyükre nézve meghagyatnak.

Az ipartörvény 1872-ik évben hozatott az ipar és kereskedés felvirágoztatására. Könyv- és kőnyomdák felállitásáról az 1848-ik évben hozott törvények szólnak.

Az 1874-ik évi t. c. a métermértékek használását elrendelte, mértékhitelesités körüli eljárásra szabályrendeletet bocsájtott ki a m. kir. minisztérium.

Az uj mértékek gyakorlati használata 1876. január elsején vette kezdetét törvényes határozat alapján.

A büntető bíráskodásról hozott törvények 1878-ban nyertek szentesítést.

HARMADIK RÉSZ.
A községek részletes leirása.

1. Zombor.

Zombor 24,309 lakossal, szabad királyi város, a megye nyugati részén fekszik termékeny rónaságon, Duna és a Telecskai dombok közelében, alatta huzódik a megyén átvonuló Ferenc-csatorna. Régibb időbeli történetét a bizonytalanság homálya födi, amit határozottabban róla tudunk, az 1541-ik évből veszi kezdetét, amidőn a törökök e várost is elfoglalták, s adófizetővé tették. Egy török pasának székhelye volt, ki 6—7 mecsetet épittetetett egymásután. 1675-től egész 1687-ig folytonos harc és küzdelemben állott a lakosság a törökökkel; csak a nevezett utolsó évben sikerült a török rabiga alól kiszabadulni, ezeket a városból kiűzni. Ekkor a környékben, tanyákon szétszórt lakosság lakhelyeit elfoglalta. 1690-ben a község ujabb gyarapodást nyert Szerbiából. 1691-ben több száz zombori harcos Matkovich Dominik, akkori kapitány vezénylete alatt részt vett a zalánkeményi ütközetben; 1697. évben a zentai és egyéb ütközetben is segédkedett. A 18-ik század 2—3-ik évtizedében főkapitány volt bizonyos Brankovics János. A passarovici békekötés óta Zombor 1749-ik évig katonai őrvidéki község volt, folyton saját főkapitányainak igazgatása alatt állott; amidőn a polgárositás ideje bekövetkezett a zomboriak vonakodtak a megye jobbágysági minősége alá vetni magukat. Mária- Teréziához folyamodtak bizonyos kiváltságért, Jászság, Kunság szervezetéhez hasonló szabad kerületté alakitásáért, azonban ez csak kis részben adatott meg, t. i. sz. kir. városi cimet nyert, 1752-ik évben cikkelyeztetett be, de váltságul 150 ezer frtot Bécsbe kelle szállitani, emellett terjedelmes határa megnyirbáltatott, kincstári birtokba helyeztetett. Zombor határán egykoriban fekvő pusztákon most már több kincstári község fekszik, ilyen Kupuszina, Bezdán, Gákova, Krusélya, Sztanisics, Pacsér, Csonoplya, Kernya, Kis-sztapár, Ó-sztapár, Pr.-Sz.-Iván, Doroszló. E területtel kivánt Zombor szabad kerületté válni, midőn később Rédl álladalmi mérnök a jogtalanul megnyirbált város határát megszabná, az elvont pusztáknak visszacsatoltatása tekintetéből a város bizonyos összeg megfizetésére szóllittatott fel, amelyet, midőn tulajdonának öntudatában megtagadott: a nevezett puszták — a mérnök buzgólkodásaiért tetemes pusztákkali megjutalmazásával — állami javakká lettek.

A város egy évtized óta szerfelett emelkedik, épületei között mindig legnevezetesb a régi megyeház, a városház, az állami épületek, a nagy és kis kaszárnya; összesen 47 emeletes épület disziti, 250 lámpa világitja tágas utcáit, még 1874-ben komoly inditványok tétettek utkövezés és vizvezetés ügyében, piacát s két főutcáját már ki is köveztette. 1872-ik év óta van főgymnásiuma, a városban elég számu népiskolája, 1868-ik évtől a tanyákon több tanterme. Tizenhárom év előtt épiteni kezdett r. k. uj templom máig is csak tető alatt áll. A városi könyvtár 1858-ban alapittatott, csakhamar 7320-ra növekedett a kötetek száma. 1858—1869-ig e városnak volt 3 osztályu reáltanodája, 1869-ik évtől van vaspálya állomása, 1865-től távirdája; 1845-től „Magyar olvasókör“, 1869-től „Polgári kaszinó“, 1845-től „Szerb olvasókör“, 1868-tól takarékpénztár 100 ezer frt alaptőkével, névre szóló 500 db. 200 frtos részvény, kereskedelmi és iparbank, tartama 1871—1921. alaptőkéje 300 ezer frt. Van két gyógyszertára — gyógyszerészi gyülés tartatott 1874-ik évben, célja volt sérelmeit feltárni, s tervezetét a közegészségi ügyekben érvényesiteni — régi idők óta egy városi- és egy katonai kórháza; 1856-ik évtől görög kel. vallásuaknak tanitóképezdéje, izraelitáknak nőegylete. Van itt állandóan katonaság, jelenleg egy zászlóalj gyalog, egy zászlóalj honvéd és egy század huszár békelétszámban; önkéntes tüzoltó- egylet 1873-, lövölde 1871-, sörház 1800-, 2 gőzmalom, gőzfürdő 1869-, uszoda 1870-ik évtől fogva. A vasuti állomásnál ujonnan épitett diszkert, egy rendszeres gyümölcsössel egybekötve, — dalegylet, szini műkedvelői előadás élénkiti a vidám kedélyű, mulatni szerető, meglehetősen hazafiui érzülettel telt, békés természetű közönséget. A megyei hivatalokon kivül van itt kincstári jószágigazgatóság, adófelügyelőség, pénzügyőri biztosi állomás és illeték kiszabási hivatal. Az 1871-ik év elején alakult megyei gazdasági-egylet eddig majd Zomborban, majd Szabadkán tartotta üléseit; kár, hogy e nemes célu intézmény pártolás hiányában csekély eredményt képes felmutatni. A város terjedelmes határából 3251, a kincstár pedig 583 holdat birtokol. A vámházak összesen alig 5600 forintot jövedelmeznek.

A lakosság leginkább földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, van azonban itt sok kalmár és iparos, kik áruikkal helyben és vidéken élénk kereskedést üznek. Van a városnak 4 országos és két hetivásárja, melyeket a sürün fekvő szomszédos községek benépesitenek. A várost az 1831-ik évi nagy kolera megrongálta, földár 1871. évben tizezer hold földet viz boritott. Pusztái: Nenadics, Sikara, Bukóc, nem annyira népesek, mint rendezettek.

2. Szabadka.

Szabadka eredete fölött a legelfogadhatóbb forrásokul az általános magyar történeten és monographiákon kivül főleg három forrásra utalhatunk, s ezek: Verbőczy hármas könyve; azután az itt helyi Üdvözitőről nevezett szt.-ferenciek „Historia domus“ cim alatt vezetett házi krónikája és végül: a város levéltára.

Az elsőbb megnevezett Verbőczy II. könyvének 14 cikke, 36. fejezete szerint: Szabadka — Zimonyi Deák Gábor közremunkálása által még 1400-ban lett szab. k. városa — habár Zsigmond magyar király ismét jobbágyi állapotra vetette vissza.

Ugyanis: ezen forrás szerint Zsigmond 1400. év után Boszniába menvén, ez alkalommal a királyi pecsétek elvesztek, mely pecséteket Deák Gábor a király titkára orozván el, ezekkel szabadította volna fel a Zimonytól nem messze eső Szabadkát.

Kétséget nem szenved, hogy bár — Vályi geographus szerint — négy ily nevű helység létezett is, és pedig kettő Hontmegyében, egy Békésen és egy Bácsmegyében: ez utóbbi lehetett azon helység, melyet Deák Gábor a királynak Zimony felé utaztában felszabaditott.

Mert a felszabaditott: egyenesen helységnek cimeztetik, mig a többiek erősség, sánc és szabadpuszták nevezete alatt jönnek elő.

Hogy Szabadka már a mohácsi vész előtt mint helység létezett, az kitünik a kalocsai főegyházmegye levéltárában létező egy iratból is, mely szerint Várdai Péter mint kalocsai érsek a szegedi kanonoknak igy irt 1497- ben:

„A tized fizetésében makacsoknak tapasztalt szabadkaiaknak plébánosa szünjék meg isteni szolgálatot tartani mindaddig, mig a tizedet neki fizetni nem akarnák.“

Ha tehát a helyek távolságát Kalocsa, — Szeged — Szabadka közt tekintjük, mindenki előtt világos lesz: hogy azon Szabadkáról lehetett itt szó, mely most Bács s akkor Csongrádmegyében feküdt, és nem azokról, melyek Békés és Hontban helyezvék, annál is inkább, minthogy a Békés és Hontról cimzett szabadkaiaknak a kalocsai érsek ép egy szegedi kanonok által mitsem irathatott.

Ezen Verbőczy forrás szerint tehát: Szabadka már 1400-ban létezett, sőt akkor bár jogtalan, de kir. várossá is emeltetett és csak 1440-ben helyeztetett vissza jobbágyi állapotra.

1497-ben pedig Várdai Péter érseksége alatt a tized megtagadása miatt a szegedi kanonok által megintetett.

Nem lehet tehát ezekből mást következtetnünk, minthogy Szabadka Magyarország régibb községei közé tartozik és méltán:

Mert ime a „historia domus“ is úgy emlékezik: hogy jeleire talál annak, miszerint azon helyen, hol most Szabadka áll, már a mohácsi vész előtt letelepedtek volt őseink, habár ezek iránt hiteles adatokkal nem is birunk.

A mohácsi vész után — úgy mond e krónika — a törökök itt némely erősitvényeket emeltek, melyekről azonban szintén már keveset tudunk.

Az első hiteles értesitést a zentai csata után nyerjük, amidőn a fejedelem parancsolatjára és sürgetésére az u. n. szabadkai telep 14 sánccal körülvétetik és a lakosok a határ védelmére köteleztetnek.

1693-tól 1741-ig Szabadka 4 kapitány által kormányoztatott, kik közül 3 a Szucsits családból való volt. Ezek a szegedi katonai parancsnokság alatt állottak.

Miután e colonia a török háborukban magát kitüntette, emiatt jutalmazáskép az uralkodó család is kitüntette vitézségéért s az 1741-ik évi 18. t. c. értelmében saját önálló hatóság és kardjoggal Szt.-Mária névvel kiváltságos kameralis mezővárossá emelte.

Ezen kiváltságos levél szerint 1743-ból május 7-ről a lakosság által lassan-lassanként elfoglalt akkoriban uratlan térségek Szt.-Mária mezővárosnak adományoztattak örök időkre.

A zentai csata után kezdettek az első telepitvényesek — kik legnagyobbrészt dalmát eredetüek valának — a törökök által elzavart fajrokonaikból Dalmácia és Boszniából beédesgettetni, mely alkalommal számos görög nem egyesült atyánkfiai is Szabadkán, vagy mint később neveztetett: Szt.-Márián biztos menhelyet találtak.

Később a környékbeli helységekből magyar családok is érkezének, melyek azonban jó sokáig kisebbségben maradának.

Azon nagytérségi complexum, melyet Szabadka birt, ennek lakosaiból jobbára földmivelőket teremtett, miből oly jólét támadt, hogy Szabadka 1717, 18 és 19-ben a kormánynak a török háborúkban önkénytes ajánlatok által élelmi szerek-, lovak- és marhákban roppant segélyt adhatott.

Érdekes statistikai kimutatásul a városi levéltár nyomán közöljük itt azon praestátiókat, melyek Szabadka város kir. várossá emeltetését megelőzték, részben pedig követték, hogy lássák az utódok: miként e város ősei a haza szolgálatában vért és vagyont adva, mind anyagilag, mind szellemileg vajmi sokat áldoztak légyen s hogy ez áldozatokon lelkesedve, Szabadkának dicső multjához képest, a jövőben is fennen lobogtassák azon zászlót, mely őt a többi városok fölé emelé mindenha.

–––––––––––––

…… 1737-ik és több éveken át a törökökkeli háboruban Viddin, Mehádia, Nissa és Belgrádnál több szabadkai család fogságbai elhurcoltatásáért megváltási dij fejében tulajdonából ezüstben 16000 frtot fizetett; Futakról Temesvárra, tehát 18 mföldnyire a császári katonaság számára szükségelt lisztet, 80 lovat és 100 igavonó-marhát lakosai nem kis kárával tulajdon költségén és ingyen szállittatott; ugyan ingyen a cs. k. lovak számára 600 szekér szénát is Kanizsára szállitott.

1739. és 1740-ben a belgrádi sáncok lerombolására 600 kézimunkást és ezek élelmezésére 36,000 frtot hat hónapra kiutalványozott, ugyan 1739-ben a lázadó oláhok lecsendesitésére egy lovas és egy gyalog századot mindennel fölszerelve kiállitott

1742-ben a franciák és burkusok ellen négy századot minden fölszereléssel s 150 paripát ingyen adott.

1743-ban pedig a cs. k. pénzügyminiszteriumnak, tulajdonkép pedig a börzének 12000 frtot fizetett.

1779-ben a szabad királyi cimet megnyervén, ezért 266,666 frtot és 40 krt fizetett, ezenfelül 100 lovat és 5 ezer drb aranyat ajándékozott ő fölségének.

1779 óta — hogy Magyarország szabad királyi városai közé fölvétetett — nem lettek érdemei csekélyebbek, ugyanis:

1791-ben, midőn II. Lipót Magyarország királyává koronáztatott, a nemzethez illő hódolat bebizonyitására, az ország rendei 50,000 darab aranyat ajánlottak fel; ezen összegnek reá eső részét megfizette.

1793-ban a franciákkali háboru hevesen tartva, ezek elleni segélyül ő cs. kir. apostoli felségének 50 paripát, értéke 13,357 forintot ajándékozott.

1795-ben, hogy Szerémben döghalál — epemirigy — pusztitott, a Duna melletti őrvonalon, Begécs helységében egy tisztviselőt és 100 embert mindennel ellátva kilenc hónapig tartott, kiknek feladatuk volt ügyelni arra, hogy a Dunán a pestis át ne harapódzék.

Szintén 1797-ben segedelem fejében országgyülési 1796-ik évi határozatánál fogva 32 lovat adott, a törtszámot 57 frtban és 36 krban kiegészitvén.

Ugyanezen évben a franciák ellen általános fölkelés rendeltetvén, erre 13 lovast sajátjából fölszerelve adott.

1799-ben ő cs. kir. és apostoli felségének következő önkénytes segedelmet adott, u. m.: 147 pozsonyi mérő árpát, 1550 pozsonyi mérő zabot, azután 2578 pozsonyi mérő zab helyett, mérejét 32 krjával számitva, 1374 forintot és 56 krt; ismét 9207 frtot 1725 pozsonyi mérő zabért, nemkülönben 1799-ben a háboru költségeinek fedezésére segély fejében 2280 frtot s a közös kivetés után 453/5 ökröt.

1800-ban a hadiköltségek fedezésére országos határozat következtében fennebb emlitett ökrök helyett 1000 forintot fizetett.

Azután önkényt adott: 1500 pozsonyi mérő zabot, 2294 forintot fizetve értve. Ezen évben és 1805-ben a többi insurgensekkel ő is fegyvert fogott az ellenség ellen.

1809-ben ajándékképen minden felszereléssel 100 lovat adott, — 1000 pozsonyi mérő buzát, 1000 pozsonyi mérő zabot.

A Ludoviceumra ugyanekkor 10,000 forintot, mely célra egyes polgárai is adakoztak.

Ugyanez évben egy önkénytes lovas századot, és ezek fentartására 15 ezer forintot fizetett.

1812. évben az országgyülésileg kivánt következő segélyt, u. m.: 5000 pozsonyi mérő buzát, 7500 pozsonyi mérő zabot; — nemkülönben királyi rendelet következtében 35 velitest⁷, 619 akó bort szivesen megadta.

1813-ban 42 velitest, a lovasok számára 17 lovat, 12 teherhordó és 6 szállitási lovat és 75 igavonó-marha árát adott segélyül.

Igy ugyanazon évben 589 pozs. mérő tiszta buzát, 3534 pozs. mérő kétszerest, 5900 pozs. mérő zabot, s mindezeket természetben szállitotta át Szegedre; szintén 1813-ban a hadjárat igényeinél fogva, fegyveren kivül mindennel ellátva 35 lovas katonát és 108 velitest áldozott Ő felsége segedelmére.

A francia háboru folytán 1814-ben 180 velitest, továbbá 1070 pozs. mérő tiszta buzát, 5787 pozs. mérő kétszerest, 6206 pozs. mérő zabot adott, a gabonát készpénzben fizetvén.

Királyi rendelet következtében 1815. évi március 29-én adott 862 pozs. mérő tiszta buzát, 4663 pozs. mérő kétszerest, 5000 pozs. mérő zabot; betanitott 32 lovat, teherhordásra 27 lovat, nyergest 12-őt; velitest 90-et, külön a város minden földesur részéről 8 könnyü lovat, Bajmok, Csantavér és Sándor helységek részéről hármat.

Ime! ennyi s hitelesen ki sem számitható áldozatokkal járult Szabadka csak 1815-ig a haza, a fejedelem segélyezésére, s mindez áldozatokat szivesen tette, mert megnyerte, mi leghőbb kivánata volt: Szabad királyi várossá lett.

Igen! a dicsően uralkodó Mária Teréziának jutott azon osztályrész, hogy Szabadkát nagyszerü áldozataiért megjutalmazza, s midőn ezt 1779. évi január hó 22-én eszközlé, s nevéről a várost Mária Teresiopolis névre engedé neveztetni, a hálás lakosság ennek emlékezetére a mostani Jankovits-féle ház helyén egy magasabb halmot állittatott egy ily felirattal:

„Felséges és kegyelmes Mária Teréziának, a magyarok igazságszerető uralkodójának, a szabadkai polgárok, városuk szabad királyi várossá tétele, s a felséges uralkodó nevéről lett elneveztetéseérti hálájuk s hódolatuk örök emlékeül ezen halmot emelték 1779-ben“; — amely felirás és halomnak már ma nyoma sincs; a későbbi kor e nevezetes ereklyét onnan eltávolitván, s oda egy házat emelvén, melynek üres telkén egykor az ősök városuk dicső instellatióját ünnepelték.⁸

A legközelebb mult években buzditásul többek által száz éves szab. kir. város emlékezetére egy felsőbb gazdasági iskola felállitásának legméltóbb cselekménye inditványoztatott; mely a gazdaságot jobb és gyümölcsözőbb fokra emelné. Van e városban 3 rk., egy gör. kel. vall. parochia, az ág. evangelikusoknak ugy, mint a helv. hitvallásuaknak a szegedi anyaegyházhoz tartozó fiókegyháza. Sz.-Ferenc-rendü szerzeteseknek régi kolostora. — Szabadka legnagyobb része földmiveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, a város szépitésére legujabban nagy gondot fordit a városi hatóság; iskola-ügye a legjobbak közé számitható, van főgymnasiuma, mely 1872-ben még katholikus jelleggel birt, 1874 óta iskolanénék vezetése alatt leánytanodája, melyet az első nőegylet a hozzátartozott árvaházzal, 4 osztályu tanodával megtoldott, azóta is tettleges támogatásában részesiti. A nm. kalocsai érsek Haynald Lajos ő ex. az iskolanénék gondozása alatt levő leánytanodára huszezer forintot, egy kalocsai kanonok ötezer, a káptalan kétszáz forintot adott, az épitkezéshez utólagosan érsek ő nméltósága 3739 frtot adományozott; a felszentelést maga 1874-ben szept. 20-án bérmálás alkalmával ünnepélyességgel teljesité. Az iskolaszék közbenjöttével a selymérnevelészeti oktatásra a város megszavazta a szükséges berendezést, ugyanakkor a bizottság egy gazdászati intézet felállitását is ajánlatba hozta.

Vannak Szabadkának nevezetes pénzintézetei, zálogháza, a kereskedelmi és iparbank tartama 1872—1962. kétszázezer forint alaptőkével, névre szóló 100 frtos részvény 50 frt befizetéssel százezer forint, a magyar-német céget jegyzik. Takarékpénztára 980 drb 100 frtos részvény és 301 drb 100 frtos törzsbetét, tartama 1869—1919., a magyar céget jegyzi.

Több és látogatott olvasó-egylete, nép-kör, iparos önképző- és segélyegylet, állami nőképző-intézete, 1870-től két lapja, 1873-tól lövész-egylete, pénzügyőri biztosi állomása, vaspályája, melytől fogva folyó évben a városnak köveztetése ünnepélyesen megkezdetett, van itt gőzfürdő, 3 gőzmalom, szini-egylet, zenede a gymnasiumi ifjuság számára, 1877-ben alakult ipartársulata, dalegylet, polemizáló „Szubaticski Glasznik“ lap, ügyvédegylet, családgyámolitó-egylet, 1872-ben a postahivatal állami kezelés alá vétetett; van itt egy régi temetkezési társulat, 4 gyógyszertár, a város diszes erdeje, melyen kivül van még tágas faiskola-kertje, öt országos vásárja, hol szép lovak nagy mennyiségben árultatnak, van állandó szinháza, s a város közelében a hires Pality tó meleg és hideg fürdővel, gyönyörü parkkal, a városban sok nevezetes épület, nagyszerü két tornyu templom, kir. törvényszék, járásbiróság, adóhivatal, közjegyzőség, többféle jótékony nőegylet, ügyvédegylet. 1877-ik évben aug. 5—10. a megyei gazdasági egyesület által termény-, gép- és állatkiállitás rendeztetett, számos kiállitó nyert kitüntetést. Van itt 2 könyvnyomda, 2 könyvkereskedés, 5 ovoda, könyvtár, Eötvös- alap 40 ezer forinttal, Vojnits Máté-féle alapitvány 24 ezer, Széchenyi-alap 200, technikus ösztöndij-alap 4000 frt. 1872-ben itt tartatott a honvéd-dandár-hadgyakorlat, hova a csongrádi 3., szabadkai 4., zombori 5., ujvidéki 6-ik gyalog honvédzászlóaljak, s egy osztály honvéd-lovas, egy szakasz utász s egy osztály szórlöveg, valamint a 12-ik számu dzsidás-ezred együttes közremüködése által kitünő ügyességet, a nézőre szép látványt nyujtott.

Szabadka 56,323 lak. nagy határa sok gabonát, bort és gyümölcsöt szolgáltat, messzeterjedő pusztáin és tanyáin sok lakos, sok munkás nép csupán mezei munkával, szőllőmiveléssel foglalkozik. Némely pusztája, mint például Tavankut egész falut képez — 1863-ik év óta kápolnája van — 2520, Kelebia 1660, Zobnatica 1085, Sebesics 1042, Verusics 588 lakost számlál. Ide tartozik még Tompa, Radanovác, Györgyén. Pusztai iskola Tavankuton, Kelebián, Felső-Tompa pusztán, Mérgesen, Alsó-Csikerián és Ludas-Bibic-háton van. A város határában fekszik Ludas magyar község rk. parochiával, 3300 lakossal, kik leginkább kertészettel, dohány-termeléssel foglalkoznak.

Cholera 1831., 1855., 1856-ban, marhadög 1864-ben dühöngött itt.

Palityi tó rövid leirása.

A Palics vagy Pality tova fekszik Szabadka határában, ettől egy kis órányira kelet felől, lapályos és homokos térségen, melynek kerülete mintegy 20 kilóméter, amint a tó nő vagy apad; eredetét a mult, századból veszi, és pedig — állítólag — e helyen nyájaikat legeltető pásztorok, miután több kutat ástak volna, melyekből a felnyomuló viz az egész völgyet elboritotta, állandóan tó, némely bajok enyhitésére, javulására hasznos gyógyforrás képződött. A viz konyhasó és szénsavas szikéleg tartalmu, különösen a görvélyes kórt biztosan gyógyitja. Eme tulajdonság csak 1848-ik év körül vétetett figyelembe.

A városi hatóság által 1853-ban gyógyintézet állittatott, 1862-ben diszes épület emeltetett, előbb 32, azután még 31 szoba a szükségletnek megfelelőleg bebutoroztatott. Meleg fürdők számára tágas 18 szoba egy—két káddal, a legszükségesebb butorral, sürgöny-sodronynyal elláttatott.

A természetes palityi hideg viz gőzkazánban hevittetve, kádakba szivattyuztatik, míg a szabadban fürdők számára a tó szélén felállitott fürdőház egy zuhany-gépet, 22 kosár egy társas-tükörfürdőt, és 48 öltözködő szobácskát foglal magában.

1860-ban 114 szobavendég, összesen 344 vendég volt a Palityon, ezek közt feltünő sok, 136 görvélyes gyermek, s mindnyájára jótékonyan hatott a fürdő.

A szép fürdői helyiséget 70—80 hold területet képviselő, gyönyörü angolkert módra berendezett sétány, számos tekervényes, tiszta utaival északról, keletről és nyugatról takarja, maga a tó ettől délre sik tükrével, átlátszó vizével terül.

A sürü, magas, életerős, homokfüz, nyár- és akácfaerdő észak-keleti szélét az alföld-fiumei vaspálya, nagyvárad-eszéki része metszi át, mely a vendégek számát évről-évre szaporitja, nemcsak a körvidékről, hanem sokkal messzebb helyekről is megkeresik e fürdőt a segélyt igénylő betegek, valamint szórakozást és vidor társalgást keresők nagy része, különösen a szabadkai közönség vasárnaponként, főleg ha kéjvonat indul, ezrivel szokott ott megfordulni.

Pality valóban a kiesebb fürdőhelyek egyike, a lég felette jó, üditő, az éghajlat csodálatosan enyhe; kár, hogy mindezen felette hasznos és kellemes tulajdonai mellett eddig az országban nem eléggé ismeretes.

A fürdőintézethez szorosan tartozó helyiségeken kivül a tó körül több pompás épület diszkerttel van elhelyezve a vendégek elfogadására, ilyen a többi között b. Rudits Mór két villája és némely szőlő-birtokos csinos házikója; emellett a nevezetes fürdő és erdő tőszomszédságában több izlésteljes nyaraló ékesiti a Palityot, hol néhány évvel ezelőtt sivár homoktenger terült, ott most a legkiesebb kertek, a legszebb lugosok, gyümölcsfák diszlenek. Emlitésre méltó ezek közt az Aradszky, Budai, Kovacsics, Polyákovics és Millassin-féle kert, melyek a vendégeknek, társas köröknek kellemes sétaélvezetet, a kertészet némely ágában hathatós ösztönt nyujtanak.

3. Ujvidék.

Ujvidék 19119 lak., Duna balpartján, a megye déli részén, Pétervárad irányában fekszik, csak 1690-ik év körül telepittetett, 1748-ik évben már királyi város lett; igen élénk kereskedéssel bir, nemkülönben az ipar leginkább van kifejtve, e város lakosai nemcsak megértették, de komoly figyelembe is vették a haladó kor intő szózatát, mely tevékenységre ösztönöz minden téren, Ujvidék és környékére nézve iparkiállitást rendezett 1875. aug. 15-én az ujvidéki iparegylet, a kiállitás 16 csoportra osztatott, s igen jól sikerült. Ujvidék megyénk egyik legszebb városa, jól kövezett utcái, jelesebb köz- és magánépületei, a boltok kirakatai, gondosan eszközölt kivilágitásai nagyban emelik. Van itt a bácsi gör. kel. vallásu püspöknek széke, felekezeti szerb főgymnasium, 1873-ik év óta m. kir. kath. főgymnasium, a kalocsai érsek bőkezüségéből egy leánytanoda célszerüen berendezve, mely a városi és az állami segélyben is részesittetett.

Folyó évi aug. 4-én a „Miasszonyunk“-ról nevezett iskolanénék fiókzárdája és kápolnája ritka ünnepélyességgel felszenteltetett, s a vezetésük alatti leánynevelő-intézet szept. 1-én megnyittatik; lételét a nm. érsek s egyházmegyei főpapság ügyszeretetének köszönheti, mely intézet Ujvidék leány-gyermekeinek oktatását és nevelését vezetni hivatva leend keresztény szellemben.

A lakosok ipar, kereskedés és földmivelés mellett kertészettel és halászattal is foglalkoznak.

A kereskedés, mely a Törökországba vivő és onnan átszállitott cikkek és termesztményekkel üzetik, nagy fontosságu, melyet a Duna és a gőzösök hatalmasan előmozditanak.

Határa termékeny sikság, még inkább lapály, szőlős kerteket az ujvidékiek a hires szerémi hegyeken szoktak tartani, hol gyönyörü házak diszlenek, melyekre már a városból kedves kilátás nyilik; az ott termett borral, ürmössel, szilvapálinkával élénk kereskedést üznek.

Van itt különféle felekezetnek imaháza, a városi hatóságon kivül törvényszék, járásbiróság, adó- és illetékkiszabási hivatal, magy. kir. pénzügyőri biztosi állomás, közjegyzőség, az egykor itt virágzott selymér-nevelés teljesen megszünt élni, méhészet kezd emelkedni, 20—30 mmázsa méz, főleg ujabb méhkezelés által nyeretik, fagy- és viz-kár 1876-, cholera 1873-ban kereste fel, vásárai nevezetesek, valamint a városi és népiskolai kert, melyekben sok vadonc neveltetik, nemesittetik, de egyszersmind sok erdei és eperfa is ápoltatik.

Van tágas kórháza, iskolai és kaszinói könyvtára, „Matica Szrbska“ irodalmi egylete, könyvtára 5000 drb., a szerb gymnasiumi könyvtár 3500, az állami gymnasium is, mely még csak keletkezésben van, már is sok jó könyvvel rendelkezik; van ovodája, tornászati iskolája, állandón katonasága, önkénytes tüzoltó-egylete, mükedvelői társaság. Dunán felállitott hajóhid által történik a közlekedés.

Egy magyar, egy német és két szerb lapja, két könyvnyomdája és könyvkereskedése, dalárda 1869-ben alakult, van itt állami, polgári és szerb reáliskola, bácskai ipar- és kereskedelmi bank, „Első magyar ujvidéki előlegezési egylet“, nemzeti olvasókör, szerb szinház, mely a reáltanodával mai nap még Omladina érzelmü, maga a város 1874-ben figyelmeztetve volt a belügyminiszteriumtól, hogy hivatalos nyelvül a magyart használja, s a hivatalos pecséteket magyar körirattal lássa el.

A városhoz tartozó pusztái közül nevezetesebb Klisza, hol iskola is van felállitva, de népes határvidéke egyszersmind Csenej, Rivica, Kamendin, Weisfeld, Seilova.

4. Baja.

Baja őskori történetének kutatásából tudjuk, hogy hajdan Frankovillának is neveztetett, s hogy némelyek a hatalmas rómaiaktól, mások pedig a galloktól származtatják ezen elnevezést, de bár honnét jő is ez, annyi bizonyos, hogy 1260-ik évben jelentékeny helyiség lehetett, a hova sz. Ferenc-rendü szerzetesek letelepedtek, kiknek hátramaradt irataiban Baja mindenütt Francovilla név alatt fordul elő.

A 15. század közepén már Vaia, Vaja, Baja név használtatott, ezen átváltozás épp csak ugy történhetett, mint Báth Bács, Vodrogh Bodrogh, stb.

Bajának legrégibb birtokosa tudtunkkal Maróthy 1468-ban, ennek utolsó ivadékában kihalván a család, Czobor birtokába jutott Mátyás király adományozása folytán, ki Baját a török uralomig birta, azután bizonyos Lévai családé lett.

A török kiüzetése után a királyi kincstár birtokába jutott, mely uradalmat Mária Terézia gróf Grassalkovichnak adta cserébe a kulai uradalomért, kinek özvegyétől Horváth-család zálogban birta, azután Zichy Felix vette meg, ki csak 1862-ig tartotta birtokában, mely évben a város 725 ezer frtért magát örökre megváltotta, mindennemü uradalmi földeket és épületeket, ezek közt 200 ezer frtba került uradalmi ménest egyéb jószággal átvette.

Hajdan a bajai uradalomhoz Báthmonostor, Bikity, Gara, P.-Sz.-Iván, Tataháza, Mélykut, Vaskut községek, Mátéháza, Borota, Zsida, Rém és Tinójárás puszták is tartoztak.

E rövid átnézet után vissza kell térnünk Baja némely történetére.

Baja 1696-ban szabadalmazott város lett, s a város rendezése megengedtetett, 1714-ben e szabadalom megerősittetett és 3 országos vásártartásra engedélyt kapott, a szent-mihályi vásárt 1801-ben nyerte az uradalom, melyet 1844-ben 12 ezer pfrtért a város megvett, 1830- ban utcakövezet és parti vám szedésére kapott szabadalmat, 1858-ik évben kormányzási tekintetben önállósággal ruháztatott fel.

Baja Rákóczy hadai által 1708-ban elpusztittatott, 1839-ben pestis uralkodott felette, tüzvész által pedig többször számos köz- és magán épület elhamvasztatott, legborzasztóbb volt az 1840-iki tüzeset, a kár ötödfél millióra tétetett, 5 templom, 1283 ház, 70 emberélet veszett a tüzben.

Baját a tatárok pusztitása sem kimélte meg, s hogy tisztán magyar város volt, az bizonyos, az elpusztult nép helyébe a tatárok eltakarodása után főleg dalmátok és szerbek népesiték be.

Van Baján 18169 lakos, r. k. parochia, (az anyaegyház 1765-ben épült), Rókus temploma s csinos kalvária; a várostól egy órányira dél felé van 1811-ben épült „Vodica“ kápolna, szent-kut, hova az ájtatos nép, főleg Mária ünnepekben járni szokott.

A gör. kel. vallásuaknak hajdan 3 egyházuk volt, most csak egyben tartatik isteni szolgálat. A helv. hitvallásuaknak valamint az ág. evangelikusoknak van anyaegyházuk, a móz. vallásuaknak szép zsinagógájuk.

A szerzetes zárda a legrégibb épület, de diszes a városház, a nagy templom, a tanitó-képezdei épület stb., nevezetes a kórház, a takarékpénztár, mely 1848-ik évben alakult 42 ezer frt alaptőkével, névre szóló 400 drb 105 frtos részvényre; kereskedelmi és iparbank, tartama 1868—1918, 200 ezer frt alaptőkéje névre szóló 200 frtos részvénynyel 120 frt befizetéssel, kölcsön-segélyző-egylet, tiz évre szól a tartam, a vagyon a fél millió frtot megközeliti.

E város — cimere Ádám és Éva a paradicsomban — utcái szélesek és egészen kikövezve vannak, sőt a külvárosok kapuitól bevezetett utak is. Van itt 1835-től gőzhajóállomás, 1862 távirda, 1847 óta könyvnyomda, a második 1866 óta foglalkozik, 3 könyvkereskedés, két lap, Baja és Bajai Közlöny, az első lapja megjelent 1859-ben „Bajai Lapok“, 1866-ban „Alvidéki Lapok“, 1872-ben „Bács-Bodrogh“, 1874 „Baja“, 1878 „Bajai Közlöny“, 1822-ik év óta kaszinó és könyvtár, 1867 „Egyenlőségi kör“, 1861 olvasókör, 3 temetkezési egylet 1846-tól, előbb bölcsöde, később kisdedóvó intézete 1853-tól, lövészkert 1833-tól, három gyógyszertár, két kórház, a városé 1797-től áll 50,000 forint alaptőkével, a másik az izraeliták kórháza. 1852-ik évtől az első és csakhamar még 3 épült gőzmalma, csupán 5 száraz-malom, de a Dunán 60 vizimalom áll, 2 olajsutu. 1782. épült sörháza, 4 ecetfőző-mühelye, 1845. gőzfürdője, város erdeje, epres kertje, honnan évenkint 1500 nemesitett fa kerül ki, van 7 vámháza, melyek 15500 forint jövedelmet hoznak; a városi hatóság nagy gondot forditott mindig a tisztaságra, a város csinositására, emlitésre méltó épület felette sok van, ezek közül kimagaslik még az egykori kastély, a takarékpénztári épület, a nagyszerü katonai lovas laktanya.

Baja a megyének legszebb kereskedő városa, igen jelentékeny forgalmi hely, gabnával, borral élénk kereskedést űz. Itt született Jelky András 1732-ben, meghalt Bécsben 1783-ban, ki mint szabólegény külföldön számtalan viszontagságokon keresztül uszván, nagy vagyonra és méltóságos hivatalra tett szert. Türr István, kiről a csatorna épitések leirásánál melegen megemlékeztünk, Tóth Kálmán termékeny iró, 1866-tól 1878-ig szülőföldjének, Baja városnak országos képviselője, kinek 25 éves irói jubileumára életnagyságu arcképe készitését a közgyülés elhatározta; nemkülönben Bandl János, gymn. igazgató irt tudományos müvei által stb. nevezetes. Baján megjelent munkák, Bandl János szerzőtől: Jegecisme 1850. Természetrajz 1854. Selyemtenyésztés 1855. Egy nő levelei 1863. — Holub Mátyás szerző: Latin szótár 1864. Görög szótár 1865. — Korény-Scheck Vince szerző: Bucle rendszere 1876. — Mihálovits János szerző: Illir nyelvtan 1874. Dömötör Pál költeményei 1876. — Dr. Lövy Mór: A roncsoló toroklob. — Dr. Horváth Ferenc: Unio 1856. — Sebők József: Hervadhatlan koszoru, a hervatag füzérhez. — Dr. Ferency József: Tompa Mihály jellemrajza 1877. — Burnách János: Polgári házasság. — Mladoniczky Ferenc: Minek a pap. — Dr. Szohmer József: Homoeopathia ellen. A giliszta kórról. — Sziládi János: Egyházi beszédek. — Popovics Döme, Szláv nyelvtan. — Dr. Barsch Samu, tanár: Az ázalagokról. — Dr. Margalics Ede: Palemon. Magyar közmondások. Koszorus költőink párhuzama. Lakik állandóan e városban arcfestő, fényképész, képfaragó, hangszerkészitő, hajótulajdonos 15—20, évenkint 260—300 hajó rakodik meg különféle gabnával.

Királyi törvényszéke 1873-ban feloszlatott, 1874-ben Istvánmegye hitközség, Baja város törvényhatósága felterjesztésére Bajához csatoltatott. A városi közgyülés számos üdvös intézkedései között 1874-ben bizottságot küldött ki polgári iskola felállitásának, tervezeti javaslatának benyujtására. Van itt kereskedelmi magántanintézet, önkénytes tüzoltó-egylet, egyéb jótékony célu nőegylet, s több biztositó intézeti felügyelőség, pénzügyőri biztosi állomás, járásbiróság, adóhivatal, közjegyzői iroda.

5. Zenta.

Zenta eredete, mint minden megyei más régi községé, eléggé homályos, miután e vidék a török uralom alatt csaknem folytonosan csaták és küzdelmek szinhelye volt, és semmi iratok sem maradtak hátra, melyek e község eredetét határozottan megjelölnék, annyit azonban állithatni, hogy Zenta — régebben Szénta — már a török uralom alatt pár századdal fenállott, ha nem is a jelenlegi helyen, de mindenesetre a 3—4 kilometernyire fekvő Oromi partokon, mit különösen igazolni látszanak a mondott török háboru óta még maig is található épületalapok, nevezetesen a határában fekvő kalocsai domb, és a körülötte elterülő szántóföldeken találtató régi alakú téglák, a csárdán felül, az ugynevezett papszállása körüli romok. Hasonló épületmaradványokra akadunk Bátka határrészen, melyek mind tanujelei annak, hogy e táj hajdan igen népes lehetett.

Az uj lakosok e helyre leginkább a világhirű zentai ütközet után települtek, melyet Eugen savoyai herceg nagy győzelemmel vivott a törökökön 1697-ben, szeptember 11-én: ezen hadvezér három császárnak, u. m.: I. Lipót, I. József és II. Károlynak volt legnagyobb támasza a bellázadások és külháboruk viharos korszakában.

Nem lesz érdektelen, ha a zentai csatát főbb vonásaiban leirjuk. Eugen hg. Párisban született, gyenge testalkatu, de tüzes, bátor és jeles katona volt, ki első Lipót császárnak ajánlá fel szolgálatát, a császár alkalmat adott néki magát kitüntetni, ott volt Bécsnél, midőn a török ezt nagy haddal támadta meg, hol bátor magaviseletével a lotharingiai főhercegnek figyelmét magára vonta, s őt egy ezred parancsnokának nevezte ki; Mohácsnál az ő lovasságának támadása döntötte el az ütközet sorsát. Még a csatatérről küldötte őt a fővezér győzelmi hirével a császárhoz, kegyébe ajánlván őt. Az 1692-ik évben franciákkal folyt háboru alkalmával kapta az aranygyapjas rendet, a következő évben tábornagygyá neveztetett ki. Ezen férfiu által Musztafa, török szultán, Pétervárad ostromában akadályoztatván, elhatározta magát, hogy egyet kerül, Zentánál átkel a Tiszán, aztán előbb Temesvárt veszi be, aztán a védtelen felső Magyarországot árasztja el seregével. De Eugen utána sietett, a huszárok által egy elfogott török alpasától értesült, hogy a szultán Zentánál hidat veretett, s hogy lovasságának egyrészével át is kelt, s hogy 100 ágyuval innen van a folyamon kettős sáncok által védve.

Estefelé lévén az idő, Eugen lovassággal és néhány ágyuval előre ment, s az adott jelre megkezdetett a török tábor ostromlása, s habár golyózápor fogadta őket, különösen, midőn a sáncokhoz értek, feltartóztatlanul nyomultak előre a hősök, mig végre a sáncokat bevették.

Mig a tábor sáncai közt ily dühösen folyt a harc, Stahrenberg Guidó vezérlete alatt a sereg egy része oldalvást nyomult elő, az ellenség hátamögé került s azt elvágta a hidtól.

Most már a törököknek lehetetlen volt menekülni ellenségeik fegyverétől. Midőn a török fővezér észrevette, hogy a hidon való átvonulástól el van zárva, uj csatára akarta népét kényszeriteni, de a kétségbeesett ozmánok lekaszabolták őt több tekintélyes vezérrel együtt, és a belsáncokba vonultak. Eugen csapatai utánok rohantak, amidőn a törökök elvesztették minden bátorságukat, felhagyva az ellenállással, rémülten a Tiszafelé tolongtak, a meredek partról a folyamba ugrálván, ott lelék sirjokat.

Mire a nap leáldozott, a törökök vesztesége rémitő nagy lett. 20 ezernél több a csatatéren maradt, 70 ezret a Tisza sodort el, 5 ezer pedig elfogatott. Maga Musztafa szultán lázas mozdulatokban nézte tulpartról a csatát, a nélkül, hogy segitséget küldhetett volna. Sirt, futkosott, káromkodott, bőszülten tépte ruháját, majd szakálát, földre vetette magát, mérgében majd megpukkadt, végre álruhába öltözött és Belgrád felé futott. Emberei nem találván őt, elveszettnek vagy elfogottnak hitték, a tábort s a podgyászt odahagyva, rémülten és rendetlenségben futottak szét. Másnap Eugen átvezeté győzelmes hadseregét a Tiszán, elfoglalá a tábort, azzal együtt 800 társzekeret, 15,000 db ökröt, 7 ezer lovat, 160 ágyut, 6 ezer megterhelt tevét, a szultán sátorát, mely maga 50 ezer frtra becsültetett, egy roppant értékű kardot, hadi pénztárt, több szekeret csupa láncokkal terhelve, foglyok számára. Ez volt Eugennek, mint fővezérnek első s legdicsőbb csatája, az országra nézve a legfontosabb, melynek eredménye volt a karlovici béke, melyben a szultán Magyarországról, Szlavoniáról és Erdélyről lemondott. E nagyvezér győzelmének örök emlékezete jeléül Zenta városában évenkint nagy ünnepélyességgel szokott megtartatni. A város alatti szigeten népünnepély rendeztetik, hol sátrak emeltetnek, üdvlövések mellett felköszöntések, dicsénekek hangoztatnak.

Zenta 19938 lak. mint rendezett tanácscsal ellátott város, önálló járást képez, fekszik emelkedettebb tiszaparton, a lakosok itt is földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak, de vannak iparosok és kereskedők is nagy számban, sokan halászatból és fuvarozásból is élnek. Zenta a tanügyet dicséretesen karolta föl, számos népiskolái mellett van 1876 óta 4 osztályu gymnasiuma, leányok számára pedig 1870 óta 2 osztályu polgári tanodája, a tanyákon jól berendezett 2 tanterme, jótékonycélu nőegylete, 2 ovodája, női kézimunka iskolája, nagyszerű kórháza, temetkezési társulata. 1848-ik évben rendezett tanácsot kapott, 1851-ben beszüntettetett, 1861-ben visszaállittatott, 1867-ben a város kérelmére ujból beállittatott, de 1873. évben ismét rendezett tanácscsal láttatott el; a kibocsájtott aláirási ivet 1400-an irták alá.

Van itt járásbiróság, szolgabiróság, adóhivatal, telekkönyvi hatóság, közjegyzőség, az egész megyében elterjedt hirű önkénytes kitünő tűzoltó egylet, csolnakázó egylet, korcsolyázó egylet, gőzfürdő.

Emlitésre méltó itt a Tiszán 1875-ben épült csinos állóhid és népkert, valamint a legujabban a város diszitésére forditott intézkedés, melyszerint a főbb városok módjára, a közlakosok javára, az ipar, kereskedés gyorsabb haladására a vizek lecsapoltatván: a kövezés megindittatott; már is szép jelei látszanak a gondosan elrendelt utkövezésnek, az előre törekvő tanács buzgólkodásának.

Van e városnak figyelmet érdemlő szini műkedvelői társulata, dalárdája, könyvnyomdája, könyvkereskedése és ipartársulata, gőzhajó állomása, távirdája, postahivatala és két pénzintézete. Takarékpénztár tartama 1868—1898, alaptőkéje 120 ezer frt, névre szóló 1200 drb. 100 frtos részvény 50 frt befizetéssel. Zentai általános takarékpénztár a fenállott zentai népbankból 1876-ban alakult, 1873-tól 1906-ig, alaptőkéje 104,900 frt névre szóló 2908 drb 50 frtos részvény, a magyar-német céget jelzik.

I. Felső első járásbeli községek.

1. Baracska.

Bács-Baracska 3193 lak., szép magyar község, dunaág mellett Bajától két órányira délre. Van itt a kincstári uradalomnak roppant magtára, 4 nagy épülete.

A község határa fekvésénél fogva igen alkalmas a fatenyésztésre, továbbá sertés tartásra; homokos határán kevés, de jó szántóföldje, sok legelője és kevert fából szép erdeje van.

A lakosok földmivelésen és marhatenyésztésen kivül mellékesen kosár- és lészafonással is foglalkoznak. A községhez tartozó hármas dunai szigeten a jószágnevelés jó hasznot hozó, valamint a halászat és a méhészet is. 1850. év körül a dohánytermelés igen virágzó volt, e helyett most buzát és kevés kendert vetnek.

Eladható gabnáját Bajára szállitja, epres-kertjében tizezer gyümölcsfa vadonc találtatik, népiskolai kert hiányzik az egész felső első járásban. Van két tanterme és két vásárja.

Régenten szerbek lakták, 1730-ban Baranya és Somogyból magyarok települtek ide, de csak 1772-ben lett önálló község, azelőtt Csataliához tartozott.

Vizkára 1853, 1867, 1876-ban nagy volt, kolera 1864, 1866 és fagy 1866-ban rontotta, Határrészei: Piszkula, Mézes, Tiszta, Kotyó, Darudél.

Baracskától 2 órányira délnek fekszik Gyurity puszta csárdával, mely a közlakosság tulajdonát képezi.

2. Báthmonostor.

Báthmonostor 2019 lakos., Kisduna és Szurdok vize mellett fekszik, Bajától délnek egy órányira. E község a 14-ik században virágzó állapotban volt, földesura, bizonyos gr. Fusol lakta, ugyanakkor itt sz. Ágostonról nevezett szerzetes apátság is létezett, nevét e monostortól vehette fel, melynek némi nyomai most is láthatók közel a Dunához.

A jelenlegi község áttelepüléséről mit sem tudhatni egyebet, minthogy 1860-ban már r. k. parochiát kapott, tehát a pusztulás után gyorsan fejlődött. Az ó-faluból maradt egy emlékkő, mely müvészi faragványa tekintetéből nevezetes.

A község lakosaiból alakult „Urbéri-birtok-társulat“ 1864-ben magát megváltotta, nemkülönben dicséretes a némely ügybuzgolkodók intézkedéséből 1868-ik évben létrejött népnevelési egylet, mely szeretettel karolja fel az iskolai ügyet, van két tanterme, jókarban álló épületben.

A község határának felső része fekete, erős televény, sok gabnát és takarmányt megterem. Eladásra szánt gabnája Bajára szállittatik.

Van e községnek saját szükségletére a Kisdunán át kompjárása a kis és nagy szigetre. Erdőkben és rétekben hiányt nem szenved, a lakosok földmivelésből és halászatból élnek.

A nép magyaros viselete és szokása egyszerü, jelleme dicséretes, kedélye nyilt és derült.

Határrészei Lapos, Sumor, Kispuszta, Alsóerdő, Feketebara, Pusztafalu. Nagyobb tüzeset 1855, 1864-ben, vizkár 1853-, 1867-, 1876-ban, fagy 1866, kolera pedig 1855-ben érte.

3. Béregh.

B é r e g h 2665 lakos., sokác község Bezdántól éjszakra egy jó órányira fekszik, a baracskai Kisduna mellett; határa fekete, agyagos és termékeny, részben vizenyős, van itt fában, halban bőség, szőlőtőkéit a lakosság kiirtván, bora nem terem, 7 pálinkafőző kazán pótolja azt. Van két tanterme, kompjárása, kevés eladó gabnája, epreskertje Szántovával közösen, piaca Baja, Zombor, hova gabnát, fát és nádat saját nevelésü apró tüzes lovain hord be.

A községbe 4—5 száz német időközben telepedett le, s a sokac népnek nem vált kárára, mivel ahova németek települnek, ott a földmivelés előmozdittatik.

A község 1797-től veszi eredetét, lakosai Boszniából származtak.

Kolera 1849-, 1873-ban, fagy 1866-, marhadög 1840-, 1856-ban, vizár 1876-ban látogatta meg.

Van itt uradalmi épület, 443 hold erdő, őrház. Határrészei: Budzsák, Voszindol.

4. Bikity.

Bikity 3524 lakos., a branovai halmokon, hol hajdan szerbek laktak, most három nyelven beszélő magyar, német és bunyevác lakosokból áll.

E község 1657-ik évben Bokity név alatt fordul elő, amelynek első szótagja ilir nyelven halmot jelent. Szóbeli néphagyományából nevét a bajai ut szélére eső, de már rég elpusztult, ó-szőlő árok partjain itt-ott elmaradt bükkfák cserjéitől vette volna, ami által Bükkös elnevezést nyert; de amelyet az ide származott ilirek, kik saját vezeték, ugy a községek neveit ics vagy ity utóraggal megtoldani szerették — mert másként kimondani a község neveit nem tudták — Bükkes helyett lett Bikics, utóbb Bikity.

A község földbirtoka a bajai uradalomhoz tartozván, hajdan Czobor, később Grassalkovich birtokába jutott, majd hédervári gr. Viczay, ezután gr. Zichy Ferraris Bódog birták egy ideig, mig végre 1862-ik évben minden uradalmi jog haszonbérleteivel együtt megváltás utján a község birtokába jutott.

Az egyházi dolgokban hajdan a bajai szerzetesek látták el a hiveket, 1731-ben a régi temető kereszt és a mostani nagy oltár helyén épittetett fel egy kisded templom, amely időben csak 266 gyónó-képest, számlált. 1756-ban egyházilag Almáshoz tartozott. 1780-ban épült föl a jelenlegi templom, nagyobbrészt az elpusztult báthmonostori apátsági zárda és templom romfalak tégláiból. Ez időben lelkésze Csabicsovszky György volt, ki az évben hirneves méhészkönyvet adott ki, e buzgó pap egy szobácskából álló lakásának kibővitési költségeit miután sem a község sem az uradalom megtériteni nem akarta, visszament Béreghre plébánosnak.

Fölépülés után Borsód, 340 ilir lakossal fiók-egyházává lett, az anyaegyház ekkor 1481 katholikus ilir hivvel rendelkezett. 1871-iki országos népszámlálás szerint 3327 vegyes lakos találtatott. Ezen szorgalmas földmivelő nép a bajai piacokon értékesiti termesztményeit.

Emlitésre méltó az is, hogy anyakönyvei 1771-től, körlevelekbeni lajstroma pedig még két évtizeddel előbb veszi kezdetét. Itt káptalankodott 1816-ban Girg Gy. pécsi megyés és 1848-ban Kubinszky M. fölszentelt püspök. Valamint nevezetes sz. Erzsébet oltárképe, melyet Grassalkovich hg. 1779-ik évben ötezer frtért készittetett.

Van három tanterme, egy osztály magyar, egy magyar-német és egy dalmát-német, a szükséglethez mérten egy negyedik osztálynak felállittatása is kilátásba helyeztetett; a községi faiskola kevés fát tüntet fel. Van egy patakmalma, 1868. évtől postaállomása, határában Felső- Alsó-Major puszták, elkülönitett uradalmi földek. Nagyobb tüzeset 1866. és 1868-ban, kolera 1855-ben és 1866-ban, marhadög pedig 1865-ben dühöngött.

5. Borsod.

Borsod 907 lak. 1781-ben telepittetett, sokáig mint kincstári puszta szerepelt, 1815-ben Latinovits János de Borsod és Katymár, királyi tanácsos, kir. helytartósági iroda-igazgató, adományozás utján nyerte a királytól, azóta a Latinovits család tulajdonát képezi; jól rendezett uradalmi község, hol több kastély és diszkert látható. A mezőgazdaság legtöbbnyire cselédség által végeztetik, a közlakosságnak csekély birtoka van, azonban a haszonbérlők sok földet munkáltatnak, községben egy, a puszta két részében szinte egy tanitói állomás van.

6. Csataalja.

Csataalja 1482. Böde erdő mellett, 1752-ik évben Elszász és Lotringiából települt, a szorgalmas német lakosok földmivelés és baromtenyésztéssel foglalkoznak, határuk részint róna, részint lapályos, a legelő csupa homokos buckákból áll, kevés buzát, kukoricát, annál több zabot, rozsot termesztenek. Van két tanterme, egyikben német-magyar, a másikban németnyelven tartatik az előadás, az első osztályban nőtanitó van alkalmazva. Vizsgálat alkalmával a község régi szokás szerint 25—30 frtot szokott a jelesebb tanulók között kiosztani. 1831., 1836., 1855. és 1863-ban nagyobbmérvü koleraeset és marhadög is fordult elő. Kincstári község, de kegyuri jogot maga az urbéri birtokos társaság gyakorol.

7. Dautova.

Dautova a baracskai Dunaág mellett 2949 lak., talaja különböző, találtatik agyagos, jó fekete termőföld és sok homok; a dunamentiben jegenye, nyár- és fűzfa erdeje több mint 300 holdat tesz, de mocsár és tófenék is sokat elfoglal határából. Nevét állitólag, mint hajdan tavas vidék, egy haldus tóról, a „Dejótó“-tól vette. Határrészei Kajla, Böde, Igal, Kétágúhegy, Adókut és Homokmező. — A megye költségén felállitott dunai régi védtöltés háromszáz hold földet mentesitett. Józan, szorgalmas, mérsékelt kedélyü magyar lakosai földmivelés mellett sertéstenyésztést is üznek, és halászattal foglalkoznak, a dohánytermelés legujabban náluk beállittatott. Van 1870-ik évtől postaállomása, kevés tüz és vizkára volt, kolera 1832. és 1864-ben sokat pusztitott.

8. Gara.

Gara, még 1744-ben telepitett, német, bunyevác és magyar község 3878 lak.; Bajától délre fekszik két órányira a zombori országuton, eredeti lakosok bunyevácok, kik mindinkább fogynak, a jelenlegi kegyura Kuhner Dávid, kitől a kegyuri terhek viselését jogaival a rom. kath. hitközség átvette. E községnek van régi időktől fogva postaállomása, három jól felszerelt iskolája. Vizkára volt 1876., fagy 1860., kolera 1873-ik évben. A község alatt egy egészségtelen posványság huzódik, mely az epelázt terjeszti. Szokott itt két szakasz dzsidás lovasság tanyázni.

9. Gákova.

Gákova szépen épült német község 2251 lak., 1765-ben Würtemberg Pflaz és Elszászból leszármazott lakosok utódai, postahivatala egyidős a községgel, földje a kincstárétól elkülönittetett, határa termékeny, mindenféle gabnát bőven terem, melynek nagyrésze Zombor, Baja és Bezdánba szállittatik. Van két tanterme, epreskertje és borkereskedése, sok tűzeset fordult elő benne, kolera 1836., 1849-ben, marhavész 1834-ben kereste fel. Határrészei: Oberweingarten, Koluth-Acker, Kapellen-Acker, Hübel és Bradovics.

10. Katymár.

Katymár mezőváros 4935 lak., Kigyós-ér mellett, Bajához délkeletfelé 3 órányi távolságra Latinovits János és Illés testvérek birtoka, kiknek itt diszes kastélyaik, melyeknek egyike emeletes, s egyéb uradalmi épületeik vannak, igen nevezetes kertekkel. A lakosok németek, bunyevácok és magyarok, ősi település a bunyevác, Dalmát- országból. Hogy mikor telepittetett e község, nincs tudomásunkra, annyi bizonyos, hogy a török elüzetése után a kamara által lőn telepitve, 1748-ik évtől emlittetik, s 1798-ik évtől a Latinovits család birtokában van. Földje fekete, könnyebb agyag, jórésze homokos, legelője, takarmánya-, bora, gabnája bőségesen terem, legtöbb tisztabuzát és zabot ad el, leginkább Baján. Van kellően felszerelt 4 tanterme, olvasó-egylete 60 kötet könyvvel, uradalmi intéző, ispán és kulcsár, van itt egy gőzmozdony, mely télen két kőre őröl, nyáron csépel; az uradalom földjén egy Priszpa nevü tó; a községet 1855-ben bántalmazta.

Katymár határában fekszik Szanac puszta, melyben egy tanterem van berendezve, hol egy katymári tanitó időközben tanit; emellett Válics, Telecska nevü csekélyebb népességü puszták.

11. Koluth.

Koluth a Kisduna és a Kigyós-ér közelében 2531 lak., a kincstári uradalomhoz tartozó német község 1780- ban Bádenból ide telepittetett, munkakedvelő, takarékos lakosai fekete homokkal kevert termő agyagos, dunai véd- töltés által megőrzött határukban földmivelés, szőllő, fa és kendertermeléssel foglalkoznak; halászat és sertésnevelés is fontos kereseti ág. Van két tanterme, vasárnapi ismétlő iskolája, epreskertje, — mely egyuttal községi faiskola, honnan 2—3 száz különféle faju nemesitett fa kerül ki, 658 holdból álló kincstári tölgy és cserfaerdő; Bajára, Zomborba 4—5 ezer hliter gabnát, szokott évenkint elárusitani, 1867-ben 66 ház a tűz áldozata lett, 1849-ben augusztus és szeptember hónapban 250 egyén halt el kolerában. 1752-ik év óta, mint önálló község emlittetik. Határrészei: Felsőkukoricaföldek, Vattovasziget, Godecsova, Birnbaumi szántóföldek, Ószőllők és Fekete- erdőszőllők.

12. Krusevlya.

Krusevlya Zombortól éjszakra két és fél órányira fekszik, 968 lak. Elszász és Lotheringiából gyarmatosittatott 1780-ban, e józan és szorgalmas németség kék posztó, magyar szabásu felső öltönyben, kordovány csizmában,

kerek kalapban jár; szántóföldjük, mely részint fekete, részint sárga föld, többnyire pedig székes és lapályos fekvésű, kevés gabnát nyujt, tenyésztett eper és nemesitett gyümölcsfákból minden évben 2—3 száz darabot oszt ki a község a közlakosság között. Tanköteles fiuk és leányok mind szorgalmasan járnak iskolába, kivétel nélkül. Nevezetes szokás, hogy vizsgálatkor a jelesebb tanulók ösztönül néhány frt áru mézeskalácscsal jutalmaztatnak. Szép mellékes jövedelmet hoz a községnek a divatba jött lótenyésztés. Ritkán üt ki a tűz, kolera azonban 1831-től fogva négyszer bántalmazta. Határrészek: Felső-, Alsó-földek, Inspektorátus-rétek, zombor-határbeli-rétek és káposztaföldek.

13. Rigyica.

Rigyica 3735 lak., nemes Kovács család uradalmához tartozó magyar, német és szerb ujabb község a Kigyós ér mellett; Würtenbergből, Bádenből 1800-ban gyarmatosittatott, valamint a szomszédos községekből főleg a magyarok az időtől fogva települtek ide. Van három kath. és egy szerb nemzetiségi iskolája, postaállomása, két patakmalma, régi sörháza, jófaju fekete földje, több uradalmi széképület, melyekhez a községi határnak nagyobb fele tartozik, az uraság sok nemes faju juhot tenyésztet. 1871. évben vizkára, 1876-ban fagy, 1873-ban kolera érte. A fatenyésztés és mezőgazdaság iránt a nép s az uradalom érdeklődést tanusit. A Kovácspusztán okszerű gazdálkodás követtetik.

14. Szántova.

Szántova sokac-magyar község 3152 lak., a sokacok Boszniából 1715-ben, a magyarok a dunántuli vármegyékből időközben ide települtek, fekszik kis Duna, Tápcsatorna mellett Bajától 3 órányira, kincstári község uradalmi épületekkel, van itt uradalmi ispánság, erdészeti hivatal, szolgabiróság, 1869-ik évtől postaállomás, népiskolai két tanterem, kompjárás. Tűz- és vizkár tömérdek volt ez utóbbi években, a dunai védtöltés eddig nem dacolhatott a rohamos vizárral. A nép földmivelés mellett sertésneveléssel, fa- és nádvágással, halászattal javitja helyzetét.

15. Sztanisics.

Sztanisics még 1802-ben lett mezőváros, fekszik Zombortól éjszakra 3 órányira, 6434 lak., báró Rédl Béla és Lajos birtoka, van 4 rk. és egy gkv. iskolája, amazok felszereléséhez a jelenlegi plébános legnagyobb részben maga járult. Van továbbá itt uradalmi tiszttartóság és két gazdászati ispánság, olvasó-egylet, posta 1854-től. gyógyszertár 1861-ik évtől, két hold epreskertje; kolera 1831-ik évtől ötször kereste fel; földje jó fekete, kötött. Sok tiszta buzát, zabot és kukoricát termesztenek a vegyes ajku lakosok, piacvidéke Zombor, Baja. A község a mult század közepén telepittetett Baracskán és Dautován lakott szerbekből, csak később jöttek a tótok a felső megyékből, kik itt elmagyarosodtak, németek különböző tájakról, ezek egymás nyelvét elsajátították.

Rasztina e város uradalmához tartozó — eddig puszta — holott önálló, adózó községet képez, a Kigyós metszi keresztül, Bajától Zomborba vivő országuton fekszik báró Rédl család birtoka, földje jó fekete, homokkal vegyitve, van itt uradalmi kastély diszkerttel, kitünő gazdasági eszközök, tisztviselőség, 20 ház, 3986 hold föld, jól felszerelt magyar iskola, mely 1872-ben szerveztetett, 1854-től nevezetes gőzmalom, patakmalom, szesz- és ecet- főzde. Rasztina egyházilag Szántovához tartozik.

Sári puszta közel a vaspályához, területe 1656 holdat tesz, az uradalom a közlakossággal együtt 1871-ben iskolát állittatott; utolsó postaállomás Bajmak.

16. Vaskuth.

Vaskuth német, bunyevác és magyar, 4660 lakosból áll, 1763-ban tisztán búnyók lakták, 1800-ban németek jöttek be ismeretlen vidékről, felsőbb német községekből, anyakönyvei 1771. évtől szólnak, kegyura gr. Zichy Ferráris Bódog, — állittatik — mig a község önmagának tartja azt fön, s igy nem határozható meg, hogy e község uradalmi, vagy önálló kegyuri joggal bir, annyi bizonyos, hogy az összes határ a közlakosságé, másnak senkinek itt birtoka nincs. Van 7435 hold szántóföldje, 2187 hold legelője, 908 hold szőlője, négy tanterme, 1 német-dalmát, 3 német-magyar előadási nyelvvel. 1869-ik évtől postaállomása, olvasóköre és iskolai alapitványa, Matkovits egykori pléb. és kalocsai kanonok hagyatékából. Földje homokos, tenyésztett gyümölcsfák évenkint elosztatnak a lakosok között, ezek a gabnán kivül jóminőségű káposztát is termesztenek. Gara felé határában sáncféle halmok látszanak, népmonda szerint a török háboruban védművekül szolgáltak. A községtől éjszakkeletnek a bajai határszélen egy mocsár terül el, mocsár-csatorna nevezet alatt.

Vaskuthtól nyugatra országut mellett „Pacsiahara“ nevű puszta, csárda fekszik a községtől 15 percnyi távolságra.

II. Felső második járásbeli községek.

1. Almás.

Almás községének eredetére nézve kimeritő, biztos adataink nincsenek, azonban, hogy Almás nevü helység, mai mezőváros határában a mohácsi vész előtt valószinüleg már létezett, s hogy azon helység, melynek nyomai a várostól nyugatra a Kigyós posvány mentiben, nagy kiterjedésben most is látszanak, alig szenved kétséget. Igazolja állitásunkat a község levéltárában feltalált 1728. évi összeirás, mely felemliti azon helység különféle viszontagságait, melyszerint az akkori Almás, mint népes hely 1703-ban Rákóczy-féle harcokban elpusztulván, 1711-ben ismét benépesittetett, de az 1716. évi törökháboru folytán a lakosság elszélyedt, Almást a régi helységet 1719-ben végkép elhagyván, a közelfekvő Radonics pusztán a mai Almást alapitá.

A régi Almást kétség kivül magyarok lakták, kik a törökfoglalás alatt részint menekültek, részint foglyul estek, vagy később a Rákóczy harcokban a labancok által elüzettek, ezt a magyar helynév, s azon körülmény, hogy az itt lakó bunyevácoknak, helységre vonatkozó hagyományaik a törökfoglalás, vagy a Rákóczy harcok idejéből nincsenek, igazolja. A város mostani határának egyes részei régenten külön pusztákat képeztek, vagy talán egyes községek határai voltak, miket a még most is meglevő határdombok következtetni jogosan engedik. Ilyen Gradina, Smilyevác, Radonics, Duboka, Perlakovics, Dzselatusa, ezek azonban nem lehetnek régiebbek a bunyevác településnél. Vannak ezeken kivül Ó-Anna, Lapos, Családos határrészek. Az említett Gradinán, a községtől éjszakkeletre vár vagy nagyszerü kastély lehetett, melynek maradványai a bunyevácok letelepedésekor még állottak; az emlitett helyen nagy kiterjedésben látszó árkolatnyomok és a földben találtató tégla- és kőtörmelékek, annak valószinüségét bizonyitják. 1728-ban a község kizárólagosan bunyevácokból, összesen 21 családból állott, később Németországból, különösen Tricz, Luxenburg, Preisgran, Lotharingia és bajor Pflazból jött német bevándorlók népesiték be a községet.

Almás idősb báró Rudits József, Siskovits Tamás, Kovács, Antunovics és Vermes családok uradalmához tartozik, 1804-ben lett mezőváros, fekszik Baja és Szabadka közt az elsőtől 4, a másodiktól 3 órányira. Diszitik a várost a földesuraságok csinos lakházai, községi és magán szép épületek, a báró diszkertje, az utcák tisztasága. Szolgabiróság, közjegyzőség, járásbiróság székhelye, 8193 lakosa. Van itt 1855-ik évtől postahivatal, 1862-től távirda; kaszinó 160, népkör 75 könyvvel, népnevelési egylet, gazdasági egylet a földbirtokosokból alapitva, mely lófuttatást rendez, ünnepélyesen jutalmakat oszt, gazdasági rendszerről értekezik, célja nemes; gyógyszertár 1837-től, kórház 1856-tól, epreskert, faiskola, tornahelyiség, nyolc tanterem; előadási nyelv 6 osztályban német, egyben magyar-német, egyben dalmát-német, az iskolák felszereltettek, a tanitók fizetése emeltetett. Kár, hogy e derék község német iskoláiban a magyar nyelv figyelmen kivül hagyatik.

Átalán a más ajku, különben magyarérzésü lakosság tanodáiban a hazai nyelv ápolásban nem részesittetik. — Honnan származik e hiba? Almás határa nagy és dombos, keletfelől homokos, mely legelőül használtatik, ritkásan akác és homoknyárfával van beültetve, homokja bortermelésre, legelője pedig marha és juhtartásra igen alkalmas; van azonban kender és gabnatermő jó földje is. Határában van a bővizű Sós vagy Ilka tó. A lótenyésztés az uraságok és a közlakosság figyelméből mindinkább emelkedik; csapásai közül megemlittetik az 1866., 1876-ik évi fagy, az 1873-iki kolera. Gabnapiaca most inkább Szabadka, mint Baja, a nép józan, békeszerető, s fáradhatlan munkás.

Puszta-Kunbaja 4930 hold jóminőségü földdel szinte ezen uradalomhoz számittatik, nevének megfelel, amennyiben nincs lakossága.

2. Bajmok.

Bajmok 6446 lak., Szabadkától délnyugatra, mintegy 3 óra járásnyira, három nyelvet beszélő lakosai, főleg Szabadkáról, mint az uradalom kebeléből, melynek határában e község a törökuralom után alakult, 1786-ik évben települtek; emellett a németek honunk különböző helyeiről vándoroltak ide. Postaállomása még 1800-ik évtől fogva van, 6 tanterme, magyar, német és dalmát nyelv két-két osztályban tanittatik; kaszinó, iskolai könyvtár és alapitvány, kórház, vasárnapi inasiskolája, két szélmalma, 20 száraz, 3 kender, 1 olajsutúmalma, a község kivilágitására 48 utcai lámpája van. — A község kegyura Szabadka, 4204 hold földet, a nagyvendégfogadó épületet, a kisebb királyi haszonbérleteket birtokolja. Földje barna, agyagos, nagy határában legtöbb zab, buza, árpa, kukorica termesztetik, nemkülönben a juhtenyésztés is virágzó állapotban van. Határrészei: Tisztás, Ballangós, Kukoricás, Tarackos és Sásos. A szabadkai országutban félórányira fekszik a koponyai csárda, ennek közelében, mocsáros vidékén 1849-ben a támadó szerbek csatát, s ezzel több ágyut, lőporkészletet és harcost vesztettek. Szomoru emléket hagyott hátra a tűz 1863. és 1869-ben, midőn sok érett gabna a talpon leégett, 1855. és 1866-ban pedig a kolera megritkitotta a lakosságot.

3. Csávoly.

Csávoly 2719 lak., a község eredetére nézve csak annyit jegyezhetünk itt meg, hogy hajdan e hely, kalocsa- érsek-uradalmi pusztája volt, hova a dalmaták Horvátországból, a németek Pestmegyéből telepittettek 1734-ben, a rk. parochia már 1848-ban, a templom pedig csak 1781-ben épittetett. A lakosok földmivelésből élnek, Bajához egy órányira feküdvén, gabnáját itt szokta elárusitani. Uj iskola-épületéhez a kegyuraság Haynald alapból hétszáz frttal járult; van három tanterme, melyekben az előadás magyar, német és dalmát, a községi epreskerten kivül van jól rendezett népiskolai kert is; kórház és iskolai alapitvány is létezik. Határa részben fekete föld, részben homokos, részben pedig futóhomok; 235 hold lágyfa-erdő a község tulajdona; fagy 1866., 1876., kolera 1855-ben rontotta. Van a község mellett jelentéktelen mocsáros tó. Utolsó posta F.-Sz.-Iván.

Csávoly-József-háza puszta, a községtől éjszakra a határszélen nyulik 7 ház, száz magyar lakossal, 2678 k. hold földdel, 1876-ban kapott iskolaépületet és tanitót, mindkettőt az alapitó kegyur tartja fen.

4. Felső-Sz.-Iván.

Felső-Szent-Iván, Borota és Zsida pusztákkal, 2706 lak., a régi nevezetes bajai uradalomhoz tartozott mindaddig, mig gr. Zichy Felix azt a hatvanas években több részletben el nem adta, vagy mint Baja magát örökösen meg nem váltotta. E község is a kiváltáshoz közel áll,⁹ pör alatt fekszik nevezett pusztával, melyek bizonyos belga-bank által vásároltattak meg, a szentiványi uradalmi birtokot azonban tőle bizonyos Bachrach Hermann megvette, a kegyuri teherviselés csekély felemlités és biztositásával; innen eredhet, hogy a parochiális belterek üres házhely.

A község 1789-ik évben gyarmatosittatott, eredeti lakosok a magyarok valának, ezek után a bunyevác nép szállotta meg, földjük agyagos, szántásra és mindennemü gabnatermelésre alkalmas, egy része azonban székes és vizenyős.

Piaca Baja, epreskertjéből 70—80 nemesitett gyümölcsfa nyeretik, két tanterme vegyes tannyelvü.

Borota puszta 6 házzal, 56 magyar lakossal, 8390 hold földdel.

Zsida puszta 11 házzal, 76 magyar lakossal, 5226 hold földdel; e puszta egyházilag Jankováchoz tartozik.

Járás puszta, 64 lelket számlál.

5. Jankovác.

Jankovác 7966 lak., mezőváros, a megye legéjszakibb részén, a mult század elején telepittetett Magyarország felső-megyéiből, a bajai uradalomhoz tartozott Mayer örököseinek birtokát egésziti ki, most San-Martinó grófnő és Puthon bárónő tulajdona. Nagy határa részben fekete homok, részben csak legelőnek használható homok, részben pedig terméketlen futó homok. Van az uradalomnak 15 ezer hold homok-talajon ritkán ültetett nyárfaerdeje.

A lakosok gyümölcs-, kerti vetemény-, bortermeléssel, de egyszersmind szorgalommal, fáradsággal és takarékossággal igyekeznek pótolni azt, mit tőlök, illetve határuktól megtagadott.

A község mindemellett a tanügyet szivén hordja, van 7 tanterme jó felszerelve, néhai két jankováci plébános alapitványából a szegény iskolás gyermekek ruházattal láttatnak el.

Elemi csapásokból fagy 1866, 1876, kolera 1855-ben támadta meg. Határrészei: Gyékényes, Hergyevica, Kőhegy, Parlagok, Halmok, Szt.-Kata és Bogár.

Kéles puszta, közigazgatási és egyházi tekintetben Jankováchoz tartozik, különben a kalocsai érsek uradalmának kiegészitő része, mintegy 4500 hold területtel bir, a szép iskolaház jókarban van, az érseki uradalom tartja fen és fizeti a tanitót.

6. Kisszállás.

Kisszállás 1760 lak., a volt bajai uradalomnak legszebb, leghasznosabb pusztája, mely nem régiben községgé emeltetett, Mayer bécsi bankár az ötvenes évek elején vette meg s azonnal ujból a legjobb, a legujabb gazdasági eszközökkel berendezte, értelmes tisztviselőkkel ellátta, a mintagazdászatot meginditotta, gőzmalmot, vasöntödét, diszes épületeket, tehenészetet, szeszfőzdét állittatott, a termő gabnát lisztté őröltetve most is ugy vitetik a kereskedésekbe, ismeretes e jóminőségü liszt majd minden községben, ugyszinte sajt, turó is.

Az uradalom kezdettől fogva tisztekből és cselédekből áll, kik nemzetiségre különbözők, vannak külföldi iparosok és gyárosok is, a cselédség leginkább magyar. Az uradalmat örökölte a család San-Martino grófnő és Puthon bárónő, kik 1873-ban egy kápolnát épittettek s u. a. év május 25-én szenteltették föl. Egyházi tekintetben Jankovácnak fiók-községe, van két tanterme, melyek egyike 1868. év óta állittatott és szereltetett fel; van továbbá ezen uradalomban a nevezetes gőzmalmon kivül 6 gőzerőre cséplőgép, szeszgyár, 7 kukorica-morzsoló-gép, 10 szecskavágó-gép stb.

Határa homokos, éjszakon pedig csaknem teljesen futóhomok, szántóföldje 10144 h., rétje 840 h., legelője 6276 h., erdeje 6736 h., nádas 30 h., terméketlen 206 h., középszámmal termése: buza 20 ezer, rozs 5 ezer, árpa 4 ezer, zab 9 ezer, kukorica 12 ezer, köles 2 ezer, repce 300 hliter, burgonya tizezer zsák; faiskolájában erdei kétszázezer, eper 900, nemesitett 600.

Ezen uradalomhoz tartozik Ivánka, Máda felső, továbbá az ugynevezett Alsó-major.

7. Kunbaja.

Kunbaja 2703. lak., id. b. Rudits József uradalmához tartozó község, e század elején telepittetett, határa fekete, de futóhomokkal is rendelkezik, sok zabot, buzát, kukoricát és bort is szolgáltat, lakosai szorgalmas németek, van még 1830-tól szesz-gyára és sörháza, uradalmi több épület szép kerttel, két tanterme, olvasókör és epreskertje, volt vizkára 1871, 1872-ben, fagy 1866, 1876-ban, kolera 1873-ban.

Ruditsháza, puszta a határ déli részén.

8. Madaras.

Bács-Madaras Jezer tava mellett, 4763 lak., Bajától keletre, a borsódi és katymári Latinovits Albin uradalmához tartozik, népes magyar község 1770. és 1780. években épült különböző tájakról jött vegyes ajku lakosok által, kiket az uradalom 1782-ben véglegesen telepitett le, csekély számu németség azóta időközben költözött be. Van jól felszerelt 4 tanterme, egy egészen uj, melynek felépitéséhez a községen kivül Latinovics János 400 frtot, 12 ezer tégla mennyiséggel, ifj. b. Rudits József 200, a jelenlegi pléb. 50 frttal járult.

A község földje tagositott, jó fekete homok, szorgalmas népe földmivelés és bortermesztésből él, nélkülözhető gabnáját majd Szabadkára, majd Bajára viszi; emlitést érdemel juh- és marha-tenyésztése; utcái szélesek és szárazak, van benne több szép épület, különösen az uradalmi lak nagyszerü diszkerttel; van póstahivatala. 1866- ban fagy és kolera egy évben érte.

Határrészek: Roszkut, Nagykut, Baglyas és Hegyeshatár.

Ide tartozik Göböljárás terjedelmes puszta 82, Ujmajor p. 108 és Madarász puszta semmi lakossal.

9. Mateovics.

Mateovics a mult években lett önálló község, 691 l., áll felső és alsó Mateovicsból, adományozás utján uradalmi helység lett, mert gr. Széchenyi Jenő birtokába tartozik a mateovicsi b) puszta 190 lakossal, mig a nagyobb rész képezi az önálló községet, a közbirtokosokból; lakosai 1741-ben telepittettek, főleg Horvátországból, egyházi tekintetben Tataháza községéhez tartozik, egy tanterme van felszerelve, tannyelv magyar-dalmát.

Földje, rétege igen termékeny, sok szép buzát termeszt, tágas legelőjén pedig kövér igavonó jószágot nevol, a mezei gazdaságot okszerüen kezeli.

10. Mélykut.

Mélykut 6239 lak., egykor a bajai uradalomhoz tartozott, most gr. Zichy Ferraris Bódog birtokol néhány ezer hold földet, kegyurasága a vallási alap, a 17. század elején alapittatott különböző helyekről, a legrégibb pecsétnyomója 1661-ik évben vésetett, a község haladottabb korára emlékeztet.

Jókarban álló 4 tanterme fel van szerelve. Határa kevés agyaggal kevert fekete homok, a földmivelő népből igen sok Szalmahuzóhegy, Csordajárás, Sánc, Baranyi és Kurják nevezetü tanyákon lakik, gyermekeik iskolát nem látogathatnak.

Nagyobb tüzesete volt 1875-ben, vizkár 1871, fagy 1866, 1876, kolera 1855-ik évben.

Tinójárás uradalmi puszta, hol 11 ház, 96 lélek lakik területe 9459 hold.

11. Rém.

Rém 361 lak., szinte a bajai uradalomból való, azelőtt mint nevezetes puszta, nehány év óta önálló kisded község, a határszélen fekszik 361 r. k. magyar és kevés német lakossal, kik egyházi tekintetben a felső-szt.-iványi anyaegyházhoz tartoznak; az egy iskolájában a tannyelv magyar-német.

12. Tataháza.

Tataháza 1504 lak., a bajai volt uradalomnak a legkisebb magyar községe, gr. Zichy Ferráris Bódog kegyurasága alól magát önállósitotta, 1872-ben különféle tájakról, de leginkább Pestmegyéből és Kiskunságból telepittetett. A nép a tanügy iránt érdekléssel viseltetik, van két jól berendezett népiskolája; földje fekete homok, lakosai szorgalmas földmivelők és baromtenyésztők.

III. Közép első járásbeli községek.

1. Apatin.

Apatin a legrégibb helyeink egyike, melyet 1011. évben első királyunk — ki ezt szigetnek nevezé — bizonyos apácáknak ajándékozott, később a kalocsai érsekséghez tartozott. Itt verte teljesen szét Bánfy 1514-ben Hosszú Antal és Lőrinc pap által vezérlett pórlázadókat. 1749-ben kincstári puszta volt e hely „Appati“ nevezettel, ekkor Elszász és Würtenbergből hozott németek által telepittetett meg, s ennek keleti határát képezte. Boksonovác nevű szerb falu is hozzá kapcsoltatván, Apatin nevezetet nyert. A vegyes vallásfelekezetű alsó községi lakosok száma 1750-ben 1787-re rugott; 1760-ban már mint, mezőváros szerepelt.

Apatin 11047 lakossal a Dunához közel fekszik, lapályos, a Duna áradásainak nagyon kitett rónaságon; van itt 1 torna, 9 népiskola és két osztályu ipartanoda 500 frt iskolai alapitv., csodálatos, hogy ezen előre törekvő, hazafias érzelmű város iskoláiba a magyar nyelvet eddig nem vétette fel; 1835-től német (1868-tól pár évig volt magyar) társulati gőzhajóállomás, 65 év óta postája, távirdája, kaszinó 150 kötet könyvvel és több olvasó egylete, dalárdája, 1870-ben alakult iparegylete, melynek helyiségében 1874-ik évi augusztus hó 2—10-ig ipar- és terménykiállitás rendeztetett, mely várakozáson felül általános érdeket keltett, 8 nap alatt hatezer személy fordult meg a kiállitás csarnokaiban, ezer forinton felüli tisztajövedelem folyt be, 192 arany, ezüst jutalom osztatott ki; ugyanazon évben épült fel a diszes polgári tanodaépület. Az apatini értelmiség és előre törekvő polgárság bebizonyitotta az ipartárgyak sokféleségével és minőségével, hogy megyénk iparának fejlődését nagyobbmérvben volna képes előmozditani; megmutatta, hogy nemcsak nyers termelésre vagyunk szoritva, hanem hogy azokat célszerűen feldolgozni is képesek vagyunk.

Van is e városban a müvészet minden ágából, p. képfaragó, aranyozó, hangszerkészitő, orgonamüvész; kézműipar szalma-kalap-, és vesszőből különféle kosárfonás, ezzel, valamint gabnával, kenderrel, sörrel, borral és hallal, emellett mézzel is nagy kereskedés üzetik. Takarékpénztára 1870-ben 100 ezer frt alaptőkével, 100 frtos részvény 50 frt befizetéssel, az apatini első segély-szövetkezet pedig 1876—1882. alakult, 1862-ben temetkezési egylet, 1835. évben gyógyszertár létesült. Földje termékeny, mely sem tagositva, sem az uradalmétól elkülönitve nincs, rozson kivül mindenféle gabna termesztetik a szorgalmas és vagyonos lakosok által, kik régi szokásaik és viseletüktől megválva, a korral haladva polgárosodtak, mutatja ama kiváló ipar és élénk kereskedés, mely itt tapasztalható. Számos népiskolája rendezett állapotban van, telve tanulóval. Utcái szélesek, egyenesek és árnyékosak, többnyire eperfákkal beültetve, melyek közül egy, a főut ki van kövezve, a házak csinosak, szép templom, emeletes parochia, több kincstári épület disziti a várost.

1848 előtt itt kir. főügyészség, uradalmi főtisztviselőség törvényszékkel, a négy kincstári uradalomból a jobbágysági rabok számára volt itt felállitva. Most járásbiróság és szolgabiróság székhelye. Nevezetes még itt ama két védtöltés, mely által 16 ezer hold föld mentesittetett, melyeknek egyike a szomszédos Szónta község határán huzódik, mely az ugynevezett szóntai társulat által 13 ezer frtért haszonbérben tartatik. A római sáncok itt veszik kezdetüket. Kolera 1831., 1849. és 1866-ban dühöngött. 1868-ban pedig a város nagyrésze leégett, a tűz 50 év alatt 200 ezer, a viz pedig 600 ezer frtnyi kárt tett.

2. Bezdán.

Bezdán 1774-ik év óta kincstári mezőváros 7573 lakossal a Ferenc-csatorna mellett, a Dunához egynegyed órányira, hova elég magas, egyenes, 5 méter 70 centiméter széles, a megyében legjobb kocsiut vezet; a várostól keletre Zombor területével határos Kozara kincstári erdő fekszik, melynek déli részén némely történész bizonylata szerint Bodrogh vár romjai láthatók, innen nem messzire a csatornai ut, közelében, a hajdani sz.-Péterről nevezett bodroghi apátság épületmaradványai is szemlélhetők, emlékezetes marad itt az ugynevezett, zöldhalom, a hajdani töröksánc. Van itt a Dunán 1858-ik évtől gőzhajóállomás, nevezetes kompjárás. A szép magyar népes községben van hat tanterem, melyekben vizsgálat alkalmával 400 forint iskolai alapból jutalmak osztatnak a jó tanuló és példás viseletű tanulók között, tornaiskola és kórház, tágas uj templom, a temetőben igen régi kápolna, mely időnkint leginkább Zala- és Somogymegyékből ide települt, a községet alapitó halászoknak 1737-ik év előtt imaházul szolgált. 1831-ik évtől gyógyszertár, 1821-től posta, 1864-től távirda, 1869-től fortuna-egylet, 1867-től olvasókör 300 kötet könyvvel, és 1870-től kaszinó, epreskert; a lakosok földmivelésen kivül halászattal és fuvarozással foglalkoznak, a csekély számu német lakosság főleg 1848-ik év óta szaporodik. A lótenyésztés, a nemzetgazdászatot annyira emelő eszme mindinkább megvalósitása érdekében lóverseny 1874 és utána következő években tartatott. Határrészei: Székes, Deákerdőalj, Merkopnya, Páka, Piperes, Kozara, Sterbác, Profuntana, Öregsziget, Nagysziget, Pivoda, Keresztfadomb, Kolutsziget; földje fekete homokkal vegyitett sárgaföld talaju, a Dunára dülő határrész majdnem évenkint vizkárt szenved; kolera 1836-ban, marhadög 1853-ban kereste fel.

Sterbác pusztáján 69, a Dunán 58, Kozorán 15, egyéb pusztáján 23 lakos tartózkodik.

3. Bogojéva.

Bogojéva 1963 magyar lakossal, Dunától egy negyed órányira, földje homokos, határának csaknem fele kincstári birtok. Van itt, erdészeti hivatal, több uradalmi épület, két tanterem; a lakosok néhány év előtt dohány-termesztéssel is foglalkoztak.

Gombos szép hely, 111 lakossal, minthogy a község határában fekszik, Gombos-Bogojévának is neveztetik, Duna partján, hol 1870-től vaspálya, távirda, sőt azóta gőzhajóállomás is van.

4. Doroszló.

Doroszló Mosztonga mellett 2766 lakossal, Zombortól délre fekszik, földmiveléssel, kender- és bortermeléssel foglalkozó magyar kincst. község, melynek utcái rendezettek. Klusza, Zsarkovác, Kisjárás és Kertföld dusan termő határrészeiben legtöbb a szántóföld, kissé emelkedettebb homokos déli határán szép szőllős és gyümölcsös kertek terülnek el, ezek közt egy két tornyu diszes uj kápolna áll, szent-kút nevezet alatt, mely a bucsujárók ájtatos adakozásából és az ottani plébános jóindulatából, a község hozzájárulása által emeltetett. E község dunántuli megyékből 1756-ban telepittetett r. kath. magyar és tót ajku lakosokból „Uj-Doroszlóu nevü pusztán; emlitést érdemel az itteni erdőben találtató pusztatemplom, valamint van itt három tanterem csekély felszereléssel, az uradalomtól 6 hold szántóföld iskolaalapitványul, erdőhivatal, 1870-től olvasó-egylet 57 drb könyvvel, méhész- és segély-egylet, 1866-tól postaállomás, két kendermalom és egy patakmalom, eladható gabnáját Apatinba és Kis- sztapárra hordja. Doroszló kétszer is leégett, 1862-ben 35, 1866-ban 32 házzal a kincstári fő- és melléképületekkel, kolera 1831., 1849., 1854. és 1873, vizár 1870, fagy 1866., 1876., 1877-ben látogatta meg. Ó-Sztapár rk. egyházbeli hivek e községhez tartoznak.

5. Karavukova.

Karavukova, lakja 2788 német ajku lakosság, földje részint fekete agyag, részint lapályos, vizenyős az erdőt kivéve mind a községé; nevezetes itt a Kolity sziget és a dunai védtöltés, 5150 hold mentesittetett a közlakosság által; csekély tűz, de annál több vizkára volt 1867. és 1876-ban, ez utóbbi évben fagy, 1873-ban pedig koleraeset bántotta. A község 1870-ben mult száz éves, Würtenbergből gyarmatosittatott; van kórháza; 70 kötettel olvasó-egylete, három tanterme; tehetős lakosai kendert, buzát, repcét, krumplit termesztenek, halat sokat találnak a sürü mocsárokban, de a községtől 7 és fél kilométernyire eső Dunán is halásznak.

6. Kupuszina.

Kupuszina tagositott csekély határát nyugatról a Duna mossa, talaja fekete termékeny agyag, van azonban sok mocsárja és székes földje, melyeket legelő elkülönitéskor az uradalom magának tartott meg. A lakosság, mindamellett, hogy kevés gabnát adhat el, elég pénzes, de kevésbé takarékos; szántásvetésen kivül télen át a szomszédos dunántuli uradalomban fát, nádat vág, azt fáradságosan és veszélylyel hordja át; más időszakban pedig sok és jeles káposztát, zöldséget, hagymát, paprikát termeszt, melyekkel a fáradhatlan nők és férfiak nemcsak Apatin, Bezdán és Zombor piacait elárasztják, hanem az egész megyét, sőt ezen kivüli helyeket is bejárják, részint pénzért, részint gabnáért cserélik be termesztményeiket. A Duna roppantul szaggatja határát, nehány év alatt két védtöltést, csárdát, legelőt megsemmisitett, felsőbbi intézkedés kivántatnék ahhoz, hogy e község kárpótoltatnék, a Duna illő helyeken szabályoztatnék. A község kára felszámithatlan, miért is a nép kedélye lehangolt, fiatalsága ingerlékeny, egymás közt civódó, pajkos; a lakosok száma kellő arányban nem növekszik, mint szabad polgár, szabad hazában; sok jobblétet keresve, többnyire Verőce megyébe telepedik.

Tömérdek mocsaraiban halat, csíkot, teknöncöt fognak. Kucska nevü, Albreht főhg. uradalmához tartozó kibérelt kis szigeten barmot, sertést nevelnek, némelyek még méhek és selymérek tartásával is foglalkoznak. Van 3188 lakosa, két tanterme jól felszerelve, epreskertje az ötvenes években az egész vidéken a legvirágzóbb állapotban volt, mely sok ezer eperfát szolgáltatott az országutra. A község eredetéről csak annyit tudunk, hogy az a felsőmegyékből a kincstár által telepittetett tót, majd bunyevác gyarmatosokkal, kik teljesen elmagyarosodtak; 1829-ben először Romsits, aztán Nagy Elek, de leginkább Sinkay Márton plébános alatt sajátukká tevék a magyar nyelvet, s azt most a legmelegebben ápolják. Emlités tétetik e községről 1746-ban, azonban csak 1754-ben rendszeresittetett, a birtok csak 1770-ben telekkönyveztetett.

Határrészei: Kis- és Nagyhát, Süketlapos, Balaton, Kucska, ez utóbbin nagyobbszerü épületek romjai látszanak, melyek templom és a régi község maradványainak tartatnak, de amelyeket most már a Duna teljesen magába zárt.

7. Monostorszegh.

Monostorszegh régi nevezetességű helyen áll, minthogy ennek tájékán — némely történetiró szerint — feküdt Bodrogh vára, melyet a Duna rég elmosott; mig mások Bezdán, Zombor és Monostorszegh mostani határai között a Kozorai erdőcske déli részén feküdtnek állitják, annyi bizonyos, hogy e tájon állott a nevezett Bodrogh vár, számos nagyobb melléképülettel kiterjedtebb helyen, mely már a honfoglalás alkalmával mint erősség állott, a magyar fejedelmek alatt pedig szinte jelentékeny hely volt, később, miután a megyei rendszer életbeléptettetett, a megye főhelyévé lett. Bodrogh várában 1094-ben László király husvéti ünnepet ülvén, fogadta a keresztes vitézek azon követségét, mely őt a keresztes hadak vezérévé kinálta meg; ezen időtájban — a megyén kivüli — szent- mártoni apátság, Bodrogh városában a vásár- és révjövedelmet huzta, habár e megyében ekkor már több szerzetesrendű kolostor létezett, igy például e helyen volt sz. Péter tiszteletére szentelt bodrogh-monostori apátság, pálosoknak szentkereszti kolostora; azonban a Duna gyakori kiáradásainak következtében, sőt itt-ott medrének változtatása által Bodrogh városának, ezen megye régi főhelyének ma már romjai sem látszanak.

Állittatik azonban, hogy az ugynevezett Kemény erdő szélén, Batány dülőben némi várromok és sáncok maiglan is láthatók, sőt van egy földalatti pincealaku bejárással egy üreg, melynek belsejét eddig még senki sem szemlélte meg figyelmesen.

A mostani Monostorszegh, mely 1700-ik év körül telepittetett, nem a régi városnak, hanem annak közelében fekvő bodrogh-monostori cistercita apátságnak emlékét tartja fenn. Boszniából a török elől menekült sokac elemekből népesült, kik vallásra nézve kezdetben a zombori barátokhoz tartoztak; azóta két temploma is már a Dunába dőlt, sőt az elsőnek romjai a dunántuli szigeten lehetnek. E község mellett volt a Ferenc-csatorna torkolata, mely a csekély vizesés következtében jóval feljebb a Dunához vezettetett.

Van 5135 lakosa, két tizedrésze német, egy tizedrésze magyar, kik nemrég ide szállongtak. A sokac nép csak kevés figyelmet fordit a népnevelésre, áldozatot hozni nem igen szokott, csupán két tanterme van e népes községnek, ezekben is három nyelven történik az előadás, t. i.: dalmát, német és magyar nyelven; földrétege kevés jó fekete, inkább homokos, székes és vizenyős, sertés-tartásra igen alkalmas, a földmivelésen kivül fanyeséssel, homokhordással, télen fa- és nádvágással foglalkoznak, melyből pénzelnek, de azt könnyedén elköltik. Szép, hogy egy családhoz tartozók többen együtt laknak, kik ha szétosztozkodnak, rendesen vagyonuk elpusztul. A nők fonással és fehér, ritka, sajátos szövésű vászon és tarka szőrabroszok készitésével töltik idejüket. Van itt 1869-től posta, a község közelében a csatornán kincstári uradalmi csárda, több nagyobbszerű épület, csatornai tisztviselőség. A csatornán 3 hid, a Dunán át pedig 2 komp által történik a közlekedés, a lakosok és vidékiek jószágaikat szállitják ezeken a dunántuli legelőkre, hol Sziga nevezetű lágyfa erdőből kosárfonásra szánt sok vesszőt vágnak és adnak el. Négy, öt vagyonosabb lakoson kivül senki sem adhat el gabnát. Határrészei Zaath, Szelestye, Ada, Málaada, Gornyák, Dugacska, Bortány. 1872-ben nagyobb tűzeset, 1853. és 1876-ban vizkár, 1866., 1876. fagy, 1873. kolera érte.

8. Priglevica Sz.-Iván.

Priglevica Sz.-Iván német község 1740—1843. évben Elszász, Lotharingia és Thuringiából telepittetett, Mosztonya közelében, Zombortól másfél órányira, lakosainak száma 4167, kik komoly természetűek, igen vagyonosak, sok gabnát és kendert termesztenek, zsinórtalan magyar szabásu ruhát viselnek, bajuszukat leberetválják, nem ugy, mint más némely német község lakosai. A nők egészen egyszerű, fényüzéstől teljesen ment öltönyt hordanak, festett vászon és karton kelmékből.

Van jól felszerelt négy tanterme, 1861-ik év óta iparegylete, 1866-tól postaállomása, 1870-től vaspályája és epreskertje, 1877-től 50 kötetből álló iskolai könyvtára, 1831. és 1873-ban nagy kolera, 1835. és 36-ban marhadög pusztitotta, 1866. és 1876-ban fagy, 1872-ben vizár rontotta. Határrészei Mosztonga, Gája, Junákovics, Sandhügel.

9. Rác-Militics.

Rác-Militics, mint neve mutatja hajdan szerbek lakták, 1754-ben még igénytelen pusztahely volt, csak 1770- ben telepittetett Elszász- és Lotharingiából németek által, határrészeinek neve Wasserloch, Alteskukurucfeld, Kleinszelistye.

Van benne 3 német és egy szerb tanoda, két parochia, két templom, három uradalmi épület, kaszinója 79 könyvvel, népiskolai alapitványa 600 frtot tesz, — 1868. óta póstája, 2789 szorgalmas lakosa, gabnán kivül kendert, burgonyát termesztenek fekete agyagos földben, eladó gabnáikat Cservenkára és Gombosra hordják, saját szüségletökre jó lovakat tenyésztenek. — Fagy volt itt 1876, kolera pedig 1873-ban.

10. Szónta.

Szónta a mohácsi vész előtt Háj-Sz.-Lőrinc mezővárosnak hivatott, melynek a prépostság volt a földes urasága.

Mátyás király idejéből fenmaradt egyik okmány bizonyságot tesz azokról, hogy Háj-Sz.-Lőrinc mv. Bodrogh vmegyében törvényszékkel ellátott nevezetes hely volt. Hogy akkoriban magyar község volt, látszik a mostani sokac lakosok neveiről, kik az eredeti magyar neveiket -ev -ov utótagokkal toldották meg, pl. Szilágyi, Kurucz, Dékán, Sándor, Pincehelyi, Hajdu, Berényi, Kovács, stb., most Szilagyev, Kuruczev, Dekanov, stb. A mohácsi vész után a barátok — a török uralom alatt — elmentek Hercegovinába, Boszniába és Dalmátiába és onnét vezettek ide — és más több helyre — akkoriban nevezett ilyr családokat, kiknek elemök a megmaradt itteni magyarokénál tulnyomóbb volt, s igy a magyarok elsokacosodtak, csak nevök maradt meg, de már rácositva, sőt az előre nem látó barátok az akkori anyakönyvekbe ugy is irták be, pl. Szilagyevich, Dekanovich, Lukacsevich, stb. A parochia vezetését csak 1780-ik év táján vette át a világi papság, az előtt emberi emlékezetet fölülmuló idő óta barátok kezelték e lelki könyvet.

E község 1806-ban a jelenlegi helyre bizonyos posványból áttelepült, most is a Duna terjedelmes mocsárai mellett fekszik, határrészei számos elnevezést nyertek, földje termékeny, szántóföldje leginkább agyagos, különössok gabnát, szénát nyujt, mocsárai nádat, rétjei marhát és tömérdek sertést nevelnek, erdeje tölgy, cser és füz, hala bőven van, 4339 leginkább sokac, csak kevés német és magyar lakosa van, kik szántással és pásztorkodással foglalkoznak.

Van e kincstári községben 1861. évtől pósta, 1870. évtől vaspálya-állomás, három tanterem, három tannyelvű iskola, 1871-től gőzmalom, főpiaca Zombor; tüzkár kevés, vizkár minden évben, kolera 1831, 1853, 1873, fagy pedig 1866, 1876-ban bántotta.

IV. Közép második járásbeli községek.

1. Bács-Bresztovác.

Bresztovác 4300 vegyes ajku lakossal, II. József császár által 1786-ban Németországból és Frankhonból lett telepitve, 50 esztendővel később, mint a szerb lakosok; a franciák itt elnémetesedtek, a szerbek megfogytak, a magyarok most szaporodnak. E község földje alacsony, gazdag termékenységü, gabnája, szénája sok, kendertermelése, fa-, méh- és selyemtenyésztése jelentékeny, négy tanterme, egy osztályban német-magyar, kettőben német, egyben pedig szerb nyelven történik az előadás. Van takarékpénztára, olvasóegylete. Vizkára 1871., 1872-ben, fagy 1866, kolera 1873-ban, marhadög 1836-ban uralkodott.

Prekaja egy negyed órányira fekszik kincstári puszta, teljesen néptelen.

2. Csonopla.

Csonopla a telecskai dombok nyugati oldalán, Zombortól keletre másfél órányira 5310 német, magyar és bunyevác lakosokkal, éjszaki határszélén 1870-től fut a vaspálya.

Van 7 tanterme, 2 olvasó-egylete, egy ipartársulata és egy jótékonycélu egylete, takarékpénztára, fa-, méh-, juh- és szarvasmarha-tenyésztése; nevezetes volt itt hajdan a szőlőmivelés, jelentéktelen tavacskája 40—50 m.-mázsa halat ad; fekete termő földje gabnán kivül sok kendert is szolgáltat; 1836, 1849-ben kolera, 1835-ben marhadög pusztitott.

A község alapját 1750-ben 100 magyar család vetette meg, rákövetkező években a dalmátok, 15 év mulva pedig a németek telepittettek Würtenbergből. A nemes Zelenka-család származási helye.

3. Filipova.

Filipova 1765-ik évben Mária Terézia uralkodása alatt Cseh- és Németországból ide telepitett lakossága munkás és takarékos; mértékletesen mulatni, jól élni szeret, házait jó anyagból késziti, a községben kövezett járdák, szép fasorok emelik az utcákat, a nép átalán gazdag, földmiveléssel, kender-termeléssel és kereskedéssel foglalkozik; fekete jó minőségü földjét évenkint trágyázza, mely aztán gazdagon terem, van sok szénája, bora, nemes gyümölcse, méhész-egylete, évenkint 60 m.-mázsa mézet gyüjt s eladásra bocsájt, ipartársulata, póstája, népbankja; 12 év előtt a község nagyrésze leégett, a kár 215 ezer frtra tétetett, egy 4 ezer méter hosszu vizlejtő csatorna huzódik a község alatt az öntöző-csatornától, mely kenderáztatásra szolgál. 8—9 ezer hliter gabnát ad el évenkint Cservenkán, Kissztapáron.

Népnevelési célokra a község áldozni szokott, van népiskolai könyvtára 200 kötet könyvvel, három tanterme jól felszerelve, a tankötelesek kivétel nélkül mindannyian megszoritás nélkül járnak iskolába, lakosainak száma 2644.

4. Kernyaja.

Kernyaja röviden csak Kernya, kincstári község, már 1601-ben ismeretes, sőt azelőtt nevezetes mezőváros volt, mely a török hadjárat alkalmával számos községgel elpusztult, bizonyitja ezt a szántás vagy ásás közben igen gyakran található kő- és csonthalmaz.

A törököktől — hagyomány utján — nehány magyar ház mózes vallásbeli imolával bántatlanul megmaradt, Mária Terézia 1765-ben Würtenbergből azt több német kath. családdal gyarapitotta; ez időben 50 holdból álló urad. vadaskert létezett, mely azonban gondviselés hiányában elpusztult. 1786. évben a felső-rajnai Mosel folyó tájékáról II. József által ujolag gyarmatosittatott német családokkal, kiknek részére száz házat épittetett, melyekből 14 most is épen áll.

József császár az ő gyarmatosait, a zombori adóhivatal utján, mindenféle földmivelési eszközzel elláttatta, sőt még házaik elkészitve nem voltak, tiz éven felüliek naponként 2 krt és mintegy 8 deciliter lisztet kaptak, tiz éven aluliak pedig ennek felét, hozzá elegendő fát és szalmát. A kézmüvesek mesterségeikhez megkivántató eszközökön kivül 50 váltó, a mostani pénz szerint 20 frttal is jutalmaztattak.

A községnek akkori lélekszáma 2562 római katholikus, 12 gör. k. val., egy ev., 23 helv. hitval. és 27 zsidóból állott.

Kernya közvetlen a Telecska-hegy alatt négyszög alakban fekszik Zombornak keleti határszélén, egyenlő, széles, rendes és száraz utcákkal, befásitva; a házak csinosan és folyvást szilárd anyagból, cserépre, hosszu oszlopos folyosóval, utcára legalább 2 ablakra, festett redőkkel épitvék, alig látható itt 28 nádtetejü ház.

Kies fekvését különösen emelik a nyugat és délnek hosszan nyuló szőlő-hegyei, melyeknek magaslatáról szabad szemmel tiszta időben az egész szerém hegységet, azután a Dunáig elterülő rónaságot, a szegszárdi, a harsanyi és siklósi hegységeket láthatni. A magaslat legfelsőbb részén két nagy cserfa áll egymás mellett, melyek közel 300 évesek.

Jóminőségü fekete-földjén megterem mindennemü gabna, kender, bor és burgonya. A fáradhatlan szorgalmu lakosság még annyi földet tart haszonbérbe, mint a mekkora egész határa a szomszéd községen és pusztákon, körülbelül százezer hliter gabna adatik el Kissztapáron, Szivacon, Zomborban, de leginkább a nemes-militicsi vaspálya-állomáson.

Van jól felszerelt 4 tanodája, 5000 frtnyi iskolai alapitványa, melyet néh. Hümpfner András pleb. tett le egy nő-tanoda felállitására, egy kisebb alapitványa által pedig a szegény gyermekeknek könyv- és taneszközök beszerzésére és ingyenes kiosztására szolgál; 1869. évtől pósta- állomás, 1872. két vásár, olvasó-egylet, ipar-társulat, takarékpénztár, két szép kápolna. 1846-ban egész utca leégett, kolera 1831, 1873, fagy 1866, vizkár 1874-ben rontotta.

Nevezetes vizforrás fedeztetett fel legujabban a telecskai dombokon.

Emlitésre méltó egyszersmind azon gondozás, mely szerint a községen egy rendszeres árok huzatott a viz lecsapolására, és a község körüli szérüskertek, melyeknél fogva a kalászos gabna-behordás a községből ki van zárva.

A nép vig kedélyü, józan, viselete magyaros, t. i. pörge kalap, sötét posztó magyar szabásu öltözék, ezüst vagy pakfon gombokkal, magyar nadrág és csizma, rövid hajzattal, szakál nélkül ugyan, de már többnyire bajuszszal. A mulatság, főleg vasárnap és ünnepeken, lakodalom, születésnap, bucsukor és disznótorokon illedelmesen szokott lefolyni.

A németség a templom-bucsut legnagyobb ünnepiességgel üli meg, annak szertartásai kiváló tisztelettel és ájtatosággal vitetnek véghez; Katalin napján régi szokásból lovaikat a németek kocsiba nem fogják, szent Vendel napján pedig isteni szolgálat után majd mindenki lovait a kápolna körül vezeti.

5. Nemes-Militics.

Ns.-Militics, 1727-ben a magyarok Trencsén-, Nyitra-, Győr- és Vasmegyéből, dalmaták pedig Szabadkáról telepittettek ide későbbi kiváltság utján, évek előtt nemesi hely volt, gazdászati szempontból önálló község, melynek földesura a közlakosság, lakja 3656 magyar és bunyevác, kik vagyonosak és többnyire nemesek, mely régi jog 1872-ik évig tartott.

A község közelebbi eredete — mint sok más egyéb községé — homályos, 1752. évtől anyaegyháza, parochiája van.

A közbirtokosságnak van külön 7 épülete, pósta- állomása, távirdája, kaszinója, 2 fi- és egy nő-tanitója, a mostani plébános az iskolák felszereléséhez nagyban járult. Tagositott, igen dombos határa legtöbb zabot, buzát és kukoricát terem, a rajta sok juh legelész, talaja agyagos, de sok helyen homokos, 1870-ben két országos vásárt nyert. 1871-ben vizkára volt, 1866-ban fagy, 1873-ban kolera uralkodott. Itt született 1745-ben Odry András, ki 37 évig B. B. megyének alispánja volt, meghalt 1822.

6. Ó-Szivac.

Ó-Szivac fekszik a telecskai dombokon Uj-Szivaccal egybekötve, ettől délre 6202 szerb német és magyar lakossal.

A szerbek a rigómezei csata után költöztek be, és a községet felső-telecskai parton „Sztári-Szivac“ név alatt alapitották; az idők számos viszontagságai után, minthogy a magaslaton csak rendkivüli fáradsággal juthattak vizhez, lakásaikat a jelenlegi helyre áttették. 1775-ben a magyarok, 1785-ben a németek telepittettek hozzájuk.

Határa részben fekete, részben sárgás, de rendkivül termékeny, kétszerest kivéve minden gabnából eleget nyujt a szorgalmas lakosságnak.

Van olvasó-egylete, 7 tanterme felszerelve, székhelye a szolgabiróságnak, legtöbben vannak a g. kel. vallást követők, kik közt még fellelhető a régi patriarchalis élet, mint némely sokac helyen, hol a család 20—30 tagból is áll.

Az uradalomnak van itt két nagyszerü magtára, a csatornán mintegy 26 gabnahajó rakodik évenkint.

7. Ó-Sztapár.

Ó-Sztapár határának éjszakkeleti részén huzódik a Ferenc-csatorna, lakosai M. Terézia idejében Vranyesevo és Boksánováról származtattak át; 5523 lakossal, kik most is többnyire mind szerbek, alig egy száz magyar lakja; határában szokás szerint kétszeres buza termesztetik, aztán zab, kukorica és árpa, juh és marhatenyésztés is jelentékeny, mintegy 300 m.-mázsa gyapjut és 60,000 hectoliter gabnát ad el Zomborban és Kissztapáron.

Földje alacsony, róna, melyből 1350 hektár az uradalomé, van 1871-ik évtől póstaállomása, csekély epreskertje, 3 tanterme, a község csinositására eddig kevés gond fordittatott.

8. Uj-Szivac.

Uj-Szivac vásártartó község a telecskai dombok keleti részén, többnyire helv. ev. laknak, kiknek 1811-ben épült megyénkben a legelső templomjuk, 2503 főleg német lakossal, van 3 tanterme, 1853-tól pósta-állomása, 1872-től távirdája.

E csinosan épült község 8 év mulva lesz száz éves, lakosai Németország „Zwei Brück“ nevü hercegségéből származtak ide.

A község felett elnyuló dombokon, a rendezettebb szőllőskertekben szép épületek láthatók.

A nép okszerü gazdálkodást, juhtenyésztést üz, gabnakereskedése jelentékeny.

Volt 1871, 1872 és 1873-ban vizkára, 1866-ban fagy, 1873-ban nagyobb kolera esete.

9. Veprovác.

Veprovác 2759 német-magyar lakosból álló szép község az öntöző-csatorna mellett 1759-ben magyarok, 1785- ben pedig németek által telepittetett teljes pusztaságra, határrészei Abel, Noé, Kistó, Bélató, Vörösállás, Kandlia, Nagyhalom, Apróhalom, Pusztatemplom, aligha jelentésnélküliek e szép elnevezések, kár, hogy történelmi tekintetben azok kipuhatolására és nemzeti ereklye gyanánt hiv megőriztetésére eddig a környékben senki sem vállalkozott.

Földje fekete, termékeny, szorgalmas népe sok gabnát arat, kendert, bort, gyümölcsöt, szénát termeszt, az ujabbszerű kasokban szép haszonnal méhet tenyészt. Van 2 csinos épületben 4 tanterme jól felszerelve, iskolai könyvtárral és alapitványnyal ellátva. Mint minden német község, különféle szükségletre évenkint égettet téglát, a főutca ilyennel van kirakva, eperfákkal diszitve. 1868-ban kapott postát, 1870-ben alapittatott olvasókör, kórház; emlitésre méltó az epreskert, valamint a szőlőskertek, faiskolák. Piaca Kula, Cservenka, ezelőtt Kissztapár is, azonban a csatorna kiépitése óta helyben is rakodik gabnahajó. Elemi csapásokból a vizár 1871., 1872. és 1877-ben, fagy 1866-ban, kolera 1873-ik évben rontotta.

V. Alsó első járásbeli községek.

1. Bács.

Bács illir-német-magyar vegyes nemzetiségű mezőváros, mely a kalocsai érsek uradalmához tartozik 3666 lakossal Mosztonga mocsár mellett, Dunától másfél órányira, határa termékeny, csaknem egészen uradalmi erdővel van keritve, e város is, mint a megye a már fenálott régi várától nyerte nevét. Bács keletkeztének ideje homályos, annyi azonban bizonyos, hogy már első királyunk előtt szerepelt Bács vára s hogy nevezetes hely volt, következtethetni abból, hogy még a fejedelmek is meg-meg látogatták; de a város sem állhatott valamely alsóbbrendű fokon, mivel sz.-István király itt püspökséget alapitott, melyet sz.-László király 1903-ban érsekségre emelt. Mások szerint II. Béla 1135-ben, ismét némelyek állitása szerint Géza 1143-ban a kalocsai püspökséggel egyesitette volna e püspökséget, s ugy érseki rangra emelte. Az első szerint Bácsban csak 3 érsek székelt, s hihetőleg 3-ik Konrád német császár keresztes hadainak kicsapongásai s a bácsi egyház pusztitgatásai folytán tétetett át ezen érsekség Kalocsára; azonban sz.-Pálról cimzett prépostsággal a bácsi székes káptalan meghagyatott, de csak 1517-ig állott fenn.

Bács városát Ulászló, ki a hazában uralkodó dögvész elől odamenekült, 1494-ik évben „királyi város“ (civitas) rangra emelte, s ez alkalommal a kalocsai érseket Bács megye főispánjává nevezte ki, polgárait pedig a vámfizetés alól felmentette. 1456-ban Kapisztrán János a várost meglátogatta, Várdai Péter kalocsai és bácsi érsek, ki Bácsban legörömestebb tartózkodott, Mosztonga régi csatornának, mely időközben beiszaposodott, kitisztitása jövendőbeli jelentőségére nézve, vérmes remények közt nagy áldozatot hozott. — A két megye jelességeihez az is tartozik, hogy királyaink többször Bácsban tartózkódtak, hogy Bács követek által az országgyülésen képviseltette magát, hogy nagybirtokosai és hatalmas nemesei voltak. II. Lajos uralkodásának első éveiben: 1518-ban a Bácsban tartott országgyülés is igen nevezetes. A gyászos mohácsi vész után a megye egyéb községével a törökök kezébe került, s annak uralma alatt nyögött 1697-ig.

E várost a belső mozgalmak sem kimélték meg, igy például Fekete János (Cerni Jovan) garázdálkodásainak, Rákóczy mozgalmainak alá volt vetve. 1703-ban Rákóczy népei a várost ostrommal vették be és várát felgyujtották; később a császári hadsereg végkép elpusztitotta, azóta romban hever.

Annyi viszontagság után, Bács régi dicsőségétől megfosztatott, gr. Csáky Imre kalocsai és bácsi érsek Bácsot, mint a megye székhelyét, áldozatokkal iparkodott ujra virágzóvá tenni, a megyeházát felépitette, és számára 5 országos vásárt eszközlött ki. Gróf Battháni József érsek a várost 1764-ben ujból rendezte, kedves mulatóhelyet, erdőt, vadaskertet állitott, mely maiglan is „Zvirinyák” néven ismeretes.

Bácsmegye legnagyobbszerü ereklyéjei közé tartoznak a várromok, melyek hajdan a városon kivül állottak és lakhelyül szolgáltak, nevezetesen a kalocsai érsekeknek, továbbá a bácsi g. kel. v. püspökség, melynek székhelye most Ujvidék; nemkülönben ama tisztes régiség, a sz.- Ferenc-rendű szerzetesek 1200-ban épült zárdája, melynek temploma vakolatlan magas falazattal és toronynyal emelkedik ki. E zárda látta el valamikor lelkipásztorokkal Bácsot, Plávnát, Vajszkát, Bogyánt, Szóntát, Monostorszeghet, Szántovát, Béreghet, Koluthot, amelyek időnkint a megyei világi papságnak adattak át. Bács határában, Bukin felé az országuttól balra van sz.-Antal kápolnája, melyet — némelyek szerint — egy török pasa épittetett volna háladatosságból, mivel egy szerzetes fiának fájós szeméről a hályogot levette és meggyógyitotta.

Találtatnak Bács határában többféle sáncok, várromok, ásás, szántás alkalmával most is számos föld alatt kiépitett üregekre bukkannak, igy például 1870-ben aratáskor oly téglák és kövek vétettek fel, melyek 1310-ik évből, Róbert Károly idejéből valók voltak.

1854-ben a vár nevezetes része 30 házzal leégett, 1823. és 1853-ban a várost nagy vizáradás rontotta, mely idő alatt 2000 hold föld a megye segélyével mentesittetett, Klesiczi pusztáján van töltés mely a Duna áradását gátolja.

Van itt uradalmi tiszttartóság, erdész, urad. 21 szép épület, mintegy 8 ezer hold erdő- és szántófölddel, rk. uj templom, parochia 1758-tól, a régi kápolna a temetőben 1833-ban Klobusiczky Péter bold. kalocsai érsek hagyományából épült, ugyan e kegyes érsek tett alapitványából egy tanitó 252 frt segélyt kap; valamint „Mi asszonyunkról“ cimzett iskolanénék fiókzárdája 1876-tól, nm. Haynald Lajos érsek kegyelméből, 6 tanterem, egy ovoda, 1868 óta a tantermek felszereltettek; továbbá 1861-től posta- állomás, 1842-től gyógyszertár, olvasó-egylet, kórház.

A nép földmiveléssel és marhatenyésztéssel foglalkozik, tagositott határa lombos, termékeny, de van benne székes és vizenyős rész is, eladásra szánt gabnát Palánkára és Novoszellóra hordják a lakosok. Bács szülőföldje Csajághy Sándor b. csanádi püspöknek 1810—1851. és b. Nehiba János felszentelt püspöknek 1794—1875.

Tersanik érseki puszta, 143 róm. kath. lakossal, melyen 1868 után szép iskola és tanitói állomás szerveztetett, a tanitót nm. érsek fizeti.

Debelák puszta 126 lélekkel; Erdő, hol 48 lakos találtatik.

2. Bács-Ujfalu.

Bács-Ujfalu a kalocsai érsek uradalmához tartozó község, Bácstól egy kis órányira 3054 magy. és tót, kath. és ág. ev. lakossal, mindkét felekezetnek van temploma és egy-egy iskolája. Ezen községet 1758-ban Battháni érsek és a főispán Bácsból, midőn ezt ujból rendezte ide akkori néven Derzsa és Nagy-Báncs területre áttelepittette, régi néven Érsekfalva.

Szelencse puszta 2000 hold a község tulajdona.

Podhorn puszta 954 hold érseki birtok. Átalán véve a határ fekete, agyagos termékeny, a nép leginkább földmiveléssel foglalkozik.

3. Bogyán.

Bogyán kis község, 776 sokac és szerb lakossal, Gromon Dezső megyei főispán birtoka, Bácshoz egy, Dunához félórányira, a r. k. hivek Vajszka anyaegyházhoz tartoznak, kiknek száma 448, a többi g. kel. vallásu egy-egy iskolával.

Földje, mely különben termékeny, alig termi meg az élelmet és a vetőmagot, miután nemcsak legelője, rétje és erdeje van gyakran viz alatt, hanem a szántóföldeken is évenkint a viz tetemes károkat okoz.

Bogyántól éjszakra van Kalugyer zárda alig egy negyed órányira, hol 18 g. k. v. szerzetes, 16 r. k. cselédség tartózkodik, ezeknek határában szántóföld, erdő és szőllő miveltetik.

4. Déronya.

Déronya községét gr. Battháni József néhai kalocsai érsek és megyei főispán, Bács mvárosa rendezését és csinositását óhajtván: 1764-ben Mosztongán tul Kis-Bácsban lakó g. kel. lakosokat Dérony, régi néven Tirony pusztára telepitette.

E község most is a kalocsai érsekség birtokához tartozik. Van egy r. k. és egy g. kel. v. temploma, két tanodája, 2241 szerb és német lakosa, 1868-tól póstája, földje lapályos és termékeny, erdeje gyönyörü, marhája, sertése, nádja van elegendő; kolera 1831, 1836 és 1849-ben rontotta, eladható gabnáját Hodhság és Palánkára viszi.

Ide tartozik Klétics puszta, alig 8 lakóval, hol Kruskovác nevü csárda fekszik.

5. Hodságh.

Hodságh Zombortól délre fekszik a Mosztonga mellett, még 1800-ik évben lett mezőváros 3908 német lakossal, telepittetett 1753-ban először 7 német családdal, 1770-ben épittetett számukra az első templom; van benne 4 jól felszerelt tanterem, gyógyszertár, dal-egylet, olvasó-kör, takarékpénztár, tartama 1872—1912, alaptőke 30 ezer frt, névre szóló 150 drb 200 frtos részvény, 1861-től pósta- állomás, pénzügyőrség, szolgabirói hivatal.

A lakosok vagyonosak, földmiveléssel, kendertermeléssel foglalkoznak, de az ipar sokféleségével és minőségével nagyban előmozdittatik, különösen az ipar-egylet által.

A város maga az előhaladásra sokat áldoz, utcái csinosak, téglával kirakott járdákkal ellátva, van itt sok és diszes magánépület.

Határa róna és csak középtermékenységü, melyet különféle trágyával szorgalmasan javitgatnak; legtöbb zabot, aztán buzát, kendert termesztenek, sok szénát kaszálnak, bort szürnek és csak kevés juhot tartanak a házipar szükségletre, gabnával Kissztapárra és Cservenkára járnak, most azonban többnyire Gombosra, mely alig 15 kilóméter oda, kolera 1831 és 1849-ben kereste fel.

6. Novoszelló.

Novoszelló, Cseh régi nevezetes család birtoka, 1621 főleg német lakossal, a Duna mellett, gőzhajó-állomással. E község a legelső német település által épült a 17. század elején.

Van itt több uradalmi szép épület, gyönyörü kerttel, r. k. templom, két népiskola, olvasó-kör, a Duna-ág mellett egy csárda, a dunai sziget előtt egy erős védtöltés, Viktória- és Nemzeti-bank vállalatából 160 hold föld mentesitetett.

Kövér fekete földje buján terem buzát, kendert, szénát; a lakosok gabnán kivül bővelkednek hallal, fával.

Morgos puszta, Novoszellótól éjszakkeleti részen fekszik, az uradalomhoz tartozik, 27 lélek lakja.

7. Parabuty.

Parabuty m. kir. kincstári község, alatta vonul a római sánc, 4495 német és szerb lakossal. A szerbek településének ideje bizonytalan, a németek II. József császár idejében 1786-ban költöztek ide Németországból.

Van itt r. k. és g. k. v. templom, parochia, 4 tanterem, melyekből 3 a német, egy a szerb lakosságé, pósta-állomás, olvasó-egylet.

Jó minőségü, trágyás fekete földje szép buzát, kendert és bort nyujt; határa alacsony, fekvésénél fogva sokat szenved a vizáradásoktól, piaca Kula, Verbász, Palánka.

8. Paraga.

Paraga tisztán szerb község egy tanteremmel, 1220 lélekkel, alig van 19 r. k. lakosa, kik a gajdobrai anyaegyházhoz tartoznak.

Határa e kis községnek igen termékeny, sok jó gabnát szolgáltat, Palánka képezi piacát, van kis mértékben itt juh- és marhatenyésztés is.

9. Pivnica.

Pivnica a római sánc mellett 4421 szerb, német, tót és magyar lakkossal, kik közt alig van néhány rk., ágostai ev. több mint fele, a kisebb fele pedig szerb nemzetiségü, van két imaháza és két-két iskolája a kétféle vallásfelekezetnek, kölcsönsegélyző-egylete, 1868 óta póstája, 1867-től gőzmalma, sok és jó termőföldje, nevezetes itt ama tiz ágyuhalom, mely a római sáncokon a török hadjáratból fennmaradt. A rk. vallásuaknak anyaegyházuk Parabutyon van.

10. Plávna.

Plávna a Duna kanyarulatához közelfekvő község, Vajas mocsárpatak mellett 1701 sokac és német lakossal. Ezen község a törökhadjárat után telepittetett, emlékezetes az, hogy itt Árpád fejedelem a pusztaszeri nagy nemzetgyülés után győztes seregével Titel és Zalakeménen átvonulva, az egész Tisza és Duna alján lakó népet meghóditotta, Plávnánál megállapodék, a honnan a bodroghi részekre indulva Vajas mellett ütött tábort; itt aztán terjedelmes birtokot osztott el a fővezérek közt.

Van most itt kincst. uradalmi 4 épület, erdészeti ispánság, két tanterem, melyekben az előadás három nyelven történik.

Iszaphomokos határán sok gabna terem, bort is termesztenek a lakosok, kik földmiveléssel, halászattal és sertéstartással foglalkoznak, fa és nád tágas rétségében bőven találtatik; a vizár gyakran megrongálja még a községet is, igy p. 1870-ben 40 ház dült össze a borzasztó áradás következtében. Határrészei: Morgócs, Velikikopolje és Morocka.

11. Tovarisova.

Tovarisova a palánkai kincstári uradalomba tartozó község, 3543 lakossal, a szerbek a Felső-Szerbiából, a szerémi várak elfoglalása után a Dunán átkelve podgyászszal terhelt szamaraik és egyéb jószágaikkal az erdő közepén letelepültek. A németek csak később foglaltak itt helyet, kik az összes lakosság három tizedrészét sem teszik.

Van egy német és két szerb iskolája, 1870-től póstája; földje róna, gazdagon szokott teremni, melynek felét Palánkán a dunai gabnarakodó helyen elárusitják, az uradalmi szép erdő Mosztonga vidékét foglalja el. Kolera 1831-ben volt, tüzeset azóta számtalanszor, vizáradás is gyakori, azonban 5 vállalkozó 55 holdnyi vizenyős térséget csekély áldozattal mentesitett. Országos követválasztási helyül Bács után Palánka, ujabban pedig Tovarisova tüzetett ki.

12. Vajszka.

Vajszka községe Gromon Dezső uradalmához tartozik, leginkább sokac nép lakja, közel a Dunához, számszerint 1359. Földje lapályos, terjedelmes határán nagyon sok a rétség, legelő, vizenyős, miért is sertéstartásra igen alkalmas, azonban kiváló szép juhnyájak is legelésznek itten, emellett a kaszálókról sok szép szénát gyüjtenek, főleg az uradalmi cselédek. Az uradalomnak van itt tiz nagyobb épülete, diszkertje; a lakosság fában, nádban, halban nem szükölködik, mindennemü gabna megterem ugyan, de leginkább zab, kukorica; eladó csupán zab, kevés buza találtatik.

Póstaállomás 1868-ik év óta létez, mindkét tanteremben a dalmát, német és magyar-nyelv használtatik, hol az egyik tanitó a Haynald-alapból évenkint 200 frtot, a főmegyei alapból pedig 50 frtot huz.

Zsiva-sziget a g. kel. vallásu érsekség tulajdonához tartozik.

VI. Alsó második járásbeli községek.

1. Begecs.

Begecs a megye déli részén a Duna mellett 2005 csaknem egészen szerb lakossal, kik földmivelésből, káposzta és burgonya termesztésből élnek; gr. Chotteck Otto és Rudolf uradalma.

A szerbek 1730—40-ben Szerbiából, az evangélikusok 1760—70 körül telepedtek ide az ország felső vidékéről.

Nagyobb tüzeset 1849-ben, vizkár 1876, 1877-ben, fagy 1866-ban bántotta. A róm. k. hivek a futaki anyaegyházhoz tartoznak. A járásban e községnek van legtöbb szőllőföldje.

2. Bulkesz.

Bulkesz kincstári község 1786-ban telepittetett Németországból, néhány katholikust kivéve, mind az ág. ev. egyházhoz tartoznak, van 2969 német lakosa, van egy ev. temploma, 3 népiskolája, epreskertje, 1868-tól póstája, 1861-től olvasó-köre. Szorgalmas és vagyonos lakosai földmivelés, ipar és kereskedés iránt különös hajlammal viseltetnek, évenkint 1800 m.-mázsa kendert termesztenek, eladásra szánt termesztményeiket tengelyen hordják Ujvidékre, Palánkára vagy Verbászra.

Elemi csapások közül a kolera 1831, 1836 és 1849-ben, a keleti himlő pedig 1871-ben dühöngött. A róm. kath. hvallásuak Gajdobra anyaegyházhoz tartoznak.

3. Bács-Bukin.

Bukin Bosztongának Dunába folyása mellett, kincst. német község 2867 főleg rk. vallásbeli lakossal. Iszaphomokos áldott határa mindent bőven megterem. A jelenlegi Bukin 1811-ben épittetett fel, Ó-Bukin, mely száz év előtt telepittetett, a Duna által elhasittatott; 1852-ben junius havában a Duna vize 4000 hold szántóföldet ellepett, azóta is évenkint károkat okoz, megjegyzendő, hogy 1842-ben a Duna itt átmetszetett és áradásai elől 2185 hold szántóföld megmentetett — megyei intézkedés folytán t. i. a bukini és a novoszellói védtöltés által, mely egyuttal országutat képez, Bukin alatt évenkint 2—3 hajó gabnával rakodik; van kompjárása a Dunán át Sarengrádba, póstaállomása, uradalmi épület, erdészi lak, községi faiskola, egy ipartársulata, segélyzőegylete, három jól felszerelt tanterme.

Fagy 1866-ban, kolera 1849-ben érte. A kincstárnak itt rengeteg erdeje van.

4. Cséb.

Cséb 1803-ban Márfy, az akkori kegyes földesur által telepittetett különböző vidékről, most Bezerédy Miklós örököseinek uradalma, van 2494 német lakosa, három tanterme, kettőben rk., egyben ág. ev. a tanitó, továbbá uradalmi kasznárság, szép épületek és diszkert, községi epreskert négyszáz holdnyi erdővel.

Földje termő fekete homok, szántóföldje buzát, zabot és kukoricát terem, kaszálója bükkönyt és lencse-széna- takarmányt nyujt. A szorgalmas és takarékos lakosság gabnán kivül sok kendert és jó dohányt termeszt szép lovakat nevel a méhtenyésztést kedveli, száz Dzirzon-féle ujabb kassal rendelkezik. Van egy töltése, mely az uradalmi költségen emeltetett s 500 hold földet mentesit. Utolsó pósta Glozsán. Sarlotta nevü puszta 862 holddal egy negyedórányira fekszik a községtől.

5. Gajdobra.

Gajdobra, hol hajdan szentkereszti apátság volt, de a törökök által elpusztittatott 1765-ik évben ujra telepittetett németországi lakosokból a kincstár által, most 2221 lakosa van, majd mind r. k. vallást követő, kiknek 4 felszerelt iskolájok, melynek egyikében nő-tanitó van alkalmazva. 1866-tól póstájok, önsegélyző-egyletük van, a lakosok dolgosak és takarékosak, mindennemü gabnát, igen sok kendert termesztenek, földje jó fekete, termő, rendesen trágyáztatik, határán van nagyobb kiterjedésü mocsár, mely lecsapoló csatorna által a Dunával összeköttetésben áll.

Metkovits puszta 1677 holdat tesz, melyen a palánkai utban egy régi csárda áll.

Kerekics puszta 1135 hold földet foglal magában, ezen uradalmi puszták künlakók nélkül állanak.

6. Glozsán.

Glozsán 2810 lakossal, kik között kevés szerb lakos, a többi ág. ev. tót, gr. Chottek család birtoka, a Dunához közel épült község, a szerbek 1730—40 körül Szerbiából, a tótok felső vidékről 1760—70-ben települtek, ezeknek anyaegyházuk csak 1785-től veszi kezdetét. Van két iskolája, önsegélyző-egylete, ipartársulata, epreskertje, az uradalomnak nagy tölgyfa erdeje; tagositott határának felső rétege fekete, termékeny, homokos, iszapos agyag, mindenféle gabnát bőven terem, a lakosok gabnán kivül kevés kendert és burgonyát termesztenek.

Vizáradás 1871., 1872., 1873-ban, fagy 1866-ban, kolera 1873-ban megrongálta. A róm. kath. hiveknek anyaegyházuk Futakon van.

7. Német-Palánka.

Német-Palánka vagy Közép-Palánka kincstári hely 1769-ik évben telepittetett Németországból. A hármas Palánkának gyönyörü fekvése van, a Dunántul, illoki hegységen, a régi vár, a szőllők és fák szép látványt nyujtanak. Van 4024 főleg katholikus lakosa, az ág. ev. tótok és németek egyházuk csak 1858-ban keletkezett, van továbbá olvasó-egylete, ipartársulata 1868 óta, más jótékonycélu egylete, két takarékpénztára, egyik a „Palánkai takarékpénztár“ tartama 1869—1909., alaptőke 60 ezer frt névre szóló 600 drb 100 frtos részvény 75 frt befizetéssel == 45 ezer frt. A másik „Palánkai járási takarékpénztár“ tartama 1873—1903., alaptőke 100 ezer frt névre szóló 1000 drb 100 frtos részvény 30 frt befizetéssel == 30 ezer frt. Továbbá „Első palánkai előlegezési-egylet“ vagyona: készpénzben 85 frt, kötvényekben 55 ezer 728 frt, leltári tárgyakban 471 frt, összesen 56,284 frt. 6 tanterme katholikusok részére, nagyszerü tanodaépülete, melynek épitésére a kalocsai káptalan mérsékelt kamat mellett kölcsön pénzt adott, palánka-illoki gőzkomp-részvénytársulat tartama 1877—1902., alaptőke 50 ezer frt névre szóló 1000 drb 50 frtos részvény, könyvkereskedése, gyógyszertára 1825-től, közs. kórháza 1868-tól fogva, szini műkedvelői társasága, a kincstárnak 924 hold tölgyfa erdeje; két vásárja.

A nép átalán véve munkás, józan, eszélyes, vagyonos, kik leginkább földmiveléssel, gabna-, kender-, és dohány- termesztéssel, vegyes kereskedéssel, többféle kézműiparral foglalkoznak.

A város utcái csinosak, járdákkal ellátva, uradalmi, magánépületek diszesek; tűz- és vizkára jelentéktelen, azonban az 1836. és 1849-iki kolera emlékezetes marad.

8. Obrovác.

Obrovác Palánkától éjszakra, a Dunától háromnegyed órányira fekszik, 2583 német kath. és szerb lakossal, igen egyenlő arányban, a szerbek 1690-ben Szerbiából, a németek pedig 1770-ben Németországból telepedtek ide, kik földmivelésből, baromtenyésztésből élnek, buza, zab, kukorica, kender főterményök.

Van a felekezeteknek 2—2 tanterme, előlegezési társulata, epreskertje, fekvésénél fogva sok vizkára, 1854- és 1871-ben fél határa vizben uszott, kolera 1806 és 1848-ban, marhadög pedig 1836-ban uralkodott. Piaca Palánka.

9. Ó-Palánka.

Ó-Palánka 4416 főleg szerb lakossal, ezek utódai azon szerémi szerbeknek, kik a szerémi várak elfoglalása után 1690-ben Szerbiából, Boszniából és Bolgárországból ide áttelepültek, de laknak itt katholikusok és evangelikusok is, igen egyenlő számban.

Gazdag fekete talaju földjében sok gabna, káposzta terem, van 5 népiskolája 3 gk. v. paróchiája, ipartársulata, olvasó- és önsegélyző-egylete, epreskertje, vizvezető csatornája, a csébi országuton csárdája, néha itt dzsidás ezredbeli katonaság tartózkodik, székhelye a szolgabirói hivatalnak.

Zarahda a várostól félórányi távolságra eső puszta, alig 5 lakóval.

10. Szilbás.

Szilbás Palánkához két órányira fekvő kincstári község, hova 1690-ben hazájukból kiszoritott szerbek települtek, népe elég hanyag, rendezetlen vagyonán javitni nem igyekszik, kevésbé szorgalmas és takarékos, holott róna és jóminőségü földje mindennemü gabnát bőviben teremne; van benne egy gkv. és egy ev. templom, — ez utóbbiak tótok, kiknek egyházuk 1839-ben keletkezett, — egy-egy iskola, 1866-tól póstaállomása; eladásra fennmaradt gabnája Palánkán és Verbászon talál piacot. A róm. katholikusok egyházilag Gajdobrához tartoznak.

11. Uj-Palánka.

Uj-Palánka, mintegy száz éve, hogy Németországból ide telepittetett. Mind a három Palánka kincstári birtok, egymás mellett a Duna-partján fekszik, gazdászattal, iparüzéssel és halászattal foglalkozik, külön közigazgatás alatt áll, különböző időben települt; földje azonban hasonló jóságu, népe szorgalmas, gondos és takarékos.

Ezen községben is mindennemű gabna, kender, burgonya termesztetik, egyházi tekintetben a rk. nép a közel álló Német-Palánkához tartozik.

Van 1381 német-magyar lakosa, két tanterme, faiskolája, 273 hold szőlőföldje.

VII. Alsó harmadik járásbeli községek.

1. Despot-sz.-Iván.

D.-sz.-Iván 1916 szerb és német lakossal, emelkedettebb rónaságon az Öntöző-csatorna mellett, kincstári község, alatta Almás, lapályos ér nyulik; van 3 temploma, gkv., ág. ev. és helv. hv., négy tanterem, földje jó fekete, gazdagon termő, van salétromos és vizenyős rész is benne, gabnát jelentékeny összegben adott el Verbászon, Ujvidéken, Palánkán, most többnyire helyben adatik el, s a csatornán szállittatik. E községet Brankovits Iván despota alapitotta 1696-ban, Csernovits Arzén ippiki metropolita vezérlete alatt Leopold idejében beköltözött szerbekből. Emlitésre méltó, hogy itt a római sáncon egy rég elpusztult nagyszerü épület alapja látható. A katholikusok Kucurához tartoznak.

2. Járek.

Járek Ujvidéktől éjszakra egy órányi távolságra fekvő német község, 1786-ban alapittatott ágost. ev. anyaegyházzal, most 2078 lakossal, három népiskolával bir. A lakosok földmivelés és baromtenyésztéssel foglalkoznak. Felette csekély számu rk. vallásu lakosai a temerini anyaegyházhoz tatoznak.

3. Kis-Kér.

Kis-Kér németországi ág. ev. lakosokból II. József által 1786. évben telepittetett, 2682 lelket számlál, van 3 iskolája s egy fiók-egyháza.

A lakosok szorgalmas földmivelők, a r. katholikusoknak Ó-Kéren van anya-egyházuk.

4. Kiszács.

Kiszács lakosai ág. ev. tótok, anyaegyháza 1785-ben keletkezett, van két iskolája és négy 4 fiókegyháza. A nép földmivelésből és bortermesztésből él. A r. k. anya-egyház Futakon van.

5. Kulpin.

Kulpin a római sáncok közelében, az öntöző-csatorna mellett, történeti nevezetességü hely, minthogy a többi között Árpád, midőn Plávnánál tábort ütött, nagy birtokot osztott ki fővezérei között Tasnak Lél atyjának és anyai nagybátyjának Kölpönnek, Botond atyjának. Kölpönnek ezen táj jutott, ki itt letelepedett és várat épittetett, melynek neve „Kölpön-vára“ volt, de a mely később Kulpinra változott, fontos szerepe volt e várnak a 12. században, a bizánci császár elleni hadjáratban, mely szinte a törökök által tétetett tönkre.

Kulpin mostani községe Sztatimirovics család birtokában van, 3054 tót és német az ág. ev. valláshoz, szerb a g. k. valláshoz tartozó lakosai csaknem egyenlő számban vannak. A szerbek Csernovits által vezetett népnek utódai, a németek pedig a 18 század elején települtek, egyházuk 1821-ben veszi kezdetét. A felekezeteknek van saját iskolájuk, a lakosok legtöbbnyire földmivelők, csak kevés iparost számlál. A róm. katholikusok egyházilag Ó-Kérhez tartoznak.

6. Ó-Futak.

Ó-Futak mezőváros, a Duna partján szép sikon fekszik 5044 vegyes ajku lakossága gabnán kivül káposztát és dohányt termeszt, minden vallásfelekezetnek van iskolája. — A török veszélyes fenyegetésének kikerülhetése céljából Zsigmond már 1410-ben megyénkben többször tartózkodott, Albert király 1439-ik évben itt táborozott az elterjedt aggodalmas hirek következtében, V. László 1456- ban Futakon tartott országgyülést stb., mindezek arra utalnak, miszerint az alvidék, megyénk déli részének védelmezésére nézve nagyobb gond fordittassék.

A szerencsétlen mohácsi ütközet után a régi Futak is elporladt 1716-ban, midőn a törökök az országból kiüzettek, itt gyüjtetett össze a császári hadsereg. E város gr. Chottek birtokához tartozik, kinek itt gyönyörü épületei és kertje van, Szolgabirói székhely. Ide tartozik;

Alpár az uradalomhoz tartozó puszta, 9675 hold területtel 135 r. k., 64 ág. ev., 6 gör. kath. lakossal, kik többnyire az uradalom részére munkálják eme igen termékeny és jól rendezett birtokot. Utolsó pósta Ó-Kér.

Irmova szép puszta 245 lakossal.

Vazics p. 158 lakossal.

Henrika p. 135 lakossal.

Uj-puszta 169 lakossal.

Ottotanya p. 192 lakossal.

Rudolftanya p. 60 lakossal.

Mária-major p. 72 lakossal.

7. Ó-Kér.

Ó-Kér az ujvidéki pósta-utban fekvő község, 3668 német, szerb és magyar lakossal, kik közt legtöbben vannak az ág. ev. vallásu németek, kiknek anya-egyházuk csak 1849-ik évből veszi kezdetét; a régibb lakosok éppen nem szaporodnak.

Minden vallásfelekezetnek van temploma és iskolája. A lakosok földmivelésből és jószágtartásból élnek.

8. Ó-Sóvé.

Ó-Sóvé Almás bara jobb partján, 1786-ban telepittetett 2091 szerb és német lakossal, gkv., ág. ev. és helv. hv. egyházával, mind a három vallásfelekezet bir templommal és egy-egy iskolával. A kath. vallásbeliek Ó-Kérhez tartoznak.

9. Petrovác.

Petrovác népes község az Öntöző-csatorna mellett, 7256 tót és német ág. ev. lakossal, más vallásbeliek alig tesznek összesen kétszázat, van 4 tanterme, póstaállomása, a lakosok földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. A róm. kath. hivek a futaki anyaegyházhoz tartoznak.

10. Piros.

Piros község határa termékeny rónaság 2382 lakossal, fele helv. hitvallásu magyar, másik fele szerb, csak kevés katholikus és más vallásu nép lakja, kik leginkább földmivelésből és baromtenyésztésből élnek. A rk. vallást követők anyaegyháza Futakon van.

11. Temerin.

Temerin évek előtt gr. Szécsen családé volt, most ifjabb Fernbach Antal uradalma, népes mezőváros 8564 kath. lakossal, kik csupán földmivelés és állattenyésztéssel foglalkoznak, az iparos-osztályt sem véve ki. Földje porhanyós fekete, néhol agyagos, nagy határán — nem tagositott, de elkülönitett — sok gabna termesztetik, gabnapiaca Ujvidék.

Van itt takarékpénztár, előlegezési egylet, olvasókör, gyógyszertár, pósta, uradalmi kastély, 4 tanterem felszereléssel, ismétlőiskola, leánytanoda felállitását iskolanénék kezelése alá helyezve a község határozatba hozta, a nm. érsek és az illető kegyur az ügyet felkarolta, e célra már az uraság egy alkalmas beltelket ajándékozott.

Ezen város történeti nevezetességéről megjegyezzük, hogy 1780. előtt a határőrvidékhez tartozott, csak kevés és különféle nép lakta, a magyarok későbben települtek ide az ország felső vidékeiről, a forradalom alatt az egész községet az ellenség fölégette.

12. Uj-Futak.

Uj-Futak a Duna-partján magasra nyuló, keskeny kis határán van 1797 magyar, német és szerb lakos, 1800-ban épült rk. kápolnával, két tanteremben a vegyes ajku lakosok gyermekei együtt tanittatnak.

13. Uj-Sóvé.

Uj-Sóvé Almás bara balpartján 1979 német lakossal, van itt ág. ev. imaház 1823-tól fogva és két tanterem, ugyszinte a helvét hitvallásuaknak templomjuk és egy iskolájuk; mind a két felekezet 1786. év körül telepittetett, s igen egyenlő számmal vannak, kik földmivelésből és állattenyésztésből élnek.

VIII. Telecskai első járásbeli községek.

1. Cservenka.

Cservenka a Ferenc-csatorna két partján 6877 ágostai ev. és helv. val. lakossal, kik között csak kevés kath. és más vallásu találtatik. A község 1785-ben Németországból telepittetett egy időben mindkét felekezeti hivek által, kik földműveléssel, kézműiparral, de kereskedéssel is foglalkoznak; különösen általuk készitett szerkezetű szelelő-rostákkal, mindennemű gazdasági eszközökkel, gépekkel messzire elhatolnak. E szorgalmas, takarékos és vagyonos nép termesztményét a csatornai ut által mindenkor nagyon tudta értékesiteni, gabnapiaca igen látogatott. Van evang. 6, helv. 2, kath. 1., móz. val. 1, öszszesen 10 tanterme, 50 frt népiskolai alapitványnyal, 300 kötet könyvvel, 2 olvasó-egylet, 800 kötetből álló kaszinói könyvtár, méhész- s más jótékonycélu egylet ipartársulat, községi faiskola, előleg- és hitelegylet tartama 1876—, vagyona 68,895 frt. Cservenka ó- és uj-szivaci takarékpénztár tartama 1672—, alaptőke százezer frt névre szóló 1000 drb 100 frtos részvény, 60 frt befizetéssel == 60 ezer. Fagy és vizkár 1877-ben. A róm. katholikusok fiókegyháza a kulai anyaegyház alá tartozik.

2. Feketehegy.

Feketehegy, Krivaja bara völgyében, 1874-ben épült község, Nagy-Kunságból ide telepedett magyarok által, kik a helv. hitvallást követik, és kevesebb számban ág. ev. németek által külországból, ezeknek anyaegyházuk csak 1860-tól veszi kezdetét; van 3 iskolája 718 frt iskolai alapitványnyal, a lakosok földművelés és baromtenyésztéssel foglalkoznak. Az itteni róm. kath. hivek Hegyesen székelő anyaegyházhoz tartoznak.

3. Bács-Keresztur.

Keresztur az Öntöző-csatorna mellett, 1770-ik év körül felső megyékből telepittetett görög katholikusok által, most 4744 lakosa van, kik kevés kivétellel az eredeti vallás követői, van két iskolája, az országos hitelszövetkezetnek kerületi fiókja, iskolai alapitványul a község 200 frtot, a kincstári uradalom pedig 16 hold földet adott a szegény isk. gyermekek segélyzésére. Alacsonyan fekvő határát 1871, 72, 73 és 77-ben a viz, 1877-ben a fagy rontotta, kolera pedig 1873-ban látogatta meg. A rk. vallásuak anyaegyháza Kulán van.

4. Kucura.

Kucura 4202 vegyes ajku lakossal, legnagyobb számban vannak a görög katholikusok, azután az ág. ev. német, rk. magyar és helv. hitv. ismét német lakosok, mind a 4 felekezetnek van imaháza és iskolája 100 frt alapitványnyal, egy olvasó-egylete.

A község 1761-ik évtől ismeretes, a m. kincstár a patronus; lakosai földmivelésből és marhatenyésztésből élnek, gabnapiacuk Kula, Verbász.

5. Kula.

Kula 1750-ik év körül a Ferenc-csatorna két partján, a telecskai dombok alján épült mezőváros, van 7887 lakosa, kik között legtöbb a rk. magyar, aztán gk. val. és zsidó; van továbbá itt kir. járásbiró és szolgabiróság, adóhivatal, 1 olvasó-egylet 1150 kötet könyvvel, 2 más jótékony-egylet, a katholikusoknak öt tantermük, tannyelv magyar-német, szerbeknek 3 iskolájuk.

A lakosok kézműipar, kereskedés és földműveléssel foglalkoznak, vásárai nevezetesek; földár 1877-ben az alsó földeken, ugyanazon év tavaszán pedig a fagy, kolera 1873-ban rontotta.

Béla kincstári puszta 34 lélekkel.

Pekla kincstári puszta 28 lélekkel, itt az uradalom minta-gazdászat, a csatornán öntöző gépezetet a mult évben állitott fel.

6. Lality.

Lality 1780-ban telepittetett a kincstári uradalom által, szerb és ág. ev. tót lakossága csaknem egészen feles, összesen 2699 lakossal, egy-egy anyaegyházzal, ugyanannyi tanteremmel; 11 és fél hold földet 1876-ban tagositás alkalmával a közös legelőből népiskolai célokra kihasittatott, az evang. egyház 1817-ben keletkezett. A lakosok itt is földművesek és állattenyésztők, jóminőségű földjében legtöbb zabot, kukoricát, aztán buzát termesztenek, gabnapiacuk Kula, Verbász. A róm. katholikus anyaegyház Hodsághon van.

7. Ó-Verbász.

Ó-Verbász a Ferenc-csatorna mellett 3539 lakossal, melynek felét szerbek teszik, a másik felét ág. ev. és helv. hitvallásu németek, kik földművelésből és baromtenyésztésből élnek. Csekély számu katholikus nép az uj-verbászi egyházhoz tartozik.

8. Szeghegy.

Szeghegy Krivaja völgyében épült 1785-ben 3377 lakosa közül alig van egy száz más vallásu, a többi ág. ev. német, kik szorgalmas és tehetős földmivelők, három tantermök felszerelve.

A katholikusok a hegyesi egyház alá tartoznak.

9. Torzsa.

Torzsa községét lakják ág. ev. és helvét hitvallású lakosok, csaknem egyenlő számmal 2919 lakossal, ezekből alig esik száz más vallásfelekezetre. A község Elszászból telepittetett 1784-ik évben, alatta huzódik az öntöző-csatorna.

A torzsaiak igen iparkodók, vagyonosak, leginkább földmivelők.

Van 4 iskolájuk, 200 forint alapitványt 1874-ben Schmauz Ferenc községi jegyző tett le egy leendő magyar iskola felállitására; van továbbá egy olvasó-egylet, népbank s más jótékonycélu-egylet.

Vizkára volt 1871., 1872., 1873. és 1877-ben, fagy 1866. és 1876-ban.

Az itt lakó katholikusok Kucurához tartoznak egyházilag.

10. UJ-Verbász.

Uj-Verbász 1785-ik évben telepittetett Németországból, fekszik a Ferenc-csatorna mellett, a legszebb és legértékesebb német községek egyike, 4454 lakossal, két harmadrész ág. ev. 4 iskolával, egy harmadrész helv. hitv. két tanteremmel, nemkülönben 1875-ik év óta van a rk. vallásuaknak is egyházuk, régebben már egy iskolájuk jól felszerelve, az egyházi hatóság áldozatkészségéből. A lakosok többnyire földmivelést és gabnakereskedést üznek, de az iparosok is elég nagy számban vannak.

Van két olvasó-egylet 757 kötet könyvvel, 4 osztályú nyilvános pártfogolt evangelikus gymnasium (4 latin iskola), szép könyvtára 1185 kötet könyvből áll, mely a bács-szerémi á. h. ev. esperesség felügyelete alatt van. Ezen esperességnek ezen felül van két özvegy-árva-intézete, lelkészek és tanitók számára; epreskertje, 3 vásárja, takarékpénztára, alaptőke 30 ezer frt névre szóló 300 drb száz frtos részvény 80 frt befizetéssel == 24 ezer frt. Volt vizkára 1871., 1872., fagy 1866., 1876., kolera 1873-ban.

IX. Telecskai második járásbeli községek.

1. Bajsa.

Bajsa Krivaja völgyében, földesurak által 1785-ben telepittetett az ország felső vidékéről, 2614 lakossal, legnagyobb számban vannak az ág. ev. tótok, azután a rk. magyarok, végre a g. k. vallásu szerbek. Zákó és Vojnics családok birtokához tartozik, minden felekezetnek van temploma és iskolája; határa dombos, völgyes, melyek tekervényesen ágazzák be.

A nép főfoglalatossága a földmivelés, sok zabot, buzát, kukoricát termeszt, a juhtartást is kedveli, eladandó gabnáját Kulára és Cservenkára viszi.

Alsó-Roglatica puszta 55 lakossal.

Duboka puszta 92 lakossal.

2. Csantavér.

Csantavér vásártartó község, 1773-ban Szabadka nagy kiterjedésü határára magyarokból Kunság- és Hevesmegyéből telepittetett, van négy tanterem jól felszerelve, közlelkesülés a tanügy iránt, iskolai könyvtár 20, népkönyvtár 38, olvasó-egylet 54 könyvvel, tornaiskola, községi és népiskolai kert sok hasznos gyümölcsfával, póstaállomás még 1833-ik évtől. 4725 lakossal, kevés bunyevác is lakja. Középtermékenységü dombos határa kevés homokot is tartalmaz, talaja ritka, 1864-ben tagosittatott, azóta sok tanya — 135 — épült, Szabadka városnak is mint volt uradalomnak van itt 4328 hold földje; határrészei Tarackos, Bogaras, Kukorik, Békova és Ruzás. Fagy 1876-ban, kolera 1873-ban rontotta. Szokola József jegyző által nemesitett faju hires szőllő és zamatos bor terem e talajon.

3. Bács-Hegyes.

Hegyes, némelyek szerint Kis-Hegyes, Krivaja rétpatak völgyében 4432 magyar lakossal, Töviske, Lógerpart határrészekkel; fekete jó termő földje sok gabnát szolgáltat, 1865-ben tagosittatott, azóta rajta több tanya épült. A község a legelőt megváltotta a kincstártól holdankint 100 frt, vizenyős részét pedig 5 frt, s igy 308958 frtot tiz évi törlesztéssel fizetett ki.

Ezen község 1760—70-ik években telepittetett Magyarország felső részéről a telecskai halmokra, hol hajdan földerődvények létezhettek, a község éjszaki részén „Vár-hegy“ nevü romnak maradványai látszanak, melyek a szántásra maig is gátlólag hatnak, öreg emberek pinceüregekről is tesznek emlitést. Nevezetes az 1864-ben az ugynevezett stárzsahegyen véghez vitt kincsásás, a feltöretlen járáson levő kertek és négyszög alaku árkok, kincsásásnál felhányt tömérdek csontok. Lógerparton 1849-iki polgárháboruban jul. 14-én Vetter m. k. altábornagy Jellasits bán seregét itt szétverte. Van 4 tanterem felszerelve, iskolái közösek, de az iskola-épület, a tanitók földje, a faiskola, r. kath. cim alatt vannak betáblázva; Botka Mihály néh. pléh. szegény gyermekek közt kiosztandó könyvekre és ruházatra szép alapitványt tett, van továbbá itt uradalmi épület, ispánság, régi nevezetes pósta-állomás, 1869-től olvasó-kör 70, iskolai könyvtár 65 könyvvel ellátva.

Töviskes puszta 110 lakossal.

4. Ó-Morovica.

Ó-Morovica népes község 5206 magyar lakossal, kiknek legnagyobb része a helvét hitvalláshoz tartozik. Vojnits, Szalmási, Heinrich, Szemző és Tomcsányi családok birtoka, 1785., 1786-ik években lett alapitva Bácsérpatak partjain, földje termékeny, a lakosok földmivelésből élnek, van itt rk. felekezetnek egy tanterme, a tanitó fizetéséhez a megyei pénztár is hozzájárul, a főegyházi hatóság az uj iskola épitéséhez szép összeget utalványozott ki. Van két olvasó- és társalgó-egylete és népbankja, iskolai könyvtára 120, kaszinói könyvtára 400 kötettel.

Felső-Roglatica urad. puszta 199 lakossal, iskolával. Az ó-morovicához tartozó tanyai iskola szinte meglehetős jókarban áll.

5. Pacsér.

Pacsér, 4592 magyar és szerb lakossal, földesura a közlakosság, Bács-érpatak mellett, határa tagositott, fekete termőföldje leginkább szántásra fordittatik, melynek részei: Nagyvölgy, Papköz, Zöld és Zsálya; tisztabuzát, zabot és kukoricát bőven terem, három főpiacot tart, zomborit, bajait és szabadkait.

Van 6 tanterme, ismétlő iskolája, a rk. kántortanitó fizetéséhez a főegyházmegyei hatóság is járul, van továbbá 3 temploma, a helvét hitvallásu lakosság nagyobb felét képezi e nagyközségnek, de a nazarénusoknak és Mózesvallásuaknak is van itt imaházuk, az olvasni szerető közönségnek rendelkezésére két olvasó-kör, a kézmivesek részére ipartársulat, az előrelátó községnek takarékmagtára, 1868-ik évtől póstaállomása.

Uradalmi csinos épületek közül emlitésre méltók a Horváth, Mészáros, Császár. Szutsits, Odry és Spicer birtokoséi.

A község Zomborból Nagy- és Kis-Kunságból 1786. évben népesitetett; Katymár felé vezető uton van Tolvajosi csárda, valamint a határban fekszik:

Plága uradalmi puszta 4612 hold termő földdel.

6. Sándor.

Sándor 1800-ban épült kis község, Szabadka déli részén, ennek határán 1233 szerb, bunyevác és német lakossal, a g. k. valláshoz tartozóknak van imaházuk, a róm. kath. hivek a szabadkai Rókus templomhoz tartoznak, kik a lakosságnak kisebb felét teszik, mindkét felekezetnek van saját iskolája.

7. Bács-Topolya.

Topolya mv. Szabadkától délre fekszik 8501 magyar ajku lakossal, gr. Zichy János és neje Kray Irma uradalmához tartozik, kinek itt gazdatisztviselőség kezelése alatt szép kastélya, terjedelmes kertje, uradalmi több épülete, 8016 hold földje van. Topolya 1774-ben Kunságból, Győr- és Trencsénmegyéből telepittetett, Krivaja bara két magas partoldalára. Gabnatermelésre alkalmas: Kölcsföld, Zöldhalom, Méhészvölgy, Görbeut és Csengetyűs határrészeiben sok zabot, buzát és kukoricát termeszt, de egyszersmind marhatenyésztése is virágzó állapotban van, főpiaca Kula, Cservenka, Verbász, ujabban Szabadka.

Van itt járásbiróság, szolgabiróság, póstaállomás, 1840 óta gyógyszertár, 1865-től olvasó-egylet, 1870-től polg. olvasó-kör, 1869 óta gőzmalom, tornaiskola, népkönyvtár 200, kaszinó-könyvtár 300 kötet könyvvel, ipartársulat, takarékpénztár, tartama 1872—1902., alaptőkéje 60 ezer frt névre szóló 600, száz forintos részvény 50 frt befizetéssel == 30 ezer frt; négy fiosztály és 6 leányosztály, melyben a t. iskolanénék tanitanak, kiknek buzgó ügyködéseihez az uraság nagyszerü alapitványnyal járult.

Ide tartozik:

Emusic puszta 42 lakossal.

Uj-Puszta 40 lakossal.

X. Tiszai első járásbeli községek.

1. Ada.

Ada török eredetű szó, magyar forditásban szigetet jelent, e város régi neve Osztrova, ez meg szláv szó, szinte annyit tesz mint sziget. Osztrova községe, melyet hajdan csehek alapitottak, a török uralom alatt 1530-ik év körül elpusztult, mely a Zenta felőli országuttól a Tisza felé, az ugynevezett pusztatemplom körül állott, melynek ős lakói közül némelyek a török elől az Osztrova bara posványságából kissé kiemelkedettebb partba rejtőztek, s ott földalatti gunyhókban laktak, kik a zentai főőrség által többször meglátogattattak, s azon helyet Adicának — szigetecskének — nevezték el.

Midőn 1689-ben nemcsak Buda, hanem Nándorfehérvár is I. Leopold király kezébe került, a nevezett őrséghez, Adica lakóihoz szétszórt szerbekből sokan csatlakoztak, kik egykor honukból a török által kiszorittattak és hazánkba befogadtattak.

A győzelmes csaták által megtört török uralom után Osztrova név alatt, mint uj község növekedni kezdett szerbek és magyarokból, a magyarok Pest, Heves megyéből, a szerbek Csernovits patriarcha és Manaszterly militiai alvajda által, a bécsi haditanács parancsa következtében, 1694-ben aratás után ide, valamint a többi Duna Tisza közti községekbe az ország belsejéből leköltözködtek.

Ez időtől fogva 1751-ik évig Osztrova már mint határőrvidéki község volt, s lakói folytonos fegyvervillongásban éltek, s partjukból a jelenlegi térre huzódván fel, mindkét nemzet imaházat épitett.

A rk. egyház, parochia 1762-ik évtől veszi kezdetét; e tájban változtatta az ekkor már jelentékeny község nevét Adára, egész 1800-ig Ada seu Osztrova iratott, amidőn lakói felerészben magyarok, felerészben szerbek voltak.

A község bélyegvasa (S), mely Osztrovát jelez, maig is használtatik. Cimere egy egyenesen álló földmives, jobbjában magasra emelt karddal, baljában pedig leeresztett szántóvassal.

Ada 1751-ik évig határőrvidéki község volt, mely évben Zenta, Ó-Kanizsa, Martonos, Moholy, Petrovoszelló, Ó-Becse, Földvár, Szenttamás és Turia községekkel polgárosittatott, s lett kincstári birtok, később pedig 1791-ik évben királyi koronai birtokba helyeztett át és Alsó-tiszán- inneni kir. kor. kerület, districtus név alatt, katonai vitéz szolgálataiért szép kiváltságokkal ruháztatott fel.

Polgárosittatása után itt a magyar elem felette gyorsan szaporodott, főkép a szomszédos felső-megyékből települtek ide különféle ajku lakosok, a tótok és bunyevácok itt elmagyarosodtak.

A kerület 1848-ik évben illetékes megyéjébe, Bács- Bodrogh vmegyébe kebeleztetett, azonban a társközségek fenmaradott közvagyona, kisebb királyi haszonvételek felett, a községekből kiválasztott képviselők, mint gazdászati testület tagjai ezután is Ó-Becsén, a volt kerület székhelyén tartották gyüléseiket. 1670-ben a kerület az uradalomtól (koronától) azaz az uradalmat (?) illető járásföldeket egy millió háromszázezer frtért megváltotta, azóta Adán, a kerület központján tartatik a gyülés, a közvagyon felosztásáig, mely összegből birtok-aránya szerint váltsági dijul Ada százhuszonötezer négyszázharminchárom forintot fizetett ki 6 év alatt.

Adán van jelenleg 7100 rk., 1850 gkv. 350 zsidó, és 44 más vallásu, összesen 9344 lakos, ennek két tizedrésze szerb, nyolctizedrésze pedig magyar, 1726 lakház. A tanyákon ezekből van 997 lélek 251 lakházzal.

A község Osztrova-bara torkolatánál a Tisza mellett fekszik.

Osztrova délről határt képez Orom-partig, nádat, kevés halat és vadat szolgáltat.

A lakosok földmiveléssel leginkább, továbbá állattenyésztéssel és iparral foglalkoznak. A határ termékeny sikság, mely aránylag több esőt, jó szántást és trágyát kiván. A földmivelésben és gazdálkodásban a lakosok közül némelyek kitünnek leginkább az által, hogy földjeiket jól megmunkálják; azonban okszerü gazdálkodásról, mesterségesen készült takarmány és trágyáról, jó tenyész-lovak- és marhákról eddig még nem igen gondoskodtak.

Az állattenyésztés egy állapotu pangásban van, ősapáinkról öröklött régi szokások nyomai még mindig látszatósak.

Mind emellett ujabb gazdasági eszközök beszerzésében, használatában mutatkozik haladás, mivel a lakosság közt kezelés alatt van itt cséplőgép gőzerőre 2, lóerőre 8, vetőgép nagyobb egy, kisebb 4, kukorica-morzsoló 57, szecs-vágó 13, vas-eke kevés kivétellel minden földmivesnek.

Az ipar, az alföldi községek módjára alig indul virágzásnak, van 65 taggal 3 ipartársulat, melyek közül kettő elég jól fogta fel célját. — Átalán az iparosok földmiveléssel is foglalkoznak.

A gabnakereskedés itt jelentékeny, őszkor, tavaszkor és nyáron az itt állomásozó gabnakereskedők által nagyban élénkül a gabnapiac, minthogy sok és jóminőségü gabna terem e terjedelmes határon, mely 21 ? mfd. vagyis 143,864 ? kilométert tesz. A gabna az itt rakodó hajókon szállittatik Tiszán a Dunára, az ország fővárosaiba, de Horvátországba is sok vitetik a Száván, honnan viszont nem kevés tüzelőfa hozatik be, bor főleg Baranya- és Szerémvármegyéből jut hozzánk vizen, vagy Bajáról, Kuláról tengelyen.

Az adai országos- és hetipiacokat benépesitik és nagyban élénkitik a legközelebb fekvő bánáti — torontál- megyei — községek.

Találtatik Adán 4657 férfi, 4687 nő, 2574 nőtlen, 1947 nős; 113 özvegy, 23 elvált férfi, 2379 hajadon, 1950 férjes, 338 özvegy nő, 20 elvált nő, birtokos 1970, földtulajdonos 718, iparos 286, kereskedő 55.

Házi állatokból: ló 2203, szamár 30, szarvasmarha 2010, juh 7437, kecske 7, sertés 1989, méhkas 109, Dzirzonféle ujabb kas 38.

Tiszán át a közlekedés komp által történik, Padé, Bocsár, T.-Sz.-Miklós, N.-Kikinda stb. torontálmegyei községekkel.

A szegedi és az ujvidéki nagy piacokra Tiszán a gőzhajó szállitja az utasokat s hozza hozzánk a különféle árukat.

Adának határa kelet felől csak a Tiszáig terjed, de nyugatra hosszant nyulik; felosztatik Belsőföldekre melyeknek részei Pecér, Macedonia, Tatárszelló és Budzsák; továbbá Szállásföldekre, azután Nagyvölgyön inneni és Nagyvölgyön tuli tornyosi földekre. Éjszakról Zenta, délről Moholy községek mellett feküdvén: ezek határai Topolya község határával nyugaton egyesülnek, Ada határát körülzárják.

Tiszától Topolya határa felé keleti hosszuságban 31.5 kilom. Zentai határtól délfelé Moholy határszélig nyuló határszélességben 7.580 kméter, háromféle fekvéssel bir, t. i. Tisza folyam játéktükrében álló árterekből, e felett Orompartig emelkedettebb részből, de amely ősvizek kiterjedésére mutat, végre nyugat felé az oromi fensíkból; ugy, hogy a község 7—8 méterrel alacsonyabban fekszik, mint a Szállásföldek.

A föld talaja, melynek felülete kissé hullámos, sőt a nyugati hegyes, vége felé Csik érpatak magas partjaival huzódik keresztül rajta, fekete homokos, termékeny.

Kaszálók hiányában széna csak igen kevés terem, ugyszinte repce, csak némely gazda által kisebb területen termesztetik; len ritkaságok közé tartozik, kender annyi sem termesztetik, mennyi a lakosság szükségletére elegendő lenne; burgonya, hüvelyes vetemény, káposzta, egyéb zöldségfélék sem fedezik a szükségletet, gyümölcs éppen nem elégiti ki a fogyasztókat, hanem mindezekért pénzt vagy gabnát ad ki a lakosság az ezekkel kereskedni szokott helybeli és vidéki fuvarosoknak vagy a kofáknak.

A földmiveléshez és fuvarozáshoz szükséges igavonó jószágot a lakosság maga tenyészt, a juhtenyésztés hanyatlófélben áll, sertéstartás inkább terjeszkedik, valamint a méhtenyésztés és a faültetés.

Az Osztrova-bara tekervényes völgyei s az alacsonyan fekvő belső szántóföldek hosszas esőzés, földár következtében gyakran vizzel borittatnak, sőt nem ritkán a főbb közlekedési utak is járhatlanokká válnak.

A községből a Tiszáig 6—7 száz méternyi szélességben 3—4 ezer méternyi hosszuságban Dugolya-bara nevü ártér van, mely 1865-ben védtöltés által elzáratott, azonban a mentesitett terület a kivánt célt nem eredményezi, minthogy az folytonosan vizenyős.

Van a községnek két jelentékenyebb szigete, a felső-sziget, a mellette álló nyár- és füzfa erdővel, az alsó- sziget, mely a Tisza átvágása következtében Ada-Moholy közt származott, inkább kerti veteményt nyujt, évenkint ez is fásittatik.

Emlitésre méltó itt a tágas és diszes epreskert, melyben diszfák, erdei és gyümölcsfák neveltetnek.

Ada sok tekintetben a haladás terén áll, van két diszes temploma, melyeket a város 1850-ik és utánna következő években 10—10 ezer frttal segélyzett, melyek szép vasrácsozattal, diszes elő fákkal köritve vannak.

A várost diszitik a szép iskola-épületek, melyekben a rk. 8, gk. v. 3, mózes vallásuak részére egy osztály felekezeti iskola van elhelyezve, mindannyi a város által jól felszerelve; e mellett a tanyákon is 3 rendszeresitett iskola van elhelyezve.

A szülők elég szorgalmasan küldik gyermekeiket az iskolába.

A r. k. tanodák 3 tanitóval 6 tanfolyamuak, a gk. 2 tanitóval 5 tanfolyammal birnak.

A kerület 1858-ban minden községben (10) két-két nagyobb, illetőleg felsőbb iskolatanuló számára Rudolf korona-herceg születésének emlékére szegény, de szorgalmas tanulók részére 50 ezer frtot tőkésitett. Ugyanakkor a község is a helybeli népiskolai tanulók felsegélyezésére osztályonként 14 frt kiosztását minden évben kiutalványozni határozta.

Nemkülönben ftdő Váltó János bold. adai pléb. c. kanonok, a községben tisztességes kórházat alapitott szegény özvegyek, vagyontalan elaggott tanitók, a ruházatlan iskolások javára szép alapitványt tett.

A mindennapi iskolába télen-nyáron 562, csupán télen 343 jár, tanköteles 6—12 éves 905, 13—15 éves 476, összesen 1381 rk. tanuló.

Beiratkozott fiu a mindennapi iskolába 463, leány 392, összesen 855, mind magyar. Az egyes kötelezett tantárgyakban annyi jeles, mennyi elégséges siker éretett el.

A vasárnapi ismétlő-iskolába eddig csupán az iparos tanoncok járnak, a jelentkezők száma 65.

A lakosok átalán jó irányu lapokat, könyveket olvasnak, három ezren felül van azok száma, kik a községben olvasni irni tudnak. Hogy népünk szeret tanulni, mutatja azon körülmény, mely szerint 1873. évben 125, 1874-ben 149, 1875-ben pedig 260 felnőtt esti oktatásra önként járt és szép eredményt volt képes felmutatni.

Van itt három rendbeli könyvtár, népkönyvtár 106, iskolai könyvtár 171, kaszinói könyvtár 540 kötet könyvvel, egy ovoda, kézimunka tanoda, községi és tanitói takarékmagtár, méhész-egylet, ipartársulat, takarékpénztár „Ada-moholyi egyesült takarékpénztár” cim alatt, tartama 1872—1902, alaptőke 100 ezer frt névre szóló 1000 drb száz forintos részvény, 50 frt befizetéssel == 50 ezer frt. Tartalék alapra 2286 frt, dijazásokra 1386 frt, jótékonycélokra 61 frt, osztalékra 10,200 frt, jövedelem egy részvény után 10 frt 20 kr. 1875-ben 10 frt 50 kr. 1874-ben 9 frt.

A község egy jó része 1854-ben leégett, azóta rendezett utcáin csinos házak épülnek, a város gondozásából a vizek lecsapoltatnak, a házsorok előtt téglajárdák, utca sarkaira pedig lámpák állittatnak.

Van

1836-ik évtől városi cime,

1845-ik „ gyógyszertára,

1853-ik „ póstaállomása,

1854-ik „ vasárnapi ismétlő iskolája,

1856-ik „ kórháza,

1859-ik „ epreskertje,

1861-ik „ olvasó-egylete,

1868-ik „ gőzhajó állomása,

1870-ik „ távirdája,

1872-ik „ takarékpénztára,

1873-ik „ tanitói takarékmagtára,

1874-ik „ kézimunka iskolája leányok számára,

1874-ik „ három ipartársulata,

1875-ik „ községi takarékmagtára,

1876-ik „ kisded-óvó intézete,

1877-ik „ méhész-egylete,

1877-ik „ iskolai- és nép-könyvtára.

Épületei között legdiszesebb az 1873. évben épült nagy vendégfogadója és 1848. évben a kerület által állittatott városháza, van itt tégla-, cserép-, mészégető, a Tiszán 9 vizi-, a községben 5 száraz-, kivül 10 szélmalom s több olajsutu, 56 pálinka-főző-kazán.

Ada 1870-ben megváltotta magát, s most a megye felügyelete mellett vagyonával rendelkezik, kegyuri joggal bir.

A kegyuri terhek viselésére kijelölt 16 ezer frt alap a rk. hitközség által, a támadható hiányok pótlása mellett kezeltetik.

A község közigazgatási képviselete áll 40 tagból, fele virilis, azaz, legtöbb adófizető, a másik fele a nép által minden három évben választatik.

A rk. hitközség rendes képviselete 20, mig a választó képviselőség 60 tagból áll.

Van Adának a községi 6688 lánc (2200 ?) földből évenkint 120 ezer frt tisztajövedelme. A közlakosság minden teherviseléstől, illetőleg közköltségektől ment, a királyi adón kivül a közlakosság semmi közös kiadást nem ismer. A megtakaritott jövedelemből van is már e községnek százezer frton felül tőkepénze.

Hadfogadó parancsnokság tekintetéből Ada Ujvidéken állomásozó 6-ik számu gyalogezredhez, és Szegeden székelő 3-ik sz. honvéd zászlóaljhoz tartozik.

Vallási tekintetben a rk. a Kalocsa főegyházmegyéhez tartoznak, egyházfő az érsek, esperesti kerület Ó-Becse, az esperes mint tanfelügyelő az iskolákat időnként meglátogatja. A gkv. a bácsi püspökség alá, a püspök Ujvidéken lakik, esperesti hivatal Ó-Becsén van,

Adának főtörvényszéke Szabadkán van, mig az árvaszéki ügy Zomborban; járásbirósága, adóhivatala, telekkönyve, szolgabirósága Zentán van.

A község gazdászati s egyéb ügyeit vezeti a város birája, kinek megválasztatása erkölcsi és anyagi tekintetben ép oly fontos, mint bármely megyei vagy járási tisztviselőé. A törvénykezési biró, valamint a községi esküttek a kisebb peresügyeket végzik a gazdászati biró felügyelete alatt.

A község levelezéseit, számadásait a közs. jegyzők teljesitik, a közbiztonságra a községi biztos, az árvák ingó s ingatlan vagyonára a közgyám ügyel fel.

A községi adótiszt az adót törvényes alapon kiveti, a kir. adószedő az országos adót felveszi és havonként kétszer az adóhivatalba számadás mellett beszállitja.

A községi pénztárnok a házi pénztárt kezeli.

Az iskolaszék, az igazgató elnöklete alatt, a törvények értelmében az iskolákra ügyel fel.

Az orvosok a közegészségre, valamint a kórházban a szegény betegekre tartoznak felügyelni.

Ada az ó-kanizsai választókerületbe tartozik. A megyének külső tisztviselője, megbizottja a járási szolgabiró, ki a községekre minden tekintetben felügyeletet gyakorol. A községet időnként egyházi és világi méltóságok szokták meglátogatni és a jóra buzditani.

Elemi csapások közül a fagy 1866-ban, a szárazság 1863-ban, kolera 1855., 1874-ben, a roncsoló toroklob 1876., 1877-ben uralkodott.

2. Martonos.

Martonos, a megye éjszakkeleti szélén, határos Csongrádmegyével, Tisza folyó és Körös patak mellett, e magyar-szerb község 4938 lakossal bir, 1871-ben vásártartási engedélyt nyert, határrészei Szalatornya, Ostorka, Budsák, Köröspart, részben fekete termő, részben homokos, részben pedig székes és vizenyősek, mindennemű gabonát szolgáltat, melyekből eladható részt Szabadkára, Szegedre, Horgosra vagy éppen ott rakodó hajóra visznek. Vizkára évenkint nagy, mely azonban a horgosi és a martonosi rét eltöltése által némileg akadályoztatott, emellett a község maga is nagy áldozat mellett 320 holdat mentesittetett. Van 5 tanterme, 3 olvasó-egylete, a két felekezetnek temploma, iskolaépülete, 1868-tól póstája, virágzó földművelése, baromtenyésztése, fakereskedése, kisszerű epreskertje, iskolai könyvtára, jövedelmező halászata.

A község váltságdijt 69,485 frtot fizetett, mi végett a közlegelőből örökáron eladni kényszerittetett.

3. Ó-Kanizsa.

Ó-Kanizsa a Tisza jobb partján, mezőváros 12594 lakossal, kik között a gkv. és mózes vallásuak csak csekély számban vannak, a többi rk. magyar nemzetiségű, minden felekezetnek van saját imaháza és iskolája. A város tekintet nélkül sokat áldoz a népnevelés ügyére, gyorsan szaporodnak az osztályok nemcsak a községben, hanem a tanyákon is, 20 tanterme van minden tekintetben jelesen felszerelve, főbb osztályok mellett kisded muzeuma, iskolai könyvtára 250 kötetből áll, a szegény tanulók részére bold. Kovács József kanonok által letett 600 frtos alapitványa, ovodája, tornaiskolája, kórháza, ó- és uj-kanizsai egyesült takarékpénztára, nagyszerű népkertje, gyógyszertára, pósta-, távirda- és gőzhajó-állomása, épületei között kitünik az uj nagyvendégfogadó, a városháza és az iskolaépületek.

Nagyobb tűzeset 1867., 1873-ban, vizkár 1876., 1877-ben, fagy 1866-ban, kolera 1873-ban fordult elő. A lakosok szorgalmas földmüvelők.

A község váltságdijul 146,927 forintot fizetett 1870. évtől hat év alatt, kegyuri jogát folyó évi augusztus hó 9-én legelőször gyakorolta.

Adorján egykor felső- és alsóközséget képezett; a Felső-Adorjánt Magyar Pál gimesi grófnak Károly király adományozta, az okmányokat erről 1331-ben vette át, s még azon évben Alsó-Adorjánt is megszerezte; a gróf nejének Csapó Margitnak hagyományozta e birtokot, ki az ó-budai apácáknak ajándékozta 1357-ben tanuk előtt, Nagy Lajos király megerősitésével. Mindezekből láthatni, hogy Adorján, melynek régi lakosai kunok voltak, melyről annyi történelmi adat van, jelentékeny hely volt; — idővel annyira elpusztult, hogy róla most már ritka helyen tétetik emlités. A mostani Adorján csekély kertészközség, Ó-Kanizsa határán 905 rk. magyar lakossal, kegyura Ó- Kanizsa, templomot 1858-ban épittetett, 1863-tól van parochiája, a nép földmüvelés és dohánytermeléssel foglalkozik.

Tető-Hegyes puszta, Orompartokon 639 lakossal, kik az adorjáni egyházhoz tartoznak.

XI. Tiszai második járásbeli községek.

1. Moholy.

Moholy 1870-ik év óta vásártartási joggal felruházott nagyközség a Tiszapartján 7516 magyar és szerb lakossal. Van a két felekezetnek egy-egy szép temploma, diszesen keritve és befásitva, 3—3 tanterme szilárd épületekben, jól felszerelve, emellett a tanyákon 2 iskolája, a községben kórháza, jól berendezett vendégfogadója, tágas epreskertje, egyesült olvasóköre, 1866-tól póstaállomása, 1871. évtől kompjárása; 1857-ben a Tisza átmetszetett, 1866-ban védtöltés által több mint kétezer hold föld mentesittetett, melyet az 1870-iki vizár visszafoglalt, amidőn földár következtében a belső földek nagyrészét viz boritotta, a község délnyugati részében házakat döntött romba; kolera 1866-ban. marhavész 1864-ben kereste fel. E községnek jó termő fekete földje, nyugatra messze nyuló határa, szép jövedelme van, váltságdijul 109,653 frtot fizetett.

Sok gabnát évenkint részint helyben a Tiszán, részint Adán ad el; a község leginkább 1836-tól népesedett, habár igen régi helynek tartatik. A lakosok leginkább földmüveléssel és baromtenyésztéssel foglalkoznak.

2. Ó-Becse.

Ó-Becse mező-város, eredetét homály födi. Hogy régi jelentékeny hely, tanusitja az, hogy 1751-ben midőn e Tisza vidéke megszűnt egyedül katonai szolgálatot tenni, midőn polgári lábra állittatott, midőn a tiz község oly nevezetes kiváltságot nyert, Ó-Becsére tétetvén az ugynevezett magistratus, a kerület székhelyéül választatott.

Van 14058 magyar és szerb lakosa, nagy határa, melynek nyugati része dombos, a Tisza közelében lapályos, termékeny, temérdek gabnát szolgáltat, tágas legelője pedig sok szarvasmarhát, juhot és sertést nevel. — 1848—49-iki korszak nevezetes emléket hagyott itt hátra a népsurlódás, hadakozás, tüzvész által, melynek szomoru maradványai maig is szemlélhetők nevezetes épületek romjain.

Hét és fél ezer hold rétje s ennél még több jóminőségű szántóföldje van, a községnek szép jövedelmet szokott hozni, ami ennek kül- és belcsinositásán, anyagi és szellemi haladását észlelhető.

Van itt Ó-Becsei első takarékpénztár, tartama 1872—1912, alaptőke 60 ezer frt, névre szóló 600 db száz frtos részvény, a magyar céget jegyzi jövedelem egy részvény után 1877-ben 4 frt 7 kr. „Bács-tiszamelléki takarékpénztár“, tartama 1872 —, alaptőke 50 ezer frt, névre szóló 500 drb száz frtos, 50 frt befizetéssel. Továbbá itt van a megyében a legszebb iskolaépület, szerb 6 tanfolyammal, a róm. katholikusoknak is vannak jó iskolaépületeik 6 tanteremmel.

Németh Antal, egy közpolgár 1874-ben egy derék iskolaházat, tanitói lakot épittetett, mely 6000 frtba került. A nm. kalocsai érsek 1872-ben iskolanénék által vezetett 3 leányosztály tanodában egy tanitónő eltartására négy ezer, egy kanonok e célra egy ezer frt alapitványt tett le. 1873-ban a szállásokon egy tanterem és egy tanitói lak emeltetett. 1868-tól gőzhajó-állomás, pósta és távirda, gyógyszertár, kórház, járásbiróság, szolgabiróság, 4 olvasó-egylet, sörház, epreskert, nagyszerű népkert, gabna- és gyapju-kereskedés.

3. Petrovoszelló.

Petrovoszelló nagyközség, 6685 lakossal, kik közül szerb nincs egész négy tizedrész, a többi magyar kath., földmüveléssel foglalkoznak, de szép lovat, barmot és sok juhot tenyésztenek, mindkét vallásfelekezetnek van saját jól rendezett elég számban iskolája, a szegény gyermekek részére iskolai alapitványa; kár, hogy a tanyai iskolai ügyet jobban nem karolta fel.

Határa nagy és jövedelmező, különösen a rét szép hasznot szokott a községnek évenként hozni; a lakosok sok nádat vágnak és káposztát termesztenek. Váltságdijba 80 ezer 540 forintot fizetett.

4. Szent-Tamás.

Szent-Tamás a volt tiz koronai község egyike, 1843. évben lett mezőváros, a Ferenc-csatorna mellett, Krivaja torkolatánál, 9634 szerb és magyar lakossal.

Van 1830-tól pósta, 1871-től távirda, 1870-től olvasó-kör, 1842-től gyógyszertár, 8 tanterem, fele rk., fele g. k. v., iskolaépületei mintaszerüek. Az egész meszsze terjedő határ fekete televényes, némely helyen agyagos, dusan termő, legnagyobb része felszántott s tanyákkal beépitett, melyeken itt-ott németek települtek, szorgalmuk és takarékosságuk által lakostársaik és a nemzetgazdászatra nézve hasznosak. Tömérdek gabna termesztetik, leginkább buza, kukorica és zab, mely a csatornára szállittatik, hol a hollandi módra készitett negyedik zsilip körül évenkint mintegy száz hajó rakodik különféle gabnával; lakosai vagyonosak, jókedvüek, vendégszeretők. Legelő-váltsági dijba 198 ezer 726 frtot fizetett.

Emlékezetes marad Szent-Tamás 1848—49-iki forradalmi évekről, nagy szerepet játszott, mig végre Percel tábornok által bevétetvén, fölégettetett.

Kutas, Szent-Tamás éjszaki határán népes puszta, sürün telve tanyákkal, ezer szerb, hatszáz rk. lakossal, hol kétszáz gyermeknél több nő fel oktatás nélkül.

Szőregh p., Ferenc-csatornától délre, közel Ó-Kér községéhez, közigazgatásilag Szent-Tamáshoz tartozik.

5. Bács-Földvár.

Földvár 5265 magyar és szerb lakossal, kik földmivelés, baromtenyésztés, halászat és fuvarozásból élnek, van öt tanterme, három rk., kettő gkv. A község a Ferenc- csatornának Tiszába való bevezetésénél fekszik, mely körül Szent-Tamás felé nyulik, termékeny határa, melyen át Ó-Becsétől délnek a római sáncok huzódnak. Váltsági dijt 62 ezer 932 frtot fizetett. Van posta-állomása, olvasó- egylete és egy kis gabna-kereskedése.

6. Turia.

Turia 2533 szerb lakossal, a Ferenc-csatorna déli részén, földje termékeny, a lakosok földmivelésből, álattenyésztésből élnek, van két tanterme. Az itt csekély számban lakó rk. hivek a szent-tamási anyaegyházhoz tartoznak.

XIX. Csajkás első járásbeli községek.

Csajkások kerülete a mult század közepén még B. B. vmegyéhez tartozott. Határőrvidék, a magyar korona azon tartománya, mely a birodalomnak Törökországgal szomszédos szélein fekszik, melynek első alapját I. Ferdinánd király tette le, később Rudolf, I. Lipót és Mária Terézia ezen intézményt megerősiték és mindinkább terjesztették a hóditásaiban telhetetlen, fenyegő Ozman háborúk veszélyei, gyakori betörései ellenében. A katonai hűbéri viszony alapján szerveztetett, mely 1850. május hó 5-én kibocsájtott nyiltparancs következtében feloldatván, a lakosoknak a vagyon, a házközösség átörökithető tulajdonát képezi.

1873-ik évben teljesen beszüntettetett némely helyen a katonai hűbéri viszony, és polgári lábra állitatott, mit némelyek nem látván be ennek felszámithatlan javát, zokon vették, holott azelőtt fekvő birtokot csak az szerezhetett, ki határőrvidéki fegyverkötelezettséget teljesitett; tisztek, hivatalnokok, papok három holdig, iparosok és kereskedők kivételesen hat holdig részesittettek szerzési kedvezményben. Az őrvidék feladata az őrvonalat folyton őrszemmel tartani, a csempészet, ragályos betegség ellen oltalmazni, a hadsereg gyors és olcsó kiegészitését előmozditani. Minden husz évet elért férfi hadköteles századában ingyen szolgált, csupán katonai ruhát, fegyvert, lőszert adott az állam. A katonamentes idősb férfi s ennek neje, a házi rend fentartására és a közös vagyon kezelésére, mint családfők voltak hivatva.

Csajkás-kerület 16.7 ? mfd, 20 ezer lakossal, 1763-ban a péterváradi határőrvidéki területből hasittatott ki, miután az osztr. örökösödési háborukbana Győrnél, Komáromnál, Esztergomnál felállitott három Csajkás század magát nevezetessé tette, Mária Terézia megengedte, hogy a Duna és Tisza összefolyásánál fekvő vidéken a határvonal szigoru őrzése tekintetéből állandó csajkás századok tartassanak.

A csajkás-kerület 1873-ban illetékes helyére, B. B. vármegyébe visszakebeleztetett, tanügyi tekintetben pedig csak az 1866-ik év végén csatoltatott. Felosztatott két szolgabirói járásra, s képez a 14 kincstári község egy követválasztó-kerületet, legnevezetesebb pontja Titel. Földje az egész járásnak — fensikot kivéve — alacsony, vizenyős, a kincstár által a mult században telepittetett különböző helyekről.

1. Alsó-Kovil.

Alsó-Kovil 1267 lakossal, kik főleg a g. kel. valláshoz tartoznak, földmüveléssel foglalkoznak, van egy tanterme, az egész járást az 1876-iki vizár megrongálta. E község alatt van az ugynevezett Kalugyerzárda, kiknek szántóföldjük, kevés szöllőjük van. A r. k. a titeli egyházhoz tartoznak.

2. Felső-Kovil.

Felső-Kovil 2089 szerb lakossal, kincstári község, leginkább földmivelők, parochiájuk mellett van 2 tantermük. A r. k. egyháza Titelben van.

3. Gardinovác.

Gardinovác, kis község 915 szerb lakossal, kik leginkább földmivelésből élnek, kincstári birtok, a róm. kath. egyház Titelben van.

4. Káty.

Káty 2984 szerb és német lakossal, a róm. kath. egyházilag Józsefházához (Zsablya) tartoznak, kegyur a kincstár, a nép főfoglalatossága a földmivelés és halászat. Van három tanterme.

5. Lok.

Lok, kis község 812 szerb lakossal, határa vizenyős. A lakosok földmiveléssel foglalkoznak, a r. k. a titeli anyaegyházhoz tartoznak. Az uradalom a kincstár. Van egy tanterme.

6. Mosorin.

Mosorin, 2253 főleg szerb lakossal, kincstári birtok; a lakosok földmivelésből, halászatból és sertéstartásból élnek, van két tanterme, a róm. kath. egyházi tekintetben Titelhez tartoznak.

7. Kovil-Sz.-Iván.

K.-Sz.-Iván 1720 szerb és német lakossal, kegyura a kincstár, a róm. kath. a titeli anyaegyházhoz tartoznak, van 3 tanterme, a lakosok leginkább földmivelők.

8. Titel.

Titel m. város, 2756 szerb, német és magyar lakossal, közel a Tisza torkolatához, kereskedése, ipara jelentékeny; van itt, fegyvertár, hajógyár, állami elemi és polgári népiskola, emellett egy szerb felekezeti iskola, pósta, gyógyszertár, járásbiróság, szolgabiróság, adóhivatal, telekkönyvi hatóság, közjegyzőség, egy ipartársulat, két olvasó- egylet. Patronus a kincstár; határában igen sok a terméketlen föld.

9. Vilova.

Vilova, kis község 891 szerb lakossal, határa leginkább szántó és terméketlen részből áll. A r. k. a titeli egyházhoz tartoznak; kincstári birtok.

XIII. Csajkás második járásbeli községek.

1. Csurogh.

Csurogh, az egész járásban a legnépesebb község 4920 szerb, magyar és német lakossal, a Tisza kanyarulatánál, van nagy kiterjedésü rétje, mely sok lakost és merész vállalkozót majd felsegitett majd ismét tönkre tett. A tiszai védtöltés a mult 1877. évben az árviz által átszakittatott, legujabban egy társulat által épittetik és védelmeztetik.

A rk. templom 1877-ben szenteltetett fel, mely a kalocsai érsek áldozatkészségéből épittetett, nemkülönben 1868-ik év óta uj iskola épült, ezen katholikus magyar telepitményü község iskola-épitéséhez az egyházhatóság, ugy a megyei pénztár is hozzá járult. Kincstári birtok, van 4 tanterme, egy olvasó-egylete, halászata, epreskertje, 300 ujdivatu méhkasa, iskolai könyvtára 43 könyvvel, iskolai alapitványa pedig 12 ezer frttal. Nagyobb tüzeset 1848- ban, fagy 1866-ban, vizkár 1876, 1877-ben, kolera 1849, 1866-ban.

Jasbina p. 100 rk. lakossal.

Nagy-Puszta 50 római kath. lakossal.

2. Gyurgyevó.

Gyurgyevó kincstári község 2920 lakossal, rk. lakosai a józsefházi egyházhoz tartoznak, van 2 tanterme.

3. Goszpodince.

Goszpodince 2328 lakossal, a rk. hivek a józsefházi hitközséghez tartoznak. Kegyura a kincstár, van négy tanterme.

4. Nádaly.

Nádaly 1621 szerb lakossal, kincstári község, a r. katholikusok a józsefházi anyaegyház hivei, a lakosok itt is leginkább földmivelők. 1802-ben Csébről ide telepittetett.

5. Zsablya.

Zsablya vagy Józsefháza 4535 szerb, magyar és német lakossal, Csurogh után legnépesebb, vásárai nevezetesek, székhelye a járásbiróságnak és a szolgabiróságnak, van rk. és gkv. parochiája, a felekezeteknek iskolája, két olvasó-egylete 100 könyvvel, egy ipartársulata. Ezen község 1784-ik évben ápril hóban Ó-Zsablyáról ide áttelepült.

NEGYEDIK RÉSZ.
Statisztikai táblázatok.

Kimutatása

a Bács-Bodrogh vármegyébe kebelezett községeknek és pusztáknak, ezek mely kegyuraság, szolgabirói járás, törvényszék, járásbiróság, adóhivatal, telekkönyv, hadfogadó parancsnokság, honvédzászlóalj és követválasztókerülethez tartoznak; ugyszinte az egyes község határának területe, lévén az tagositott vagy nem; valamint, a községben netán tartatni szokott vásár, a birtokiv, ház- és lakosai számának, anyaegyházának, a divó nyelveknek kitüntetése, vallás és nemzetiség tekintetéből.

(A további statisztikai táblák a könyv pdf formátumában tekinthetők meg!!)

FÜGGELÉK.

A megyei némely állapotoknak számokkali jelzése, főleg gazdászati és statisztikai tekintetben.

1. A lakosság. A jelenlevő népesség 608,160. Nem szerint férfi 301,882, nő 306,278. Vallásfelekezetek szerint róm. kath. 390,587, görög keleti vallásu 117,490, ágostai evangelikus 52,672, helvét hitvallásu 23,120, görög katholikus 7470, mózes vallásu 14,710, egyéb vallásu 2111. Nemzetiség szerint magyar 248,950, német 146,990, szerb 117,490, illír 51,589, tót 18,850, zsidó 14,710, ruthén 7470, egyéb nemzets. 2111. Állapot szerint férfi nőtlen 167,470, nős 125,367, özvegy 8156, elvált 888. Nő hajadon 158,643, férjes 125,657, özvegy 20,872, elvált 1087. Honosság szerint helybeli férfi 293,455, nő 299,568; idegen férfi 8438, nő 6699. Müveltségi állapot szerint olvasni tud: férfi 9827, nő 26659; olvasni, írni tud: férfi 109,757, nő 61,414, sem olvasni, sem irni nem tud: férfi 182,302, nő 218,201. Távollevő helybeliek az országon kivül ideiglen férfi 253, nő 109; huzamosan férfi 1687, nő 605; tettleges szolgálatban rendes katona 2625, honvéd 498.¹⁰ Lelkészek száma 420, állami hivatalnok 281, megyei, kerületi 262, községi 549, tanitó 800, tanuló 2190, iró 19, művész 810, ügyvéd 174, orvos 126, sebész 56, bába 162, gyógyszerész 58, egészségügyi más személy 565. Föld- és erdőmüvelésnél birtokos 44,984, haszonbérlő 2104, gazdatiszt 966, szolga 47,897, napszámos 68,363, kereskedelemnél önálló vállalkozó 3360, iparos 6080. Bizonyos foglalkozás nélküli egyének 14 éven felül férfi 10,591, nő 105,279; 14 éven alul férfi 107,278, nő 111,709. Lakófelek száma 152,908; tanyai lakos 143,500.

2. A terület. B. B. vármegye területe 11710.5 ? kilóméter, ebből szántóföld 699984.672 Hár, kert és rét 6086.73 Hár, szöllőföld 12594.26 Hár, legelő 119394.95 Hár, erdő 47472.99 Hár, nádas 10463.59 Hár, terméketlen 84975.45 Hár.

3. Önművelődési kör. 120 olvasó-egylet 15,977 könyvvel, 8 méhész-egylet, 42 ipartársulat, 34 más jótékonycélu egylet, 10 népkönyvtár 1325 könyvvel, 33 iskolai könyvtár 6103 könyvvel; 835 heti- és napilap, a kaszinókat 7560 tag látogatja.

4. Termelés. Tiszta buza 2.239,824 hliter, rozs 103,154 hliter, árpa 547,050 hliter, zab 1.663,298 hliter, kukorica 1.238,094 hliter, köles 46,272 hliter, repce 156 ezer 322 hliter, mák 158 hliter, kender 80,370 mmázsa, len 89 mm., dohány 5200 mm., burgonya 410 ezer mm., káposzta 280 ezer mm., hüvelyes vetemény 7900 mm., széna 849 ezer mm., bor 345 ezer hliter, ser 180 ezer hliter, szesz 35 ezer hliter, méz 707 mm., selyemgubó 58 mm., nád 12 millió kéve, répa 538 ezer mm., bükköny 260 ezer mm., lucerna 890 ezer mm., muhar 320 ezer mm., trágya termelése évenkint 200 ezer holdra tétetik. Fatermelés. Községi faiskolákban van erdei 950 ezer, gyümölcs vadonc 490 ezer, nemesitett 198 ezer, eperfa 440 ezer darab; népiskolai kertekben vadonc 29 ezer, nemesitett 7600 db. Szesz főzetik ki évenkint 3672 hliter.

5. A gazdasági állatok. A lovak főösszege 137 ezer 435, ezek közt találtatik — könnyebb iga alatt — tenyészló 60,756, nehéz igavonó 47,998, csikó 28,681; öszvér 187, szamár 2114; szarvasmarha összesen 129,200, magyar és svájci faju bika 1106, tehén 66,695, ökör 18,512, borju 42859, bivaly 28; juh nemesitett 69,242, közönséges 594,023, kecske 735, sertés 156,817. Dzirzon- féle méhkas 1951, közönséges 10,785. Hal tiszai 53,700, dunai 81,900 métermázsa nyeretik.

6. Gazdasági eszközök. Uri kocsi 2760, igás 86,490, ökör-szekér 19,500, tüzoltó fecskendő 392, vizhordó 530, vetőgép soros 193, szóró 204, arató kapáló 184, cséplő gőzre 209, cséplő lóra 415, Vidacs-féle eke — faeke csak itt-ott használatik — henger sima 2650, borona Horow-féle 173, vasas 33, gabna-rosta 800, tizedes mérleg 2960, szecskavágó 436, kukoricamorzsoló 1093, — gőzmalom 19, serház 6, szeszgyár 9, — vizimalom 280, szárazmalom 768, szélmalom 512, szeszfőző-kazán 1530.

7. Épületek. Középületek közt van egyházi 341, iskolai 287, megyei 2, községi 394, katonai 27, állami 166, egyéb célokra szolgáló középületek száma 56. Magánépület 95,605, a községben 80,919, tanyákon 15,844, földszinti 96,504, emeletes 243, több emeletes 16. A lakásra szolgáló házakban van szoba 177,867, kamra 76,700, előszoba 1440, konyha 105,100, pince-szoba 114, pincekamra 32,640, bolt 2947, félszer (szin) 28,170, raktár 3180, istáló 75,000, akol 3400, kukorica-góré 443, dohánytőzsde 69, lutri 99, csárda 57, vásár 99, fedett hajó 17, dereglye 160, kompjárás 23.

8. Jótékony alapitványok. Van 24 kórház 114 ezer frt alappal, 14 takarékmagtár 1200 hliter gabnával, 16 ovoda, fentartására fordittatik 14630 frt, egy Eötvös-alap 40 ezer frttal, 49 népiskolai alapitvány 13 ezer frt alappal. Kubinyi-ösztöndij, az ujverbászi felekezeti jelleg nélküli pártfogósági nyilvános alreálgymnasiumban. Vörösmarthy-ösztöndij a bajai nagygymnasiumban. Mukits-féle ösztöndij, Széchenyi-ösztöndij, Vojnits Máté-féle ösztöndij, Czorda Bódog-féle ösztöndij, Zsuffa-féle ösztöndij, Szalay- féle ösztöndij a szabadkai városi főgymnasiumban. Rudolf koronaherceg cimen ösztöndij a tiszai járásban. Kovács János-féle alap Ó-Kanizsán. Váltó-féle alap Adán. Hüpfner-féle alap Kernyán. Klobusiczky-féle alap Bácsban. Botka-féle alap Bács-Hegyesen, Baján, Ujvidéken, Bácsban, Csuroghon, Verbászon sat. a n. m. kalocsai érsek, azután a püspök, valamint hatósága alatt álló érseki káptalan és a főpapság számos alapitványa, évi segélyzése hathatós eszközül szolgál a tanügynek. A tanintézetekben ezeken kivül évi nyilvános vizsgálatok alkalmával a városi nemes tanács, a nagyérdemü közönség, a takarékpénztárak, a kaszinók, az iskolabarátok, kegyesen adakozni szoktak: hazai irodalmunk keretébe illő szakkönyvet vagy hasznos taneszközt, vagy pedig néhány frttal gyarapitani a pénzgyüjteményt, avagy jutalmul kitüzni egy-két aranyat a kitünő tanulók részére.

Haynald Lajos Kalocsa főegyházmegyei érsek folyó évben örökemlékü névünnepet ült; 20 ezer frtot ajánlott fel augusztus 25-én iskolanénék vezetése alatt Zomborban nyitandó leányiskola létesitésére.

9. Adózás. A megyei közönség által 1877-ben fizetett fogyasztási adóról részletes kimutatás, a szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság számadó osztálya szerint. A bajai adóhivatal köréből befizettetett fogyasztási adó szesz után 137239 frt, bor után 37168 frt, hus után 12706 frt. A kúlai adóhivatal köréből szesz után 3320 frt, bor után 18624 frt, hus után 7658, sör után 3644 frt. A palánkai adóhivatal körében szesz után 2690 frt, bor után 13391, hus után 4741 frt. A szabadkai adóhivatal körében szesz után 7799 frt, bor után 53795 frt, hus után 19937 frt. A titeli adóhivatal körében szesz után 502 frt, sör után 1062 frt. Az ujvidéki adóhivatal körében szesz után 3747 frt, bor után 33726 frt, hus után 19245 frt, sör után 4144 frt. A zentai adóhivatal körében szesz után 10950 frt, bor után 17305 frt, hus után 8137 frt, sör után 4091 frt. A zombori adóhivatal körében fizettetett szesz után 3518 frt, bor után 49378 frt, hus után 23431 frt, sör után 7238 frt, fogyasztási adóba tehát fizettetett összesen: szesz után 169768 frt, bor után 223389 frt, hus után 95857 frt, sör után 20181 frt.

A bajai adókerületben a rendes évi adóból 1877. évre befolyt: 1876. év végével hátralék maradt 181789 frt. 1877-re előiratott 663027 frt, ebből töröltetett 45826 frt és befizettetett 649056 frt, az év végén maradt adóhátralék 149933 frt.

A kúlai adókerületben 1877-ik évi tartozás 823652 frt, 1876-ik évi hátralék 264151 frt, összesen 1.087,803 frt, erre 1877-ben befizettetett 864301 frt, maradt az év végén hátralék 223502 frt.

A palánkai adókerületben a házadó 381124 frt, bélyeg és közv. illeték 42551 frt, fogyasztási adó 17934 frt, illeték hátralék 86031 frt, összes adóhátralék 179128 frt.

A szabadkai adókerületben I. a földadó 519103 frt, II. házadó 28600 frt, III. kereseti adó 1. 2. oszt. 59286 frt, IV. 3. 4. oszt. 56764 frt, V. nyilvános számadás és egyl. 7000 frt, VI. tőke-kamat 13095 frt, VII. lukszusadó 1629 frt, VIII. fegyveradó 3800 frt, IX. ill. jöved. adó 111774 frt, X. illeték kisz. 202044 frt, XI. keres. kamat. 19600 frt, XII. bélyeg 47015 frt, XIII. fogy. 79382 frt, XIV. dohány-jövedék 133639, XV. birói letét. 407827 frt, XVI. tkptáridij 418, összesen 1.690,982 frt. A mult 1866. maradt hátralék I. egyenes adó 72077 frt, II. illeték. 310418 frt, összes adóhátralék 382495 frt.

A zentai adókerületben 1876. év végével a hátralék 174008 frt, 1877-re előirt adó 733891 frt, összesen 907899 frt, hozzáadva a szaporodást 34557 frt, összes tartozás 942456 frt, leütve a törlést 13851 frtot, helyesbitett tartozás 1877-re 928605 frt, leütve a befizetést 788814 frt, maradt az 1877. év végén hátralék 139790 frt.

A zombori adókerületben összes adó 1877-ik évre 1,207,627 frt, hátralék 165086 frt, a megyében létező kincstári uradalmak után járó adó az előirásban benfoglaltatik.

A titeli és az ujvidéki adóhivatal nem küldötte meg a kért adatokat, valamint az alsó I., alsó III-ik és Tiszai II-ik szolgabirói járás sem, egyszersmint a bajai, zombori és zentai vhatóság is magánál tartotta a táblás kimutatásokat.

Szeptember hónapban jutott tudomásunkra, hogy

Lovászi Mihály, megyénk jeles alispánja e hóban meghalt, helyébe ugyanazon hónap 12-én Sándor Béla volt főjegyző választatott egyhangulag, az aljegyző pedig érdemlegesen főjegyzővé.

Két esperes: Latinovits Gábor bajai és Bende József ó-becsei apát és plébános kanonok lett, e hóban vettek bucsut hiveiktől s elfoglalták Kalocsán méltóságaikat.

Bács-Bodroghmegyei fiók-méhész-egylet V. közgyülése f. évi szept. 26-án méhészet-kiállitással egybekötve, Kulán kiváló sikerrel, nem remélt haszonnal tartatott meg; célja volt a dr. Dzirzon által behozott és báró Berlepsch által javitott méhészet terjesztése, a mozgatható keretekkel ellátott méhkasokban, a f. évben nyert különféle méz, viasz, viasz-közfal, az olasz- és cyprusi méhfajok, a szép és hasznos méhészethez célszerü kasok és eszközök bemutatása, jutalmak osztása stb. A gyülés helyisége Ferenc- csatorna mellett fekvő zöld-kert cimü vendéglő volt. Az egylet ujból 3 évre alakult, s a jövő évi közgyűlés helyéül Ada tűzetett ki.

Mozgósitás alkalmából a hadcsapatokhoz Airoldi és Coronini-ezredek jul., aug. hónapokban behivattak, ami által számos munkaerő vonatott el; emelett a honvédség nagyrésze, valamint a fuvarok kirendelése folytán 2000 két-két lovas fuvarnak, ugyanannyi emberrel kellett a megyéből távozni. (Legnagyobb része Boszniába.)

Nem csupán a városi rég ismert jótékonycélu nőegyletek, hanem a kisebb községekben is a derék hölgyek, (mint pl. kulai, zentai, adai, járeki, d.-sz.-iváni, palánkai stb.) a boszniai csatatéren megsebesült harcosaink részére tépést, a mozgósitás által a helybeli és vidéki nélkülözésekkel küzdő családjaik részére terményt és pénzbeli adományokat folyvást gyüjtenek. E szomoru eset alkalmából a főispán ő méltósága egy felhivást intézett a községekhez, melyre a könyör-adományok a leggyorsabban és a legnagyobb készséggel bőségesen gyüjtetnek és szállittatnak rendeltetésök helyére. Kik a harcokban szenvedőknek és szegény családjaiknak fájó könnyeiket enyhiteni igyekeznek, azok vigasztalásában fáradoznak: fogadják a közönség hálás köszönetét, kik őszinte szivből kivánják, hogy az ég óvja meg buzgó hölgyeink életét minden bánattól.

10. Munkadijak, piaci árak. Egy gyalog napszám 75 kr., kocsival 2 frt 50 kr., egy kézműves-segéd 90 kr., egy közönséges ló ára 80 frt, egy ökör 105, egy tehén 65, egy sertés 24, egy juh 6 frt, egy pár lúd 2 frt, csirke 60 kr., egy pár kácsa 80 kr., egy pár pulyka 2 frt 75 kr., egy malac 1 frt 40 kr., egy kenyér barna 50, fehér 75 kr., buza két véka (pozs.) 4.96, kétszeres 3.92, árpa 2.25, zab 1.51, kukorica 2.69, bab 4.58, burgonya 1.58, köles 3.10, repce 6.40, szénának méter-mázsája 95 kr., szalma 26 kr., egy kocsi trágya 30 kr. Egy hold föld örökára 280 frt, haszonbérbe 26 frt, méznek literje 80 kr., tejnek 8 kr., zsirnak 60 kr., vaj 85 kr., lencse 14, borsó 14, egy liter ujbor 20, óbor 24 kr., sör 18, pálinka 60, ecet 16 kr., egy kilogramm marhahus 44, borju 46, sertés 48, juhhus 38 kr. Nulla liszt 28 kr., egy klgr. közönséges fehér 24, kenyérliszt 20 kr., tarhonya 28, egy lit. mák 28 kr., szinte egy liter szalonnának klgrja 90 kr., halnak kilogrammja 36 kr., sajt 52, turu 48 kr. Kendernek m.-mázsája 40 frt, téglának ezre 12 frt, tetőzetre cserép 8 frt, fazsindely 5 frt 50 kr., nádból száz kéve 7 frt 50 kr., kukoricaszárból 2 frt 50 kr., mésznek m.-mázsája 3 frt, só ára kgr. 14 kr., vasnak 17 kr., 100 darab cserépedény 7 frt 60 kr., egy vadonc csemete 6, nemesitett 20, egy gyékény-kas anyaméh 6 frt, egy teknő 1 frt 60 kr., egy vályú 2 frt 30 kr., egy zsák 65 kr., szelelő-rosta (cservenkai) 40—50 frt, egy klgr. toll 140, pöhöly 290 kr., m.-mázsa gyapju 110—120 frt, két méter magas, két méter hosszú, egy méter széles (4 ster.) tüzelőfa, lágy 8 frt, kemény 15 frt, egy nyers lóbőr 6—7 frt, tehénbőr 8—9 frt, ökörbőr 9—10—12 frt, borjubőr 3—4, csikóbőr 3—4, juhbőr 100—120 kr., báránybőr 50—60 kr.

Bács-Bodroghmegyei tisztikar.

Egyházi hatóságok.

1.Római katholikus egyház, kalocsai érsekség. Érsek Haynald Lajos, hittudor, b. t. tanácsos, Lipót-rend nagykeresztes stb. Kubinszky Mihály felszentelt püspök, érseki főtanfelügyelő. Esperes plébánosok és kerületi tanfelügyelők: Latinovics Gábor, Jerkovits Károly, Goldscharek József, Torma József, Balogh György, Ambruszt Péter, Bende Imre, Csicsáky József, Lux Nep. János, Balassy András, Szakácsy Sándor, Valaszky István, Bende József.

2. Görög kath. kőrösi püspök Szmicsiklas György b. titkos tanácsos, lakik Horvátországban, Kőrös szab. kir. városban.

3. Görög keleti egyház, bácsi püspökség. Püspök Angelics German. Esperes pléb. Zomborban Brankovics György, Ó-Becsén Kosztics Milán, Ujvidéken Zacharits N., Zsablyán Papits Maxim.

4.Ágostai hitvallásu evangelikus egyház. Főfelügyelő központban Zsedényi Ede. Bányai egyházkerületben superintendens dr. Szeberényi Gusztáv, felügyelő Mártonfy Károly, főesperes Stur Dániel, alesperes Belohorszky Gábor, körlelkész Mrva György és Grosz Teofil, jegyző Benjacs Simon.

5. Helvét hitvallásu evangélikus egyház. Dunamelléki egyházkerület, főgondnok Lónyai Menyhért, superintendes Török Pál. Bácsi egyházmegye vagy esperesség, főesperes Kármán József.

Köztörvényhatóságok.

Főispán Gromon Dezső, egyszersmind Szabadka, Zombor és Baja városok főispánja. Alispán Sándor Béla, fő-

jegyző Karácson Gyula, aljegyző Bertolino Sándor, Deák Zsigmond, Popovits Dusán, Eremits Bogolyub, Vissy József, főügyész Mihelits János, alügyész Karváry Domonkos, ifj. Pál Antal, árvaszéki elnök Zákó Péter, ülnökök: Sztojacskovics Miklós, Karváry Zsigmond, Rezsnyi Iván, Hoffmann Mihály, Polákovics Mátyás, főorvos dr. Rátay József, főmérnök Tripolszky Gyula, főpénztárnok Latinovits Nep. János, alpénztárnok Bieliczky Gyula, főszámvevők Szalay Károly, Beke Gyula, alszámvevők Gfeller Ferenc, Csernus István, Vécsei Károly, Tápai István, Hubert Móric, Zsigits Miklós, főlevéltárnok Kuluncsics Ágoston, al-levéltárnok Allaga Károly, Közgyám Mokry Lajos, állatorvos Molnár József, Mokry Dezső, főispáni titkár Pribil Ernő.

Felső I. járásban szbiró Késmárky Béla, segéd Kósa János, csendbiztos Piukovics Antal.

Felső II. j. szb. Dregán Péter, s. Antal Károly, csb. Piukovics János.

Közép I. j. szb. Alföldi József, s. Szücs Mihály, csb. Pilaszánovits Jenő.

Közép II. j. szb. Latinovits Gyula, s. Dienes Ferenc, csb. Koller László.

Alsó I. j. szb. Nagy József, s. Artinger Ferenc, csb. Marjánovits A.

Alsó II. j. szb. Eremin György, s. Müller Béla, csb. Nikolits Simon.

Alsó III. j. szb. Kolozsvári Sándor ideigl., s. Hörner István, csb. Szabó Sándor.

Telecskai I. j. szb. Schik Mátyás, s. Lánczkor András, csb. Alföldy Nándor, orvos Pump Péter, mérnök Santer Miklós.

Telecskai II. j. szb. Császár Péter, s. Scultéti László, csb. Milassin Dániel.

Tiszai I. j. szb. Matkovich Lajos, s. Késmárky Gyula, csb. Volarich Dani, orvos Kertész Sándor.

Tisza II. j. szb. Gombos Béla, s. Vibirál József, csb. Kardos János, orvos dr. Milkó Ignác.

Csajkás I. j. szb. Nikolics Szvetiszláv, s. Baderlicza György, orvos dr. Kresztics Gy.

Csajkás II. j. szb. Ráits Milos, s. Jancsó Ödön és König Gábor, orvos Kadlecz Jakab.

Királyi tanfelügyelőség.

Kir. tanfelügyelő: Czirfusz Ferenc, segéd: Gräf Nikár.

Ferenc-csatorna részvénytársulat igazgatósága:

Elnök: Türr István, alelnök: Ullmann Károly Pál, igazgató: Károlyi Sándor, Tóth Kálmán, Katona Antal, Luczenbacher Pál, vezérigazgató: Kiss József, főkönyvvivő: Zimburg Alajos; a felügyelő-bizottság tagja: Cserei Manó, Frank Frigyes.

Kir. törvényszékek és járásbiróságok.

Szabadkán tszéki elnök: Biró Antal, birák: Aradszky Euphin, Baky Gedeon, Orsay Vilmos, Vojnits Mihály, Schwimmer József, Cziglányi Béla, Graff Károly, Rekvényi Lajos, ügyész: Sátor Jenő, alügyész: Pinkovits János, jegyző: Varga Nagy István, Schilling Kálmán, alj. Révfy Ödön, Birkás Lajos, irodaigazgató: Juhász István, telekkönyvvezető: Mucsi Antal, fogházfelügyelő: Szremcsevits Lázár, börtönorvos: Tóth Béla. Szabadkai járásbiró Milassin Jakab, aljb. Vince Lambert.

Topolyai járásbiró Malonyai Ignác.

Zentai járásbiró Zottományi Sándor, Nékám Gyula, Szecsei Iván, aljegyző: Jusits Antal, Scbvarcz Gyula, telekkönyvvezető: Vibirál Dénes, segéd tkvezető: Hazsits Antal.

Bajai járásbiró Rátz József, alb. Kálosi József.

Almási járásbiró Kovacsits Antal.

Ujvidéken tszéki elnök: Lobmayer István, birák: Kovács Zózsef, Alexits György, Jerkovits Antal, Vojtka Frigyes, Tatity Milutin, Jezdimirovits Milos, Zavisics Sándor, ügyész Popovits Vazul, alügyész Arnold Sándor, jegyzők Kratzl Mihály és Ivanovits György, alj. Koncsek Gusztáv, irodaig. Kőváry Alajos, telekkönyvvezető segédek. Denk Emil, Theodorovits György, fogházfelügyelő Zsigmond István, börtönorvos Sztojánovits Lázár.

Ujvidéki járásbiró Pinkovics Ödön, aljárásbiró Peák Béla, Horváth Sándor.

Palánkai j.-biró Nityin Áron, alj.-biró Jusits Lajos.

Ó-Becsei járásbiró Brecska Ferenc, aljárásbiró Reisz Béla, telekk.-vezető idősb Popovits Milán, telekk. segéd Zányi Antal.

Zomborban törvényszéki elnök Széchényi József, birák Gyorgyovanszky György, Groszschmidt Gábor, Gartner Ferenc, Ivanovits Döme, Sztojkovits Szilárd, Raits Lyubimir, Zsulyevits Döme, Drakulits Gábor, ügyész Nikolits István, alügyész Simits Ernő, Szakáll Vidor, jegyző Valter Nándor, Biliczky Kálmán, alj. Dalmay Pál, Szakáll Adorján, irodaig. Szalmásy Zsigm. Telekkönyvvezető Lóvich Kálmán, Blumentál János, Vipler Sándor, fogházfelügyelő Kovács Mátyás, börtönorvos dr. Havel József.

Zombori jb. Klacsányi István, aljb. Koczkás Zs., Kolarits Vazul, Dömötör Pál.

Kulai jb. Hrobony János, aljb. Lederer Gusztáv, alj. Sztojkovits György, telekkv. Felicides Lajos, telekkv. s. Szauer Ferenc.

Apatini jb. üres, aljb. Skultéty Gyula, alj. Uhlyárik Imre.

Hodsághi jb. Dömötör Hugó, aljb. Fillinger Sándor, alj. Pap Sándor.

Magyar kir. közjegyzők.

Almás: Antunovits József. Apatin: Bodnár Imre. Baja: Milassevits Márton. Hodságh: Vissy Károly. Ó-Becse: Parchetich Félix. Palánka: Dubovits Ernő. Szabadka: Antunovits Mátyás és Leovits Simon. Titel: Firigyházky János. Ujvidék: Mátits János. Zenta: Zsarkó Antal. Zombor: Dr. Alföldy Gedeon.

Tisztviselők az öt fővárosban.

Baján polgármester dr. Hauser Mór, főjegyző Allaga Imre, rendőrkapitány Albert József, főszámvevő id. Devits Alajos, gazd. tanácsnok Rajcsányi József, közigazgatási tnok Hadzsits György, árvaszéki ülnök Raiser Antal, alj. Skultéty István, főorvos dr. Sztruhák István, alorvos dr. Saly Imre, ügyész ifj. Tury Mátyás, alkapitány Fábry Lajos, levéltárnok Osztoits Simon, házipénztárnok Horváth Samu, adóvégrehajtó Mocs Ferenc, kertész Kopeczky Ignác.

Szabadkán polgármester Mukits János, főkapitány Pertich Mihály, tanácsnok Hidegh Árpád, Kertész Nándor, Machovszki László, főjegyző Szőreghi Antal, főügyész Manojlovits György, főszámvevő Lévai Simon, háziptnok Zomborcsevits János, alj. Ivanits Antal, árvaszéki ülnök Pavkovits György, Haverda Boldizsár, alj. Vojnits Fábián, alügyész Mamuzsits Ágoston, Pilkovits Ferenc, alkapitány Szipits Kristóf, Péits Félix, mérnök Tóth Mih., Karváry Pál, főorvos Hidegh Béla, Wiener Salamon, Milkó Lipót, sebész Pacher Frigyes, Szagmaiszter István, levéltárnok Vojnits-Tunits Dániel, közgyám Szkenderevits Samu, erdőmester Pánczér József, állatorvos Lang József, börtönőr Mamuzsits Balázs.

Ujvidéken főispán Flatt Endre.

Polgármester Radovánovits János, tanácsnokok Tuschel Ferenc, Dimitrievits Mihály, Popovics-Péczy István, főjegyző Folzovics Illés, alj. Balla Imre, Vuits Sándor; ügyész Balla Pál, levéltárnok Kosztits István, főkapitány Manojlovits Radoszl. Rendőrbiztos Endrédy Zs., Kehrer G., Vukovich Tivadar, adószedő Fetter J., ellenőr Prica Ádám, főszámvevő Folith Péter, alsz. Dühek Győző, főorvos dr. Jojkits Mladen, állatorvos Schrődl R., közgyám Szaranda Milos, mérnök Jovánovits Mladen, kertész Klade H.

Zomborban polgármester Vukicsevits Péter, rendőrkapitány Fratricsevits Béla, tanácsnok Kirovits György, Tarczay Mór, főjegyző Athanaczkovits György, főügyész dr. Ambrozovits Károly, főszámvevő Bugarszky Milos, alszmv. Donoszlovits János, főpénztárnok Sztefanovits K. Uros, mérnök Gregurov Milan, főorvos dr. Maximovits György, sebész Jablonkay Gábor, közgyám Veszelovszky Péter, csendbiztos Konyovits József, városgazda Bikár Pál, állatorvos Maczicz Lajos, levéltárnok Szlávy Ferenc.

Zentán polgármester Jankovich Aurel, tanácsnokok Aulich Nándor, Lukácsevits István, Rieger Ignác, árvarszéki ülnök Nikolits András, Kereszturi György, ügyész Merényi Dezső, mérnök Sternberg Ernő, közgyám Burán Péter, főorvos Révay N. János, másodorvos Kellner József, sebész Kuthy Lajos, város-kapitány Tényi István, főjegyző Keczely Mészáros Mihály, jegyzők Szegfü György, Dudás Lajos, földadó nyilvántartó Tóth György. Városi pénztámok Flaschner György, ellenőr Fischer Miksa, adószedő Vuits György, ellenőr Lukácsevits György, számvevő Horovitz Bertalan.

Bács-tiszaszabályozási elnök Tóth József, jegyző Jablonszky József, pénztárnok Czeizner Ferenc.

A földadó kataszteri munkálatokhoz kinevezett becslőbiztosok:

Zentai becslőjárásban Oblatt Miksa.

Zombori becslőjárásban Gaal István.

Kulai becslőjárásban Latinovits Samu.

Szabadkai becslőjárásban Melkay György.

Titeli becslőjárásban Schmidt Béla.

Ujvidéki becslőjárásban Jáki Tóth István.

Palánkai becslőjárásban Török János.

Magyar kincstári tisztek.

Jószágigazgató báró Majthényi József, titkár Aman N., főügyész Arnold N., vezérlő ispán Városy Károly Zomborban.

Adófelügyelőség.

Zomborban Buday József, helyettes Radulovits N.

Gymnásiumi igazgatók.

Baján Bandl János. Szabadkán Jámbor Pál. Ujvidéken Frankl István. Ujverbászon Kovalszky Lajos. Zentán Kuthy József. Zomborban Radits György.

__________________________

Röviditések magyarázata.

B. B. vm. == Bács-Bodrogh vármegye. — ktár. == kincstár a patrónus. — m. urad. == magán uradalom a patrónus. — önál. == önállóan a község a patrónus. — rk. == római katholikus. — gk. == görög katholikus. — g. k. v. == görög keleti vallásu. — ág. ev. == ágostai evangelikus. — h. hv. == helvét hitvallásu. — M. v. == Mózes vallásu. — m. == magyar. — n. == német. — sz. == szerb. — d. == dalmát. — s. == sokac. — t. == tót. — r. == ruthén. — zs. == zsidó. — m. nemz. == más nemzetiségü. — gy. e. == gyalog ezred. — h. zj. == honvéd zászlóalj. — gr. == gróf. — b. == báró. — szül. == született. — sz. k. v. == szabad királyi város. — rtmv. == rendezett tanácscsal biró mezőváros. — m. v. == mezőváros. — vtk. == vásártartó község. — k. == község. — rp. == rendezett puszta. — p. == puszta. — kat. == kataszter. — kath. == katholikus. — kvk. == követválasztó-kerület.

Végszó.

Akár az egyes község leirására, akár a könyv egyes pontjára, akár pedig a térkép valamely kitételére nézve bár kitől irásbeli észrevételeket, jóakaratu megjegyzéseket, helyreigazitásokat az ügy, a nemes cél érdekében örömest elfogad

a szerző és kiadó.

Jegyzetek

¹ Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun megyébe nem számitva az ország fővárosát.

² Ezen átvágásokból 5 (93., 94., 98., 99. és 101.) közvetlen megyénket, 6 pedig a szomszédos Torontált érinti. Megjegyzendő, hogy az átvágások létesitésével nem a földmentesités céloztatott, hanem a folyami ut hosszának megröviditése.

³ Amennyiben itt is hozzá juthatunk az illetők szívességéből az adatokhoz.

⁴ Fényes szerint.

⁵ A csajkásjárás tanügyi tekintetben csak 1876-ik év végén csatoltatott Bácsmegyéhez. — A nagyobb és kisebb puszták a községek részletes leirásában fordulnak elő, közvetlenül saját községeik után.

⁶ Bácsvárának részletes leirását lásd „A bácsi r. k. plébánia száz éves emléke“, irta Balogh György, alesperes és bácsi plébános, 1867.

⁷ A velitesek könyü fegyverzetü katonák voltak, kik az ellenséget gyors rohamaikkal nyugtalaniták.

⁸ Van azonban Gábry K. tanyája tájékán egy rom, a Bugyi korcsma közelében, mely a török szomoru időkből fennmaradt. A község egyéb nevezetességei közé tartozik azon zászló is, melyet 1848-ban a futaki csatánál a szabadkai nemzetőrök hoztak haza a szerb lázadóktól. — Nevezetes még a kaponai hid a zombori utban 1849-ben vivott csatáról. Van azonban itt egy halom, melyet Klárin, Grób-Klári sirjának neveznek, ki volt ez tulajdonképen, nem tudni, bizonyosan nevezetes személy lehetett, mert minden régi határjárási jegyzőkönyvben előfordul.

⁹ 1359 hold a közlegelőből tiz év előtt kihasittalott az uradalom részére, most azonban az egyesek szántóföld gyanánt használják.

¹⁰ Békés időkben, ide nem értve a folyó mozgósitási évet.