VESZPRÉM KORA KÖZÉPKORI EMLÉKEI
Felolvasóülések az Árpád-korból 2.
VESZPRÉM, 1994

Györffy György

A Veszprémvölgyi Alapítólevél

1109-ben Könyves Kálmán király átírta és megerősítette Szent István görög oklevelét a veszprémvölgyi apácamonostor megalapításáról és megadományozásáról. Két évszázada szinte egy kis könyvtárra valót írtak erről az oklevélről és hamis párjáról, amelybe 1295 táján a monostor akkori birtokállományát is beszúrták. Gyomlay Gyula és Hóman Bálint kutatásai nyomán ma már egyértelműen tisztázott, hogy a két – felül görög és alul latin nyelven írt – oklevél közül melyik a hiteles és melyik a hamis, de azok a kételyek, amelyek egyrészt a kiállító király, Stephanos christianos… kralés pasés Hungarias, másrészt a monostor létrehozója, az auctor monasterii személyét illetik, csak Moravcsik Gyula, kiváló bizantinológusunk kutatásai nyomán tisztázódtak.

Azok a vélekedések, melyek szerint a monostort az Istvánnak is nevezett Géza nagyfejedelem alapította volna felesége, Sarolt számára, egyértelműen elvethetők.

Könyves Kálmán, a kiváló írástudó és jogtudós, a tekercsbe göngyölt és pecséttel lezárt oklevél felnyitásakor megállapította, hogy Szent István okleveléről van szó, mely az ő pecsétjével volt lezárva. A legtöbb királyunkról feltehető, hogy tévedett, csupán Könyves Kálmánról nem. Kálmán váradi püspöksége előtt olyan kánonjogi ismeretekre tett szert, amit II. Orbán pápa is kiemel Kálmánhoz írott levelében, de ugyanezt tanúsítja a Kálmánt személyesen ismerő lengyel krónikaíró, Gallus Anonymus. Az újabb kutatások azt is igazolták, hogy az a görög nyelvű személy, akinek kedvéért az oklevelet görögül írták, Szent Imre bizánci felesége volt. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a monostor ki volt véve a megyés püspök joghatósága alól és közvetlenül az érsektől függött, akkor egyértelmű, hogy 1001 után létesült, amikor az esztergomi érsekséget már megalapították.

A veszprémvölgyi oklevél nem csupán a magyar államalapításnak fontos tanúbizonysága, hanem behelyezhető Szent István európai kihatású intézkedésébe, a Magyarországon átvezető jeruzsálemi zarándokút megnyitásába.

A Római Birodalom 4. század végi összeomlásáig, a Krisztus sírjához zarándoklók Dél-Pannónián át mentek nyugatról keletre és vissza. A népvándorlás viharai ezt az utat hatodfél évszázadra elzárták. A keresztény magyar állam létesítése 1000 év előtt megteremtette az előfeltételét kelet és nyugat találkozásának. István, uralkodása első két évtizedében, még a belső szervezet kiépítésével volt elfoglalva, s a magyarokat Bizánctól elválasztó bolgár cárság megdöntésére csak 1015 és 1018 között került sor. Amikor II. Basileios császár az utolsó ellenálló cárt is legyőzte és a Száva szigetén fekvő Szerém várat elfoglalta, megnyílt a lehetőség a kelet és nyugat közti közvetlen érintkezésre a Száva és Al-Duna vonalán.

Szent István 1018 táján szövetséget kötött a bizánci császárral, aminek jeleként maga és Imre fia számára kapott egy kettős keresztbe foglalt darabkát Krisztus keresztfájának maradványából: ennek emléke a magyar címer kettős keresztje. Ezt a szövetséget pecsételte meg, hogy Imre herceget bizánci görög hercegnővel házasították össze.

Veszprém a királynék székhelye volt, és így Gizella állandóbb jellegű szálláshelye mellett építették a görög monostort a jövendőbeli – név szerint ismeretlen nevű – élettársnak is. A monostort Szent István ellátta adományokkal: az akkori gyakorlat szerint tíz jelentékeny fekvőséggel.

Legnagyobb birtokteste a Balaton északkeleti végénél, Kenese körül négy falut ölelt fel: ószláv neve Knezsina is fejedelemnőt jelent. A többi birtok szórtan feküdt, hogy eltérő foglalkozású népei különféle szolgáltatásokkal lássák el az apácákat. Vörösberény és Paloznak szőlőművesei bort szállítottak, a Bakonyban, Padragon ácsok lakhattak, Gerencsér falu lakói tálat készítettek, a Mecsek déli lejtőjén fekvő Sarlós falu népei vasszerszámokat állítottak elő. A Rácalmás melletti Sild sziget is birtokközpont volt: az itt lévő udvarházhoz és Szentháromság-kápolnához tartozott a Duna révje a bal parti „Szombat” vásárhellyel és mellette Szántó falu 60 földművescsaláddal. Természetesen megkapták az apácák a monostor körüli földet. Maga Gizella királyné a bakonybéli monostornak is adott a vár alatt egy malmot, de több jelentős fekvőséget kapott tőle a veszprémi püspök is a városban és az egyházmegyében. Veszprém az 1020-as években bekapcsolódott a nyugat-keleti forgalomba, hiszen Itália és az Alpok felől jőve a fő út ma is az alatta fekvő Jutásnál vezet Székesfehérvár és a mellette vezető zarándokút vonala felé. Ezen az úton jöhetett Magyarországra Szent Gellért, Imre nevelője is. A görög hercegnőnek Imrétől nem született gyermeke, aminek tényleges hátterét nem ismerjük, csak legendás magyarázatát.

Hogy mennyivel élte túl a hercegnő Imre vadászbalesetét, ugyanolyan rejtély, mint az Árpádok családi történetének legtöbb 10-11. századi mozzanata.

Gizella királyné még kitartott Veszprémben Péter uralma alatt is, de úgy látszik, hogy az 1046. évi pogánylázadás, s a német és olasz papok, valamint katonák üldözésének kezdete arra indította, hogy visszatérjen hazájába, a passaui monostorba, ahová leánykorában apácaéletre szánták.

Páratlanul nagy és izgalmas életút jutott számára osztályrészül: 997-től István–Vajk herceg oldalán Nyitrán és Esztergomban lakott, majd a király oldalán, kúriáról kúriára vándorolt az ország egész területén, de 1018-tól főként Székesfehérváron, Veszprémben, majd Esztergomban pihent meg, ahol 41 évi házasság után férje elhunyt. Veszprémben élhette át Péter kétszeres zsarnoki uralmát és Aba Sámuel elkergetését, de hogy kivel kellett még osztozzon a királynéi székhelyen, a menekült rokon hercegnőknek szállást adó otthonában, inkább csak sejtjük, mint tudjuk. Ide került a Bátor Boleszló lengyel herceg által elűzött neje, fiával, Bezprim herceggel, aki a vár ispánja lett és a városnak nevet adott. Ide menekülhetett az örmény családból eredő bolgár cárevics elűzött neje, szintén Péter nevű fiával: feltevésem szerint ő mehetett másodszor férjhez Csaba nádorispánhoz, akiktől Aba Sámuel ered. Nem tudjuk, hogy Orseolo Ottó Bizáncban bekövetkezett halálát magyar felesége megélte-e, s Péterrel nem költözött-e haza, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy ki volt a következő uralkodók felesége – kivéve I. Endréét, a Kijevi Anasztáziát, és Salamon német hitvesét, Juditot.

Veszprémnek, a királynő, s talán első püspökségünk székhelyének korai és izgalmas történetét a püspök atyák nem írták meg, vagy ha megírták, nem maradt ránk.